Best of 2016

Blogunk történetében - 2013, 2014 és 2015 után - negyedik alkalommal rendezzük meg évvégi díjátadó gálánkat. Az immáron hagyománnyá váló eseményen ezúttal a megszokott kategóriák mellett új kezdeményezésként, Mansour bin Zayed Al Nahyan sejk felajánlásából egy új díjat is kiosztunk, az év feltörekvő fiatal tehetségének. Gálánk az Új Hidegkuti Nándor Stadionban kerül megrendezésre, köszönhetően a kivetítéshez ideális nagyméretű betonfalnak, amely az aréna kiváló adottságaként a kapu mögött helyezkedik el. A szokásoknak megfelelően idén Böde Dániel, 2015 Közönségdíjasa adja át a díjakat a nyerteseknek, míg konferálni rendhagyó módon két jóbarátot kértünk fel, Juhász Pétert és Rogán Antalt, akik stílszerűen helikopterrel érkeztek a Hungária körútra.

Az év sportolója díj jelöltjei:

Usain Bolt

Jamaica második számú exportcikkét ezúttal sem felejthetjük ki a jelöltek közül, hiszen Rióban a világon elsőként teljesítette a tripla triplát, vagyis zsinórban három olimpián gyűjtötte be mindhárom sprintszám aranyérmét. Bolt a bravúros szereplés után megerősítette, hogy Tokióban már nem tervez elindulni, civil karrierjére és egyéb céljaira fókuszál inkább a jövőben. Az atlétika legnagyobb csillagát veszítette ezzel a nyilatkozattal el, éppen ezért is lenne stílszerű, ha a jamaicai sprinter harmadik, egyben utolsó jelölésekor, idén kapná meg blogunk díját.

Szikra Csaba

A kategória bombameglepetéseként az örökifjú dunavarsányi fenegyerek, a magyar tollaslabda szamurája is bekerült a jelöltek közé, ráadásul 37 évesen! Nem is véletlenül, ugyanis Szikra reneszánszát élte 2016-ban: képviselte Magyarországot Kazanyban az EB-n, átmenetileg ugyan, de az első osztályban tartotta nevelőegyesületét, a Honvéd Zrínyi SE-t, bronzérmet szerzett férfi párosban az Országos Bajnokságon, két pont híján magyar bajnok lett vegyespárosban valamint duplázott a szenior OB-n is. Mindemellett arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy Szikra komoly eredményeit munka mellett, két gyermek gondos édesapjaként érte el!

Cristiano Ronaldo

A portugál klasszis, akárcsak Bolt, harmadik alkalommal szerepel a kategória jelöltjei között. A végső győzelem még neki sem sikerült, de a 2016-os teljesítményével jogosan bízhat abban, hogy idén megtörik a jég. Ronaldo ezért Bajnokok Ligája serleget, Aranylabdát és Európa bajnoki címet tud felmutatni. Hasonlóan előző jelöltünkhöz, ő is édesapa már, ugyanakkor sem Kodolányis diplomával, sem az Artengo szponzorációval nem rendelkezik, így Szikrával szemben esélyei jelentősen csökkenek. Kérdés a többi jelöltet felül tudja-e majd múlni.

Michael Phelps

Gálánk történetében először sikerült az amerikai úszónak bekerülnie a jelöltek közé. Baltimore büszkesége 2016-ban olyan visszatérést produkált az olimpiák történetében, amelyre korábban még nem volt példa. Phelps zsinórban a negyedik olimpiáján szerzett legalább négy aranyérmet, Rióban egészen pontosan 5 első hellyel és 1 ezüstéremmel növelte gyűjteményét, így összességében 23 aranyéremmel, 3 ezüstéremmel és 2 bronzzal vezeti minden idők legeredményesebb olimpikonjainak listáját. Akárcsak Bolt, Rió után ő is bejelentette visszavonulását. Földönkívüli.

Andy Murray

Akármennyire is fájlalja Hosszú Katinka, sajnos idén sem sikerült bekerülnie a legjobb sportoló kategória jelöltjei közé. Onnan ugyanis az a skót teniszező szorította őt ki, aki életében először, 29 évesen átvette a világranglista vezetését a szerb Djokovictól. Murray idén behúzta harmadik Grand Slam trófeáját, diadalmaskodott életében először a világbajnokságon, valamint döntőt játszott Melbourneben és Párizsban is. A skót teniszező tavasszal még több ezer pontos hátrányban volt a szerbbel szemben, az évvégére azonban ellenállhatatlan játékkal beérte őt, és elfoglalta a világelső helyét. Nadal és Djokovic után harmadik férfi teniszezőként reménykedhet díjunk elnyerésében.

Az év sportolója Szikra Csaba - Fotó: Berényi Ibolya

Nagy várakozás előzte meg a győztes nevét rejtő boríték feltépését, így egy ideig senkinek sem tűnt fel, hogy közben valaki meghackelte a kivetítőt, és a jelöltek bemutatása helyett percekig felnőtt tartalom ment a pódium hátterében. A technikai baki orvoslása után Böde Dániel örömmel jelentette be, hogy óriási meglepetésre a díjat idén nem külföldi sportoló, hanem az egyetlen magyar jelölt, Szikra Csaba nyerte meg. Bolt és Ronaldo felháborodottan reklamált ugyan a szervezőknél, de a családja körében ünneplő szamuráj örömét ezzel már nem tudták csökkenteni. Mi sem bizonyítja jobban az év sportolójának szerénységét, minthogy a gálára Rogánékkal szemben nem helikopterrel, csupán egy megviselt BMW-vel érkezett. Tisztelet.

