Ahogyan megszoktuk - bajnok az L. K. Bulls

Elitalakulat - Fotó: Kováts Donát

Van abban valami báj, ha egy rendezvényt sehogyan sem lehet lebonyolítani úgy, ahogy azt a rendezők eredetileg eltervezték. Van abban valami báj, amikor a sorozatos bakik, balhék és szerencsétlen közjátékok hatására a végén már mindenki csak nevet az egészen. Van abban valami báj, ha az ember menetrendszerű késését már megszokásból írja be a tanár a meccs után. Van abban valami báj, amikor az aktuális mérkőzés után videó bíró segítségével vitatjuk meg a bírói döntés jogosságát. Volt valami báj ebben a focibajnokságban.

Az egész eseményt kéthetesre, maximum háromhetesre terveztük. Hat lett belőle. Mentségünkre szóljon, hogy egy őszi szünet is közbeékelődött. A dél-dunántúli régió legelitebb gimnáziumának legelitebb focistái négy csoportban mérették meg magukat. A sorsoláson sajnos személyesen még nem tudtam jelen lenni, így az esetleges manipulációkról biztos adatokkal nem szolgálhatok. A tények csak annyit mutatnak, hogy sikerült összehozni egy bombaerős halálcsoportot (D), egy kiegyenlített kvartettet (A) és két másikat, ahol már a legelején tudni lehetett, melyik két csapat lép tovább.

Amennyiben egy átlagos, mindennapi, sportszerű versenysorozatról szeretnél olvasni, azt ajánlom, azonnal zárd be ezt az ablakot. Ha viszont híve vagy a harcias, utolsó vérig tartó küzdelemnek, a manipulációnak, csalásnak, csibészkedésnek, bírói cselszövéseknek és nem mellesleg a taníthatatlan grundfocinak, akkor itt a helyed. Induljon a kaland!

A piszkos hármas

Amikor legelőször megláttam a csoportok sorsolásait, egyből megakadt a szemem az A jelű kvartetten. Két régi ismerőst fedeztem fel. Egyikük a sokak szerint (szerintem teljesen alaptalanul) erős sajtós hátszéllel megvádolt Kádáristák voltak, míg másikuk örök riválisaik, inkább már ellenségeik, a Dikinderből Színészirtókká vedlő tízedik bések. A névváltoztatás okára nem sikerült rájönnöm, arra inkább nem is merek gondolni, hogy esetleg a Kádárista színészlegendára, Kertvéllesy Andrásra utalhat valamilyen módon...

Természetesen nem csak ez a két csapat került a csoportba, nem szabad elfeledkeznünk az újonnan alakuló Pálinka Teamről valamint a Deus ex nevű pofozógépről. Mielőtt bárki részrehajlással vádolna meg, leszögezném, hogy az utolsóként említett csapat szerény mínusz 14-es gólkülönbséggel abszolválta a csoportküzdelmeket. Igaz, még ezzel sem sikerült a legjobbnak lenniük, a B csoportban komoly kihívójuk akadt.

Egyszóval október közepén elindult a küzdelem. Az első gólt Kardos Ábel rúgta a Deus ex hálójába, ezt még négy másik követte. Ezután logikusan a másik két gárda összecsapásáról kéne beszámolnom, de mint hamar kiderült, ebben a bajnokságban semmi sem logikus, sőt minden éppen a józan ésszel valószínűsített pontos ellentéte.

Egy dologban viszont bejött a remélt hatás. A Kádáristák-Színészirtók mérkőzés a hagyományokhoz híven kőkeményre sikerült. Előzményként annyit érdemes tudni, hogy a tavalyi bajnokság negyeddöntőjében éppen a Duli-alakulat ütötte ki a toronymagas esélyesnek kikiáltott elitcsapatot, 0-1-es hátrányból két perc alatt felállva, 4-1-re. Azt a mérkőzést azóta sem értem, mint ahogy sokan mások sem. Mind a mai napig visszhangzik fülemben, hogy "Eltöröm a gerinced, ha nem mész arrébb b.....". Akkor nem lett gerinctörés, csak hatalmas csalódás. Ez azonban nem garantálta, hogy idén nem pótolják be a felek, amit tavaly elszalasztottak.

A mérkőzés természetesen parázs hangulatban kezdődött. A két csapat közti érzelmi viszony körülbelül egy Fradi-Újpestére hasonlít, de minimum egy Lazio-Roma-jéra. Egyszóval gyűlölik egymást. Ahogy azt kell. Kicsit félve néztem a rangadót, nem tudhattam előre, mi történik, ha netán megint nyernek a Színészirtók... Miután 2-1-re vezettek nem sokkal a vége előtt, már elkezdtem óvatosan Csete Soma kapus felé sandítani, biztos ami biztos alapon. Milyen jól tettem! Góliátunkat ezúttal sem kellett félteni. Egy kiugratás után Nagy Richárd iramodott meg, és tört veszélyesen a kapura. Soma azonnal reagált, kirontott kapujából, és tisztázott. Az ellenfél csatára már nem tudott megállni, csúnyán beleszállt Somába. Az eddig is parázs hangulatú meccsnek már csak ez a casus belli hiányzott, hogy elszabaduljon a pokol. Soma erőteljesen számon kérte ellenfele cselekedetét, amiből mi csak annyit láttunk, hogy szegény gyerek reménytelenül próbál hátrálni, majd egy rövid testi kontaktus után majdnem Feri bácsi pincéjében köt ki.

Kádárista tréning - Fotó: Vida Kamilla

Ilyen esetben két dolog fordulhat elő a pályán szélén álldogáló DÖK-elnökkel. Vagy felháborodottan beront a pályára, teljesítve elnöki kötelességeit, esetleg még a bírót is befolyásolja egy (mellesleg jogos) piros lap kiosztására. Vagy győzedelmeskedik az újságírók szenzációhajhász életstílusa, és kivár, miközben nagyban szurkol egy esetleg még nagyobb balhénak. Természetesen közben azt üvöltözi, hogy hajrá Kádáristák. Csak az ellenfél megtévesztése érdekében, mert ugye a sajtó teljesen pártatlan.

Sajnos az utóbbi történt. Követtem az eseményeket, amelyek kezdtek nyugalmasabb mederbe terelődni. Azért a mellettem álló sérült Színészirtó játékost sem kellett félteni, nem szalasztotta el a vissza nem térő alkalmat egy erősen Kádárista-ellenes beszólásra. Somáéknak már csak ez hiányzott...

Ám tömegverekedés helyett óriási roham következett. A tizenkettedikes csapat teljesen beszorította saját térfelére a tízedikeseket, majd elsült a Csete-bomba. 2-2. A végére még kis odaszólogatás, de összességében béke és nyugalom.

Ezek után nem felejthetjük el megemlíteni a Pálinka Team hősiességét sem. A bicsérdi-pécsi-angol koprodukcióban készülő együttes a torna meglepetéscsapatává válhatott volna, ha nem jön közbe egy kisebb affér. Kerese Andyék egy tipikus angol mérkőzésen, esőben, ívelgetve 0-0-át játszottak a Kádáristákkal, megverték a Deus exet, majd döntetleneztek a Színészirtókkal. Így 5 ponttal zártak, akárcsak Ábelék.

A továbbjutásról döntő meccs egy osztályon belüli (!) csata lett. Deus ex-Színészirtók. Duliéknak hattal kellett nyerniük a csoportelsőséghez, míg döntetlen, vereség esetén kieshettek volna. A mérkőzés 8-2 lett. Bíró nélkül, véletlenszerű játékosokkal és egy lánnyal (!) az ellenfél kapujában. Az eredmény természetesen maga után vonta a többiek jogos haragját. Szabotázs, pofátlan bunda. Csak néhány vélemény a sok közül. Ebben a pillanatban érkezett el a bajnokság abba a szakaszába, amikor az eredmények már közüggyé váltak az iskolában. Mindenki hallatta a hangját az ügyben, még az izolációs politikát folytató testnevelők is.

A szervezőbizottság a kizárás helyett újrajátszást rendelt el. A sors fintoraként a kedd 8. órában lejátszott csatán sem a sajtó (jómagam), sem a két ítéletre váró csapat (Kádáristák, Pálinka Team) képviselői nem vehettek részt, mert szalagavató táncpróbájuk volt. A meccsen Papp Levente képviselte a független szervezőbizottságot. Az eredményt nyilván már ti is kitaláltátok, annak rendje és módja szerint ismét nyertek hattal a Színészirtók, ezzel csoportelsőként kvalifikálták magukat a negyeddöntőbe. A Pálinka Team veretlenül esett ki, 5 ponttal...

A csoport, ami nem létezett

Miközben az A csoportban öldöklő küzdelem folyt, a B kvartettben béke és nyugalom honolt. Hamar kiderült, hogy a nyers erőt és fizikai fölényt képviselő, nevében is masszív Froschsprung kiemelkedik a mezőnyből. Az már csak később derült ki, hogy egy másik gárda a csoportból különböző okoknál fogva két büntetőre kerül majd később a végső győzelemtől...

Sikerült megtalálni a bajnokság pofozógépét is, a hetedikesek magukra vállalták a nemes feladatot. Gál Tamás két góllal és egy 13 éves gyerekkel vette ki a részét a Froschsprung sima győzelméből, pedig nem is játszott végig, hiszen vezetni ment...

Egy ilyen Gál-bomba elől jobb elugrani - Fotó: Illés Gergő (https://500px.com/illes)

A gólokhoz már a szervezők is hozzászoktak, ám az még minket is meglepetésként ért, amikor élő úthengerünk lökete szó szerint letaglózta a hetedikes kapust. Szegény srác hősiesen viselte a Klicsko-méretű erőbehatást, és kicsit ugyan kóvályogva, de kiült osztálytársnői közé a lelátóra. Mi csak néztünk, miközben tátva maradt a szánk.

A Falábúakra alaposan rájárt a rúd, a Froschsprung-vihar után egy 1-14 (!) következett a Botlábúak ellen. Igen, jól látod, nem elírás, csak egy laza 14-1. Miután nem láttam a meccset, a körülményekről nem tudok nyilatkozni, de az eredmény már önmagában is félelmetes. Az addig észre sem vett kilencedikes alakulatra kezdtünk odafigyelni.

Igaz, nem sokáig. Miután a csoport negyedik tagja, a Cirmos a cica feladta hátralévő meccseit egyik csapattagjuk sérülése miatt. A visszalépés automatikusan 3 pontot juttatott az ellenfeleknek, így a Botlábúaknak is, akik válaszul feladták (!) hátralévő meccsüket a Froschsprung ellen. Még így is továbbjutottak...

Mint a mesében

A C csoportra ránézve egyből megmondta mindenki a két továbbjutót. Egyikük a Surmók lesznek, akik 2 éve már finálét játszottak, most pedig soraikat felfrissítve, Somfai Tamással erősítve készültek a végső győzelemre. Nem is alaptalanul. Első meccsükön annak rendje és módja szerint végezték ki a Lidl gazdaságosnak nevezett, pontok megszerzésben tényleg rendkívül gazdaságosnak bizonyuló nyolcadikos alakulatot.

