Best of 2015

A tavalyi, illetve a tavalyelőtti esztendő után immáron harmadik alkalommal osztja ki díjait a Minden pont számít blog szerkesztősége hagyománnyá váló év végi gáláján. Szokás szerint négy kategóriában szállhattak versenybe a jelöltek, de természetesen a Közönségdíj is odaítélésre került az olvasói szavazatok alapján. Gálánk helyszíne ismét a Pancho Aréna, akárcsak tavaly, igaz idén jóval nehezebb dolgunk volt az ikonikus szentély megszerzésében, ugyanis Felcsúton alaposan megemelkedtek a bérleti díjak. Elismeréseinket szokás szerint az előző évi gála közönségdíjasa, ezúttal Luis Suárez adja át, míg a konferálás nemes feladatára az idén indult világszínvonalú magyar hírcsatorna, az M1 önálló gondolatokkal operáló bemondóját, Németh Balázst kértük fel.

Az év sportolója díj jelöltjei:

Serena Williams

Az amerikai teniszcsillag két lépésre került 2015-ben attól, hogy az összes létező rekordot felülírja a női tenisz világában. A fiatalabbik Williams megnyerte az Australian Opent, győzött a Roland Garroson, valamint elhozta a wimbledoni trófeát is. Ezzel a bravúrjával beállította Steffi Graf 22 Grand Slam-es rekordját, és New Yorkban már a 23.-ra készült. Minden kiválóan haladt, egészen az elődöntőig, ahol az olasz Roberta Vinci hihetetlen körülmények között legyőzte a hazaiak kedvencét, így a naptári Grand Slam is elmaradt. Ennek ellenére 5 tornagyőzelmével, világelsőségével és mindössze 3, pályán elveszített mérkőzésével komoly esélyekkel várja a gálát.

Usain Bolt

Jamaica gyöngyszeme idén ismét rácáfolt a kétkedőkre, és bebizonyította, továbbra is ő a világ leggyorsabb embere. A pekingi atlétikai világbajnokságon jó szokásához híven triplázott, elhozta a 100 métert, a 200-at és a váltót is. Legnagyobb ellenfele, az ex-olimpiai bajnok és ex-eltiltott Justin Gatlin egyedül 100-on tudta komolyabb erőfeszítésekre sarkallni Boltot. Aki ezek után még mindig kételkedik jelöltségében, azt majd a riói olimpián megcáfolja, ebben biztosak lehetünk.

Sárosi Laura

Egy sokak számára meglepő jelölt következik. Az érdi tollaslabdázó nem kisebb nevet szorított ki a top 5-ből, mint Hosszú Katinka. Ezzel egyedüli magyarként került be a kategória jelöltjei közé. Laura idén négy egyéni tornagyőzelmet ünnepelhetett világkörüli turnéja során, miközben nem kisebb játékost kapott el Guatemalában, mint a világranglista top 30-as német Karin Schnaase. A Multi Alarm SE versenyzője kiváló úton halad afelé, hogy 2016-ban a riói olimpián húsz év után ő legyen az első magyar tollaslabda játékos.

Novak Djokovic

Amit idén Serena vitt végbe a nők között, azt a szerb teniszező tette meg a férfi mezőnyben. A katari rozsdás kezdés után Djokovic valamennyi tornán eljutott a döntőbe, ahol elindult. Tizenegy versenyt ráadásul meg is nyert, köztük az Australian Opent, Wimbledont, a US Opent, valamint az év végi világbajnokságot is. Összesen csupán 6 vereséget szenvedett el 2015-ben, a legfájóbb mind közül a Roland Garros fináléja volt, ahol az emberfelettit nyújtó svájci, Stan Wawrinka tudta őt legyőzni. Djokovic dominanciája federeri magasságokban szárnyalt 2015-ben, minden kétséget kizáróan pályafutása eddigi legjobb szezonját zárta.

Stephen Curry

A Golden State Warriors amerikai irányítója mindent elsöprő évet zárt. A tavasszal befejeződött NBA-szezonban végső győzelemre vezette csapatát, miközben ő a liga MVP-je lett. Amikor pedig azt hihettük, hogy innét már nincsen feljebb, akkor elkezdődött a 2015-16-os idény, és a Curry vezette Warriors egy 24-0-s (!) szériával indított. Van még kérdés?

Az év sportolója Novak Djokovic - Fotó: thehimalayantimes.com

Lélegzetvisszafojtva várta mindenki a boríték felbontását az arénában. Annyira kiegyenlített volt a küzdelem, hogy senki sem merte előre megjósolni a végső győztest. Végül Suárez nagy mosoly kíséretében bejelentette, hogy idén Novak Djokovic viheti haza az aranyserleget. Az amerikai lobbi hiába juttatott be 3 tengerentúlit is a jelöltek közé, végül mégis Európában maradt a serleg. Természetesen nem maradtak el az utalgatások az uruguayi játékos korábbi rasszista megnyilvánulásaira sem, ám a szerb teniszezőt ez korántsem zavarta, boldogan vitte haza a díjat kisfiának, Stefannak.

Az év csapata díj jelöltjei:

Magyarország jégkorong-válogatottja

A 2008-as szapporói csoda után kevesen gondolták volna, hogy mindössze hét esztendőt kell majd várni az újabb sikerre, a krakkói csodára. Márpedig az ország legjobb hokisai ismét rácáfoltak minden kétkedőre, és borították az összes létező papírformát. Olaszország, Ukrajna és Lengyelország legjobbjait is oktatták, így második helyen Kazahsztán mögött kvalifikálták magukat az A-csoportos VB-re. Jövőre Oroszországban olyan nemzetek ellen küzdhet meg a bennmaradásért a magyar válogatott, mint a kanadai, a finn, vagy az amerikai. Mindent bele, srácok!

A Mercedes Formula-1-es csapata

Ugyan Lewis Hamilton idén nem fért be a jelöltek közé az év sportolója kategóriában, azért nem kellett nagyot csalódnia, ugyanis istállója jelölt lett a csapatok között. Nico Rosberggel alkotott duójuk ugyanis 2014 után ismét végigdarálta a világot, minden statisztikai mutatóban a legjobbnak bizonyultak. Egyedül a Ferrari tudott néha nekik odapiszkálni, de még így is rekord pontszámmal nyerték meg a németek a konstruktőri VB-címet, természetesen az egyéni első két hely mellett.

