Volt egyszer egy csapat



Mielőtt elkezdtük volna



2013 októberének első napja. Közeledik a tél, már korán sötétedik. A siklósi úti Pannon Volán székházba három vékony kabátos személy lép be, oldalukon sporttáskával. A legmagasabb szőkésbarna hajú, a középső vöröses, míg a legalacsonyabb rövid éjfekete frizurával büszkélkedhet. A portás tudja a dolgát, egyből irányítja a három fiatalt a meccshelyszín felé. Kanyargó folyosókon, hátsó ajtókon keresztül érkeznek az arénába, amely már csak őket várja. A Janus csapata megérkezett!

Szocializmusból hátra maradt üzemmenza a helyszín. A pepita mintás csempével borított helység közepén egy magányos pingpongasztal áll, mögötte kifeszített zöld háló. Nyilván a labdák eltűnésének megakadályozása a feladata. Öltöző sehol, csupán a balatoni ifjúsági táborokból ismerős piros székek, a különleges esemény alkalmából ajándékokkal, alattomosan támadó szögekkel. A meglepetés kedvenc melegítőmet találja meg, centis szakadás az eredmény. Ha ruhát cserélnél, választhatsz a különböző ablakok közül, van itt zöldség-gyümölcs, tejtermék és pékáru feliratú is. Ha viszont nem vagy elég gyors, a húsosról könnyen lemaradhatsz, az a helyi királyok felségterülete.

A Janus történetének első és nagy valószínűséggel utolsó asztalitenisz együttese hivatalos bajnokságba nevezett be 2013 szeptemberében, a létező legalacsonyabba, a városi II. osztályba. A három lelkes és lehetetlent nem ismerő sportember Molnár Kristóf, Rafiei Arash és Vörös Fanni. Pótembernek bizonyos Szita Mártont szerettük volna nevezni, ám a szervezők szerint összeférhetetlen a szabályokkal egy Extraliga-bajnokcsapatban szereplő sportoló játéka a városi II. osztályban. Marcinak így csak a Celldömölk maradt, ahol aztán átlagos lett az év végi hozam, csupán egy magyar bajnoki cím termett neki.

Kis csapatunk sajnos nem vált ennyire sikeressé, első mérkőzését 7-3-ra vesztette el a Pannon Volán ellen. A történelmi évadnyitó hazai mérkőzésre sem kellett sokat várni, az október kilencedikei Tüke II. elleni összecsapáson évszázados nézőcsúcs dőlt meg, a Janus tornatermében 2 (!) drukker is megjelent, ezzel is emelve a mérkőzés színvonalát. Csapatunk mindig is jó volt matekból, így nem akartunk csalódást okozni, az elvárásoknak megfelelően stílszerűen 2-8-ra kaptunk ki.

Ám mielőtt bárki is megkövezné együttesünket komolytalan játék vádjával, el kell mondanom, hogy soron következő hazai meccsünkön 8-2-re vertük meg a Kozármisleny második számú csapatát, ezzel is letéve a Janus névjegyét a győztesek között.

A mérföldkőnek bizonyuló győztes mérkőzés után tovább folytattuk a rekordgyártást, két nappal nemzeti ünnepünk előtt szezoncsúcsnak bizonyuló 1-9-es zakót kaptunk a címvédő, mellesleg idén is diadalmaskodó Pécs Holdingtól. Szerényen szeretném hozzátenni, hogy az egyetlen janusos pontot bizonyos Molnár Kristóf szerezte a hazaiaknak…

Közben szép lassan belaktuk a Janus tornatermét, a hetente érkező ellenfeleken már meg sem lepődött két portásunk, sőt meccseink után mindig érdeklődtek a végeredmény után. Türelmüknek és szolidaritásuknak köszönhetjük csupán, hogy nem lettünk két lábbal kirúgva az iskolából, a sokszor késő estébe nyúló összecsapások következményeként.

Mivel nem tiltott ki minket minden igényt kielégítő otthonunkból az igazgató úr, izgalmas mérkőzésekkel háláltuk meg a bizalmat. Előbb a robogó Simon Konténert állítottuk meg, majd a sok sörtől megrészegülő Sörpintőket izzasztottuk. Az őszi szezon legnagyobb dobása azonban még váratott magára, egészen november közepéig.

Ekkor mozdultunk ki hosszú idő után először jól fűtött tornatermünkből, hogy meglátogathassuk a radiátorokat még hírből sem ismerő Expo Centert, ahol a PAE I. együttese tréningezik.

