2015. február 8., vasárnap

Tollaslabda osztályozó

A pécsiek már készen állnak - Fotó: Pytel Bence
A 2014/2015-ös szezon első csapatszintű eseménye, a budapesti osztályozó feladata eldönteni, hogy jövőre melyik klub csatlakozhat a Multi Alarm SE, Debrecen, Zrínyi hármashoz az első osztályban. Hozzá kell tenni, hogy a ma pályára lépő három együttesből, csak kettő juthat fel, ugyanis a pécsiek második számú csapata nem szerepelhet a legmagasabb osztályban, mert ott már van egy Multi. Így tehát a Vízmű, Fehérvár duóból fog kikerülni a feljutó gárda. A Vízmű csarnokából élő közvetítéssel jelentkezünk.

A napot a Fehérvár-Multi találkozó nyitja. A pécsiek részéről már meghallgathattuk Lakatos Levente csodás üdvözlőbeszédét is, amit egyhangú elismeréssel fogadtak még az ellenfél játékosai is. Az összecsapás két férfi egyénivel kezdődik. Nagy-Szabó Levente Letsch Péterrel, míg Dubicz Máté az ifjú Pytel Gergővel küzd meg. A találkozó érdekessége, hogy Dubicz korábban évekig Pécsen játszott, bajnok is lett a Multival, így ismerheti a baranyaiak játékosait.

Természetesen Gergő messze a legfiatalabb a pályára lépők közül, 15 évesen ennek ellenére kiválóan veszi fel a küzdelmet  az idősebbekkel. A mérkőzés állásáról nem egyszerű információt szerezni, ugyanis eredményjelző tábla nincs, a bírók hangja pedig korántsem elég acélos, hogy túlszűrődhessen a lelkes pécsi drukkerek szurkolásán.

Az első játékrész után mindenesetre Gergő vezet, 11 pontja már biztosan van. A folytatásban sem változik a játék képe, Dubicz rengeteg hibával játszik, míg Gergő okosan kihasználja az adódó lehetőségeket egy-egy szép poén beütésére.

Reng a csarnok a pécsiektől. Jogosan, ugyanis zsebben az első játszma. Gergő 21-17-re nyeri a szettet. Miközben a pécsi srác behúzta a saját első szettét, Letsch Peti elvesztette a sajátját, így egyenlőre kiegyenlített a küzdelem.

Fordulni látszik a játék képe, legalábbis a Dubicz-Pytel meccsen. A rutinos fehérvári kezdi magát összeszedni, kevesebbet hibázik, ez pedig egyenlőre elég a vezetéshez. Változatos második játszma után Dubiczé a szett, 21-19-el. Következhet a harmadik felvonás.

Közben a másik pályán Nagy-Szabó Levente megnyerte a mérkőzést, ezzel az első pont a Fehérváré. A felszabaduló pályán Mórocz Ákos és Szenjai Balázs méri össze erejét. Múlt héten Budapesten találkoztak egy elődöntőben, akkor három játszmában az esélytelenebbnek vélt fehérvári nyert. A papírforma ennek ellenére megint Balázs mellett áll, nagy meglepetés lenne, ha nem a nagykozári fiú nyerne.

Dubicz vagy Pytel? Közeledik a véghajrá, a meccs még nyitott. Bravúros pont után szett, mérkőzés Dubicznál. A harmadik játszmában már érvényesült az erőfölény, nem sikerült Gergőnek megtartania halálpontos játékát. Két egyéni mérkőzés után 2-0 a Fehérvárnak.

Mórocz Ákos továbbra sem érzi magát esélytelenebbnek, 21-18-al övé az első játszma. Balázs innentől nem hibázhat. Miközben ők pihennek, Hircze Nóra és Papp Tittína kezd melegíteni. Kezdődnek a női mérkőzések.