Az év csapata díj jelöltjei:

Portugália labdarúgó válogatottja

Akármennyire is hihetetlen, a luzitánok teljesen megérdemelten szerepelhetnek a kategória jelöltjei között, hiszen megnyerték a franciaországi Európa Bajnokságot. A Fernando Santos vezette csapat igazi taktikusként versenyezte végig a sorozatot, első győzelmüket csupán az elődöntőben aratták, addig döntetlenekkel, tizenegyespárbajjal és hosszabbításban szerzett találattal jutottak el. A fináléban is a ráadásra hagyták a döntést, hogy végül a kreol félisten, Éder találatával lopják el a showt 66 millió ember elől.

Leicester City

Egészen elképesztő esztendőt tudhat a háta mögött az angol kiscsapat. A rókák becenévre hallgató gárda ugyanis megnyerte Európa egyik legrangosabb bajnokságát, a Premier Leaguet, olyan csapatokat megelőzve, mint a Chelsea, az Arsenal vagy a Manchester City. Az olasz agytröszt, Ranieri által dirigált gárda a nyáron meg tudta tartani kulcsembereit, így az őszi szezonban a Bajnokok Ligájában folytathatták kalandjukat. A csoportból első helyen jutottak tovább, az a céljuk, hogy taktikus módon a győzelemmel kvalifikálják magukat a következő kiírásra. Eddig jól csinálják.

Argentína Davis Kupa válogatottja

A dél-amerikai ország nem tartozik a tenisz nagyhatalmai közé, ezért is hatalmas bravúr tőlük, hogy idén megnyerték a legrangosabb férfi csapat megmérettetést a tenisz világában. A történelmi sikerben oroszlánrészt vállalt a sérüléséből visszatérő Juan Martin del Potro, aki többek között Andy Murrayt és Marin Cilicet is legyőzte a trófeáig vezető úton, biztosítva az alapot társainak. Többször is vert helyzetben voltak, mégsem adták fel: a fináléban 1-2-ről álltak fel a horvátok ellen, Del Potro pedig 0-2-ről Cilic ellen. Több magyarázatra azt hiszem, nincs is szükség, miért szerepelnek most itt.

Magyarország labdarúgó válogatottja

Az előző három jelölt sem lett volna favorit egy pár évvel ezelőtti gálán, ám a most következő még náluk is kevésbé. Negyedik jelöltünk ugyanis az a Magyarország, amely pár évvel ezelőtt még nyócegyezett Hollandia ellen. A hatalmas fordulathoz sok tényezőre volt szükség, azonban az eredmények nem szorulnak magyarázatra, a válogatott az EB-n megnyerte a csoportját, ráadásul úgy, hogy háromszor is vezetett a későbbi Európa Bajnok Portugália ellen. A végállomást a nyolcaddöntő jelentette, Belgium ellen, azonban a mutatott játék és az osztrákok elleni győzelem is bizonyította, nem érdemtelenül szerepel idén Magyarország a legjobb csapat díjának jelöltjei között.

Vasas FC

Akik abban bíztak, hogy ebben a kategóriában már nem érhetik meglepetések az olvasókat, azoknak sajnos tévedniük kellett, ugyanis egy igazi underdog férkőzött be a jelöltek közé, az angyalföldi gárda személyében. Az elmúlt években még a másodosztályban sínylődő, tavaly ugyan elsőosztályú, de onnan majdnem kieső, munkásmozgalmi gyökerekkel is rendelkező gárda idén ősszel ugyanis szárnyakat kapott, és a legjobb úton halad afelé, hogy jó sztahanovistához hűen legalább 500%-kal túlteljesítse a normát. A piros-kékek úgy vezetik holtversenyben az NB1-et, hogy még stadionjuk sincs. Ha ezt Kádár János megélte volna…

Az év csapata Magyarország labdarúgó válogatottja - Fotó: sport365.hu

A díj megítélésekor több irányból is komoly nyomás nehezedett az újságírókra, hiszen Cristiano Ronaldo díj nélkül hagyása komoly számú olvasó elvesztésével fenyegetett, a Vasas díjazását az internacionalista kötelesség követelte a szerkesztőségtől, míg a Leicester sikere érdekében az olasz maffia mozgósította kapcsolatait. A győztes azonban a magyar válogatott lett, hiszen a legnagyobb ellenszenvvel még mindig akkor kellett volna számolnia a blognak, ha nem őket szavazzuk meg elsőnek. A díjat eredetileg Király Gábornak terveztük odaadni, mint visszavonult legendának, azonban Böde Dániel felülírta az elképzeléseinket, amikor a gála közepén egyszerűen hazasétált a trófeával, mondván ő is a válogatott tagja… Nem mertünk ellenkezni.

Az év edzője díj jelöltjei:

Ivan Lendl

Elképesztő szakértelemről tesz tanúbizonyságot az az ember, aki 3 év után ugyanannak a versenyzőnek az edzőjeként tér vissza a jelöltek közé, aki őt korábban elbocsátotta. Márpedig az ex-csehszlovák tréner idén visszatért Andy Murray csapatába, és wimbledoni trófeáig, valamint világelsőségig vezette a brit játékost. Nem is rossz, fél év alatt.

Zinedine Zidane

A kopasz francia edző Messiásként mutatkozott be élete első felnőtt csapatánál, a Real Madridnál. A szakembert januárban nevezték ki a fővárosi gárda élére, hogy aztán egyből Bajnokok Ligája győzelemig vezesse a királyiakat. A dominancia ősszel is folytatódott, a guardiolai szinteket ostromló Zidane vezetésével a gárda éppen történelmi veretlenségi sorozatban van. Azt is elmondhatja magáról a francia, hogy több trófeát szerzett eddig (3), mint ahány vereséget összesen elszenvedett csapatával (2). Több mint meggyőző.