Emlékszik még erre valaki? 2012. - Fotó: Janus DÖK

Második találkozójuk már nehezebbnek bizonyulhatott volna, ám hamar kiderült, hogy a Surmóknál nem létezik a kegyelem, mint fogalom. Mészáros Mátéék tank módjára gázoltak át a tavalyi ezüstérmesen. Mentségükre szóljon, hogy a rivális legjobbja, a Latinovits után nyugodtan csak színészkirálynak nevezhető Dankó Ricsi hiányzott a pályáról. Nagyon. Örök harcostársa, Dér Dani csak küzdött, ám az ellenállás lehetetlen volt. A csereként szereplő srác (akinek a nevét nem tudjuk, ezért elnézést is kérünk) bizonyítási vágyára nem lehetett panasz, a csúszós, vizes talajon minden percben bemutatott egy esést, becsúszást, esetleg vetődést. Még félidő sem volt, térdéből már folyt a vér. A szellemesen magukat csak Szerényekként nevező alakulat hamar megtört, a Molnár Balázs vezette ellenfél ott törte át a kétségbeesett védelmet, ahol éppen kedve volt. A vége 5-0 lett.

De Schneider Ákosék népes szurkolótábora sem szomorkodhatott, ugyanis másik mérkőzésükön hozták a kötelezőt, a Lidl ellen nem hibáztak, második helyen továbbjutottak a negyeddöntőbe, ahol egy bizonyos L. K. Bulls várt rájuk...

A halálcsoport

Helyben is vagyunk. L. K. Bulls. Akik régebb óta járnak a Janusba, tudják mit jelent ez a név. Egy csapatot, amely sosem kapott ki. Egy csapatot, akik fociztak. Nem vagdalkoztak, falat törtek, ütköztek, könyököltek, szimplán csak fociztak. Játékuk jellemzője volt a labdatartás, a mobilis kapus és a hatalmas technikai fölény. Egyenként is nagyszerű labdarúgók alkották, de közülük is kiemelkedett Kungl Ádám, akiről meg merem kockáztatni, hogy Dibusz Dénes óta a Janus legjobb focistája volt. Egyszóval L. K. Bulls. Tavaly búcsúztak. Veretlenül, verhetetlenül. Komolyabb esélyük a vereségre egyszer sem volt, egyetlen egyszer remegett meg a léc, egy bizonyos Utolsokk FC ellen, tavaly az elődöntőben. Akkor viszont hiába vezetett 1-0-ra az Ács-alakulat, fordítottak Ádámék.

Habár az igazi nagy L. K. Bulls elballagott, idén sem maradtunk ilyen nevű csapat nélkül. Egy gárda, aki tavaly még csak bronzérmes volt, felvette a legendás nevet. Óriási szerencsénkre ezt nem a hetedikesek tették meg... A tavalyi Utolsokk FC, Kovacsics Máté gólkirály vezetésével lépett az örökükbe. Mint később kiderült, nagyon jól tették.

Egyszóval halálcsoport. L. K. Bulls, Beba FC, CABB. A legelső gárdát nem kell bemutatni, másik kettőt is csak a rend kedvéért. A Beba FC tavaly a negyeddöntőig jutott, már akkor is komoly játékerőt képviseltek, idén azonban villantani készültek. Nem is alaptalanul. A Kulcsár-Ritecz-Kiss tengely támadásban nagyon hatékony, míg Győri Árpi a kapuban bebizonyította, hogy Tim Howardnak tényleg lehetnek magyar gyökerei...

A CABB pedig egy 12. A-s brigád Varjú Bendegúzzal megerősítve. Övék a kinézetben is majdnem Tim Howard, a szentlőrinci csodakapus, Ádám Robi, a komlói fenegyerek Kánya Krisztián és Marics Márk is. Természetesen a csapat legjobbja még így is Bendi, akinek védjegye a farmer, de rajta átjutni szökőévenként egyszer lehet csak. Támadásban is kiveszi a részét, de mint az L. K. Bulls ellen is kiderült, általában kihagyja a helyzeteket. Ez a rangadó 3-0-ra végződött, pedig a játék képe alapján a fordított végeredmény is benne lehetett volna a pakliban. A sok kihagyott helyzet viszont megbosszulta magát, győzött a pontosabb csapat.

Ami ezen a meccsen sikerült Ácséknak (aki mellesleg világhírű, még a Trollfoci is foglalkozott vele), az már nem jött össze a Beba ellen. Komoly veszélybe került az L. K. Bulls név legyőzhetetlenségének kultusza. Ritecz Patrik perpetum mobile-ként irányította a frontot, Árpi parádézott a kapuban, mint ahogy kollégája, Bertalan Dávid is a másikban. A bajnokság addigi legszínvonalasabb mérkőzésen végül igazságos döntetlen született, így a végső döntés az utolsó találkozóra maradt.

A Beba karmestere - Fotó: Illés Gergő (https://500px.com/illes)

Beba FC- CABB. A bukmékerek szerint tipikus kétesélyes meccs. Ám végül nem lett az. Győzött a Ritecz-alakulat. Ez pedig jelezte, hogy megérkezett az új trónkövetelő. A Beba mostantól már nem az esetleges éremért játszik, nyíltan megcélozza a dobogó legtetejét, nem is alaptalanul.

Amikor elszabadult a pokol

Ha az eddigieket elolvastad, könnyen hiheted, hogy minden gördülékenyen ment a lebonyolítást illetően. Sajnos hatalmasat tévedsz... A meccsek összehozása önmagában is komoly problémákat okozott, erősen kezdett hajazni a tavaly tavaszi bajnokságra, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy akkor minden halasztás után egyre melegebb lett, míg most inkább egyre hidegebb.

A találkozók nagy részét a nagyszünetekben rendeztük, ezzel is kiszolgálva a futballkedvelő közvélemény érdekeit. Ám a kétszer tízperces összecsapások általában bele-bele nyúltak a negyedik órákba, így a tanáriban komoly ellenállás kezdett szerveződni a bajnokság ellen.

A kialakuló feszültség az őszi szünet előtti egyik utolsó napon csúcsosodott ki, amikor az egyik találkozó több mint tíz (!) perccel belenyúlt a szent és sérthetetlen tanórába. A várva várt reakció nem maradt el, a nagyszüneti meccseket határozatlan időre betiltották. A szervezőbizottság komolyan kezelte az ügyet, érdekek közötti kompromisszumra törekedett, ám az élet ismét közbeszólt, a bejelentés másnapján a nagyszünetben mérkőzést rendeztünk.

Az engedélyt én adtam, és vállaltam is érte a felelősséget. A döntést jelentősen megkönnyítette Lehőcz tanár úr, aki bebizonyította, hogy mint mindig a történelemben, a sport és az ifjúság érdeke mindenhol elsőbbséget élvez, még a tanulással szemben is... Végül nem lett nagyobb összetűzés az iskolavezetés és a szervezők között, korrekt módon sikerült megegyeznünk a további meccsek lebonyolításával kapcsolatban, így folytatódhattak a küzdelmek.

Ahol már minden vérre ment

A kieséses szakasz egyből bombameglepetéssel indult. Az egyik legnagyobb esélyes, a Surmók nem tudták áttörni a Beba-falat, így 1-0-ás vereséggel búcsúztak. Természetesen ez élőben korántsem volt ilyen egyszerű, mint leírva. Nagyban megkönnyítette a bebások dolgát, hogy Kulcsár András már az első percben betalált egy távoli lövésből. A kezdeti meglepődést hamar felváltotta az akadályt nem ismerő támadás. A Molnár Balázs vezette támadószekció mindent megtett a gól érdekében, Riteczék a saját kapujuk elé szorultak. Kezdetben senki sem hitte volna, hogy ki tudják húzni a játékidőt, ám ahogy közeledett a sípszó, a játék is durvulni kezdett.

A szokás szerint vizes falevelekkel nehezített talajon össze-vissza csúszkáltak a játékosok, de a fizikai fölényben lévő Surmók ki is használták testi erejüket, Ritecz Patrik rövid idő alatt többször is a betonon találta magát. Ám szerencsére ez nem az El Clásicó, a játékos rendre felpattant, és folytatta a játékot. Az izgalmak hatására Csaba bá már egyenlítő gólt vizionált, végül mégsem lett igaza, akárcsak tavaly az L. K. Bulls ellen, idén is a nyolc között búcsúztak a Surmók. A siker nagyban volt köszönhető Győri Árpinak, aki klasszis kapussá vált néhány perc alatt.

A másik negyeddöntőben szintén kisebb meglepetés történt, a mindenki által ismeretlen Botlábúak magabiztosan ejtették ki a csoportját érdekes körülmények között megnyerő Színészirtókat. Ami tavaly összejött, idén már nem. A elődöntőbe egy újonc alakulat került.

A legtöbbek által várt párosítás sem okozott csalódást. A tizenkettedikes rangadó óriási csatát hozott. Az egyik oldalon a rettenthetetlen Froschsprung, a másikon a legendás Kádáristák. Egy problémával, középpályájuk ura, Kardos Ábel nélkül. Akik gyors és sima bés sikerben bíztak, hamar csalódtak.

Habár megfogyatkozva is, de Andrisék nem adták fel. Felvették a kesztyűt. Egy olyan Kádárista csapatot láthattunk, akik harcolnak, küzdenek az utolsó percig. Ócsai Gergő ciklonként söpört végig egy-egy ellentámadásnál, míg Madár András uralta a mezőnyt. A csapás azonban megérkezett, vezetést szerzett az ellenfél.

Ha hátrányba kerülnek a Kádáristák, két dolog történhet. Vagy őrjöngve ellentámadásokat indítanak, aminek még több bekapott gól lesz a vége (esetleg egy gerinctörés), vagy higgadtan tovább küzdenek. Most az utóbbi történt meg. Nem adták fel a srácok, és nevükhöz méltóan szívósan helytálltak. A hangulatra nem lehetett panasz, a két szurkolótábor egyértelműen elkülönült egymástól. Voltak a Kádárista ultrák és azok, akik utálják a Kádáristákat. Ez a megtiszteltetés csak az igazán nagy csapatoknak adathat meg.

És akkor robbant a bomba. Egy kisodródott helyzetben Ócsai Gergő gondolt egyet, és rászúrta. Bükkösd hőse pedig egyből a Janus hőse lett. Legalábbis a Kádáristák szemében... Az egyenlítő gólra már nem volt válasz, jöhettek a büntetők. Egész pályáról, üres kapura. Az izgalmat már nem lehetett ülve bírni. Mindenki felállt.