Szurkolói életkép - Fotó: Pytel Bence
 Balázs simán behúzta a második szettet, ott is döntő szett jön. Hircze Nóra behúzta a másik pályán az első játszmát, szoros végjátékban. Ha egyszer beindul a Szenjai-úthenger... Az elveszített első játszma óta végig a kezében tartotta az irányítást, makd felőrölve ellenfelét megszerezte a pécsiek első pontját. Ezzel 2-1-re módosult az állás.

Érkeznek a második női egyéni résztvevői is, Kőmíves Dóra és Szűcs Hella a parketten. Majd felrobbant a csarnok! Drámai végjátékban, 20-19-nél meccslabdát hárítva, 23-21-re behúzta a második játszmát Titti, ezzel a döntést kitolta a harmadik szettre. A lélektani előny most egyértelműen a pécsieknél, ezt kiválóan jelzi a két szurkolótábor közti hangerőkülönbség is.

A másik pályán már nem ilyen biztató a helyzet pécsi szempontból. Kőmíves viszonylag simán, magabiztos 21-13-al húzta be az első játszmát. Titti ettől függetlenül továbbra is nyeregben, a döntő szett félidejében ő fordul előnnyel.

A magabiztosság meghozta gyümölcsét, lehengerlő játékkal, akárcsak Balázs, Titti is szetthátrányból állt fel, ezzel 2-2-re módosította az összesített állást. Ami sikerült a pellérdi lánynak, az Hellának nem, így Kőmíves Dóra győzelmével a Fehérvár 3-2-vel átvette a vezetést.

A mérkőzések a férfi párosokkal folytatódnak. Pályán a Lakatos-Végh páros is, ellenfelük a két Levente, Hircze és Mihályi lesz. A másik párosításban pedig Letsch Peti és Szenjai Balázs méri össze erejét Dubicz Mátéval és Nagy-Szabó Leventével.

A meccsek teljes mértékben hozzák az elvárt izgalmakat, az egyik pályán 21-19-ig fajult a játék, míg a másikon 22-20-ig. Az eloszlás egyenlő, mindkét csapat behúzott egy-egy játszmát. Ismét bebizonyosodik, hogy a férfi páros a tollaslabda leglátványosabb versenyszáma, csupa szemetgyönyörködtető megoldást láthatunk, és egy pillanatig sem lehet szem elől téveszteni a pályát, mert különben könnyen lemaradhatunk egy látványos pontról.

A másik párosításban is a fehérváriak örülhettek a végén, kiegyenlített küzdelem végén Dubiczék bírták jobban a kritikus pontokat, így behozhatatlan, 5-2-es előnyre tett szert a Fehérvár. A maradék két meccs már csak az eredmény kozmetikázására lehet jó a pécsieknek.

A női párosban majdnem sikerült a bravúr Fanninak és Hellának, végül azonban itt is nyertek a fehérváriak, az utolsó mérkőzés előtt már biztos, 6-2-es előnnyel rendelkeznek. A vegyespárost pécsi félről Papp Tittína és Pytel Gergő, székesfehérvári részről Antal Erika és Mihályi Levente vállalta.

Az utolsó mérkőzés is a sárga mezeseké lett, ezzel a hivatalos végeredmény 7-2 a Fehérvár javára. Az osztályozó a hazai Vízmű és a pécsiek összecsapásával folytatódik. A sima eredmény nem feltétlenül tükrözi az igazi erőviszonyokat, ahogyan a Multi vezetőedzője, Yasen Borisov is elmondta, Gergő vagy Letsch Peti meccsén simán állhatott volna a szerencse a pécsiek oldalára is, az elveszített férfi párosokról nem is beszélve. Ennek ellenére megérdemelték a fehérváriak a sikert.

Kezdenek a házigazdák is - Fotó: Kováts Máté
A második összecsapás egy Letsch-Szerecz rangadóval kezdődik, de pályára lép Szenjai Balázs is a második párosításban. A hangulatra nem lehet panasz, a hazaiak kissé hevesebbnek bizonyulnak szurkolás tekintetében, mint egy véletlenszerű MTK-drukker... Az egyes számú egyéni rendkívűl kiélezett és kiegyenlített csatát hoz eddig, Letsch Petit különösebb módon nem zavarja ellendrukkereinek ricsaja, becsületesen tartja a döntetlen közeli eredményt Szerecz Mártonnal szemben.