Fernando Santos

A portugál mester 2016-ban elérte, ami minden edző álma: nagy világversenyt nyert hazája válogatottjával. A kontinenstornán taktikus játékkal és megfontolt húzásokkal sokkolta sorban ellenfeleit Portugália, hogy aztán a fináléban is borítsák a papírformát a franciák legyőzésével. Santos nagysága abban is megmutatkozott, amikor a döntő utolsó perceire szerényen még a technikai zónát is átengedte a sérült Ronaldónak, edzői ambícióinak kiélésére. Tapasztalat, taktikai érzék, higgadtság. Ez volt Santos Franciaországban.

Shane Tusup

Az egyedüli ember következik, aki eddig mind a négy gálánkon szerepelt a jelöltek között. Hosszú Katinka férje, menedzsere, lelki társa, szóvivője és egyben edzője, az amerikai ex-hátúszó, Shane Tusup. A tengerentúli tréner eredményeit felesleges is lenne vitatni, háromszoros olimpiai bajnokká tette Hosszút, miközben az évközi szokásos aranyeső sem maradt el. Tusup a közéletben is aktív szerepet töltött be, sokan az ő nevét sejtik a Gyárfás Tamás és szövetség elleni támadások hátterében. A mai helyzet alapján elmondhatjuk, akárcsak a medence mellett, itt is elérte a célját.

Nagy-Szabó Levente

Természetesen szokásunkhoz híven ezúttal is robbantottuk a fogadóirodákat, amikor utolsó jelöltünket mutattuk be a nagyközönség számára. Megnevezett személyünk ugyanis nem is hagyományos edző, hiszen aktív sportolói pályafutása még javában tart. Ráadásul portfóliójában inkább foglal el meghatározó helyet a versenyzés, mint a trénerkedés. Mindezek ellenére mégis Nagy-Szabót jelöltük, hiszen a másodosztályból az első vonalba vezette egyesületét, a Fehérvári Badminton SE-t, majd az ősszel bravúros módon a favorit Debrecent is legyőzte gárdája, a közben kieső, de mégis ismét feljutó Fővárosi Vízművek mellett. Nagy-Szabó tevékenysége, mint játékos-edző olyan klasszisok munkásságára emlékeztethet minket, mint Roberto Carlos vagy Lleyton Hewitt.

Az év edzője Shane Tusup - Fotó: ujszo.com

Böde Dániel távozását követően díjátadó nélkül maradtunk, így házigazdáink közül kellett választanunk valakit a boríték felbontásának feladatára. Juhász Péterre esett a választásunk, azonban Rogán miniszter úr nem vélte politikailag eléggé érvényesnek döntésünket, így átvette a borítékot. Kisebb balszerencsétlenségére, ugyanis a papír az amerikai Shane Tusup nevét rejtette, aki örömében „Justice for the Iron Lady” feliratú pólójában egyből érdeklődött is nála az úszószövetség kormányzati támogatásainak kérdéskörében. [MODERÁLVA]

Pelikán elvtárs különdíjának: a Magyar Citrom-díj jelöltjei:

Antoine Griezmann

Az ifjú francia támadó élete legsikeresebb esztendejét tudhatja a háta mögött, ugyanakkor mégis jelöljük a kategóriában, hiszen majdnem összehozta Ballack 2002-es szezonját, miután a Bajnokok Ligájában és az Európa Bajnokságon is vereséget szenvedett csapatával a fináléban. A spanyol bajnokságban, valamint az Aranylabda-szavazáson a harmadik helyen végzett, így a bronzérmekből sem volt hiánya idén. Mi biztatásképpen jelöljük most a Magyar Citrom-díjra, hátha legalább egy trófeát begyűjt ebben az évben…

Golden State Warriors

Kevesen gondolták volna, hogy a tavalyi esztendő NBA-bajnoka idén ebben a kategóriában fog szerepelni a jelöltek között. Pedig így történt, miután Curryék gond nélkül, minden idők legjobb alapszakasz teljesítményével a hátuk mögött bemasíroztak a 2016-os nagydöntőbe, majd 3-1-es vezetésre tettek szert, és végül mégis elbukták a finálét 4-3-ra a Cleveland ellen. Hiába volt történelmi idényük, végül mégis vesztesként távoztak Steve Kerrék. Nálunk ez a szezon most Arany Citrom-jelölést ért.

Simone Zaza

Itália csatárüdvöskéjét a szövetségi kapitány kifejezetten a büntetőpárbajra hozta be a Németország elleni EB negyeddöntőben. A kopasz játékos várakozásainak megfelelő nyomot hagyott a sporttörténelemben, miután második olasz rúgóként speciális – nyomokban cseh népies jelleget viselő – tánccal vezette fel büntetőjét, majd ahogyan a nagykönyvben meg van írva, az égbe lőtte a labdát. Azért is tökéletes Pelikán elvtárs díja, mert olyan sportolókat is megjutalmazhatunk, akik újító, művészi tevékenységük miatt sokszor kikerülnek a hagyományos díjátadók jelöltjei közül. Zaza pont ilyen típus.

Magyar Úszó Szövetség

Ugyan az olimpián úszóink (=Hosszú Katinka) a magyar csapat egyik legeredményesebb részeként szerepeltek, a szövetség mégis képes volt olyan évet produkálni, hogy Arany Citrom-jelölésig juttassák el magukat. A Gyárfás Tamás által vezetett testület olyan ikonikus emlékeket hagyott idén az utókorra, mint a Kiss László-ügy, Hargitay szövetségi kapitány összetűzése a versenyzőkkel, Willy, a szexuális segédeszközként is funkcionáló kabalaállat, vagy az elnökkérdés, lemondással, Szöllősi-hadüzenettel és Tusup-fronttal együtt. Jövőre vizes VB-t rendezünk, szóval valamilyen szinten érthető, ha a szövetség fel akarja kelteni a nemzetközi közvélemény figyelmét… Eddig sikerrel teszik.