 

A fagyhalál elkerülésének eszközéül csapatunk a győzelmet választotta. Közülünk is élen járt egyetlen lánytagunk, Vörös Fanni, aki annyira komolyan vette a mozgást, hogy a biztonság kedvéért minden mérkőzésén öt játszmát játszott - nem szeretett volna pihenni, ennyi az egész. Ha pedig már hagyta meccseit döntő szettig fajulni, nem is hibázott, mindhármat behúzta. Darnai Gergő, Farkas Virginia, de leginkább Egres Kitti bánta az élete játékát játszó Fanni diadalmenetét. A végeredmény 6-4 lett a Janus javára.

Az Expo Center hőse hazai pályán

Egy rövid meccs erejéig ismét visszatértünk belvárosi iskolánk patinás falai közé, a pécsbányai különítményt fogadni. A két csapat nem bírt egymással, 5-5 lett a vége.

Nem úgy, mint a hosszúhetényi látogatásunknak. December 17-i összecsapásunk is a szezonból írt lexikon aranylapjaira kívánkozik. Nem annyira a meccs miatt, sokkal inkább a körülmények okán. A dolog ott kezdődött, hogy vendéglátónk ragaszkodott az este nyolc órás kezdéshez, így már az indulás előtt gyanússá kezdett válni a helyzet. Sejtéseink akkor váltak be, amikor Pécs környékére leszállt az évtized legsűrűbb és legmasszívabb köde.

Az autóút háromnegyed óráig tartott, a látótávolság vészesen közelített a nullához, helyismeret hiányában pedig egyedül a benzinkutas útmutatásának köszönhettük sikeres megérkezésünket. Azon, hogy a teremben nem volt fűtés, már meg sem lepődtünk, de a meccset megnyertük, este tízre pedig haza is értünk. Azon pedig, hogy csapatunk aranyembere a hazaúton közölte, hogy másnap írja az irodalom kisérettségijét, már csak nevettünk egy jót.

Hősünk túlélte a szövegalkotást, mondjuk a jegye ha jól emlékszem, nem lett a legfényesebb, de kit érdekelt ez akkor, amikor 2013 utolsó bajnoki mérkőzése után csapatunk első (és egyben utolsó) 10-0-ás sikerét ünnepelte. Az eset apró szépséghibája, hogy az ellenfél nem tudott három játékost kiállítani, valamint az együttes még a szezon során feloszlott, így összes eredményüket törölték…

Sikeres őszi sorozatunk után úgy vágtunk neki a tavaszinak, hogy tudtuk, most már nem igazán hivatkozhatunk a kezdők rutintalanságára egy-egy vereségünk után. Játékosaink komoly gimnazisták, így a megbeszéltek szerint cselekedtünk, annak rendje és módja szerint elvesztettük első két találkozónkat bravúros 8-2-re.

Január végén aztán megtört a jég, a kozármislenyi vendégjátékunk során megnyertük első páros mérkőzésünket, így elmondhattuk, hogy 11 elveszített meccs után ráléptünk a férfi páros világbajnoki címhez vezető út első lépcsőfokára.

Bravúros győzelmünk után sem pihentünk, megszorongattuk a Holdingot, 3 meccset raboltunk a városi másodosztály Real Madridjától. A meglepő eredmény után pedig elérkeztünk szezonunk legirreálisabb, egyben legemlékezetesebb mérkőzéséhez.

A helyszín: Kozármisleny. Bővebben a Munkácsy utca, azon belül is egy garázs. Két asztal, egy háló és megszámlálhatatlan szerszám. Az egyik pálya alatt autószerelő akna, azt mondták, biztonságos. Valószínűleg az volt, mert túléltük. Hihetetlen hozzáállás: ha a labda bemegy a szerszámok közé, adnak újat, úgysem lehet onnan kiszedni… A nélkülözéshez szokott magyar sportoló számára érthetetlen szavak. A hangulatra nem lehetett panasz, az utánozhatatlan díszletek megtették a dolgukat, senki sem távozott élmény nélkül. A házigazda, egyben tulajdonos Simon Úr sem gondolta ezt másképp. Vendéglátásból jelesre vizsgázott, miután sörrel, borral és pálinkával kínálta a játék után kimerült sportembereket. Természetesen bő volt a választék, mindenből legalább két fajta állt rendelkezésre, de ha nagyon kellett, volt még a műhelyben is. A hazai csapat legjobbja rendkívül beszédes volt, főleg miután megnyerte második egyénijét is. Bevallása szerint régi jó ismerőse Ritter igazgatónak, egy időben még a szomszédja is volt.