Balázsnak eddig nem megy igazán, a Vízműves tréner, Király Ákos nyerte az első játszmát ebben a párosításban. Szerecz is betette a közösbe a saját részét, 21-19-el bizonyult jobbnak Letschnél az első játszmában. A meccset jól jellemzi, hogy még 20-16-nál sem lehetett biztos az ember a győztes személyében, majdnem onnan is vissza tudott kapaszkodni a multis srác.

Amilyen hosszú és szoros volt az első játszma, annyira lett sima a második. Szerecz fizikailag és mentálisan is felőrőlte Letsch Petit, így az összecsapás első pontja a hazaiakhoz került. Gyorsan érkezett viszont az egyenlítés! Balázs 3 szettben fordított, ezzel egalizált. A pályára Pytel Gergő és Papp Tittína érkezik pécsi részről, Horváth Barnabás és Kőrösi Ágnes ellen.

Bár az elején szorosabbnak ígérkezett, Pytel Gergő tanítanivaló magabiztossággal értékesítette az első játszmát Horváth Barnabással ellen. A lányoknál is a rutin bizonyult jobbnak az első szettben, Kőrösi Ági örülhetett.

Végül maradt az iksz ismét, ugyanis Gergő és Ági is magabiztosan nyerte a második szettjét is, ezzel 2-2-es eredménnyel cseréltek a felek. Második női egyéni mérkőzésként Szűcs Hella Ádám Krisztinával küzd meg, míg a Letsch-Szenjai páros a Kálfalvy-Márki duóval. Elég gyanús, hogy az eredmény megint nem fog elmozdulni a döntetlenről...

Micsoda játék! A férfi páros valami elképesztően izgalmas, 22-20 lett az első játszma úgy, hogy 20-20-nál egy iszonyat mázlis neccel nyertek pontot a pécsiek... Mindenesetre a szerencse is része a játéknak, ezzel is számolnia kell annak, aki sportolónak megy... A másik pályán Ádám Krisztina kivégzést rendezett, 21-3, 21-7-el.

Újabb fordulat. A Vízműves páros egalizált, döntő szett következik. Közben a másik pályán Mikiék mérkőznek a Király-Szerecz duóval.

Balázs, a levegő ura - Fotó: Kováts Máté
Végül győzedelmeskedtek a pécsiek, 3-3-ra módosult az állás, jöhet a női páros mérkőzés. A második férfi párost a hazaiak húzták be, az utolsó kettő találkozó előtt így ők fordulhatnak előnnyel.

A női páros összecsapáson a hazaiak hengereltek. A pécsi lányoknak nem volt sok esélyük a pontszerzésre, 5-3-ra változott az eredmény. Már csak a vegyespáros végeredményét várjuk. Ott Papp Tittína és Pytel Gergő küzd Ádám Krisztinával és Kálfalvy Dániellel.

Mint a forgószél, úgy söpört végig az első játszmában a hazaiak párosa a pécsieken. A szurkolók által is hajtott Kálfalvyék legnagyobb doppingszere még így is a nagy visszatérő, Ádám Krisztina, akinek fanatikus hozzáállása ellentmondást nem tűr.

Az utolsó mérkőzést is a hazaiak húzták be, ezzel 6-3-ra győztek. A feljutást eldöntő mérkőzést már nem tudtuk végignézni, mert Pécsig hosszú az út, és az időjárási  körülmények sem voltak tökéletesek. Köszönjük a figyelmet, segítőim nevében is!