Nick Kyrgios

Az ifjú ausztrál titán igazi színfolt a nemzetközi férfi tenisz palettáján, hiszen botrányaival, kifakadásaival menetrendszerűen szolgáltat témát az újságírók számára. Idén sem volt ez másképp, ezúttal a sanghaji mesterversenyen nyújtott alakításáért jelöljük Arany Citrom-díjra, miután komédiába illő szervájával, közönségnek szóló kiszólásaival, illetve Zverev irodalmi stílusú számonkérésével bizonyította, komoly esélyesként száll harcba Pelikán elvtárs különdíjáért.

Magyar Citrom díjas a Magyar Úszó Szövetség - Fotó: index.hu

A várakozásoknak megfelelően a Magyar Úszó Szövetséget hazai pályán nem lehetett megverni, toronymagas szavazatszámmal hódították el a Magyar Citrom-díjat. Sajnos egy képviselőjük sem jött el átvenni az elismerést, így Pelikán elvtárs kénytelen volt postára adni a hatalmas arannyal bevont citromot. Kiválóan fog mutatni jövőre az újonnan épített úszóstadionban, feltéve, ha addig el nem lopja valaki…

Az év feltörekvő tehetsége díj jelöltjei:

Halász Bence

A Vízmű ifjú büszkesége, a higanymozgásáról és állhatatlanságáról ismert Halász idei teljesítménye alapján joggal szerepelhet a kategória jelöltjei között. A Váci úton készülő fiatal tehetség idén akkora neveket kapott el, mint az év edzője kategóriában jelölt Nagy-Szabó Levente vagy a kétezres évek első felének legjobb magyar férfi játékosa, Csiszér Levente. Halász még mindig csak utánpótláskorú, így ha hasonló iramban fejlődik akár a magyar bajnoki címig is eljuthat, ezzel elérheti azt, ami csapattársának, mentorának, Szerecz Mártonnak korábban nem sikerült.

Max Verstappen

Az ifjú holland autóversenyző mindösszesen 17 éves volt, amikor az idén megszerezte élete első Grand Prix trófeáját a Spanyol Nagydíjon. Sikerének értékét tovább növeli, hogy Ricciardo sikere mellett ez volt az egyetlen olyan futam 2016-ban, amelyet nem Mercedes pilóta nyert meg. Az ifjú Red Bull-pilóta édesapja is híres versenyző volt, így nem meglepő a holland ifjú előretörése.

Andre De Grasse

A kanadai sprinter ugyan nem tudott aranyérmet nyerni a riói olimpián, azonban közvetlenül Usain Bolt mögött robogott, ezzel is bizonyítva, hogy nem alaptalanok azok a jóslatok, amelyek szerint ő lehet a poszt-bolti időszak domináns alakja. Ehhez még sokat kell tapasztalnia, de négy esztendeje még van rá. Tokióban már ő lehet a sprintszámok királya.

Lakatos Levente

Következő jelöltünk az ifjú romonyai gépészmérnök hallgató, aki Pécsre van igazolva, de Budapesten edz, így igazi kétlaki életet él. Lakatos neve nem újdonság a magyar tollaslabdában jártas fülek számára, hiszen már több éve versenyez országos szinten a fiatal tehetség. Az idei esztendő mégis áttörés volt számára, csapatát osztályozót érő helyig vezette, miközben egyéni versenyein is egyre erősebb ellenfelekkel mérkőzött meg, friss OB-ezüstérmeseket is megszorítva. Másfél éves budapesti munkája beérni látszik, könnyen előfordulhat, hogy a 2017-es esztendőben már közvetlenül az első vonal sarkában fogjuk találni.

Dominic Thiem

Ugyan életkorában kicsit már kilóg a fiatal tehetség kategóriából, de teljesítménye alapján jogosan szerepel a jelöltek között az osztrák teniszező. Thiem élete legjobb szezonját zárhatta, miután elődöntőt játszott a Roland Garroson és kvalifikálta magát az évvégi világbajnokságra. Az év első részében több kisebb tornát is megnyert, 82 lejátszott mérkőzésével és 7 tornagyőzelmével jelezte, komolyan kell vele számolnunk a jövőben.

Az év feltörekvő tehetsége Lakatos Levente - Fotó: Szerecz Ferenc

A díjat újonnan megalapító Mansour bin Zayed Al Nahyan sejk örömmel tett eleget felkérésünknek, hogy kihirdesse blogunk történetének első díjazottját a feltörekvő tehetség kategóriában. Különösen nagy volt az izgalom a jelöltek között, hiszen az Emirátusok miniszterelnöke a győztes életkorával megegyező számú hordó kőolajat, 1% részesedést a Manchester City focicsapatában és emirátusokbeli honosítást is felajánlott a trófeán kívül a díjazottnak. A boríték végül Lakatos Levente nevét rejtette, aki sajnos tanulmányi elfoglaltságai miatt nem tudott jelen lenni a díjátadón, így Al Nahyan sejk úgy döntött, magánrepülőjével személyesen látogat el Romonyára, hogy átadja a díjakat és tárgyaljon az esetleges honosításról.

Közönségdíj

A győztes: Hajdú B. István - Fotó: rangado.hu

A szavazás végkimenetele egy pillanatig sem volt kérdéses, szervereink hamarabb összeomlottak, mint miután kiderült, hogy a Pázmányé az ország legerősebb jogi kara. Olvasóink egyhangúlag választották meg 2016 Közönségdíjasának az MTVA egyetlen vállalható személyiségét, generációnk Szepesi Györgyét, Hajdú B. Istvánt. Mert ugye ki ne emlékezne: Eldőlt a mérkőzés. Magyarország kettő, Ausztria nulla…

Gálánk ezzel az örökérvényű idézettel be is fejeződött, találkozunk napra pontosan egy esztendő múlva, ugyanitt. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani az MTK ultráinak, amiért rendbontásukkal és hangos megnyilvánulásaikkal nem zavarták meg eseményünket.