Irsik Bence büntetőspecialista. De labdája kipattant a kapufáról. Sajnos ez a hiba nagyon sokba került, mert csapattársai még a kapufa közelébe sem tudták lőni a labdát, nem úgy mint a Froschsprungosok, így akárcsak tavaly, Kádáristák nélkül maradtunk az elődöntőkre.

Dankó Ricsi itt épp a Botláb csapatában - Fotó: Bíró Gergő

Utolsó párosításként a Szerények érkeztek az L. K. Bulls ellen. Meglepő módon döntetleneztek egymással a csapatok, ismét kézzelfogható közelségbe került a verhetetlenség mítoszának ledöntése. Ami azonban az elmúlt két és fél évben senkinek sem sikerült még (talán nem véletlenül), az most Dér Daniéknak sem. A Szerények szerényen távoztak. Kovacsicsék pedig tovább meneteltek.

Szeretjük a botrányokat

Már csak négy mérkőzés volt hátra bajnokságunkból, azonban a java még csak ezután jött. Az L. K. Bulls-Froschsprung elődöntőre egy régi-új sporit vetett be a szervezőbizottság. Mészáros Máté a Surmók tagjaként játékosként már elbúcsúzott, ám bíróként így is sikerült neki főszerepbe kerülni. A kiélezett csata akkor kezdett rossz irányba fordulni, amikor egy kapu előtti tumultus után a labda a Froschsprung hálójába (?) jutott. Természetesen semmit sem láttunk az egészből, bírónk azonban keménykezűen bevállalta gólt, ezzel előnyhöz juttatva Ácsékat.

Itt sikerült áttörni - Fotó: Illés Gergő (https://500px.com/illes)

A válaszra sem kellett sokat várni, szintén egy vitatott eset után egyenlítettek Gál Tamásék. A döntés ismét a büntetőkre maradt volna, ám ekkor érkezett Kovacsicsék specialitása, a gyönyörű csapatmunka. Hihetetlen passzokkal, a semmiből helyzetet csinálva betaláltak. Döbbenet. Lassan kezdtem elhinni, hogy tényleg lehetnek olyan jók, mint az elődök. Mindenesetre bejött a papírforma, mondhatnánk. L. K. Bulls a döntőben.

A bajnokságban nem csak a bírókérdések okoztak problémákat, hanem már a kezdetektől fogva a "vendégjátékosok" is. A csoportmeccseken általános jelenség volt, hogy véletlenszerű csapattagok tűntek fel a semmiből, és álltak be a gárdákba. A jobb esetekben olyanok, akik addig nem is játszottak (esetleg focizni sem tudtak), rosszabb esetekben más csapatok igazolt versenyzői. Ebben a műfajban Dankó Ricsi vitte a prímet, aki három (!) különböző csapatban szerepelt.

Az elődöntőben is felbukkant a pályán, a Botlábúak kezdőjében. Az ellenfél a Beba FC volt. A szakértők szerint Kulcsáréknak simán be kellett volna húzniuk a meccset, ám ez végül nem sikerült. A csata egészen a büntetőpárbajig fajult, ahol aztán hiába talált be elsőként Kiss Gergő, csapattársai rendre hibáztak, míg a kilencedikeseknél csak Dankó hagyta ki (Fair Play díjat neki!). A Botlábúak minden kétséget kizáróan a torna meglepetéscsapatává váltak, és megszerezték a jogot, hogy újonnan bejövő osztályként egyből megpróbálhassák az L. K. Bulls-kultuszt ledönteni.

Örömjáték

Mielőtt azonban elérkeznénk a várva várt fináléhoz, meg kell említenünk a bronzcsatát, amiről sokszor úgy beszélnek a világversenyeken, mint felesleges dologról, a vesztesek alamizsnájáról. Mint mindig, most is bebizonyosodott, hogy mekkora hülyeség ez a feltételezés.

A két szembenálló fél egyértelműen csalódott a döntőbe jutás sikertelensége miatt, ugyanakkor megragadták a lehetőséget a javításra. Ki jobban, ki kevésbé. Az már hamar kiderült, hogy a közönség ismét jól fog szórakozni, a srácok a bajnokság legélvezhetőbb, legviccesebb, legfordulatosabb mérkőzését játszották.

Ám az eredményben ez nem tükröződött, a Ritecz-alakulat hamar dűlőre vitte a dolgot, jelentős előnyt épített ki, a kérdés már csak a pontos végeredmény volt. Ugyanakkor a Froschsprungot sem kellett félteni, küzdöttek rendesen. Gál Tamás például élő úthengerként tarolt a pályán, személyre és csapat-hovatartozásra tekintet nélkül. Csak úgy repkedtek a hihetetlen technikai megoldások és hibák. A végén azt szerettük volna, bárcsak sohase lett volna vége.

A Beba FC megérdemli a dicséretet, az iskola egyik legjobb csapatává nőtték ki magukat. Kulcsár András, Kiss Gergely, Ritecz Patrik és Győri Árpi könnyen megszerezheti jövőre az aranyérmet.

Miután csütörtökön lejátszották a bronzcsatát, már csak egy találkozó maradt hátra. Botlábúak-L. K. Bulls finálé. Egy kérdés maradt. Életben marad-e a legenda, vagy egy újonc együttes oktatja a teljes Janust.

Ezért szeretjük a focit, Ács Gábor oktat - Fotó: Bíró Gergő

A szurkolók hamar felfedezhették, hogy egy régi ismerős, a tavalyi finalista Dankó Ricsi ismét a kezdőben kapott helyet. Az ellenfél beleegyezett, így bekövetkezhetett az, amiről gúnyosan beszéltek az oldalvonal mellett: a Dankó már kétszer kiesett, most megpróbál harmadszor is... A mérkőzés játékvezetője az a Mészáros Máté lett, aki már az egyik elődöntőn jelentős szerepet vállalt ítéleteivel, ekkor még nem sejthette, hogy a döntő után is ő lesz az egyik legfőbb beszédtéma.

A döntők sokszor fulladnak dögunalmas meccsekbe (előző két VB-finálé), ám a Janusban ilyen még sohasem volt, és most sem lett. A két csapat minden idők egyik legjobb mérkőzését tálalta a lelkes közönségnek. Ács Gáborék parádés technikai megoldásokkal rukkoltak elő, míg a Botlábúak kapusuk (erősen hajaz Peter Crouchra) íveléseire és két gyors szélsőjük felfutásaira építettek.

Az első fordulat egy Kovacsics-bombánál érkezett. A labda olyan sebesen vágódott a kapu felé, hogy szabad szemmel lehetetlen volt eldönteni, hogy oldalról vagy a kapus lábai közt jutott a nemlétező hálóba. Mészáros sporttárs nem teketóriázott, gólt ítélt. (Utólag visszanéztük, nem volt gól). A közönség egyből lázadni kezdett, természetesen a Botláb-ultrákkal az élen.

A játék képe továbbra is hullámzó volt, mindkét kapu veszélyben forgott, a két kapus hősiesen védte a hálókat. Azonban érkezett a második fordulat. Dankó Ricsi betalált. (Ezzel eldőlt, hogy nem kap Fair Play-díjat...).

A kezdeti döbbenet után újrakezdte a rohamozást az L. K. Bulls, Pollák Máté óriási helyzeteket puskázott el, míg Kovacsics Máté kapufákkal jelezte, hogy továbbra is a pályán van. A másik oldalt sem kellett félteni, Dankó élete formáját hozta, ezzel folyamatos szívroham-gyanús szituációkat kreálva a szervezőknek. Végül nem született döntés, jöhettek a gyűlölt büntetetők.

Természetesen azt mondanom sem kell, hogy közben már rég becsöngettek, ám ez nem nagyon zavartatta a diákokat, sokan kint maradtak. Elérhető közelségbe került a kultusz ledöntése, csupán egy üres kapuba kellett hozzá betalálni. Ez azonban csupán egy embernek sikerült a hatból, Kovacsics Máténak, aki ezzel méltán lett a döntő (egyben a bajnokság) legnagyobb hőse. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy hozzátett tavalyi gólkirályi címéhez egy idei MVP-t.

Kovacsics Máté, az MVP - Fotó: Bíró Gergő

Összességében egy nagyon élvezetes bő egy hónapon vagyunk túl. Legalábbis szerintem. Én ugyan nem játszottam, csak külső megfigyelőként, szervezőként, néha szurkolóként működtem közre, de remélem a focistáknak is tetszett. Tény, hogy voltak kisebb-nagyobb rendezésbeli hibák, ám ezeken változtatni fogunk, és a tavaszi felvonásban már egy továbbfejlesztett bajnokságban játszhattok majd. Egy dolgot levonhatunk a 6 hétből: az L. K. Bulls megérdemelten nyert, továbbra is életben tartva a név legyőzhetetlenségét. Tényleg verhetetlen ez a csapat?

 

További fotók: https://500px.com/jpg_fotoclub
Vecsernyés Márk és Kováts Donát fantasztikus videója: http://vimeo.com/113201402

Multi Alarm kupa

Megyesi-Pytel rangadó kezdésnek nem rossz - Fotó: Kováts Máté

A hétvégén Pécsen rendezik az esztendő második GP-versenyét, a Multi Alarm kupát. Két kategóriában, A-ban és C-ben mérik össze tudásukat a versenyzők. Egyéniktől elkezdve, egynemű párosokon át a vegyespárosokig minden versenyszámot láthatnak az érdeklődök (kivétel a C női páros, ahol nem volt elég nevező). Mindenkit szeretettel várunk személyesen a Basamalom úti létesítménybe, de ha ez valamilyen okból nem lehetséges, akkor e cikk segítséget nyújthat, ugyanis folyamatosan frissülő közvetítéssel fogunk jelentkezni. A billentyűk mögött Molnár Kristóf. Kezdődjön a tánc!

Az itteni rend szerint az első hat pályán játszanak a versenyzők, jelenleg az ifjabbik Pytel mérkőzését nézzük a MASE törzsszurkolókkal. Az első szettben nem tudott az erő és a fizikum érvényesülni, a techinás játék egyenlőre hatékonyabb. Ha egy külső szemlélő ebben a pillanatban rápillantana a mérkőzés eredményjelzőtáblájára, nem gondolná, hogy Gergő jó hét évvel fiatalabb a pályát vesztesként elhagyó Megyesinél. Hiába, a technikai tudás még egy ilyen fizikális sportágban is legyőzheti a fizikailag erősebb játékost.

Izgalmakban továbbra sincs hiány, Dubicz Máté fejben 18-9-nél sem adta fel Szerecz Marci ellen, majdnem meg lett az első játszma. Most viszont nagyon megy a szekér, döntőszett gyanús a találkozó.

Szécskay Manó is szépített, az egyes pályán is jöhet a döntő játszma. Kezd kialakulni egy igazi rangadó! Nagy-Szabó Levente nem hagyja magát. Egy gyors 6-1-es roham némi diadalüvöltéssel megspékelve. Út a végső sikerhez? A válasz: nem. Egy rossz bírói ítélet és egy hálón megpattanó labda elég Manó győzelméhez.