A felejthetetlen kirándulásnak feledhető eredménye lett, 6-4-re nyert a Simon Konténer, otthon tudták tartani tehát a két pontot. Ugyanez nekünk már nem sikerült, soron következő két hazai meccsünket egyaránt elvesztettük, a változatosság kedvéért egy közbeékelt vendégjátékkal egyetemben.

Amikor azt hittük, ennél már nincs lejjebb, kiderült, hogy tényleg nincs. Vihar után látogattunk a pécsbányai művelődési házba, ahol kiváló körülmények között ikszeltünk. A vendéglátók mindent megtettek, hogy otthon érezhessük magunkat, még egy fehér lovat is felbéreltek, hogy megfontolt léptekkel sétáljon el az ablakok alatt.

A különleges élmények után nehezen ocsódtunk fel, a biztonság kedvéért ki is hagytunk bő egy hónapot. A visszatérésre május közepéig kellett várni, amikor az érettségikről éppen beeső Fanni is csatlakozott hozzánk, hogy magabiztosan leléphessük a Hosszúhetényt.

Egyszer botrányos, máskor felemelő szezonunk a végéhez közeledett, egészen pontosan az utolsó elmaradt mérkőzésünk bepótlásához. A különleges alkalmat megfelelőképpen akartuk megünnepelni, így a PAE I. elleni összecsapásra minden mozgósítható szurkolónkat meghívtuk. Olyan hatékonyak voltunk, hogy a nézőszám kétszámjegyűvé vált, ezzel történelmi csúcsot állítva fel. A rekord megdöntésére az esély elég csekély, nagy valószínűséggel 50 év múlva is úgy fognak emlékezni az emberek az összecsapásra, mint a rangadóra, ahol még a plafonról is csüngtek a szurkolók.

Nézőből tehát nem volt hiány, játékosból viszont igen, ugyanis a vendégcsapat egyik tagja abbahagyta a játékot, így a Janus 3-0 előnnyel vágott neki a derbinek. A várva várt siker nem is maradt, csapatunk óriási bravúrt bemutatva sikeresen leadta előnyét, és békés döntetlent játszott.

A szezon utolsó nyertese a Janusban bizonyos Farkas Virginia lett, aki nem mellesleg négy évig pont a Janus padjait koptatta, és júniusban még biztosan visszatér a szóbeli érettségik erejéig. Virginia ezzel nagy valószínűséggel a történelem utolsó győzelmét aratta a tornateremben, hisz Vörös Fanni távozása után lehet, hogy fel fog bomlani a csapatunk, ez pedig a bajnokságtól való végső búcsút is jelentheti.

A búcsúmérkőzés résztvevői

Szép szezon volt, változatos, hullámzó, de ugyanakkor kiegyenlített is. Hisz egy dolog mindig biztos volt. Ha lerántottam a fogasról a Janus-mezet, akkor tudtam, ma meccs lesz. Ez az érzés pedig felejthetetlen volt! Nekem biztosan, de valószínűleg a többieknek is.

A legalacsonyabb éjfekete, a középső vöröses, míg a legmagasabb szőkésbarna hajú. A kulcsot már leadták a portásnak, a szurkolóktól már elköszöntek. Együtt lépnek ki a nagykapun, oldalukon sporttáskával. Rafiei Arash, Vörös Fanni és Molnár Kristóf, vagyis a Janus csapata!

És akkor a száraz tények az utókor számára. A Janus csapata a 2013/2014-es évadban 21 mérkőzést játszott a városi II. osztályban, ebből hatszor nyert, négyszer döntetlenezett és tizenegyszer kapott ki. Párosaink ötször győztek 16 vereség mellett. Három játékosunk összesen 189 egyéni meccset játszott, ebből Molnár Kristóf 53-szor, Vörös Fanni 20-szor, míg Rafiei Arash 13-szor győzött. Végső helyezésünk egyenlőre nem ismert.