A blog szerkesztőségének nevében köszönöm szépen az egész éves figyelmet, mindenkinek sportsikerekben gazdag, boldog újévet kívánok. Találkozzunk jövőre! Hiszen minden pont számít…

Rio 2016

Tusup öröme - Fotó: blikk.hu

Olimpiáról írni mindig különlegesen nehéz feladat. A világ legnagyobb sporteseményeként csak négyévente láthatjuk, akkor viszont kéthétnyi tömény dózist kapunk belőle. Az emlékeket, történeteket egy cikkbe belezsúfolni szinte lehetetlen (négy éve is csak egy 125 oldalas könyvbe sikerült), így a teljesség igénye nélkül következik most a Rio de Janeiroban megrendezett XXXI. Nyári Olimpia beszámolója. Ahogyan én láttam.

Olimpia, magyar szemmel

Az újkori olimpiák 120 éve íródó történetében Magyarország mindig is az élmezőnyben szerepelt. Az összesített éremtáblán a legjobb 10 nemzet közt szerepelünk, lakosságunkhoz viszonyítva pedig a világ egyik legjobb fő/érem mutatóval dicsekedhetünk. Éppen ezért sem meglepő, hogy sikerült ismét 8 aranyérmet begyűjtenünk, megismételve a londoni eredményeinket. Azonban a számok mögött hatalmas változások mentek végbe.

London korszakos egyéni sportolóink csúcsra érését jelképezte. Ott koronázta meg pályafutását Berki Krisztián, Risztov Éva, Pars Krisztián és Gyurta Dániel is. Ezek az aranyérmek régóta megérdemeltek voltak, többségük előre borítékolhatónak számított. Mellettük gyűjtöttek még aranyat fiatal, feltörekvő sportolóink is, mint Kozák Danuta vagy Szilágyi Áron. Rengeteg sportágban értünk el hasonlóan jó eredményeket, csupán a kajak-kenu lógott ki kicsit a többiek közül. Összességében tehát elmondhatjuk, a londoni játékokat a sportágak szempontjából decentralizált, laza szövetségi államként jellemezhetnénk – történelmi hasonlattal - a magyar sport történetében.

Ezzel szemben Rio erősen központosított, vízfejű, trialista állammá vált. Nem kell Hegyi Ivánnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük, az idei játékokon gyakorlatilag három sportág húzta a magyarok szekerét. Ha még jobban le akarnánk egyszerűsíteni a képet, azt is mondhatnánk, két sportoló. Ugyanis 3-3 aranyérmével mind Hosszú Katinka, mind Kozák Danuta kiemelkedett a magyar küldöttségből.

Nem meglepő módon ez a három sportág egyben három legeredményesebbünk volt. Hosszú Katinka segítségével a magyar úszók a megmagyarázhatatlan leszereplés helyett egyből barcelonai magasságokba szárnyaltak, Kozák Danuta és a női szakág a belülről rothadó kajak-kenusokat mentette meg a csúnya leégéstől, míg vívóink a hetvenes évek óta először hallattak magukról komolyabban.

Azonban ha ezt a három sportágat kivesszük a közösből, alig marad valami… Aranyérem konkrétan egy sem. Ezüstérem sem. Egyetlen árva bronzérem csupán, Márton Anita bravúros dobása súlylökésben. A kérdés adott. Mi történt London óta?

A magyar sport nagy nemzedéke kiöregedett. Azok a sportolóink, akik Londonban felértek a csúcsra, már mind pályafutásuk végén járnak, és miután elérték, amit elérhettek, korántsem éhesek annyira, mint korábban. Jelenleg egy generációváltás folyik az élsportban. Az eddigi ikonok, mint Cseh László, Gyurta Dániel vagy Berki Krisztián, lecserélődnek. Helyettük érkezett meg idén Kenderesi Tamás vagy Kapás Boglárka, de Márton Anitát is ideszámolhatjuk. Az, hogy közülük ki lesz képes fennmaradni a nemzetközi mezőny hullámain, még a jövő zenéje, de a fejüket már kirántották a mélyből.

Így tehát könnyű dolgunk van, ha a magyar sikerekről kell beszélnünk, hiszen gyakorlatilag csak három sportágat kell végigvennünk. Először jöjjenek vívóink.

Az elmúlt évtizedekben rendre egy-egy sportoló tartotta az esernyőt önmagát régóta nem találó sikersportágunk felé, ezért is lett hatalmas meglepetés a riói szereplés. A káprázatos teljesítménynek biztosan jót tett, hogy Szász Emese rögtön az első napon aranyérmet szerzett, így a vezetőknek már nem kellett aggódniuk a bizonyítvány későbbi magyarázata miatt. A folytatás is kiváló volt, előbb a magyar küldöttség egyik veteránja, Imre Géza szerzett ezüstérmet, majd Szilágyi Áron védte meg londoni címét, ellentmondást nem tűrően. A slusszpoént pedig párbajtőrcsapatunk szolgáltatta bronzérmével. Emberfeletti teljesítmény volt ez a magyar vívástól!

Szilágyi nem ismert kegyelmet - Fotó: 24.hu

Következzenek az úszóink. A több mint harmincfős magyar válogatott nagy reményekkel vágott neki az óceánnak, nem titkoltan több éremeséllyel. A csapat legendája, Cseh László első olimpiai aranyát szerette volna megszerezni, ám csak egy ezüstöt sikerült neki 100 pillén, miután erősebb számában, 200 pillangón agyonnyomta a teher.