Itt ül mellettem Pytel Gergő, őt kérdezem most győzelmének szakmai hátteréről. Szerinte a siker legfontosabb összetevője az volt, hogy jól ki tudta mozgatni a nála talán még háromszor is nehezebb Megyesit, míg legfőbb fegyverét, a leütését tökéletesen tudta hatástalanítani. Következő ellenfele Piliszky András lesz, aki már nagyobb falatnak tűnik.

Csemege mérkőzések következnek. Gradwohl Dani Elek Marci ellen, míg Pytel Bence Pádár Pali ellen mérkőzik. Mindkét esetben volt klubtársak csatájáról van szó, úgyis mondhatnánk: multisok az ex-multisok ellen. Érkezik melléjük egy Csiszér Levente-Szenjai Balázs és egy Piliszky András-Pytel Gergő csata. Hat pályán öt multis és három ex-multis.

Generációk csatája. Egyik oldalon a hazaiak nagy reménysége, Szenjai Balázs, a másikon a debreceniek rutinos Csiszér Leventéje. Vajon a tapasztalat vagy a fiatalság fog érvényesülni?

Bence behúzta! Ütős srácunk a Mecsekből döntőjátszmára kényszeríti a második kiemelt Pádár Pált. Nincs egyszerű dolga Bencének, az előbb majdnem leszerelte a tetőszerkezetet a segesdi srác egy leütéshez való felugrással...

Fokozódnak az izgalmak

Balázs nagy bravúrral megfordította a játszmát, a hármason is döntőszett következik.

Közben kihullott az első nagyvad is, Pytel Bence szetthátrányból jött vissza a második helyen kiemelt Pádár Pál ellen, és lépett így tovább a legjobb 8 közé.

Újabb bravúr. A másik hazai tehetség, Szenjai Balázs is győzött, szintén szetthátrányból visszatérve. A döntő játszmában már érvényesült a jobb állóképesség és a fiatalság a rutinnal szemben. Viszont minden a Tóth Henrik-csapatnak sem jöhet össze, Pytel Gergő nagy csatában, 23-21-re kapott ki Piliszky Andrástól a döntő játszmában.

Szécskay Manó megint a lehető legszorosabbra hozza a meccsét, most éppen a magyar tollas szamurájával, Szikra Csabával viaskodik a döntő játszmában. Manót nyugodtan elnevezhetjük háromszett specialistának, ezt a meccset is behúzta, tovább menetelve a negyeddöntőbe.

A hosszabb-rövidebb szünetekért elnézést kérünk, jelenleg éppen a vegyes páros küzdelmek zajlanak, és az izgalmak miatt elég nehéz a folyamatosan frissülő tudósítás. De nincs probléma, dolgozunk az ügyön.

Nagy meccs van kialakulóban. Egyik oldalon a debreceni Gonda-Pádár duó, a másikon a pécsi Bogdán-Atthaviroj. Rendkívül kiélezett a csata. A végén kijön a tudáskölünbség, a thaiföldi játékos vezetésével magabiztosan nyernek a pirospólósok.

A férfi negyeddöntők izgalmai még a nyolcaddöntőkéit is felülmúlják. A centerpályán egy Gradwohl-Szerecz örökrangadó megy, míg a hatoson az ex-debreceni Mester Józsi viaskodik a szenior Európa-bajnok Gebhard Tamással.



Örökrangadó - Gradwohl-Szerecz - Fotó: Kováts Máté

Összeállt az újabb álompárosítás, Pytel Bence megpróbál visszavágni a tavalyi OB-n elszenvedett vereségéért a döntőszettkirály Szécskay Manó ellen.

A sok jó mérkőzés közül szinte lehetetlen választani, most megpróbálok, fókuszáljunk Bence és Manó csatájára. Fontos tudni, hogy a tavalyi U19-es magyar bajnokságon is találkoztak egymással a srácok, akkor egy nagyon szoros, kiegyenlített, izgalmas mérkőzésen végül Manó nyert, aki később meg sem állt a bajnoki címig. Mindketten balkezesek, ez külön érdekesség.

A két maratoni negyeddöntő közben végetért, Mester Józsi döntő szett 21-19-re nyert a generációk csatájában, míg Gradwohl Dani ismét megverte a Vízműves Szerecz Marcit, ezzel biztosítva helyét az elődöntőben.

Bence behúzta az első játszmát! Hektikus küzdelemben, 3-9-ről 20-13-ra fordítva, végül 18-ra nyerte az első felvonást.

Miközben Bence még küzd, Szenjai Balázs már behúzta két szettben Piliszky András ellen, így elődöntős.

Manó végül nem cáfolt rá specialitására, a három szettes győzelmek királya ismét behúzta a döntő játszmát, ezzel egyedüli nem pécsiként csatlakozott a másik három legjobb játékoshoz.

A nap zárásaként érkezik két rangadó: Gradwohl Dani Szenjai Balázzsal, míg Mester Józsi Szécskay Manóval küzd meg a döntőért. A hangulat adva, az izgalmak garantálva, a kérdés már csak az, ki lesz a két legjobb a hétvégén.

Egy Multis biztosan lesz a döntőben

Drámai végjátékban, 22-20-ra Gradwohl Dani nyerte az első szettet, még egy játszmalabdát is hárítania kellett. A második szett már csak a feléig volt izgalmas, utána egy ellenállhatatlan rohammal megtörte Balázst Dani, így magabiztosan behúzta az elődöntőt. Az első kiemelt ott van a fináléban.

Ahogyan a másik pécsi is, ugyanis három szettben legyűrte a döntő szettben verhetetlen Szécskay Manót, így holnap Gradwohl-Mester finálét rendeznek. Akár mondhatnánk is, hogy bejött a papírforma. De nem mondjuk, mert a mezőny nagyon kiegyenlített.

A legmagasabb színvonalú A egyénik után következnek a legizgalmasabb A párosok. A két elődöntőben a pécsi duó méri össze erejét a Kereszti-Szikra párossal, míg a debreceniek a Megyesi-Tóth formációval mérkőznek.

Érik a meglepetés? A Csiszér-Pádár páros elvesztette az első szettet. És igen... Két viszonylag sima szettben nyert a Megyesi Norbert-Tóth Dániel páros.

Megvan a második finalista duó is: a hazaiak párosa, Gradwohl Dani és Bomb megverte a Zrínyis egységet, így holnap ebben a kategóriában is lesz pécsi érdekelt.

A mai napra a közvetítés végetért, természetesen a további eredményekről is be fogunk számolni, semmiről sem fognak lemaradni az olvasók.

A tegnapi nap sok kérdésre adott választ. Legelőször is kiderült, hogy 12 órában tudósítani nem egyszerű feladat. Ennek köszönhetően az élőnek meghirdetett közvetítés sokszor tetszhalott állapotba került, olyanra is volt példa, hogy egy teljes órán keresztül nem került ki szöveg. A másik tanulság az volt számomra, hogy mivel 6 pályán egyszerre mentek az események, sajnos a C kategória és a női versenyszámok háttérbe szorultak. A hiányokat így utólag pótolnám.

Külön kiemelném a hazaiak legifjabb tehetségét, Papp Tittinát, aki ugyan még a 14-et sem töltötte be, máris az A kategóriában viaskodott. Egyéniben nem volt szerencséje a sorsolásnál, a későbbi győztes debreceni Gonda Daniellával kezdett. A bravúr még elmaradt. Vegyespárosban Pytel Gergővel az oldalán három szettben maradtak csak alul a Kereszti-Pásztor duó ellen. Ám ami nem jött össze egyéniben és vegyesben, az sikerült női párosban. Bogdán Nikivel az oldalán egyből a döntőig meneteltek. Sajnos az aranyérem már nem lett meg, győzött a debreceniek rutinja.

Női egyéniben nem történt meglepetés, Gonda Daniella győzött esélyeshez méltó versenyzéssel. A vegyespáros versenyszámban szintén bejött a papírforma, a pécsi alakulat Bogdán Nikivel és Bombbal otthon tartotta a trófeát.

Az egyik legjobban várt versenyszámban, férfi egyéniben nem maradt el a csata. A két multis versenyző alaposan kitett magáért, döntő szettben végül Gradwohl Dani nyert, vagyis az első kiemelt. Férfi párosban viszont alaposan borult a papírforma, a "lesajnált" Megyesi-Tóth páros legyűrte a kissé már megfáradt hazai Gradwohl-Bomb alakulatot.

A hétvége legeredményesebb versenyzője Gonda Daniella lett 2 aranyéremmel A kategóriában, míg Bogdán Nikinek, Gradwohl Daninak és Bombnak egyaránt 1 arany-1 ezüst jutott. Két nap kőkemény küzdelem után végetért a Multi Alarm kupa. Jövőre ugyanekkor, ugyanitt!

Legyen tánc!

Jellemző pillanatkép - kong a lelátó - Fotó: sportfogadok.net

 

Ma reggel az egyik kereskedelmi rádiónk fél kilences sporthíreit hallgattam. A szerkesztő hozzáértését inkább nem minősítem, legyen elég annyi, hogy szombat reggel még tényként közölte, hogy pénteken megmérkőzik egymással újra a Honvéd és a Fradi... Viszont a második hírre már felkaptam a fejemet. Az MTK új stadionjáról volt szó.

 

Deutsch Tamás, a kék-fehérek nemrég kinevezett netadós konzultáns, Twitter-betyár elnöke ugyanis bejelentette, a következő szezonra elkészülő aréna több szempontból is világszínvonalú lesz. Persze nem a befogadóképességére gondolt, hiszen "csupán" 5500-an fognak beférni a kék-fehérek vadiúj szentélyébe. Nagy kár, hogy manapság nem divat MTK-szurkolónak lenni... Hiába második a bajnokságban az éppen menetrendszerűen jó szezonját futó klub, átlagnézőszámban nagyon hátul kullognak, körülbelül az ősenbéegyes Puskás Akadémia szintjén. Amióta átépítik a stadionjukat, a szurkolók még inkább elmaradoznak, a Bozsik Stadionban jó, ha pár százan összejönnek szotyizni. Hiába az elsöprő adatok, vitának helye nincs, főleg ha stadionépítésről van szó, minden baráti klubnak, így MTK-nak is jár egy új - jelen esetben újjáépített - aréna.

 

Két hete volt egy nagyobb szurkolói megmozdulás. Az ultrák a Kossuth térre vonultak ki tiltakozni a beléptetőrendszerek és az MLSZ ésszerűtlen intézkedései ellen. Azon a hétvégén több klub stadionja kongott az ürességtől, a nézőszám ismét negatív rekordokat döntögetett. Természetesen ezért a szoclib gazfickók a felelősek, akik példátlan módon tüntetést szerveztek a teljesen ésszerű netadó ellen, ezzel vonva el a tisztességes magyar emberek figyelmét a Mennyei Bajnokságról. A probléma csak az, hogy egy fordulóval később (múlt hétvégén) ez a mutató még jobban csökkent. Pedig akkor nem is volt székház-támadás...