Verhetetlenül búcsúzik az L. K. Bulls




Aranycsapat

 

Április a Janusban a fociról szólt. Nem az érettségi felkészülésről, vagy a napirendszerű témazárókról. Minden nagyszünetben a pályára szegeződtek a tekintetek. A kérdés az volt, ki nyeri a házibajnokságot, ismétel-e az L. K. Bulls, vagy új bajnokot avatunk. 11 csapat három csoportban kezdte meg a vetélkedést az aranyérmekért.

Már a sorsolás után eldőlt, hogy kissé igazságtalanra sikerült a csoportok beosztása. A C jelű hármast nyugodtan nevezhettük halálcsoportnak, ugyanis a regnáló ezüstérmes Surmók mellé a vegyes összetételű Dezső, a disznó és a tizedikes elit futballistákból álló Utolsokk FC került.

Miközben Somfai Tamásék azon törhették a fejüket, hogyan fognak egyáltalán a csoportból továbbjutni, addig a 9.B-sek a markukba nevethettek, ugyanis a nem túl izmos S.Z.L.A.M.B. FC-vel és egyedüliként komoly játékerőt képviselő 8.D-sekkel került egy négyesbe két együttesük.

A címvédő L. K. Bullsnak édesmindegy volt, kivel kerülnek össze a csoportküzdelmek során, nekik minden mérkőzés megnyerése kötelező volt. Most a nyíltan éremért harcba szálló Kádáristákkal, a titokban meglepetéscsapatnak készülő Beba FC-vel és a legfiatalabbként komoly eredményre még nem számítható hetedikesekkel hozta őket össze a sors.

A csoportküzdelmek hamar el is kezdődtek, a várakozásoknak megfelelően szoros összecsapásokat csak a C csoportban láthattunk. Itt az Utolsokk FC biztosította be először helyét a legjobb 8 között, miután magabiztosan verte meg a másik két csapatot. A második helyről döntő összecsapáson az összeszokottság hiányának jelei ütköztek ki Dezső, a disznón, a Surmók pedig kíméletlenül ki is használták a kínálkozó lehetőséget, továbbléptek a kieséses szakaszba.

Az A csoportban komolytalan játék folyt. A nyolcadikos Dér-Dankó csatárpáros játékszerévé vált a kvartett, felváltva rugdosták a gólokat, a S.Z.L.A.M.B. FC ellen például összesen kilencet. A másik két továbbjutó helyért házon belüli csatában a Dikinder javára billent a mérleg. A Nagyfiúk lettek a harmadikak.

Sokáig nem őrizhette meg vezető helyét a legnagyobb különbségű győzelem kategóriában a nyolcadikosok mészárlása. A Csete Soma, Kertvéllessy András, Kardos Ábel, Ócsai Gergő fémjelezte Kádáristák ugyanis nagyon bekezdtek a hetedikesek ellen. Öt perc játék után 5-0-ra vezettek. Habár 20 találat nem született végül, és a második félidőben alaposan le is álltak a srácok, így is 11-2 lett a vége. Természetesen mind a négy Kádárista betalált, még a kapus Csete Soma is mesterhármast szerzett.

A címvédő alakulat pont annyit mutatott, amennyit kellett, mindhárom mérkőzését megnyerte. Ugyanakkor az A csoportban folyó események láttán hamar leszögezhettük, hogy Kungl Ádám idén biztosan nem lesz gólkirály.

A csoportmásodik helyért folyó csatát 2-1-re nyerték a Kádáristák, így nyugodtan készülhettek a Dikinder elleni negyeddöntőjükre az elődöntőbe-jutás majdnem biztos tudatában.

A negyeddöntőkben így Kádáristák-Dikinder, 8.D-Beba FC, Utolsokk FC-Nagyfiúk és L. K. Bulls-Surmók mérkőzéseket láthattak az érdeklődők. A párosítások közül egyértelműen kiemelkedett a tavalyi döntő visszavágója, az L. K. Bulls-Surmók összecsapás. 2012 novemberében bár egy kis ideig szorosnak tűnt a meccs, végül Kungl-gálával 4-1-re nyert az esélyesebb csapat. A két együttes összetétele mindössze egy helyen változott, sérülés miatt kikerült Nagy Dániel a Bulls keretéből.

Most sem rakták volna sokan a pénzüket a Mészáros-legénységre a meccs előtt, végül mégis izgalmasabbra sikerült a visszavágó, mint az első találkozás. A torna egyik legszínvonalasabb mérkőzésén végül 1-0-val a Center Autósiskola által szponzorált(?) végzősök nyertek, ezzel pedig megváltották további két mérkőzésre a jegyüket.