2015. február 1., vasárnap

Sítábor 2015


A táj gyönyörű volt - Fotó: Panta Kamilla

Tizenkettedikes diák vagy, akinek elege van már az egész hajcihőből, amit utolsó évnek neveznek? Éppen túlvagy a szalagavatódon, de semmi kedved megkapni félévi bizonyítványodat, ami természetesen nem úgy sikerült, ahogy az "egy 18 évestől elvárható"? Kipróbálnál egy új sportágat? Esetleg csak jól éreznéd magad a barátaiddal? Vagy csak szimplán eleged van a csonkakúpokból? Ha a fentiekből egy sem igaz rád, akkor se ess kétségbe, a javaslatom számodra is ugyanaz lesz. Sítábor.

Január végén körülbelül félszáz januszista diák választott az előző kérdésnél helyesen, és ragadta meg ezt a fantasztikus lehetőséget, amit sítábornak hívnak. Köztük én is. 2015-ben eddigi legjobb döntésem volt. Hogy miért? Ha velünk voltál Ausztriában, úgyis tudod a választ. Ha viszont nem, akkor most leírom. Léceket felcsatolni, indul a menet! Természetesen szigorúan fekete pályán!

Érdekes sport ez a síelés. Mivel Magyarország legmagasabb csúcsa akkora, mint egy gyengébb alaptábor az osztrákoknál, a sportágak közti népszerűségi listán valahol az utolsó harmadban kulloghat. Az átlag magyar még ha szeretne is, szinte esélytelen, hogy eljusson az alpesi tájakra, hiszen tőlünk nyugatabbra más mértékkel mérik a pénzt. Így ez a kiváltság megmarad a felső tízezernek, valamint a fanatikusoknak, akik egész évben a télre spórolnak. Éppen ezért volt óriási lehetőség, hogy gyakorlatilag aprópénzért (18 euró) eljuthattunk erre a hatnapos útra. Összehasonlításképp: a rántott hús 14 euró körül van a pályákon... Egyszóval nagy mázlink volt.

Utunk pihenőkkel együtt körülbelül 8 óráig tartott célállomásunkig, ebből természetesen csak a magyar szakasz szerény 3 órát követelt magának... Főhadiszállásunk a rendkívül találó Alpenhaus Aigen nevet viselte. Hamar kiderült, hogy némettudásunkat nem itt fogjuk továbbfejleszteni, miután a személyzetből gyanúsan sokan értették meg, amit egymás közt beszéltünk. A magyarok által üzemeltetett épületet két szóval puritánnak és praktikusnak nevezném. Pontosan annyit nyújtott, amennyire egy magyar gimnazista csoportnak szüksége van. Reggelit, vacsorát és szobánkénti WC-t. Bónuszként még csocsó, pingpong és darts is rendelkezésre állt. Vagyis ideális körülmények közt készülhettünk a hegyek bevételére.

Első síelésünk helyszíne Riesneralm volt. Mecsekhez szokott szememnek egyből feltűnt, hogy itt bizony kissé mások az méretek... Bemelegítő mozdulataimkor figyeltem fel a 2-es jelzésű piros pálya utolsó lejtőjére. Első gondolatom egyből az volt, ezen lehetetlen élve lejönni... Később kiderült, mégis lehetséges, ugyanis most is írok.

A megérkezés után először végeztük el a napi rutint. Sílécek, botok a csomagtartóból ki a hóba, bakancs lecserélése kötésre, valamint csoportgyülekező. Pénteken még elég káoszosnak tűnt, kedden viszont már percre pontosan ment minden. Mint oly sok más dolog is ebben a táborban.

Amint végeztünk az előkészületekkel, mindenki ment a saját csoportjába. A tápláléklánc tetején a profik helyezkedtek el, masszív 12.D-s keménymaggal. Vezetőjük az a személy volt, akiről egyedül tudom valószínűsíteni, hogy esetleg jobban síelhet mint a Boss. Egyszóval Varga Balázs legrosszabb esetben is 2. Az ő irányításával hódították meg a legkeményebb pályákat is a legügyesebb diákok (köztük mentorom, Rinfel Andris is).