 

A nyolc mérkőzésen összesen nem voltak kint annyian, mint a tavalyi Fradi-Újpesten. Lehet persze mondani, hogy a hideg időjárás riasztotta vissza a bátor szurkolókat, csak nem érdemes, mert még hűvös sem volt... Hiába kampányol az MLSZ családbarát NB1 plakátokkal, hiába folyik a propaganda mindenhonnan, a tényekkel nincs értelme vitatkozni. A magyar foci 2014-ben senkit sem érdekel annyira, hogy kimenjen egy lepukkadt/hipermodern arénába magyar viszonylatban horrorisztikus jegyárakért. Szurkolói kártya nélkül a büféig sem juthat el, sőt még a vénáját is beszkennelik. Erre ma már egyedül a futball fanatikusai, az ultrák képesek. Mármint az első áldozatra. A másodikra már ők sem.

 

Van két európai szintű stadionunk. Van egy nagyon művészi, igazán attraktív falusi arénánk. Van már egy tucat újabb tervünk, új pálya Szombathelyre, Pécsre, Diósgyőrbe. Van egy MLSZ-vezetőségünk, akik fafejű módon próbálják keresztül verni akaratukat a magyar labdarúgó társadalmon. Vannak ultráink, akiknél lassan már tényleg betelik a pohár. Vannak fociszerető állampolgáraink, akik hülyék lesznek pénzt kiadni azért a színvonaltalan bohóckodásért, amit ma magyar focinak nevezünk. A kérdés csak az, van-e megoldásunk?

 

Biztosan. Vagyis nagyon remélem, hogy a "szakembereinknek" lesz. Én a magam amatőr hozzáállásával úgy gondolom, addig nem fogunk kimászni a gödörből, amíg az egész rendszer meg nem változik, így a pályán mutatott játék is. Nincs mese, cselekedni kell.

 

Legyen tánc!

Román-magyar

Nem is voltak olyan rosszak ezek a magyarok -Fotó: nb1.hu

 

Amikor egy hónappal ezelőtt megírtam a Van egy álmunk című jegyzetemet a magyar fociban éppen a menetrendszerű sárdobálás, felelősségkeresés és forradalmi változások követelésésének időszaka zajlott. Mindenki hibás volt, de leginkább Pintér Attila. Mindenki takarodjon. Elég az alibi futballistáinkból, a lélektelen hozzáállásukból és mindenből, aminek köze volt az észak-írek elleni vereséghez.

 

Természetesen ahogyan ilyenkor mindig, ismét érkeztek a politikai utalgatások, a közelgő önkormányzati választások miatt az ellenzék kétségbeesetten támadta a támadhatót, és bízott a csodában, hogy egyszer elege lesz a népnek Orbánból. Felcsút, Pancho Aréna, fociba ölt milliárdok, eredménytelenség. A visszatérő mantra.

 

Az egészben az a legszomorúbb, hogy manapság nincsen foci politika nélkül Magyarországon. De lassan már politika sem lesz futball nélkül... Természetesen ebben mindkét oldal hibás, a futballfanatikus kormányfőtől az önmagukat évek óta csak keresgélő ellenzéki politikusokig mindenki.

 

De Istenem! A sport nem politika! Főleg nem a képviselők kicsinyes játszadozásainak színtere. Amikor Magyarországon a focit Felcsúttal és a miniszterelnök hátsó kertjével azonosítják, nem is értem, miért csodálkozunk még, ha még tovább süllyedünk a Balkánba. De azért mi Nyugat vagyunk! Mindig is Nyugat voltunk, már Szent István óta!

 

Az elmúlt egy hónapban sok minden történt a magyar labdarúgásban. Leváltották Pintér Attilát, akit az év elején hosszútávra neveztek ki szövetségi kapitánynak. Egy tétmérkőzés jutott neki. Hosszú távon tervezhetett. Nem mondom, hogy ő volt a legjobb megoldás. Nem mondom, mert nem értek hozzá. De azért az valamilyen szinten abszurd, hogy a profi labdarúgásban egy mérkőzést adunk valakinek bizonyítani. Persze, a közhangulat. Meg a súlyos kudarc. Váltani kell. Tipikusan balkáni megoldás. Csak az a különbség, hogy ott szenvedéllyel élnek az emberek. Magyarországon nem.

 

Pintér repült. Dárdai Pál érkezett. Három selejtezőre. Többet nem vállalt, hiszen ő se hülye. Van neki rendes megbecsült munkája Berlinben, egy olyan országban, ahol távlatokban gondolkoznak. Mert az Nyugat. Nem Magyarország.

 

Szóval jött Dárdai. Profi mentalitással, nulla tapasztalattal. Mint mindig, az új dolgok itt is lelkesítőleg hatottak. A játékosok elkezdtek hinni magukban. Szalai visszatért. A közvélemény ismét bizakodott. A csapat elutazott Bukarestbe.

 

Túlélték. Az első öt percet. A meg nem adott gólt. A menetrendszerűen utolsó pillanatban érkező román találatot. A félidőt. Majd az addigi borzasztó játék után elkezdtek focizni. Küzdeni és hajtani, a pályát felszántani. Csapatták neki. Kiegyenlítettünk. És nem kaptunk gólt a 93. percben. Komoly eredmény. 1-1. Pontszerzés.

 

Hősies helytállás. Nagy eredmény. Szép volt, fiúk. Ismét hurráoptimizmus. Van még remény. Mindezt egyetlen egy Dzsudzsák szabadrúgásból levonva. A magyar foci ismét feljövőben. Dárdai az Isten. Ki fogunk jutni az Európa Bajnokságra.

 

Semmi bajom Dárdaival. Végre egy ember, aki letett valamit az asztalra. A csapatra is büszke vagyok, mert nem lehetek más. Mégiscsak mutattak valamit, küzdöttek, és a körülményekhez, realitásokhoz és előzményekhez képest a maximumot hozták.

 

De ettől még nem veszem be a régi mesét. Amit 1986 óta menetrendszerűen hallgatunk. Hogy majd most, eljött az idő, sikerülni fog! A fenét fog sikerülni. Ugyanúgy el fogunk bukni, és nem jutunk ki Franciaországba. Dárdai visszamegy Berlinbe, és ide fognak hozni egy külföldi "sztár" szakembert tüzet oltani, ami természetesen nem fog sikerülni. A magyar focistáink továbbra is alibizni fognak, edzőink pedig ontani fogják magukból a bődületes álszakmai nyilatkozatokat.

 

Addig nem fog sikerülni, amíg meg nem változunk. Az edző, a játékos, a tulajdonos, a szertáros, a gyúró és az újságíró. Mert ez sajnos csak együtt megy. Persze maradhatunk ebben a nihilben is. Könnyebb. Ebben biztos vagyok. Csak utána merjünk a szurkolóink szemébe nézni.

 

Csak egy dologban bízom. Hogy a ma esti választási eredményeket nem a román-magyarral fogják megmagyarázni. És hétfő délelőtt nem a magyar foci lesz a téma a Parlamentben. Remélem...

1 évesek lettünk!

Fotó: 10wallpaper.com

Napra pontosan egy év telt el azóta, hogy Botond bevette Bécset. Pontosabban, mióta a cikk kikerült a blogra. A kezdetben csupán szórakozásból elindított vállalkozásból szépen lassan szenvedély, sőt bizonyos pillanatokban már munka lett. Az elmúlt egy esztendőben megtapasztaltam az újságírás pozitív és negatív oldalait egyaránt.

Hatalmas boldogsággal töltött el, ha odajöttek hozzám a sportolók, és megköszönték a munkámat vagy gratuláltak, esetleg sok sikert kívántak. Az egy év alatt nagyon sokan segítették a munkámat, igyekeztem minden tanácsot megfogadni, legyen szó lelkes amatőrről vagy Hajdú B. Istvánról.

Megtanultam, hogy felelősséggel kell írni, valamint a képek szerzői jogaival is ügyesen kell bánni. Most az egész internet nyilvánossága előtt szeretnék ezért köszönetet mondani két embernek, akik nélkül én is megmaradtam volna csupán hobbiból a barátainak író bloggernek. Egres Kitti és Patkó Gergely, köszönöm.

365 nap, 26 bejegyzés, 187323 karakter és 4800 oldalmegjelenítés után a következő szöveggel emlékezek vissza erre a fantasztikus kalandra!

Péntek reggel. Nincs iskola. Három és fél órás út. Wiener Neudorf. Jonas. Tollaspályák. Alexander Barbunopulos. 180-as szerva. Keret. Florian papa és a grill. Mattersburg. Kossuth rádió. Román-magyar. 2-0. Almás pite. 3-0. Szombat. Kaess. Győzelem. Wifi. Florian. Meccs. Ismét Florian. Bravúrtollas. Michi Dickert. Gyatra squash. Vereség. Virágh András. Apostol. Gersdorf. Sákovics Péter és az élete tenisze. Ezüstérem. Kick szerva. Fenékbe. Eredményhirdetés. Tiszta magyar dobogó. 1000 kilométer. Francia forradalom.

Wimbledon. Federer és Nadal. Open éra. Paradicsommadár. 77 év böjt. Csehszlovák-amerikai. 47 éves. Isner és Mahut. 502 pont is kevés. Shvedova. 15 perc. A történelem itt íródik.

Amikor ikszeltünk. Kossuth. P. Fülöp. Nikolics majdnem szépít. Gyorsan elveszik a hangot. Nem értik. Lesz egy új stadionunk. Lesotho. Akár még ki is juthatunk a VB-re. Nyóceggy.

Közszolgálati televízió. Élbolyban tanyázó. Az első néger, az biztos nem magyar. Délszláv. Soknemzetiségű világbirodalom. Torghelle. Ikenne-King elhúz a szélen. Gól. Magyar Népköztársaság Kupa. Vojvodina. Most akkor nyertek a magyarok? Jött Perea.

Temetőből hazafele tartva. Perintparti sétány. Két fekete kabátos személy. 2000-3000 néző. Narancssárgák és citromsárgák. A Real Madrid megfigyelője vagyok. Belső-combizom nyújtás. Közös kapucipelés. Tíz percet gyakorolnak. Danikám, bemehettek. Éjfekete Porsche.

November másodika van. Nildo. Szép volt, Ádám! Az MLSZ elnöke. Lefejelt Újságírók Szakszervezete. Az újonc Tar és a színesbőrű Stopira. Magyar Alapműveltségi Vizsga. Bujtor István rendezte a filmet. Derbi a negyedik órában. Csete Soma kifutásai. 100 gól egy évadban. Előre is köszönöm.