FC Barcelona

A katalánok 2015-ben visszaültek Európa és a világ trónjára. A Messi-Neymar-Suárez tengely többek között bajnoki címhez, BL-győzelemhez és Világkupa-sikerhez vezette a gránátvörös-kékeket. A Luis Enrique vezette Barcelona az ősszel kezdődött idényben is dominálja a spanyol bajnokságot, nagy meglepetés lenne, ha nem védenének ismét címet. Nem mellesleg az Aranylabda top 3-ra szűkített jelöltjei közt is két barcelonai szerepel.

Ferencvárosi TC

Talán az egyedüli csapat ma az NB1-ben, amelyik nem csak új stadiont kapott, hanem játékával, eredményeivel meg is próbálja meghálálni azt. A Thomas Doll dirigálta együttes 2015-ben megnyerte a Magyar Kupát és a Szuperkupát, valamint bődületes formában startolt az új szezonban is. A naptári esztendőben egészen novemberig egyetlen bajnoki mérkőzést sem veszítettek el, míg az őszt 13 győzelemmel és 1 döntetlennel indították. A klub egyetlen keserűsége az európai kupákban való eredménytelensége lehet idén.

Az Egyesült Királyság Davis-kupa válogatottja

Akármilyen hihetetlen is, a szigetország játékosai bizony ismét megnyerték 1936 után a férfi tenisz világának legrangosabb csapatmegmérettetését. Ráadásul mindezt a bravúrt gyakorlatilag egyetlen jó egyéni játékossal vitték végbe, Andy Murrayvel. A skót teniszezőre épített válogatott a döntőben Belgiumot győzte le idegenben, így már Murray trófeái közül sem hiányzik a Davis Kupa.

Az év csapata a magyar jégkorong válogatott - Fotó: jegkorongblog.hu

Suárez az előző esetből tanulva inkább már pókerarccal nyitotta ki a borítékot, és olvasta fel onnan Magyarország nevét. Messiék nem akartak hinni a fülüknek, Hamiltonék nem is tudták, hogy van ilyen nevű jelölt, míg Dollék csak jót nevettek az egészen. Mint kiderült, Murrayék el sem jöttek, mondván az ő csapatuk annyira egyszemélyes, hogy díjat maximum az év sportolója kategóriában kaphatnának. Sofron Istvánék azonban nem zavartatták magukat, átvették az elismerést, és egyből ifj. Ocskay Gábornak ajánlották azt.

Az év edzője díj jelöltjei:

Shane Tusup

Egy jól ismert név a jelöltek közt… Hosszú Katinka férje egyedüliként mondhatja el magáról azt a bravúrt, hogy eddig mindhárom gálánkon szerepelt a jelöltek között. Tusup urat azonban ez a tény nem különösebben hatotta meg, ugyanis távollétével bojkottálta az eseményt, mondván felesége világbajnoki érmei ellenére sincs már megint az év sportolója díj jelöltjei között. Utóiratként levelében megjegyezte, hogy hajlandó esetleg megjelenni az eseményen, ha egy kamerarendszerrel kisegítjük Katinkát. Az említett kérést Gyárfás Tamásnak továbbítottuk…

Dr. Borka György

Ismét egy kevésbé ismert arc a jelöltek közt, bár svájci agrárkörökben sokaknak ismerősen csenghet a Borka vezetéknév. Nem is véletlenül, ugyanis a Modelluntersuchungen zur Bestimmung der Ammoniakemissionen aus Rinderexkrementen im Stallbereich szerzője és jelöltünk egy és ugyanaz a személy. Egy sport témájú gálán azonban nem tudományos érdemei miatt szerepel a doktor úr, sokkal inkább azért, mert bravúros módon továbbra is véghezviszi a lehetetlent, a Honvéd Zrínyi SE csapatát évről-évre bent tartja az élvonalban. A küldetésnek idén is nekiugrott, az őszi fordulóban sikerült is a bravúr, a Vízmű megelőzésével a harmadik helyen telelhet a klub.

Dárdai Pál

Ami jó dolog történt a 2015-ös esztendő honi labdarúgásában, azt gyakorlatilag csak ennek az egy sportembernek köszönhetjük. Irányításával a magyar válogatott győzött Helsinkiben, és kiváló esélyekkel ugorhatott neki az ősznek, vagyis a selejtezősorozat hajrájának. Dárdai a nyáron Bernd Storcknak adta át a szövetségi kapitányi vezérpálcát, aki élt is a lehetőséggel, és learatta a nagyban elődje által megalapozott gyümölcsöket. A pécsi mester azonban nem pihent, hanem klubcsapatánál, a berlini Herthánál folytatta a remeklést, és az esztendő végére egészen a bajnokság harmadik helyéig vezette fel tanítványait a tabellán.

Boris Becker

Wimbledon szőke bombázója idén is szerepel a jelöltek között, akárcsak tavaly. A szerbbel való munkakapcsolata még hatékonyabb fázisába ért, ezt bizonyítja a három Grand Slam trófea, a világelsőség, valamint a világbajnoki cím is. Edző ennél többet nehezen kívánhat. Az év legnagyobb problémáját az okozta a németnek, hogy el kellett volna ismernie, Roger Federer lopakodó returnjei talán tényleg klasszis megoldások. Sajnos ez az egy dolog nem sikerült neki 2015-ben…

Luis Enrique

A spanyol mester nem kisebb feladatot kapott, minthogy a Barcelonát, a világ egyik legnagyobb klubját vezesse sikerre. Az eddigiek alapján kijelenthetjük, nem vallott kudarcot. Bajnokok Ligája-serleg, spanyol bajnoki cím, Világkupa, Európai Szuperkupa és Spanyol Kupa jelzi a mester munkájának eredményességét. Kérdés, ha igaz a pletyka, és tényleg del Bosque helyére tart Enrique, vajon a válogatottal is képes lesz-e majd ilyen minőségű munkára?

Az év edzője Dárdai Pál - Fotó: index.hu

Luis Suárez ezúttal sem tudott uralkodni az érzésein, csalódottan olvasta fel a borítékból kiszedett papírról Dárdai Pál nevét. Az uruguayi támadó nyilván jobban örült volna, ha mesterét díjazzák idén a blog újságírói, de be kellett érnie egy berlini kézfogással. Akár még az is előfordulhat, hogy a következő szezonban már a pálya mellett fognak egymással kezet fogni, ha sikerül a bravúr, és a Hertha kijut a BL-be. Ki tudja?