Nem úgy két fiatal tehetségünket. Egyikük, az aparhanti Kenderesi Tamás pont Laci elől lopta el a showt bronzérmével 200 pillén, míg a gyorsúszás koronázott európai királynője, Kapás Boglárka 800 méteren léphetett fel a dobogó harmadik fokára. Rajtuk kívül egyedül következő bekezdéseink alanya és a női váltónk tudott még pontot szerezni.

Természetesen külön kell foglalkoznunk Hosszú Katinkával, a riói játékok legeredményesebb magyar versenyzőjével. Az Iron Lady elmúlt négy esztendeje nagyobb fordulatokat és váltásokat nyújtott, mint a Szovjetunió hajdani büntető törvénykönyvének 58/10-es paragrafusának egyes interpretációi…

Hosszú a londoni olimpia után hasonló helyzetben volt, mint annak idején Risztov Éva, Athént követően. Rákerült az örök tehetség bélyege, aki a legfontosabb megmérettetésen nem tudja tudása legjavát nyújtani, és leblokkol. A Londonból hazahozott három pont után kevesen gondolták volna, hogy a Bajáról induló úszónő négy évvel később a medence egyik legnagyobb sztárjaként fog visszatérni. Márpedig ez történt. A ciklusban mindent megnyerő, Shane Tusuppal szimbiózisba lépő Hosszú Rióban sem kegyelmezett, és egészen az utolsó 10 méteréig legyőzhetetlen tudott maradni. Végül három aranyérmével és egy ezüstérmével az uszoda harmadik legeredményesebb versenyzőjévé vált, Phelps és Ledecky mögött.

Hosszú tündöklése páratlan a magyar sport eddigi történetében. A kérdés csupán annyi, tudja-e tartani ezt a teljesítményt Tokióig, és élre áll-e az örökranglistákon, vagy belefárad agyonpörgetett versenynaptárába és menetrendszerű viaskodásába a magyar vezetőséggel, és inkább vállalkozása felé fordul.

Dominál - Fotó: 24.hu

Az Iron Lady mellett feltétlenül ki kell emelnünk a magyar csapat másik zászlóshajóját, Kozák Danutát is, aki triplázott a zavaros vizű brazil kajakpályán, és gyakorlatilag egyedül húzta ki a csávából a magyar válogatottat. Kozák bravúros módon meg tudta védeni két londoni aranyérmét, valamint Szabó Gabriellával felért a régóta megérdemelt páros dobogó tetejére is. Ezen tetteivel gyakorlatilag egyedül tett le teljesítményt az asztalra, hiszen a férfi szakág még dobogós helyezést sem ért el…

Kozák minden idők legeredményesebb magyar kajakosaként Hosszú tökéletes ellentéteként definiálható. Nincsenek nagyszabású médiahadjáratai, nem hadakozik a szövetséggel, és nem irányítja saját mítoszi motívumokkal átszőtt brandjével átlagemberek életmódját. Kozák nem tartja vissza a lihegését egy brutálisan megerőltető futam után, és a kamera előtt is őszintén, nem terv szerint nyilatkozik.

Nyilván az ő sportága sosem kaphat akkora figyelmet, mint Hosszúé, így milliós nyereményeket sem tud begyűjteni egy-egy sikeres idénnyel, ennek ellenére garantáltan többet nyom ki fekve, mint az Iron Lady. A két sportoló pályafutása egymás szöges ellentéte, kicsit a mai sport ellentmondásait is megtestesítik, ahogyan egymással viaskodik az olimpián a befektetéseinek hozamaiból élő „kapitalista nagytőkés” és az állam védő szárnya alatt nevelkedő és dolgozó „tehetséges proletár”. Természetesen a párhuzam csupán képzeletbeli, ám kiválóan rávilágít a modern sport hatalmas ellentmondására, ami mondjuk a tenisz és a birkózás összehasonlításával is megfigyelhető.

Tripla Kozák-módra - Fotó: origo.hu

A magyar sportolók szereplésének tárgyalásánál a sikeres hősök után mindenképp meg kell emlékeznünk az érem árnyékosabb oldaláról is, vagyis „leszerepelt” versenyzőinkről is.

Aki figyelmesen követte az úszóversenyek közvetítéseit, könnyen felfigyelhetett arra a trendre, hogy kvalifikált úszóink nagy része bizony másodpercekkel rosszabb időket úszott, mint nevezési eredménye volt. Ebből arra lehet következtetni, hogy valószínűleg nem sikerült a formaidőzítésük, esetleg nem bírták a rájuk nehezedő terhet (ami bizony Hosszú első napos világcsúcsával napról-napra nőtt).

A magyar sajtó elsősorban Verrasztó Dávid teljesítményére ugrott rá, és marcangolta darabokra (ismét) a magyar úszósport szükséges rosszként megtűrt alakját. Nyilván sokféleképpen lehet értelmezni egy sportoló időelőtti hazautazását az olimpiáról, azonban az alapvető probléma az ő esetében is időeredményének alapos elmaradása volt a várakozásoktól.

Nem egyszer lehetett látni, ahogyan a medencéből kikászálódó úszóink tanácstalanul, sokszor érthetetlenül magyarázkodtak a kirendelt magyar riporternek. Látszott rajtuk, hogy akármilyen hihetetlen, ők sem élvezetből úsztak várakozásaik alatt, tehát valószínűleg nem az „ellenség reakciós ügynökei”, akik direkt szeretnék szétzilálni a mások által dicsőségesen épített magyar úszókultusz színfalait.

Egész egyszerűen nem jött ki nekik a lépés. És mielőtt bárki is ítélkezne felettük, érdemes belegondolni, milyen lehet úgy nekiindulni az olimpiának, hogy tudja magáról az ember, ha élete legjobbját ússza, akkor sem fog akkora figyelmet kapni, mint mondjuk egy magyar tollaslabdázó, hiszen az ő válogatott csapattársa megrendelésre ússza a világcsúcsokat és nyeri az aranyakat, amihez nyilván ő nem fog tudni felnőni.