Ezek a világbajnokságok. Zürichben. Aranyponttal. 128-an pályázzák meg az aranyérmet. Ratzer világranglista-vezető. Pingpongspecialista Francia Balázs. Szegner Orsi. Sokszoros magyar tollaslabdabajnok Németh András. First timer. Sákovics Péter. Címvédő. Juniorok. Ifjú titán, Francia Botond. Juniorok királykategóriája. És a többi fantasztikus tehetség. 18 kategóriáról esett szó. Itthonról is követheti az eseményeket. Hajrá, magyarok!

Hiába a világ legjobbja, Néveri Petivel azért meggyűlt a baja - Fotó: racketlon.hu

Gyanútlan vidékiek. Egyszercsak megszólít egy öreg néni. Csillaghegy megálló. Extrémlassú tollabda. Wild-Hamsik örökrangadó. Jöhettek az elődöntők. Gábor szerint squashos. Emberemre találtam. Élvezetromboló időméreg. 100 ütéses labdamenetek. Az én kétkezes fonákom köt ki a hálóban. Mindjárt összedől a sátor. Play and Stay-es gyerekek. Földalatti klubhelység. Nem várja meg, amíg felfújják a sátrat. A kő-papír-olló lehetősége. Kaszás László újat fog kapni. Teljes sötétség. Clark Ádám tér. Menetrend szerint elindul. Piros Wilson-táskás őrült.

Napközben nem történik semmi gyanús. Betegség miatt nem induló a címvédő. Két kilencedikes vitéz. Képzeletbeli zsűri. Meggondolja magát a kolléga. Esélyesnek tartott Rafiei Arash. Emlékszel, csak játszani akarok. Hirtelen sérülés. Kupával a zsebében. A döntő szerencsére nincsen megbundázva. Asztalpakolás és teremzárás. Péntek 13. Meg a Tippmix.

A 2013-as esztendő végéhez közeledve. Pelikán elvtárs. Közönségdíj kategória. Élő legendák. Jesper Ratzer. A legkézenfekvőbb választás. Usain Bolt. Hajnalig tartó bulizás. Sebastian Vettel. Reménytelen küzdelem. Cristiano Ronaldo. Több gólt lő, mint ahány mérkőzésen pályára lép. Rafael Nadal. Kevés esélyt látnak a fogadóirodák. A győztes. Röhögőgörcs. A neurológiában is helytáll. Asztalitenisz csapat. Szinte hihetetlen, hogy bekerültek. Brazília. Amorim. Bayern München. Újabb hódítás. Vízilabda válogatott. Drámai csatában győzött. Miami Heat. Tripláznak? Varga Dániel. Tóth Henrik. Kevésbé ismert név. Jupp Heynckes. A szezon végén leköszönt. Shane Tusup. Sikert sikerre halmoz tanítványával. Ivan Lendl. Kemény megjegyzések. Lee Chong Wei. SMS-ben gratulált. Magyar Citrom. Devecseri. Nem is játszott rosszul. Cseh. Utolsó hely. Szényi és Rédli. A teljesítményre nincs mentség. Postán eljuttatni. Sírva fakadt. Csabi. Milinte, te szemét. Találkozzunk jövőre.

2014 különleges esztendő lesz a sport világában. Amerikai Szamoa. Guzmics Richárd. A vendég együttes mezében Orbán Viktor. Polgár Nóra. Devecseri világhírű gólöröme. Gascoigne bejelenti. Ingyen sör. Bükkösd-Bicsérd. Knoch Viktor. I love Janus. Vörös Fanni. Érettségi vizsga. Szép volt, Lány. Takács Fanni győz. Makra Roland és a squashozás Guinness-rekordja. Roger Federer és Valkusz Máté. Nándori Levente diadalmenete. Jesper továbbra is világbajnok. Hosszú Katinka és Shane Tusup. Továbbra is kifosztják. A Balokány medencéje. Mert mint tudjuk, minden pont számít.

A magyar szeniorok tényleg mindent vittek 2014-ben - Fotó: racketlon.hu

Élő közvetítés. A billentyűk mögött Molnár Kristóf. Bomb két szettben bizonyult jobbnak. A Pécs 2-0-s előnyre tett szert. Érkezett a hír Dunaújvárosból. 5-0-ra vezetnek a házigazdák ellen. Akárcsak Gradwohl Dániel. Ertl-Dilingai páros. Örökös magyar bajnok. A jövőbeni terveiről beszélt. Pytel Gergő, többszörös magyar bajnok. A Pécs számított mindig is esélyesnek. Henrik volt klubja ellen játszik. Fórián Csilla száll harcba. Hét óra közvetítés után megköszönöm a figyelmüket. Ezennel búcsúzunk.

Vienna Classics. Tehetséges agysebész. Patrik Žak. Szalay Zsolt. Florian Ptacnik-úthenger. Angol dáma. Generációk csatája. Női B. Szinte elképzelhetetlen különbség. A szenior Qatar. Nem is maradtak el az eredmények. 3 arany és 1 bronz. Georg Stoisser. Alex. A tollasütőm is eltört. Florian láza. A racketlon Michael Phelpse. Mintha vért ittak volna. Óriási a tudásbeli szakadék. Egyéni világbajnokság Londonban. Nagy lehetőség, becsüljük meg.

Érdekes eset ez a téli olimpia. Értelmetlen kérdés. Az olimpia nyáron van. Heidum Bernadett és Knoch Viktor. Tökéletesen ismeretlenek. MTVA. Csak hogy ne legyen csönd. Szalay László. Nem a centralista. 1936. Miklós Edit. Kombináció. Lesiklás. Elég hatékony. Meghajtotta. 7. hely. Pezsgőbontás. A híradóban. A Simon Gábor-saga mellett. Szerényen nyilatkozik. Olimpiai érmet nyerni. Talán még azt is tud.

Befejeződött a XXII. téli olimpia. A maximalista Putyin elnök. A kommentátor gárda ismét hozta a formáját. Viktor An. Ingee Wust. Björndahlen. Fourcade. Cologna. Stoch. Wild. De nem a Gyuri. Kramer. Zöggeler. Több mint legenda. Zubkov. Ovecskinék kiestek. Már a történelmi Szovjetunió rekordjait fenyegetik. Pjongcsang kárpótol. Már csak 1447 nap.

12 pont. Futball magazinba ne kerülhessen miniszterelnök-interjú. Felcsúton látványstadion épül. SZÚR. Több pénzt fektessünk az utánpótlás- és szabadidő sportba. Szerethető válogatott. Amszterdam után. Grundok elbontása. Magas jegyárak. Szakmailag elmaradott edzői gárda. Gazdag emberek önkényes játszadozásai. Középszerű légiósok. Huszti Szabolcs. Stadionépítések ellen tüntetni. Sportos magyar társadalom.

Fehér Hordó, ami Fehér Holló. Dal-döntős fellépő. Szent-Andrássy Márk. Autóban éjszakázás. A korlátot támasztva. Hircze Levente és Pytel Bence. Kiemelés nélküli. Banizs Olivér sem tudott csodát tenni. Többszörös magyar bajnok. Final Four. Szerecz Márton. Madarász Tamás. Meg Réka. Pytel-Szenjai. Nem az első. Deus ex machina. 24-22 a döntő szett. Szerecz-Madarász. Szerecz felőrölte. Lukácsi Levente. Racketlon sztár. Szalay Zsolt. Jövőre ismét diákolimpia.

Készen áll a revansra - Fotó: Multi Alarm SE 

Április utolsó hétvégéje. OB. Meglepetés nélküli dupla. U15. Szavazás a blogomon. Gergőt nem zavarja. Finálé. Pytel-Szenjai. Tóth Henrik-féle iskola. Visszavágott. Továbbra is kétszereplős mezőny. Kőrösi, a királynő. Csík Dóra. Hazai pálya. Döntő. Öregember nem vénember. Szerecz-Szenjai. Döntőnek is beillő. Nikola. A Vízműves Zsembery. Eksztázis. 29-27. Szécskay Manó és a Pytelek. Sánta és a nagykozári srác. Micu nagy dobása. Szita Gergő. Nem a Marci.

Április a Janusban a fociról szólt. Dezső, a disznó. L. K. Bulls. Kádáristák. Utolsokk FC. A Dér-Dankó csatárpáros. Csete Soma mesterhármasa. Dikinder. Center Autósiskola. A bükkösdi Messi. Csete Soma. Terrorizál. Kertvéllessy András ravasz ajánlata. Dankóék kaján vigyora. Kovacsics-gála. Lesajnált 8.D. Kungl Ádám megőrjíti a közönséget. Schneider Ákos és a kapufa. A foci örökös Janusos bajnokai. L. K. Bulls.

Pannon Volán székház. Szocializmusból hátramaradt üzemmenza. Történelmi évadnyitó. 2 drukker. Simon Konténer. Sörpintők. Expo Center. A hosszúhetényi látogatás. Kisérettségi. Kozármisleny. Sör, bor, pálinka. Pécsbányai művelődési ház. A rangadó, ahol még a plafonról is csüngtek a szurkolók. Janus-mez. Végső helyezésünk egyenlőre nem ismert.

Egy igaz történet. Azt hiszed lehetetlen? Debreczeny István. Szetthátrányból feláll. Magyar-Angol Kéttannyelvű. Profi ATP-játékosok. Teniszes cipő. Budenz Gimnázium. Természetesen ők jutottak a fináléba. 10 felvételi pont a zsebünkben. Mert bátraké a szerencse.

Brazília. Ausztrál nagyiparos. K. D. és T. G. Kaszinó. Arisztokrata hölgy. Kizárólag elefántcsonttal hajlandó kereskedni. Drogba gólkirály is lehet. A kukoricatermelés megreformálója. Costa Rica és Ausztrália továbbjut. 15000 sertés boldog tulajdonosa. Indiai vállalkozó. M. P. kitiltva. Irán győzelmének örülne. T. B. Jelenleg az Antarktiszon él. Uruguay nyeri a VB-t. Egy császárpingvin a háttérben. Emlékezetes világbajnokságot kívánunk.

Május közepe. Fiúk rúgták a bőrt a műfüves kispályákon. A döntőn megjelent a népszerű sportriporter, Hajdú B. István is. A fináléba nem volt egyszerű bekerülni. A biztonsági játék dominált. Következhetett a büntetőpárbaj. Örömmámor. Kicsi a rakás. Csak a mezcsere maradt el. Az uránvárosi négyemeletesben rántott húst rágcsáló bácsinak pedig megakadt a torkán a falat.

Ha 2014 nyara, akkor foci világbajnokság. Az egész egy tökéletesen kivitelezett Marcelo öngóllal kezdődött. Arjen Robben vezetésével letarolták a spanyolokat. Mindenki a tiki-taka bukásáról beszélt. A tehetetlen luzitánokat elsöpörte a Müller-henger. Bravúrosan meglövették Rooneyval első VB-gólját. Muhamed Besic. A magyar futball Messiása. Ochoa-vallás. Görög deus ex machina. Harapós olasz búcsú. A VB meglepetéscsapata: Costa Rica. Belo Horizonte-i mészárlás. Romero kapus a hős. Palacio megijedt élete lehetőségétől. Götze, a szépfiú döntött. Schweinsteiger viszont továbbra is elpusztíthatatlan. Messi az aranylabdás. De miért nem Páj Gábor az aranycipős?