Pelikán elvtárs különdíjának: a Magyar Citrom-díj jelöltjei:

Magyarország női kézilabda válogatottja

Kevesen gondolták volna, hogy pont ebben a kategóriában fog eljutni a jelölésig az a válogatott, ahol olyan világklasszisok játszanak, mint Tomori vagy Görbicz. Mégis megtörtént a dolog, márpedig nem is alaptalanul. A dániai világbajnokságra azért érkezett Magyarország, hogy olimpiai kvótával térjen onnan haza. Nem sikerült. A kiválóan teljesített csoportkör után ugyanis hatalmas összeomlás következett, Lengyelországot nem tudta legyőzni a csapat, így a 16 között búcsúzott. Az olimpiai kvóta is elúszott, így nem csoda, hogy Józsefváros polgármestere, a tárgyalótermek betyárja, Kocsis Máté egyből meg is köszönte Németh Andrásnak és egész stábjának a munkát…

Manny Pacquiao

A Fülöp-szigeteki bokszoló az „Évszázad Mérkőzésének” titulált találkozón májusban mérkőzött meg a veretlen Floyd Mayweatherrel. Pac-Man hiába bizonygatta, hogy elsőként le fogja győzni az amerikait, végül átütőerő nélkül, egyhangú pontozással veszített. Pacquiao a mérkőzés után Devecseri Szilárdot idéző őszinteséggel kifejtette, hogy jobb volt, és csak azért nem támadott többet, mert úgy gondolta, biztosan vezet…

Hollandia labdarúgó válogatottja

Ritkán fordul elő, hogy egy friss világbajnoki bronzérmes csapat ne tudja magát kvalifikálni egy Európa Bajnokságra. Pláne nem akkor, amikor 16-ról 24-re duzzasztották az EB mezőnyét, és még olyan válogatottak is sikeresen helyet szereztek maguknak Franciaországban, mint a magyar. A narancsmezesek mégis végrehajtották ezt a bravúrt, amikor Csehország, Izland és Törökország után mindössze a csoport negyedik helyét szerezték meg. Hol van már az a 8-1…

Vlagyimir Klicsko

Ismét egy érdekes jelölt. Az ukrán ökölvívó azok közé tartozott, akikről sohasem gondolta volna az ember, hogy egyszer Arany Citrom-esélyesek lesznek. Mégis itt van most Klicsko, miután a novemberi düsseldorfi gálán szerény négy világbajnoki övet veszített el a brit Tyson Fury ellen. A Klicsko-fivérek hosszú ideje dominálták a nehézsúlyú boksz világát, Vitalij egy övet, Vlagyimir a többit tartotta magánál. Most azonban törhetik a fejüket, hogyan fogják visszaszerezni őket. Mindenesetre Klicsko azonnal visszavágót kért az énekesi babérokra is törő Furytől.

Sepp Blatter és Michel Platini

Igazi nehézbombázók érkeznek a jelöltek közt. Nem kisebb emberek, mint a FIFA és az UEFA (volt) elnökei. A két sportdiplomatát idén decemberben tiltotta el 8 évre a FIFA Etikai Bizottsága minden futballal kapcsolatos tevékenységtől. A végső csepp a pohárban egy 2 millió svájci frankos kenőpénz volt, mellyel Blatter ajándékozta meg Platinit még valamikor 2011-ben. A remény azonban még él, hogy nem kell nélkülük élnünk, ugyanis mindketten fellebbeznek…

A Magyar Citrom díjasok: Michel Platini és Sepp Blatter - Fotó: bild.de

Pelikán elvtárs az előző két év tapasztalataiból okulva már nem sokat várt a gála rá eső felétől, ám titkon bízott benne, hogy a díjazott esetleg mégis eljön. Nem sokkal a bejelentés előtt tudta meg, hogy Biszku elvtársat felmentette a bíróság a háborús bűntett vádja alól. Pelikán reakciója mindössze annyi volt, hogy jönnek majd még a békaemberek… Akárcsak ők, a díjazottak sem jöttek el a gálára, miután a 2015-ös évben az Arany Citrom díjat először a gála történetében két személy megosztva kapta meg, Sepp Blatter és Michel Platini. A trófea kézbesítésével viszont már akadhatnak problémáink, ugyanis fent áll a veszély, hogy a díjazottak közben valamelyik büntetés végrehajtási intézmény falai közé kerülnek…

Közönségdíj

A győztes: Böde Dániel - Fotó: origo.hu

Böde Dániel egyhangú szavazás után léphetett Suárez örökébe. A madocsai Messi idén nem kisebb tettekkel hívta fel magára a figyelmet, mint a Feröer elleni duplázás, vagy a félelmetes bajnoki sorozata az ősszel, amikor zsinórban 7 meccsen szerzett gólt, ráadásul összesen 11-et. Legemlékezetesebb alakítása azonban mégiscsak a norvégok elleni pótselejtezőn elkövetett oldaldobása volt, amikor az ellenfél játékosa szimplán csak „pofára esett, mint a vajas kenyér”. És hogy miért ilyen sikeres Böde, mi a titka? A választ is tőle tudhattuk meg, egy októberi fradista buborékfoci után: „Száz kiló vagyok, b.zmeg”

A 2015-ös év végi díjátadó gálánk ezzel befejeződött, reméljük mindenki elégedett a díjazottak személyeivel, ha esetleg mégsem, azt semmiképpen se tartsa magában. Jövőre izgalmas esztendőnk lesz, olimpiával és Európa Bajnoksággal (ahol kint lesznek a magyarok is!). Gálánkkal napra pontosan egy év múlva ismét jelentkezünk. A viszontlátásra!