Mielőtt áttérnénk a nemzetközi eredményekre, mindenképpen beszélnünk kell a magyar csapat legzavarosabb területéről, a kajak-kenuról. Aki követte már az olimpia előtt is a híreket, hallhatott róla, micsoda ármánykodások folytak a háttérben Baráth Eteléék háza táján.

Ott van mindjárt Dombvári Bence esete, akit pár hónappal az utazás előtt zártak ki a csapatból pozitív doppingminta produkálása miatt. Az eset annyira megdöbbentette, és megrázta a sportolót, hogy még hazugságvizsgálatnak is alávetette magát. Az eredmény szerint Dombvári nem doppingolt, tehát a minimális, csupán a világon két laboratóriumban kimutatható szer külső behatásra kerülhetett a szervezetébe.

Dombvári, a kokainos száműzött - Fotó: index.hu

Mondjuk egy edzőtábor szünetében, kulacsba szórt por formájában… A kajakos három versenyszámban képviselte volna Magyarországot (férfiak között a legtöbben), de nyilván ő sem pótolhatatlan, máris volt, aki ugrott a helyébe. E három versenyszámban a helyettesek összesen 0 (!) pontot szereztek végül… Dombvári pedig most is vár az ítéletre, hogy két évre tiltják-e el, vagy esetleg kevesebbel is megússza…

Volt a magyar csapatnak még egy doppingügye, pár nappal a kezdés előtt jelentette be a MKKSZ, hogy nem engedi ki az egyik férfi párost az olimpiára, pozitív minta alapos gyanúja miatt. A beugró egység nagy meglepetésre kapott ki tőlük az olimpiai válogatón. Rióban negyedikek lettek a helyettesek. Az itthon tartottak mintája pedig később bizonyítottan negatív lett.

Utolsóként nem mehetünk el szó nélkül Csipes Tamara ügye mellett sem. Az olimpiai bajnok kajakos, Csipes Ferenc lánya ugyanis a női négyes tagjaként aranyérmes lett. Apró szépséghiba csupán, hogy Csipesnek korábban bizonyítottan is meggyűlt a baja a kokainnal (akárcsak Kucserának és Dombvárinak), ezért tízhónapos eltiltást is kapott. Más sportolókat ilyenért egy Olimpia Stadion fütyült ki a rajtnál, vagy kollektívan tiltották el őket az olimpiától. Csipes ezzel szemben olimpiai bajnok lett, és Tokióban tovább gyűjtené a medálokat…

Olimpia, a néző szemével

Az elmúlt olimpiák hozzászoktattak minket a magas színvonalú rendezéshez. Peking a propaganda érdekeiből mindenben a maximumra törekedett, hatalmas apparátus dolgozott a pozitív országimázs érdekében. London pedig európai precizitással és minőséggel nyújtotta a tökéletes kikapcsolódás szolgáltatását mind tévénézőnek, mind az olimpiai falu polgárának. Rio viszont elmaradt a várakozásoktól. Több szempontból is.

Már a két évvel ezelőtti foci VB alatt látni lehetett, hogy a díszes színfalak mögött továbbra is mélyszegénység és korrupció rejtőzik. A körülmények azóta csupán romlottak. A kormányválságokkal és tüntetési hullámokkal sújtott Brazília akárhogyan is igyekezett, nem tudott mindent időben a szőnyeg alá söpörni.

Az olimpiai falu problémai még a kisebbek közé tartoztak. Hiszen az, hogy nincs felrakva a tusolóban a függöny, abszolút mellékkérdés. A zavaros vizű medencék már annál kevésbé. Nem szívesen lettem volna annak a hosszútávúszónak a helyében, aki két órát küzdött a hullámzó, 21 fokos sós vízben, miközben tudta, hogy egészségügyileg korántsem tartózkodik biztonságos közegben…

A rendezés hibáin kívül azonban szót kell ejtenünk a versenyek problémáiról is. Nyilván sokan láttak az elmúlt két hétben cselgáncs vagy birkózó meccset. Nekik azt hiszem, nem nagyon kell magyaráznom a témát.

Tudni kell, hogy az elmúlt olimpiai ciklus egyik nagy harcát éppen a Nemzetközi Birkózó Szövetség vívta, ugyanis szóba került, hogy az ókori olimpiák óta létező sportágat kizárják a játékok műsoráról. A legerősebb indokok egyike volt a versenyszámok közvetíthetetlensége.

Végül megmenekültek a karfiolfülűek, így jogosan gondolhattuk volna, hogy határozott lépéseket fognak tenni az illetékesek a látvány és a küzdelem követhetőségének érdekében. Nagyot tévedtünk. A pekingi és londoni golyóhúzásos komédia után ott folytatta a birkózás, ahol abbahagyta.

Az érthetetlen bíráskodás áldozata, Lőrincz Viktor - Fotó: index.hu

A mérkőzéseken alkalmazott intések rendszere önkényesen és kíméletlenül öl ki mindent a sport lényegéből. Magasabb súlycsoportokban úgy lehet mérkőzést nyerni, hogy az ember SEMMIT, értik, SEMMIT nem csinál, csak gyömöszöli riválisát. A taktikusabbak az elején még pihenhetnek is, hiszen ha őket intik meg először, és csak utána az ellenfelüket, akkor máris zsebben a győzelem. A szabályrendszer nem csak minket, nézőket rettent el végleg ettől a sportágtól, a versenyzők és edzők is komolyan elgondolkozhatnak munkájuk értelmén (lásd Sike András nyilatkozata)…

Hasonló problémákkal küzd a cselgáncs is, bár ott kicsit igazságosabb a rendszer a többszöri intés lehetőségével, valamint akciót is könnyebb végrehajtani, mint a birkózószőnyegen. És ha már akció! Az ökölvívók is kitettek magukért, az egész világ figyelmét sikerült magukra irányítani, miután egy ír-orosz összecsapás után egyhangú pontozással hirdették ki győztesnek a már lábán is alig álló orosz boxolót. A sztorinak érdemes utána olvasni, francia komédiákba illő.