12. D elit - Fotó: Szabó Attila

Kevésbé profik, de még mindig nagyon jók kerültek Szlovák Tanár Úr csoportjába. Róluk sokat nem tudok mondani, miután valamilyen oknál fogva velük csak nagyon ritkán találkoztam a pályán. Abban biztos vagyok, hogy ide tartozott a két bükkösdi vagány, Ócsai I és Ócsai II is.

A sorban a gyengébbik haladók következtek. A legváltozatosabb csoport. Itt bárki megtalálhatta a kedvére valót, a féktelen száguldozást preferálóktól (Kováts Máté és brigádja) a megfontoltabb, technikásabb siklást kedvelőkig. Vezetőjük láttán nekem valahogy mindig egy szovjet-finn háborúból hazatérő síezred veteránja jutott eszembe. Ha a jövőben Magyarországnak netán szüksége lenne ilyen jellegű haderőre, én mindenképpen Ódor Tanár Urat ajánlanám a döntéshozók figyelmébe. Megfontoltságával és törhetetlen nyugalmával minden közlegénynek példát mutathatna.

Végül pedig következzen a tápláléklánc legalja, a "Baby Team". Vagyis mi, a kezdők. Habár mi voltunk az elején a leglassabbak és legfélénkebbek, a legjobban biztosan mi jártunk, ugyanis egyedüli csoportként két tanárt is kaptunk. Szűcs Ibolya Tanárnőt, aki velünk együtt sajátította el a síelés alapjait, és állandó mosolygásával és optimizmusával végig tartotta bennünk a lelket, még a sokadik esés után is. És bizony mi kaptuk meg a buszunk legjobb síelőjét (remélem, Laci bácsi nem Magyarországra emigrált osztrák lesikló olimpikon), a piros kabátos Bosst, akinek tényleg csak meg kellett fogadni a tanácsait, és máris ment minden, mint a karikacsapás. Vagy legalábbis majdnem minden. Egyszóval csoportunk vezetője Csaba bá volt.

A csapat bemutatása után következzen egy kis leírás a helyszínről. Pontosabban a helyszínekről, ugyanis Riesneralm mellett hétfőn Tauplitzon is megfordultunk (ha jól emlékszem, itt nyert 5 évesen bronzérmet Balázs). A két pályarendszer között egy hatalmas különbség volt: a felvonózás és lesiklás időaránya. Az összehasonlításból Riesneralm jött ki jobban, valószínűleg a többség számára ez a hely is maradt az emlékezetesebb. Nekem mindenképp, hiszen ott álltam először sílécre, ott estem el életemben először, majd még vagy ötvenszer, valamint ott száguldottam le golyóban arról a bizonyos "lehetetlen" lejtőről.

A különbségek mellett természetesen voltak hasonlóságok is. Az időjárás például, amely szerintem csodás volt. Síeltünk havazásban, ködben, de tiszta napsütésben is. Szintén megegyezett az infrastruktúra színvonala is. Valahogy mindig minden olajozottan működött, a felvonók mentek, a pályát takarították, sőt még hóágyúzták is. Egyedül az oktatópálya serpája hagyott bennem negatív nyomot. Miatta kellett ugyanis felgyalogolnunk a "hegytetőre". Végül pedig még egy hasonlóságot meg kell említeni: az árak színvonalát. Ausztria ugyanis Ausztria, a sípályák vendéglátóegységeiben jobban jár az ember, ha nem számolja át az eurót forintra. Így talán nem kap azonnal szívrohamot...

Utunk során viszont nem csak a havas pályákat látogattuk, vasárnap este egy rövid fürdőzést is beiktattunk egy közeli wellness központban. Az már mellékes, hogy a repertoár nem volt éppen kifogyhatatlannak nevezhető. Ennek ellenére a hóesésben fürdés, a merészebbeknek pedig a hóangyal készítés biztosan örök élmény marad.

Utóbbihoz ugyan nem voltam elég bátor és rámenős, ennek ellenére a hat nap alatt én is megszámlálhatatlan emlékkel lettem gazdagabb. Élménynek ugyan nem nevezném, de fontos megemlíteni, hogy kiderült, az Alpenhaus Aigen nincsen bekamerázva. Legalábbis a mélygarázsa biztosan nem...