A blog szerkesztőségének nevében köszönöm szépen az egészéves figyelmet, mindenkinek sportsikerekben gazdag, felejthetetlen újévet kívánok! Találkozzunk jövőre! Hiszen minden pont számít…

Norvég Alap

Küzdelmes lesz - Fotó: nb1.hu

A csütörtök este be fog vonulni a történelembe, a vasárnappal karöltve. Magyarország labdarúgó válogatottja ugyanis Eb-pótselejtezőt fog játszani Norvégiával. Ilyenre még nem volt példa a magyar labdarúgás elmúlt 114 évében. Utoljára 1972-ben jártunk kint a kontinenstornán (akkor még a pótselejtező, mint intézmény, nem létezett), tehát még a mi generációnk szülei sem nagyon emlékezhetnek az eseményre. Nem úgy arra a bizonyos jugoszlávok elleni VB-pótselejtezőre, ahol pontosan annyi gólt kaptunk, mint ahány hónap van egy évben. Szomorú, de azóta még a lehetőségig sem sikerült eljutnunk, hogy elbukjunk az utolsó lépcsőfokon. Nem úgy idén…

Az Európa Bajnokság mezőnyének 24 csapatosra duzzasztásának ténye (gyakorlatilag minden második európai ország kijuthat), valamint az álomsorsolásunk soha vissza nem térő lehetőséget hullajtott a magyar foci ölébe. A könnyebbik felével nem sikerült élnie. A közvetlen kijutás is simán összejöhetett volna, aztán a legjobb csoport harmadikként való kvalifikáció is. Végül azonban egyik sem jött be. (Jött a szokásos: mindenki összeesküdött ellenünk). De egy dobásunk még így is maradt: a pótselejtező Norvégia ellen.

Egy olyan ország ellen, ahol az állampolgárok életszínvonala az egyik legmagasabb az egész világon. Ahol a népesség áramszükségleteinek majdnem teljes hányadát megújuló energiaforrásokból elégítik ki. Ahol a monarchia és a liberális demokrácia megfér egymás mellett. Egyszóval egy igazi nyugati országot kaptunk a kalapból, nem holmi balkáni sleppet.

Ugyanakkor amilyen sikeres a skandináv ország a politikában, annyira szerény a sportbeli múltja. A téli sportágakon és kézilabdán kívül máshol nemigen szoktak jeleskedni, fociból például Riise jelenti nekik a csúcsot. Igaz van egy Magnus Carlsenjük. Papíron mégis ők az esélyesebbek, hisz az eredményeik jobbak, keretük erősebb. Nem véletlenül örültek annyira a sorsoláson, amikor minket kaptak ellenfélnek. Minden okuk meg is volt rá.

Ugyanis akárki, akármit is mond, a jelenlegi magyar válogatott egy cseppel sem jobb, mint az elmúlt években akármikor volt. Hatalmas szerencsének köszönhető csupán, hogy a régóta vágyott világverseny kapujába jutottunk. Amelyik csapat 10 mérkőzés alatt mindössze kétszer (!) tud legalább két gólt rúgni egy mérkőzésen, az nem csak saját magának köszönheti az elért eredményt...

Mielőtt azonban nekiugranánk a norvégoknak, és ismét kitörne az össznépi futball-láz, érdemes pár dolgot leszögezni. Ha esetleg ki is jutnánk az Eb-re, attól még a magyar foci ugyanolyan értékelhetetlen, színvonaltalan és nézhetetlen maradna. A hazai bajnokság körülbelül a vicc kategóriát üti meg, magyar klubcsapatok nemzetközi szinten labdába se rúgnak, legjobb játékosaink pedig az európai B-kategória képviselői közé sem férnek be. Jelenlegi egyedüli pozitívumunk a frissen felhúzott Groupama Aréna, a Nagyerdei Stadion, meg persze a felcsúti Pancho Aréna…

A siralmas összkép azonban önmagában még nem vonzza maga után a kudarcot, sőt még plusz erőt is adhat a játékosoknak a gyepen. Igenis számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy mi fogunk továbbjutni. Mondjuk erre a kevesebb az esély, de nem lehetetlen. Ha megtörténne, egy generációnyi futball tragikomédiának vetnének véget Storck tanítványai. Én lennék az egyik legboldogabb ember. Szurkoljon tehát a hétvégén az egész ország a magyar válogatottnak. Egy dologtól azonban óva intenék mindenkit. Az eredményből semmiképp se vonjon le messzemenő következtetéseket. Se negatívakat, se pozitívokat.

Ugyanis van az a mondás, hogy igazán jó focit csak diktatúrákban és igazi gazdagságban lehet csinálni. Örülnék, ha ez a mondat továbbra is irreleváns maradna ránk nézve...

Tollaslabda CsB 1. forduló



Golf, a hétvége legnagyobb sztárja - Fotó: Szerecz Ferenc

Utoljára februárban volt az országban tollaslabda csapatbajnokság, amikor az osztályozón a Vízmű kiharcolta a feljutást hazai pályán a Fehérvár és a Multi II. ellen az első osztályba. Akkor a helyszínen szurkoltam a Multi kettes számú csapatának, de meg sem fordult a fejemben, hogy egy éven belül játékosként majd az első osztályban fogok pályára lépni ugyanezen a helyen... Pedig megtörtént!

Egy csodás esővel induló októberi napon kezdődtek a küzdelmek, két vidéki és két fővárosi csapat részvételével. Már az első párosítások előtt sejteni lehetett az erőviszonyokat körülbelül, a pécsiek győzelmére nagyjából 1,01-es oddsot adtak a fogadóirodák. Ugyanakkor a másik három klub, legfőképpen a két pesti egyesület között szoros és izgalmas összecsapásokra volt kilátás. A kilátogató nézők (95%-ban biztosan Vízművesek) végül nem is csalódtak...

Pécs idén még erősebb összeállítással érkezett, mint tavaly. Az új játékosok közt Thaiföld büszkesége, Samatcha T. (pécsieknek csak Golf) párosban demoralizálta az ellenfeleket, míg két fiatal, tavaly még a második számú csapatban versenyző, Pytel Gergő és Szenjai Balázs is debütált, akárcsak a Bukoviczki-ikrek. Mellettük két maláj idegenlégiós, a tavalyi OB női és férfi döntősei, valamint egy örökös magyar bajnok is helyet kapott a keretben. Nem gyenge...

Az elmúlt időszak örök másodikjai, Debrecen legjobbjai is hoztak újoncot, az utánpótlás versenyekről ismerős Szoták Kitti a női vonalt hivatott stabilizálni. Régi-új ismerősként első pályán Mester Józsi bizonyíthatott, aki egy évnyi pécsi kitérő után tért vissza a Hajdúságba. Egy szempontból mindenképpen a Debrecen vitte a prímet, ugyanis egyedül ebben a csapatban szerepeltek világbajnoki érmesek, ráadásul kettő is: Fórián Csilla és a vendégjátékos Gebhard Tamás.