A másik két csoportelsőnek már nem kellett ennyire megizzadnia, mind a nyolcadikosok, mind a tizedikesek simán léptek tovább az elődöntőbe. Természetesen most sem maradt gól nélkül a Dér-Dankó duó, viszont Kovacsics Máté is betalált. Ennek pedig még lesz szerepe a későbbiekben.

A négy negyeddöntő közül mindezek ellenére egyértelműen kiemelkedett a Kádáristák Dikinder elleni összecsapása, ahol nem éppen mindennapi dolgok történtek meg…

A mérkőzés előtt egyértelműen a 11.C keménymagjából és Kertvéllessy András vendégjátékosból álló csapat számított az esélyesebbnek. A későbbi végeredmény szempontjából fontos tényező, hogy a Kádáristák győzelmük teljes tudatában léptek pályára, pedig Madár András sérülés miatt csak az oldalvonalról szurkolhatott.

A kissé elbizakodott tizenegyedikesekkel szemben pedig egy igazi túlélőcsapat, a továbbjutását talán pont szerencsés sorsolásának köszönhető Dikinder állt. A kilencedikesek bár nem nagyon mutatták, titkon a továbbjutásban reménykedve léptek pályára.

Úgy indult a mérkőzés, ahogyan azt minden korábbi Kádárista-meccsen megszoktuk. Óriási nyomással, majd korai vezető találattal. A gólszerző a bükkösdi Messi, Ócsai Gergő volt. Amilyen jól kezdi a meccseket a tizenegyedikes alakulat, olyan rosszul folytatja. A vezetés tudatában hátrébbhúzódnak, nem igazán támadnak, ha mégis, akkor visszamaradoznak, nem mennek vissza védekezni. Hiába a lelkiismeretes Kardos Ábel játéka a középpályán, csak nem jött az a második találat.

A fordulás után sem változik a játék képe, sok az eladott labda, csak megy az idő. Ez persze a Kádáristáknak kedvez. A hajrában aztán egy gyors lerohanás után Ócsai Gergő elé pattan a labda, hatalmas ziccer, a kapu üres, ő azonban mellé kotorja a labdát. Nem sikerül a duplázás.

Aztán elérkezünk a 18. perchez. Elveszítik a labdát a Kádáristák, megindul a Dikinder. Nem futnak vissza védekezni Ócsaiék, csak Kertvéllessy András rohan fejvesztetten hátrafelé. A labdát vezető kilencedikes a kapus elé keveredik, Csete Soma kiront a kapuból, szerelné, de nem tudja, mert összeakad Kertvéllessyvel. A labda tovább pattog, be a kapu elé, ahol éppen egy kilencedikes várja. 1-1.

Normál esetben ilyenkor megnyugszik a gólt kapó csapat, majd kissé visszafogottabban, de elkezd támadni. Egy normális csapat ezt tenné. Jelen esetben viszont ne felejtsük, a Kádáristákról beszélünk. Egy olyan csapatról, ahol a kapus is mesterhármast lő egy meccsen, ahol mindenkinek benne van a vérében a gólszerzés. Természetesen most sem tagadhatják meg magukat, fejvesztve tör előre mindenki támadni. Csete Soma ellenállást nem tűrően vág fel minden kilencedikest, aki elé kerül, miközben megfélemlítő ordításaival terrorizálja az ellenfelet.

A taktika most nem jön be, elveszítik a labdát, félpályáról betalál az üres kapuba a Dikinder. A Kádáristák nem váltanak, jön az újabb gól, majd még egy, így 4-1 a vége. A Dikindernek…

A csapat, amelyik megszorongatta a címvédőt, tizenegy gólt lőtt a hetedikeseknek kiesik a negyeddöntőben. A következmények felbecsülhetetlenek. Nézőszám visszaesés, Csete Soma rombolás a lefújás után, Kertvéllessy András ravasz ajánlatai, mindenre számíthatnak a sokkból még fel sem ocsúdó szervezők. Végül fél órába kerül mire elcsendesülnek az indulatok, ehhez azonban Tátrai Dóra életmentő segítségére is szükségünk volt.