A "Baby Team" - Fotó: Horváth Eszter

Megtanultam, hogy a legkisebbet is meg kell becsülni, főleg ha az ehető vagy iható. Példaképemnek e tekintetben egyértelműen Kardos Ábelt tekintem, aki hősies módon minden este elpusztította a vacsorát, sőt még négyünk "tejbegrízét" is lenyomta egy erősebb napján. Ám nem csak az asztalnál számít minden kalória, az sem baj, ha a véletlen meglepetéseket is értékeli az ember. Még akkor is, ha az éppenséggel egy szemetes mellett található...

Megszámlálhatatlan bölcsességet kaptunk tanárainktól, bár valószínűleg itt is a "Baby Team" járt a legjobban, hiszen Csaba bá megjegyzéseire a nap minden percében lehetett számítani. Lényegtelen, hogy a hóekéről vagy a pénzosztásról volt szó, az apácák valahogyan mindig előkerültek... Valahol Tauplitzon azt is megtudtuk, hogy a Jägermeister a pálinka nyomába sem érhet, de tárgyalópartnerek italügyben maximum csak 20 év múlva lehetünk.

Ami a szakmai részt illeti: megtanultam, hogy síelni bizony bot nélkül is lehet, sőt a legjobbak közt gyakran egyáltalán nem látni ilyen zavaróeszközt. Ebben a műfajban Mess Dávid vitte nálam a prímet. A sílécek hossza sem egyforma, az én lécem például majdnem kétszer akkora volt, mint Fannié, aztán mégis ő ment jobban. Nem kétszer, többször...

Síelni összességében tényleg nem nagy ördöngösség, az utolsó nap már mindenki lejött a piros pályán, pedig pénteken még a gyakorlón sem ment mindig. Kezdőként ismét megtapasztalhattam, hogy bizony erre a sportágra is igaz az, ami mindegyik másra, vagyis minél fiatalabban kezdi el tanulni az ember, annál jobb és ügyesebb lesz. Remélem senkit nem sértek meg, ha kimondom, a "Baby Team" legjobbja - természetesen csak rózsaszín vezérünk, Kyra után - Oszvald Bálint volt. Aki speciel 2001-ben született. Amikor én már 5 éves voltam...

A hat nap felejthetetlen élményekkel, emlékekkel, sztorikkal ajándékozott meg. Nem mellesleg pedig egy igazi életérzéssel, amit leírni nem is igazán lehet hitelesen. Ezt át kell élni. Amikor ül az ember a Hütte kiülős sörpadjain, várja a sült krumpliját a szállingózó hóesésben, amit egyszer csak áttör a ragyogó napsütés. És minden problémáját elfelejti, mert tudja, miután kipihente magát, felcsatolhatja a léceit, beülhet a felvonóba, és nekivághat egy újabb menetnek. Aztán még egynek, majd még egynek. Amíg kedve van, vagy be nem sötétedik. Utánozhatatlan.

A CSAPAT - Fotó: Laci bácsi, a sofőr

Nagyon örülök neki, hogy ezt az életérzést megtapasztalhattam, és ilyen fantasztikus napokat tölthettem együtt a CSAPATTAL. Indokolt a csupa nagybetű, hiszen a szűk egy hét alatt rendkívül összekovácsolódott a társaság, sok új barátság köttetett, egyszóval igazi csapattá váltunk.

Ha nem lehettél velünk Ausztriában, arra bíztatlak, a következő alkalmat mindenképpen ragadd meg a síelésre, hidd el, nem fogod megbánni. Ha viszont te is ott ültél a buszon, amikor 1 órás késéssel elindultunk Tauplitzból vissza a szállásra (természetesen a mi bénázásunk miatt), akkor pontosan tudod, miről beszéltem az elmúlt bekezdésekben.

Jöttünk, láttunk, visszamennénk. Egyetértünk?