Hosszú idő után először nem egyedüli fővárosi csapatként indult harcba a Honvéd Zrínyi SE. A patinás hagyományú klub 1996 óta (én akkor születtem) nem nyert csapatbajnoki címet, Szikra Csaba ugyanakkor már akkor is ott volt a keretben, akárcsak idén. Mellette a jól megszokott tagok, köztük két vendégjátékossal(?), Kereszti Zoltánnal és Szent-Andrássy Márkkal. A vérfrissítést Major Zita és jómagam jelentettük, mint új igazolások.

Az újonc, házigazda sem maradhat ki. A Fővárosi Vízművek SK rendkívül szerény, 19(!) fős kerettel érkezett szombaton. A kézfogásoknál sokszor beleszédültek az ellenfelek a végeláthatatlan sorba. A vezérbika egyértelműen Szerecz Marci volt, aki jó formáját a CSB-re is igyekezett átmenteni. Ha esetleg neki nem jönne össze valami, vannak páran, akik ugranak a helyébe...

Amerre a szem ellát, csak a Vízmű - Fotó: Szerecz Ferenc

Ezek után nem meglepő, ha a Multi simán, 8-1-el hozta az összecsapást. Az egyedüli hazai pontot Horváth Kristóf szerezte, aki Szenjai Balázst verte a harmadik számú férfi egyéni pályán. Ki kell még emelni Szerecz Marcit, aki szettet lopott Krausz Gergőtől, a jelenlegi legjobb magyar tollaslabdázótól. Ha az eredményben nem is tükröződött, a hangulatban mindenképp kijött, hogy melyik csapat van otthon, minden egyes megnyert pont után zengett a csarnok, a két pályán, ahol ők játszottak, nem lehetett panasz a hangulatra.

A másik összecsapás már sokkal izgalmasabbra sikerült. Rögtön a nyitó mérkőzésen egy rendkívül izgalmas, felfokozott hangulatú csatát láthattak a nézők. Mester Józsi és Kereszti Zoli közt mindösszesen 2 pont döntött a harmadik szettben, a debreceni fiú javára. Ami ugyanakkor sikerült Józsinak, az nem jött össze Pádár Palinak, ugyanis Piliszky András félelmetes formában feltámadt, és megfordította a második egyénit. Harmadik számú férfi egyesként én is bemutatkozhattam az OB1-ben, ezt sem gondoltam volna 8 éve, amikor ezüstérmet nyertem a tenisz diákolimpián... Boros Balázstól kaptam ki, így 2-1-re ellépett a Debrecen. A Zrínyisek legnagyobb fegyverei viszont csak ezután következtek. A mezőny talán legjobb párosai ugyanis a Hungária körúton edzenek, ezt most is bizonyították a fiúk, mind a Kereszti-Szikra, mind a Piliszky-Szent-Andrássy duó hozta a meccsét. Női oldalon nem sikerült komolyabb ellenállást kifejtenie a fővárosiaknak, így összesítésben 6-3-al Debrecen bizonyult jobbnak.

A délutáni második forduló is hasonló forgatókönyvvel játszódott le. A Multi-Zrínyi párosítás 9-0-ás végeredményt hozott. Az ellentmondást nem tűrő számok mögött ugyanakkor ott van két nagyon szoros meccs is. Az egyik a Pytel Bence-Piliszky András találkozó volt, ahol egy simán elveszített első játszma után a Zrínyi Jégembere képes volt fordítani, és talán élete játékát nyújtva egészen a döntő szett hajrájáig eljutni. A végelszámolásnál még vezetett is, ám az utolsó pontot az OB ezüstérmese ütötte be, így elmaradt a meglepetés.

A másik szoros összecsapás az egyik férfi páros volt. Nem az első számú, ahol a Golf-Krausz duó játszott, hanem a második, Szatzker Marci és Pytel Gergő, valamint az előbb említett Piliszky András és Szent-Andrássy Márk összecsapása. Akárcsak az előbb, itt is három szett lett a vége, és a végső siker ismét a pécsiekhez került, hiába küzdött nagyot a két Zrínyis srác.

A pontrablás így nekünk nem sikerült, de még mielőtt továbblépnénk, hadd említsem meg Pytel Gergő csodálatos játékát, amivel a két debütáló játékos meccsén lesöpört engem. Hiába próbáltam meg mindent, neki mindenre volt válasza, minden elismerésem!

A legparázsabb hangulatú meccs - Fotó: Szerecz Ferenc

A másik párosítás szorosabbra sikerült, parázs hangulatban zajlottak a mérkőzések. A hazaiak nagyon igyekeztek megszerezni első sikerüket a legmagasabb osztályban, ám ez a debreceniek szívós ellenállása miatt nem sikerült végül. Jól jellemezte az összképet az a férfi páros, ahol monumentális csatában, amfiteátrum-hangulatban küzdött meg egymással a Horváth-Szerecz és a Boros-Varga páros. A szurkolók mindent megtettek a sikerért, ám az összeszokott (egymásra kísértetiesen hasonlító) debreceni páros bizonyult végül jobbnak. A végeredmény itt is 6-3 lett a hajdúságiaknak, ezzel eldőlt, hogy a vasárnapi meccsek fognak mind az első, mind a harmadik helyről dönteni.

Ahogyan az várható volt, vasárnap sem tudta senki sem megállítani a pécsieket. A Multi-henger akadály nélkül gázolt át a Debrecenen is. Érdekességként viszont meg kell említeni, hogy pont nevelőegyesülete, korábbi klubja ellen lépett először pályára Tóth Henrik a szezonban. Szatzker Marci társaként a jól ismert Boros-Varga duóval játszottak, és nyertek is. Innentől fogva erősen gyanítható, hogy növekedni fog Henrik magyar bajnoki címeinek száma...

Utóbbi időkben ritkán látott helyzet, H. Toth a pályán - Fotó: Szerecz Ferenc

A hétvége legnagyobb izgalmait ugyanakkor kétségtelenül a fővárosi rangadó, a Zrínyi-Vízmű hozta. Ha foci hasonlattal élnék, akkor MTK-Újpest, már csak a stadionok közelsége miatt is. Kimondva-kimondatlanul kiesési rangadó érzését keltette a találkozó, mindkét csapat tudta, nagyon sok minden múlik ezen (és a januári) eredményen.