A botrányos negyeddöntő után a Dikinder ott folytatta, ahol abbahagyta. Az elődöntőben mondjuk ehhez szükség volt Dankó Richárd fenomenális színészi alakításaihoz is. A kilencedikesek meg nem adott gólja után a 8.D szerezte meg a vezetést, majd újból betalált. Ezt már a 9.B sem nézhette tétlenül, többször is összeakaszkodtak a játékosok, végül még sem tört ki tömegverekedés. A döntőbe a 8.D jutott, Dankóék pedig kaján vigyorral az arcukon hagyhatták el a pályát, látva az őrjöngő dikindereseket.

A feltörekvő tehetségek, köztük a 22 gólig jutó Dér-Dankó páros

Amilyen botrányos volt az egyik elődöntő, olyan színvonalasra sikerült a másik. A torna talán két legjobb csapatának összecsapásán mindössze egy gól döntött az L. K. Bulls javára, 3-2 lett a vége. Kungl Ádámék ismét bizonyították klasszisukat, 0-1-nél sem omlottak össze, okos, technikás játékkal fordítani tudtak. Dicséret illett a tizedikes ellenfelet is, akik jövőre már a torna favoritjaként próbálkozhatnak újra.

A döntő napjára úgy készülhettünk, hogy szinte biztosra vehettük, a gólkirály személye a 8.D-ből fog kikerülni, miután Dankó Ricsi 11 góllal, Dér Dani 10 találattal állt az utolsó meccsek előtt. Őket Kovacsics Máté követte 6 góllal. L. K. Bullsos játékos nem veszélyeztetett.

Bronzmérkőzéssel indult a nap, a második órában a Dikinder és az Utolsokk FC csapott össze. Az összecsapásból végül Kovacsics-gála lett, a 10.C minden pályán lévő játékosa egy emberrel akart gólt lövetni, Métával. A feladatukat olyannyira hatékonyan teljesítették, hogy a 6-1-re megnyert mérkőzésen Kovacsics hatszor(!) zörgette meg a nem létező hálót. Ezzel pedig egyből fel is jött a góllövőlista első helyére, egy találattal megelőzve Dankó Ricsit.

Április 29-ének nagyszünetében pedig eljött a pillanat, amire mindenki várt, elvégezték a kezdőrúgást a csapatok a fináléban. A tét: a házibajnokság megnyerése. A szereplők: a címvédő, toronymagas esélyes L. K. Bulls és a kissé lesajnált, pici Messikből álló 8.D.

A mérkőzésre megtelt az udvar, mindenki helyet foglalt a nézőtéren, aki számít. Az érdeklődőknek nem is kellett csalódniuk, hamar megszerezte a vezetést a piros pólóban játszó tizenkettedikes gárda. A második félidőre kissé enyhült a nyomás, több lehetősége is akadt a fiataloknak, végül mégis Kungl Ádám pillanata következett. A tavalyi fináléban is betaláló pécsváradi fiú most sem akart tétlenül hazamenni, elegáns sarokkal szerzett találatával megőrjítette a nézőteret.

Más csapatok valószínűleg már rég feladták volna a legyőzhetetlen L. K. Bulls ellen, a 8.D azonban nem így tett. Először Dér Dani szépített, majd az utolsó percekben már egyre inkább irányító Superman-gárda pillanatai következtek. Többször is növelhette volna góljainak számát Dér, a legnagyobb esélye mégis Schneider Ákosnak volt, aki a mérkőzés utolsó momentumaként kapuvasra emelt egy labdát.

Nem történt meg hát a csoda, címet védett az L. K. Bulls, így bizonyítottan is verhetetlenül ballagtak el a fiúk. Több csapat is megfoghatta volna őket, de ők mindig kivágták magukat a nehéz szituációkból. A foci örökös Janusos királyaként búcsúzhat Emmert Gergő, Herlett Simon, Hollóvári Gergely, Kungl Ádám és László Levente. Jövőre viszont biztosan új bajnokot avatunk, erre a legesélyesebb az Utolsokk FC, 8.D, Kádáristák hármasból fog kikerülni.

Azt majdnem elfelejtettem, hogy a gólkirályi címet végül huszáros hajrával az a Kovacsics Máté szerezte meg, aki az utolsó mérkőzése előtt mindössze 6 találattal rendelkezett. A Dér-Dankó duó fejenkénti 11 találata ezúttal kevésnek bizonyult.

Találkozzunk jövőre, addig is mindenkinek sportban, fociban gazdag nyarat kívánok. Nevezzetek be a Janus VB-tippversenyre és izguljatok kedvenc csapatotokért a nyáron. Hajrá Uruguay!