A németek mindent vittek - Fotó: fifa.com 

Az egész világ Surrey-ra fog figyelni. Georg Stoisser. Joey „The Showman” Schubert. Evan Mancer. Zuzana Kubanová. A dánok mindent visznek. Ratzer vagy Jonsson? 11 magyar. Tinko Schnegg. 149 brit. Reid. Hajrá racketlon, hajrá magyarok.

Van egy álmunk. Európa-bajnokság. Puskás. Torghelle. Szalai. Pintér. Világszínvonalú NB1. Futballbolond miniszterelnök. Milliárdos MLSZ-elnök. Groupama Aréna. Pancho Aréna. Felcsút. 5 ellenfél. Papírforma. Kijutni. De vajon felébredünk-e valaha?

A cikknek ezennel vége, végigértünk a 26 bejegyzés rövidített tartalmán. Remélem tetszett, de ha nem, megértem, tényleg elég masszívra és nehezen értelmezhetőre sikerült. Az elkövetkező egy esztendőben is szeretném folytatni a blogot, továbbra is sport témában, de ahogy azt már megszokhattátok, bármely sport terítékre kerülhet, nem csak a racketlon. Köszönöm még egyszer, hogy olvasod a blogomat, ne felejtsd a 2014/2015-ös szezonban is minden pont számít!

Van egy álmunk

Itt még vezettünk - Fotó: MLSZ Facebook oldala

Van egy álmunk. Sikeresnek, büszkének és eredményesnek lenni. Oscart, Nobel-díjat, esetleg olimpiai aranyérmet nyerni. A magyar színeket külföldön is képviselni, hazánk hírnevét öregbíteni. De van egy 80 éves álmunk is, foci VB-t nyerni.

Van egy UEFA-nk. 53 tagállammal. Van egy Michel Platinink. Egy őrült ötlettel, ami 2016-ban meg fog valósulni egy 24 csapatos Európa-bajnoksággal. Van egy magyar labdarúgó válogatottunk. Van egy lehetőségünk. Van egy álmunk.

Van egy Sárosink, egy Puskásunk és egy Détárink. Van két VB-ezüstérmünk. Van három olimpiai aranyérmünk. Van egy VVK-győztes Fradink. Van egy MTK-nk, egy Újpestünk és egy Honvédünk. Van egy Sebes Gusztávunk, egy Baróti Lajosunk és egy Novák Dezsőnk. Van egy Népstadionunk százezer nézővel. Van egy 6-3-unk, egy 7-1-ünk és egy 3-0-nk. Van egy álmunk.

Van egy Husztink, egy Szalaink és egy Torghellénk, akik már nem válogatottak. Van egy Lipták Zoltánunk, egy Varga Rolandunk és egy Rudolf Gergelyünk, akik épp válogatottak. Van egy Bagó Patrikunk, egy Fiola Attilánk és egy Máté Rolandunk, akik még nem válogatottak. Van egy álmunk.

Van egy 2500-as átlagnézőszámú, világszínvonalú NB1-ünk. Van négy csapatunk, akik már kiestek az európai kupákból. Van nulla együttesünk, akik még bent vannak. Van egy Pápánk, egy Dunaújvárosunk és egy Pécsünk. Van egy Erwin Koemanunk, egy Egervári Sándorunk és egy Pintér Attilánk. Van egy Puskás Ferenc Stadionunk (jelenleg átépítés alatt, immáron lassan 3 éve). Van egy 1-8-unk és egy 0-3-unk. Van egy álmunk.

Van egy futballbolond miniszterelnökünk. Van egy milliárdos MLSZ-elnökünk. Van egy TAO-rendszerünk. Van egy ultramodern stadionunk egy olyan faluban, ahol többen férnek el az arénában, mint ahányan a községben laknak. Van egy Nagyerdei Stadionunk, ahol még egyszer sem volt teltház. Van egy Groupama Arénánk, ahol szintén nemzeti ünnep kell ahhoz, hogy megteljenek a lelátók. Van ezer tehetségünk. Meg tízmillió szövetségi kapitányunk. Van egy álmunk.

Van egy selejtezőcsoportunk. Van 5 ellenfelünk. Görögország, Románia, Finnország, Észak-Írország és Ferőer-szigetek. Van két automatikus továbbjutónk, plusz egy pótselejtezősünk. Van egy papírformánk, ami szerint a második legjobbak vagyunk. Van egy eredményünk: Magyarország-Észak-Írország 1-2.

Van egy álmunk. Kijutni arra a rohadt Európa-bajnokságra. De vajon felébredünk-e valaha?

World Champs time!

Kubanová again? Or not? - Photo: rubinfoto.com

Augusztus utolsó előtti hétvégéjén, még a US Open előtt az egész világ Surrey-re fog figyelni, ugyanis immáron tizennegyedszer rendezik meg az egyéni racketlon világbajnokságot. Közel 400 versenyző 27 különböző országból méretteti meg magát kicsit több mint 20 kategóriában. A cél a világbajnoki címek eldöntése. Nézzük, országokra lebontva kikkel is fogunk találkozni!

In the end of August the whole world will follow Surrey, because before the US Open is organized the 14th Singles Racketlon World Champs will take place. Nearly 400 players from 27 countries compete in 20 categories for the titles. Let’s see who we will meet at the weekend with!

Austria/Ausztria

Az egyik legnagyobb hagyományos racketlon nemzet, így természetesen idén is sok sportolóval érkeznek. Bár a számok nem versenyezhetnek az északi országokéval, játékosaik mind kiváló minőséget képviselnek. Férfi elitben 5 indulóval is a főtáblán vannak, köztük 2009 egyéni világbajnokával, az aktív legendával, Christoph Krenn-nel. Nincs VB show nélkül, így Joey Schubert sem hiányozhat, míg másik ikonjuk, Michi Dickert valószínűleg a legizgalmasabb első körös meccset fogja játszani Gustav Hansen-nel.

A fiatal vonalat Georg Stoisser, Alexander Barbunopulos és a lányok képviselik. Stoisser éremre mindenképpen esélyes, akár még az arany is összejöhet, míg a lányoknál kettős osztrák sikerre lehet számítani. A női elitben Christine Seehofer második kiemeltként indul, a döntőbe jutásért a csehek világbajnokát, Kubanovát kéne legyőznie. Talán pont idén sikerül a trónfosztás?

Austria's young talent, Zürich's bronze medalist - Photo: Inge Omey

Austria is one of the biggest racketlon nations. Of course they are coming with many fantastic players. In the Men’s Elite they have 5 players; one of them is 2009’s world champion, the active legend, Christoph Krenn. Joey „The Showman” Schubert and Michi Dickert are also coming to Surrey.

They have very talented juniors as well. Stoisser from Graz can win the U21, if he will be lucky and will not forget about the girls who are the biggest favorites of the Girl’s U21. In Women Elite the 2nd seeded Christine Seehofer can be the surprise, if she can beat Kubanová.

Australia, Canada and New Zealand/Ausztrália, Kanada és Új-Zéland

A távoli földrészek képviselői a nagy távolságok miatt érthetően nem küldtek óriási küldöttséget, az óceániai országok egyet-egyet, míg Kanada négyet. A legnagyobb név természetesen Evan Mancer, akit nem nagyon kell bemutatni a racketlon kedvelőinek. Bárkinek képes meglepetést okozni, még elitben is. Első körös ellenfele pont a nemzetközi racketlonélet egyik meghatározó figurája, a hazai pályán versenyző Keith Lesser lesz. Egy esetleges első körös siker pedig Krennt sodorhatná az útjába. Az biztos, hogy squashban nem nagyon lesznek problémái a kanadainak.

These countries are very far from Surrey, so not their delegation is the largest. Evan Mancer is the biggest figure of course from Canada who can surprise everybody. His first opponent will be the international Twitter-king Keith Lesser. If Mancer joins the next round Krenn can come next. One thing is for sure: Mancer won’t have problems in squash.

Belgium and France/Belgium és Franciaország

A belgák népes csapattal érkeznek Surrey-be, 16 versenyzőjük áll rajthoz. Köztük van Peter Duyck, ugyanakkor hiányzik például a szeniorban mindig esélyes Fernandez-Diaz. Az esélyeikről sokat nem tudok mondani, ugyanis nem nagyon ismerem őket, mint ahogyan a franciákat sem, akik 6 játékossal képviselik hazájukat.

Belgium has a 16-member-team with the elite Peter Duyck, but without the senior superstar Fernandez-Diaz. I can’t talk about their skills because I don’t know them very well. With the French the situation is similar. They are with 6 players.

Bulgaria, Latvia and Russia/Bulgária, Lettország és Oroszország

Az Európa másik végében fekvő országokból is csak az igazán fanatikusok jönnek Angliába. A legnépesebb sereggel a bolgárok érkeznek, természetesen a már régóta megszokott Angelov-Stankov tengellyel. Idén már mindketten elitben indulnak, igaz Nikolay-nak nem sok öröme lehet a sorsolásban, hiszen egyből a címvédő Ratzer-rel kezd. Steliannak kissé nagyobb szerencséje volt, ő is egy dánnal, Jesper Hougard-dal játszik. Jó játékkal a negyeddöntő is elérhető Bécs meglepetésemberének.

One of the secret favoritues, Stelian Stankov - Photo: rubinfoto.com 

From Eastern Europe the travelling is difficult as well, so these three countries have just 9 players at all. The Bulgarians are coming with the massive Angelov-Stankov axis. Although Nikolay now joins the Men Elite in a World Championships for the first time, he isn’t so happy about the draws. He starts against the defending champion Jesper Ratzer. Stelian also fights against a Jesper, but his opponent is a Hougard not a Ratzer. His choices are better; with a good performance he can reach the quarter finals.

Croatia, Israel and Romania/Horvátország, Izrael és Románia

Három mini küldöttség. Közülük még a horvátok a legnépesebbek a maguk 3 indulójával. Radu Ionescu mint egyszemélyes Románia érkezik Surrey-be, míg a Szentföldről a szenior Iftach Gesser vezetésével érkezik a két nevező.

Here we can find three tiny teams. Croatia has the biggest with their 3 members. Ionescu is the only person from his country and from the Holy Field two people comes under the senior-star Gesser’s leadership.