A hatalmas tét inkább a hazaiakat nyomta meg, legalábbis ezzel tűnik magyarázhatónak az, hogy az első három mérkőzést nagyon simán elveszítették. A csarnok sztárja, Szerecz Marci ugyanis nem tudta felvenni a gyilkos formájában, extrapontossággal játszó Zolika ritmusát, így vaskos meglepetésként a Zrínyi hozta el az első pontot.

A második két férfi egyéni különösebb izgalmakat nem hozott, a két rutinos játékos, Szikra Csaba és Szent-Andrássy Márk is simán nyert a hazai fiatalok ellen. Annál nagyobb meglepetés volt, hogy az előzetesen simán Vízműnek kikiáltott két női egyéni csak döntőszettben dőlt el. Igaz, mindkettőt hozták végül, ám az elveszített játszmák később visszaüthetnek majd.

Az összecsapás sorsdöntő meccsei, a férfi párosok következtek. A nézők minden reményüket a Horváth-Szerecz és a Kálfalvy-Márki párosokba vetették. Ám sok örömük nem telt benne, mivel a legjobb páros-specialisták továbbra is a Zrínyiben vannak, ezt sima két szettekben bizonyították is a srácok.

Innentől kezdve már eldőlt a találkozó, ám a szépítésért még játszhattak a Vízművesek. Éltek is a lehetőséggel, behúzták a női párost és a vegyest is, ezzel tartva életben reményeiket januárra a bennmaradásra.

A hétvége zárópillanata, a Vízműé a vegyes - Fotó: Szerecz Ferenc

Az októberi forduló végül délután kettő óra körülre be is fejeződött, "papírformának" megfelelő végeredménnyel: Multi 3, Debrecen 2, Zrínyi 1, Vízmű 0 győzelem. A téli forduló legnagyobb kérdése az lesz, vajon képes lesz-e Szerecz-brigád a visszavágásra, vagy csont nélkül bent marad-e a Zrínyi. Esetleg sikerül-e valamelyik fővárosi csapatnak megszorítania a Debrecent. A Pécs elsősége ugyanakkor több mint valószínűnek tűnik...

Találkozzunk januárban, Pécsen!

Cseh Laci!!!

A mosoly is kezd az igazi lenni - Fotó: mno.hu

A sportvilágban gyakran szokták emlegetni az örök vesztes fogalmát. Olyan versenyzőket sorolnak ebbe a kategóriába, akik hosszú éveken keresztül ott vannak az adott sportág élmezőnyében vagy közvetlenül a legjobbak mögött, de valahogyan sohasem jön össze nekik a nagy áttörés, az igazi siker.

Mindenkinek beugrik egyből pár név, ahogy meghallja ezt a fogalmat, nekem például Tomas Berdych, cseh teniszező az első, aki eszembe jut, de magyar példát hozva említhetnénk a 2000-es évek magyar kézilabdacsapatát is. Természetesen a nőkről van szó. Elég csak arra a bizonyos dánok elleni olimpiai döntőre gondolni...

(Zárójeles bejegyzés. Saját magamat, mint Szellemi Diákolimpiás versenyzőt is nyugodtan ide sorolhatom, 8 döntőből összelapátolt 4 ezüstéremmel...)

De visszatérve a témához. Napjaink magyar sportjának leghíresebb "örök vesztese" Cseh László volt egészen a mai napig.  A kopaszra borotvált fejéről elhíresült úszó 2005-ben nyerte első világbajnoki címét, de az elkövetkező években többször már nem sikerült a legnagyobbak között az áttörés.

Igaz, nyert tucatnyi EB-címet, de az úszás nem az a sportág, ahol a világ legjobbjai Európában hasítják a vizet. Három olimpián vett részt, Athénból egy bronzéremmel, Pekingből 3 ezüstéremmel, Londonból egy bronzéremmel tért haza. Teltek az évek, öregedett az ország Cseh Lacija, de hiába érkeztek a menetrendszerű VB-érmek is, az igazi felszabadult boldogság továbbra is hiányzott az arcáról.

Rögtön tegyük hozzá, az alapvetően vegyesúszó Cseh kortársa bizonyos Michael Phelps (volt), aki szerény 18 olimpiai aranyérmével különösebb bemutatást véleményem szerint nem igényel. A Földönkívüli érezhetően gyengült Londonra, ám ekkor a változatosság kedvéért egy Ryan Lochte tűnt fel a színen, és verte tönkre a mezőnyt vegyesben... A két amerikaival felvenni a versenyt továbbra is csak hosszokra lehetett, a végén mindig ők nyertek.

London után 27 évesen ott állt Cseh László olimpiai aranyérem nélkül. Úszóberkekben már-már vén tataként. (Ye Shi-Wen 15 évesen úszta le Lochtet, Egerszegi 14 évesen nyert először olimpiát). Két választása maradt. Vagy visszavonul tetemes éremmennyiséggel, a világ valaha élt legnagyobb sportolójának riválisaként, de olimpiai arany nélkül, vagy folytatja. A nehezebb utat választotta.

Újból belépett a mókuskerékbe, de megérezte, valamin változtatni kell, ha csodát akar csinálni. Korábbi sikerszámait, a vegyeseket háttérbe szorította, érkezett a pillangó. Abból is elsősorban a rövidebb számok. Hiába, na, öregként már nem lehet bírni hosszabb távon a tempót a fiatalokkal szemben.

Barcelonában már pozitív jelek mutatkoztak. Korábban sosem próbált számban, 100 pillangón ezüstérmet szerzett. A VB-n, nem az EB-n!

Közben belföldön is változások zajlottak, hosszú évekre visszanyúló edzői együttműködést szakított meg Turi Györggyel, közeget váltott. Radikális lépésekre szánta el magát sorban. Sokan már temették. Mondván a vesztébe rohan.

Miközben Cseh Laci csendben dolgozott, a magyar úszósport új csillagot talált helyette. Hosszú Katinka Shane Tusuppal társulva nekifogott a világ leigázásához. Sorra dőltek a világrekordok a rövidpályás medencében, érkeztek az (arany)érmek nagypályán is, az esküvő is megvolt. Az Iron Lady minden figyelmet magára irányított. Kanadai újságírókét is...