Olimpia, az újságíró szemével

Már a magyarokkal foglalkozó résznél is említettem azt a folyamatot, ami a világ más nemzeteinél is megfigyelhető volt ezen az olimpián. Az idei seregszemle ugyanis fordulópont volt a sportvilágban. Ez volt az utolsó nagy dobása annak a generációnak, amelyik uralta a 21. század első évtizedét, és évtizedes rekordokat, megismételhetetlen tetteket termelt ki magából. Azok a sportolók, akik jómagam (vagyis a most felnőtté váló) generációjának gyermekkori példaképei voltak, és maradnak örökké, Rióban búcsúztak el.

Sokuknak ez dicsőségesen sikerült, bizonyítva azt, hogy nagyságukkal még most is le tudják győzni a fiatalokat. Ebbe a csoportba tartozik természetesen Michael Phelps, aki 5 aranyérmével és 1 ezüstérmével Rio legeredményesebbje is lett. A Földönkívüli rekordjai utolérhetetlennek tűnnek, egyedüli ellenfelei az elkövetkező évtized dopping-laboratóriumai lesznek.

Ugyancsak legendásan búcsúzott Usain Bolt, Jamaica és az atlétika királya, aki ismét oktatta a mezőnyt, egyedülálló módon teljesítve a tripla triplát. Furcsa lesz a sportvilág Bolt nélkül, bár azért jövőre még számíthatunk tőle egy utolsó diadalmenetre, amikor egyedüli beteljesítetlen álma lesz a cél: a 19 másodperc alatti kétszáz méter.

A legnagyobb atléta - Fotó: sportingnews.com

Olimpiai aranyéremmel tért haza Rafael Nadal is Brazíliából, igaz csupán a párost sikerült megnyernie, ám harciassága és mentalitása szintén nagyon fog hiányozni az ötkarikás versenyekről. Japán, és egyben az egész tornatörténelem legnagyobb férfi egyéni összetett tornásza, Kohei Uchimara is aranyérmekkel búcsúzhatott az olimpiai magnéziumportól, valószínűleg örökre. Felért a csúcsra Jevgenyij Trefilov, az orosz női kézilabdázók korszakos szövetségi kapitánya is, akárcsak Szerbia a férfi vízilabdázóknál.

Voltak azonban olyanok is, akiknek nem sikerült a tökéletes lezárás. Ide tartozik Cseh László, aki a bravúros hármas holtverseny ellenére olimpiai aranyérem nélkül maradt ismét, és nagy valószínűséggel több alkalma már nem lesz újra próbálkozni. A 21. század legnagyobb magyar úszója 4 ezüstéremmel és 2 bronzzal zárhatja olimpiai pályafutását.

Hasonló módon Lee Chong Wei, a malájok tollaslabdázója sem tudott felérni a csúcsra, zsinórban harmadszor vesztette el a döntőt, pedig korszakos riválisát, a szintén búcsúzó Lin Dant le tudta győzni az elődöntőben. Novak Djokovicnak sem jött össze az egyéni aranyérem, nagy meglepetésre az első fordulóban búcsúzott napjaink legeredményesebb férfi teniszezője, akárcsak Pawel Fajdek, a lengyel kalapácsvető, aki szintén toronymagas esélyesként hullott ki már a selejtezőben.

Legvégül pedig emlékezzünk meg azokról, akik nem lehettek ott Rióban, így nem kapták meg a lehetőséget az utolsó nekifutásra. Egyikük Jelena Iszinbajeva, világcsúcstartó rúdugró, aki az orosz csapat kizárása miatt bűnhődött kollektívan. A női atlétika egyik legnagyobb alakja a NOB sportolói bizottságába viszont bekerült, Gyurta Dániel mellett, ezzel vigasztalódhatott.

Nem úgy Roger Federer, minden idők legnagyobb teniszezője, aki sérüléseinek regenerációja miatt volt kénytelen kihagyni az olimpiát. A svájci klasszis így nem tudta megszerezni gyűjteményéből egyedüliként hiányzó érmét, az egyéni aranyat.

 

És hogy kik fognak ezeknek a legendáknak a helyébe lépni, kik voltak Rio nagy felfedezettjei? Például a 19 esztendős Katie Ledecky, az úszómedence királynője, aki világcsúcsot világcsúcsra halmozott, és 4 aranyéremmel távozott Brazíliából. Vagy a tornacsarnok üdvöskéje, Simone Biles, aki négy aranyérmével és egy bronzérmével olyan legendák nyomdokába lépett, mint Larissza Latinyina vagy Vera Claskava. Szintén sokra viheti még a kanadai sprinter, Andre de Grasse is, aki a Bolt-korszak utáni időszak meghatározó alakja lehet.

A tornacsarnok királynője, Simone Biles - Fotó: foxsports.com

Hiába próbálkoztam sűríteni a gondolataimat, nem igazán sikerült, mégiscsak maradnom kellett volna a 125 oldalas megoldás mellett… Életemben negyedszer volt szerencsém követni az eseményeket, és Igaly Diána 2004-es aranyérme óta rengeteg emlékezetes pillanatot köszönhetek az olimpiának. Az idei sem volt rossz, csupán egyetlen dolgot sajnálok nagyon: hogy Imre Géza nem tudta beadni azt az utolsó tust…

Kiváncsi vagy a londoni olimpiáról írt könyvemre? Itt megtalálod