Czech Republic, Poland and Slovakia/Csehország, Lengyelország és Szlovákia

Közép-Európa kicsi, mégis bivalyerős küldöttségei érkeznek. Természetesen a középpontban Zuzana Kubanovával, aki azért érkezik Angliába, hogy visszavágjon Nathalie Zeolinak a tavaly elveszített VB-döntőért. A fináléba jutás szinte természetes elvárás a világbajnok sportolóval szemben, mint ahogy a többiekkel szemben a tisztes helytállás. Lengyelország örök reménysége, Rav Rykowski ismét belenyúlt a viperafészekbe a sorsolásnál, első körös ellenfele 2011 világbajnoka, Calum Reid lesz. A szlovákok szintén egyszemélyes csapattal képviselik magukat, egy nemzet szorít majd Adam Kakulának a juniorok közt.

Central Europe has little but strong teams. First of all, let’s see Zuzana Kubanová. No doubt that she wants to strike back to Zeoli, because of the gummi-arm-drama in Sweden. The road to the final looks easy for Zuzana, but I think her dream is the gold not the silver. Poland’s eternal hope Rav Rykowsky had a horrible draw. His first opponent will be 2011’s world champion, Calum Reid. This task looks impossible. Whole Slovakia will cheer for Adam Kakula, the junior player who represents his home alone.

Denmark/Dánia

A dánok 26 személyes küldöttsége talán a legerősebb az egész mezőnyben. Több címvédő érkezik fehér keresztes zászló alatt, többek között a junior Mikkel Bodzioch vagy a szenior Jack Broe Larsen. És akkor még nem is beszéltünk az elit versenyzőkről. A tavalyi dán házidöntő akár idén is megismétlődhet, Jesper Ratzer és Kasper Jonsson külön ágra került. A VB legnagyobb sztárja egyértelműen Ratzer, az ő legyőzéséhez csak a tökéletes felkészültség és a szerencse keveréke elég. Ha nem történik csoda, ismét dán világbajnokot avatnak vasárnap délután.

Danish national final in Zürich - Photo: Inge Omey 

Maybe the strongest team in the World Champs is Denmark’s. They have 26 players with some defending champion. For example Mikkel Bodzioch, Zürich’s junior hero or senior stars like Larsen or Bergander. One year ago we had a Danish home-final between Ratzer and Jonsson. This can happen again, because they can meet only in the last match. Beating Jesper looks impossible, only a very few players can do it and a little bit luck is also needed. If nothing wonder happens, this year we will have Danish world champ as well.

Finland/Finnország

Népes csapat számomra teljesen ismeretlen nevekkel. Mivel északi országról van szó, és Surrey sincs Helsinki szomszédságában, gyaníthatóan jó játékosok érkeznek a szigetországba. Biztosak lehetünk benne, hogy több érmet is fognak nyerni, még ha az esélyesek neveinek a megtippelése lehetetlennek is tűnik.

They have a popular team with absolutely unknown names for me. Although Finland is the cradle of racketlon, and Helsinki and Surrey are not neighbors, the players will be very strong. Men B and Men C, the hardest categories are perfect for these unknown-stars. I bet they will win some medals.

Germany/Németország

Erős, masszív küldöttség. 27 versenyzőjükből biztosak lehetünk benne, hogy egy sem fogja könnyen adni a bőrét. A legnagyobb sztárjuk természetesen Nathalie Zeoli, aki címvédőként fogja felvenni a harcot Kubanováék ellen. Férfi elitben meglepő módon csak egy játékosuk indul, Christian Wiessner. Ő már a tavalyi csapat VB-n megmutatta, hogy sokkal többre képes, mint azt a ranglistája alapján gondolnánk. Érdemes még Amke Fischerre odafigyelni, aki a hiányzó Sarina Leibig helyett a német csapat másik húzóembere lehet.

The defending champion, Nathalie Zeoli - Photo: Inge Omey

Germany, as always, has a massive and well-balanced delegation. After the glorious Brazilian trip we can be sure that they got wings. The biggest star of course is the defending world champion, currently the best woman in the world, Nathalie Zeoli. Her quest is to defend the title which is very valuable for Kubanová and the others as well. In the Men Elite they have just one player, the previous team world champ’s hero Christian Wiessner. Paying attention on Amke Fischer is also useful because she could be a big surprise.

Hungary/Magyarország - még több infó a magyarokról: racketlon.hu/?p=1070

Végre elérkeztünk a saját küldöttségünkhöz! A magyar racketlon sport hivatalosan 10 versenyzővel képviselteti magát Surrey-ben (Soós István angol színekben indul), köztük többen potenciális éremesélyesek. Legelőször is Sákovics Péter, akinek a +55-ös sikeréhez szinte kétség sem férhet. A szombathelyi racketlonos örökébe lépne Nándori Levente, aki idén öregedett be a szeniorok közé, Surrey-ben az aranyéremért száll harcba. Szalay Zsolt B kategóriában első kiemeltként rajtol, célja a negyeddöntő, de az érem is benne van a pakliban. Szegner Orsi a nők között egyedüliként képviseli a magyarokat, míg Janzer György +45-ben próbál szerencsét. A Szalay gyerekek, valamint Francia Botond a legkisebbeknél, míg Czingráber Zoltán és Francia Balázs a legerősebbeknél küzd majd az ellenfelekkel.

And yes! My country is the next! Hungary with 10 official and 1 unofficial players is a little, but dangerous team. We had the best seniors in the world, so Péter Sákovics and Levente Nándori are our biggest hopes. In Men B the 1-seeded player is also Hungarian, Zsolt Szalay’s dream is a medal. Our juniors are also perfect, the Szalay-boys and Botond Francia are top seeded. We have just one female player, Orsi Szegner who plays at home for a little bit. In Men Elite Zoltán Czingráber and Balázs Francia are our delegation and the last missing person is György Janzer.

Senior superstar, Levente Nándori - Photo: RFA

Sweden/Svédország

Hatalmas küldöttség, ami nem is meglepő, hiszen a sportág őshazájáról beszélünk. A minőség itt sem fog a mennyiség rovására menni, erre mérget vehetünk. Az alacsonyabb rangsorolású nyílt kategóriákban különösen veszélyesek lehetnek, nem is beszélve a csapat vezérbikájáról, a stockholmi VB hőséról, Stefan Adamsson-ról. A második koronáért már nem ő indul a legnagyobb eséllyel, de tapasztalata és higgadtsága kirobbanó formával párosulva akár szenzációt is okozhat. Természetesen a Druve család sem veszíteni érkezik Surrey-be, ám a különösen erős idei mezőnyben már nem számítanak végső győzelemre is esélyesnek.

Their team is enormous, only the United Kingdom has a bigger one. The racketlon was born in Sweden, so their delegation is absolutely professional. The leader of course is Stefan Adamsson, Stockholm’s national hero. To repeat the title he needs all of his experience and knowledge. Then don’t forget about Sweden’s players regularly win medals in the open categories. Men B or Men C are perfect places for them!

Switzerland/Svájc

A kis alpesi ország méreteihez képest nagy csapattal érkezik, egészen pontosan 23 versenyzővel. Nicole Eisler-en kívűl nem nagyon ismerem a játékosaikat, itt is úgy tippelem, hogy inkább az alacsonyabb kategóriákban lehetnek jók. Külön ki kell emelni Tinko Schnegg-et, aki U13-ban első kiemeltként a magyar fiúk egyik legnagyobb riválisa lehet.

The home of Roger Federer has an incredibly high number of players. My knowledge about Swiss players isn’t perfect, so I can’t predict anything. I played only against Tinko and I can tell that his performance will be worthy for his ranking.

The Netherlands/Hollandia

Szolid, visszafogott küldöttség, ahhoz képest, milyen messze van Surrey-től a tulipánok földje. Czingráber Zoli első körös ellenfele, Paul Twisterling a legnagyobb név, egyedüliként ő indul elitben. Maarten Joosten hiába első kiemelt U21-ben, az erőviszonyokat ismerve már a 4 közé kerülése is csodaszámba menne.

Although the distance between Amsterdam and Surrey isn’t enormous, only 8 Dutch players will start at the weekend. In Men Elite Paul Twisterling is their delegate who faces against Zoltán Czingráber in the first round. In U21 the best ranked player is Maarten Joosten, but his medal chances are tiny because of Austrian Stoisser.

The United Kingdom/Egyesült Királyság

Mindent visznek, övék a legnagyobb csapat (ha jól számoltam 149 fő), a legtöbb fiatal játékos és még sok másik rekord is. Ide számoltam Walest, Skóciát és a Man-szigetet is. Hiába indulnak nagyon sokan, könnyen lehet, hogy nem a házigazda nyeri meg az éremtáblázatot, hiszen igazán nagy sztárjukból kevés van, csupán Calum Reid és Isabelle Tyrell tartozik ebbe a kategóriába. Ha skótként Surrey-ben ér fel Reid ismét a csúcsra, megismételi Andy Murray tavalyi bravúrját. Ehhez azonban többek között Kasper Jonsson-on és legfőképpen Jesper Ratzer-en keresztül vezet majd az út.

The Scottish who can make the United Kingdom happy - Photo: rubinfoto.com

They are absolutely first in everything. They have the biggest delegation (149 sportsmen) and the biggest number of youth players (42-unbelievable). These numbers are all the United Team’s properties. Not England’s because Wales, Scotland and Mirianda Frick’s Isle of Man are also the part of the team. Can they win the medal table? Not sure. They have two superstars, Calum Reid and Isabelle Tyrell. If the Scottish can repeat Andy Murray’s one-year-old historical act, he could be the only active two-time Men Elite world champion. He needs to fight against Jonsson and Ratzer too, to do it. Joshua Seth Kashdan is also a big talent; he will compete against Bodzioch and Stoisser to decide the destiny of the medals.

Vajon sikerül Calum Reid-nek a történelmi tett, és hazai(?) pályán gyűjtheti be második egyéni VB-címét, vagy érvényesül a papírforma, és Ratzer ismét mindent visz? Esetleg a lassan örök másodikká avanzsáló Kasper Jonsson fog mindenkit meglepni? Nathalie Zeoli megint mindent visz, vagy Kubanová visszaül a trónra? A magyar szeniorok tarolnak, esetleg Emil Bergander söpör le mindenkit? Georg Stoisser tovább gyarapítja éremkollekcióját, vagy Kashdan-Brown hazai pályán ér fel a csúcsra? Ki nyeri a rendkívül sűrű B kategóriát? A C-t? Esetleg az U13-at? Ezekre, és még megannyi más kérdésre is választ kap az, aki augusztus 21-24. között figyeli a 14. egyéni racketlon világbajnokság történéseit. Hajrá racketlon, hajrá magyarok!

So can Calum Reid write history, can he win his second title at his home? Or the biggest star of this year, Jesper Ratzer will take everything? And what about Kasper Jonsson after two defeats in a world champ final? Nathalie Zeoli again or Kubanová? Hungarian seniors win everything? Or Bergander will come and take the gold? Austrian Georg Stoisser’s newest medal will be golden? And what about Kashdan-Brown? Finnish or Swedish player will win the Men B? And the Men C? And the youngest? Everything can happen and if you follow the world champs, you won’t miss anything. Between 21st and 24th August let’s go racketlon, come on Hungarians!