Közben pedig elérkeztünk Kazanyba, a 2015-ös világbajnokság helyszínére. A Katinka-lázban égő szaksajtó még arra sem kapta fel a figyelmét igazán, hogy Cseh Laci bronzérmes lett 50 méter pillangón, ami korántsem számított a legerősebb számai közé. Természetesen ehhez kellett Hosszú világrekord döntése is 200 vegyesen...

Az igazi áttörés azonban csak ezután következett. Cseh szépen beúszta magát első helyen a 200 pillangó döntőjébe, majd annak rendje és módja szerint meg is nyerte azt... Azelőtt a Chad Le Clos előtt, aki az olimpián ledöntötte Phelps verhetetlenségének mítoszát. Tíz esztendővel az első aranyérem után megszerezte második címét is Laci. Mellesleg már zsinórban a hetedik(!) VB-jén szerzett érmet...

A kazanyi verseny még zajlik, Lacinak is van még vissza versenyszáma, akárcsak az Iron Ladynak, de nagy összegben mernék rá fogadni, hogy a végelszámolásnál ismét Hosszú Katinka fogja kapni a legnagyobb reflektorfényt. Talán nem is baj. Ez az elképesztő kitartás, munka és elkötelezettség, amit Cseh tanúsít már évek óta csak egyetlen tényezőt hiányol a tökéletes befejezéshez: a Messiás-szerep elvesztését. Maradjon az csak meg Katinkának, aztán meglátjuk, mit kezd majd vele Rióban. Laci viszont a legjobb úton jár afelé, hogy 2016-ban utolsó nekifutásra robbantsa a legnagyobbat.

31 éves lesz akkor. Igazi Matuzsálem. A sportvilág legújabb csodája lenne. Miért is ne sikerülhetne?

Új éra

Stan the Man - Fotó: rolandgarros.com

Őszintén bevallom, amikor eldöntöttem, hogy a Roland Garros döntője után cikket fogok írni, biztos voltam benne, hogy a főszereplő Novak Djokovic lesz. Ugyan még csak a negyeddöntőkön voltunk túl, a szerb sikere számomra megkérdőjelezhetetlen volt. Szerintem nem voltam egyedül. Ennek ellenére, mint tudjuk, a versenyt nem a világelső nyerte...

Régóta követem a nemzetközi teniszvilág eseményeit. Egy olyan korban nőttem fel, amikor a fehér sportot két korszakos világsztár, Roger Federer és Rafael Nadal uralta. Abban az évben kezdtem el teniszezni, amikor a svájci játékos első Grand Slam trófeáját nyerte (2003), és mindössze néhány nappal korábban sikerült első diákolimpiai érmemet begyűjtenem, mint a spanyolnak első Garros sikerét (2005). Az elkövetkezendő esztendőkben ez a két játékos dominált a teniszvilágban, minden kisgyerek számára ők voltak a követendő példaképek. Én Federer-rajongó lettem.

A történelmi időszakot olyan összecsapások jellemezték mint a 2007-es és a 2008-as wimbledoni finálé, vagy a párizsi döntők. Felejthetetlen találkozók a mai napig. Valahányszor visszanézem 2008 Wimbledonjának negyedik szett tie-break-jét, borsódzik a hátam... Először a 2008-as Australian Openen sikerült más játékosnak belepiszkítani a félelmetes hegemóniába. A tettest Novak Djokovicnak hívták.

Egy oka volt csupán, hogy a leírt korszak nem lett örökre a tenisztörténelem legnagyobbja. Egyik játékosnak sem sikerült a klasszikus, egy naptári évben begyűjtött Grand Slam. Ugyanakkor mindketten eljutottak e rekord karrier-változatáig. A salakkirály Nadal 2015-re 9 Roland Garros sikerrel fordult, míg a fű koronázott királya, Federer 7 wimbledoni elsőséggel.

A nagy duó hegemóniája azonban lassan leáldozni kezdett. Miközben én felnőttem, ők megöregedtek. Fájdalmas leírni... A hatalmi és uralmi űrbe új játékosok törtek be, elsősorban Djokovic és Murray. Azonban a két nagy klasszisát jelzi, hogy a hátráltató körülmények ellenére (pl. Nadal sérülései) sem sikerült őket megtörni, nem csúsztak hátra nagyon a világranglistán. Továbbra is féltek tőlük a többiek, igaz már nem voltak "legyőzhetetlenek".

Kisebb tornákon még győzni tudtak, ám a Grand Slamek már inkább a szerb kezébe kerültek. A feltörekvő fiatal játékosok is meg-megvillantak, ám az igazi áttörést egyikük sem tudta elérni. A nagy négyesen kívül egyedül két "vén róka", Wawrinka és Cilic tudott győzni a legnagyobb tornák egyikén legalább egyszer. 2015 előtt már lehetett érezni: fordulóponthoz érkezünk.

Az Australian Open ismét Djokovichoz került, a világelső félelmetes játéka pedig odáig vezetett, hogy 10 év után először nem Rafael Nadalnak hívták a párizsi torna legfőbb esélyesét... Ez már önmagában komoly tőrdöfés volt a Federer-Nadalon felnövő nemzedéknek. Hát még, ami ezután következett...

A Roland Garros negyeddöntőiben először Federer vérzett el Wawrinkával szemben sima három játszmában, majd a Djokovic-Nadal mérkőzés következett. A négy közé jutásért. 12 évnyi teniszezés és tenisznézés után életemben először jutottam odáig, hogy egy meccsen a spanyolnak szurkoljak. Ő lett számomra a végső bástya, gyerekkorom Nándorfehérvárja, az utolsó szalmaszál, hogy a világ, amiben felnőttem, nincs pusztulásra ítélve.

Az eredményt tudjuk. Egy szettnyi küzdelem után szélvészként söpört végig Nadalon a világelső. Még játszmát sem veszített. Az ellen a játékos ellen, aki életében összesen 1(!) vereséget szenvedett korábban a párizsi salakon 10 esztendő alatt...

Ezzel a találkozóval egy korszak zárult le. Végérvényesen. A Federer-Nadal dominancia a múlté. A teniszükkel, játékstílusukkal együtt. Ez persze nem azt jelenti, hogy többet nem fognak tornát nyerni, de a fordulópont megtörtént, erről nem lehet vita.

Annak az oka pedig, hogy ez a cikk végül mégsem rezignált hangnemben fejeződik be, éppen pont egy svájci. Ugyanis Stan(islas) Wawrinka csodát tett. Erre más szó nincs. A bombaformában teniszező, Grand Slam győztesekkel játszadozó (Murray) szerb hiába nyerte meg ellene az első játszmát a fináléban, fordítani tudott, és párostársa után a második játékos lett, aki Nadal felnőtt pályafutása alatt Párizsban győzni tudott.

Kicsit úgy érzem magam, mint ahogy Horthy érezhette magát, amikor kijelentette, ő minden szélsőségesbe bele fog lövetni, csak a szélsőjobba ezt fájó szívvel, a vörösökbe örömmel teszi... Számomra tragédia, hogy ez a korszak végetért. De mégiscsak öröm, hogy az új idők első tanúja egy svájci, nem egy szerb... Az új éra ugyanis elkezdődött.

Felnőtt és U15-ös magyar bajnokság

4 arany, 1 ezüst egy képen - Fotó: Multi Alarm SE

Az év első igazán napsütéses hétvégéjén Pécsen mérte össze tudását a magyar tollaslabda elitje, egészen pontosan a 15 éven aluliak és a felnőttek krémje, ugyanis magyar bajnokság zajlott a basamalom úti csarnok falai közt. Ahogyan megszoktuk, parkolóhelyet megint rendkívül nehéz volt találni, főleg szombaton. Ugyanakkor az is kijelenthető, hogy nem az ismeretlen arcoktól hemzsegett a csarnok, sokkal inkább a sportág magyar művelőitől és azok kísérőitől. Nézzük, mi történt a hétvégén, kik voltak a főszereplők.

Ahol semmi sem változott: a Sárosi Birodalom

Voltak a hétvégének olyan eredményei, amelyek pontosan megegyeztek a tavalyiakkal, három ilyen pont Sárosi Laura nevéhez fűződik. A jelenlegi magyar tollaslabda nemzetközi szinten (is) legsikeresebb versenyzője idén sem adott esélyt a riválisoknak, mindhárom versenyszámát behúzta. Bár a puszta számok nem ezt mutatják, azért akadtak kisebb hátráltató tényezői is.

Női versenyzőről lévén szó, talán a női egyéni a legfontosabb versenyszám számára. Laura címvédőként vágott neki a küzdelmeknek, toronymagas esélyesként. A mezőnyben nagyon kevesen remélhették, hogy meg tudják majd szorongatni, végül csak egy embernek sikerült, Szőke Mónikának.

Laura első mérkőzésén ugyanis ő volt képes a szett nyerésre, egészen pontosan a második játszma elrablására, ezzel rövid ideig nehéz helyzetbe tudta hozni a címvédőt. Azért csak rövid ideig, mert a másik két játszma nagyon sima volt, egyedül ott látszott, hogy nem minden megy a legsimábban, hogy a döntő szett elején pár diadal-sikoltás azért elhagyta Laura száját...  Innentől viszont már sima út vezetett a címvédésig, Varga Orsolya és Kőrösi Ági sem tudott csodát tenni, az aranyérem Pécsen maradt. Immáron sokadszor.

Mindenképp érdemes viszont külön is kiemelni a kategória legnagyobb meglepetését, Kőrösi Ági remeklését. Tavaly ugyanazon a pályán hódította el az U19-es egyéni aranyérmet, ahol idén már a felnőttek között győzte le Gonda Daniellát az elődöntőben. Ez mindenképp komoly fegyvertény a Vízmű versenyzőjének, annak ellenére, hogy a döntőben csak epizódokra is tudta megszorongatni Laurát.

Sajnos a sorsolásnál továbbra sem kellett 128-as táblán gondolkodni, a magyar női elit kissé szűk. Habár a versenyszám hemzsegett az utánpótláskorú lányoktól, végül egyikük sem tudott áttörni, a rutinosabb versenyzők megőrizték helyüket a dobogón. Ez viszont azt jelzi, akik évek óta jók, továbbra sem felejtenek.

Laura ismét a csúcson - Fotó: Multi Alarm SE

Ami viszont nem sikerült egyéniben, az összejött párosban a fiataloknak. Ugyanis az OSC-s duó, Karsai Anett és Madarász Réka egészen a döntőig menetelt, ahol aztán csak a címvédőktől szenvedtek vereséget. Mondjuk itt is hozzá kell tennünk, hogy összesen 7 induló volt a kategóriában, egyszóval az indulók több mint fele éremmel térhetett haza...

A győzelmet ismét otthon tartották a Sárosi-testvérek, játszmát csak a debreceni anya-lánya párostól vesztettek, a döntőben pedig oktatták a budapesti lányokat. Összességében Laura második (időben a harmadik) aranyérme volt a legsimább.

Az egyedüli finálé, ahol meg tudták szorongatni az érdi lányt az a vegyespárosé volt. Itt ugyanis megismétlődött a tavalyi párosítás, két multis egység feszült egymásnak. Krausz Gergő és Sárosi Laura címvédőkét, Szatzker Marci és Bogdán Niki ezüstérmesként várta a döntőt. Végül aztán maradt minden a régiben...

Azonban korántsem volt olyan sima a menet, mint ahogy leírva látszik. Két szettben ugyan, de alaposan leizzadva tartotta meg az aranyérmet a "sztárpár". Tavaly is szoros csatát vívtak a felek, az idei finálé is kiegyenlített volt, azonban a döntő játszma most elmaradt. Szatzker Marci emberfeletti teljesítményt nyújtott, három ember erejével rohamozott, vagy védekezett a helyzet szerint, ám ez kevésnek bizonyult, Gergőék jobban bírták a kritikus pontokat fejben, ebben a számban is címvédés volt.

Ehhez a versenyszámhoz lehet viszont megemlíteni a hétvégé egyik legikonikusabb pillanatát. A Madarász-testvérek a debreceni duó elleni mérkőzésének döntő játszmájában hosszabbítás volt. Előnyt szereztek Csiszér Leventéék, mire Madarász Tomi a térdével ütőtörést imitáló mozdulatot tett. Annyira jól sikerült a trükk, hogy az ütő tényleg kettétört... A meccset amúgy elvesztették a pestiek.

A döntőben is volt egy törés, Bogdán Niki ütője bánta a találkozást Marciével. Az esemény kissé hajazott a Lakatos-Szenjai páros gyakorlatára, ezt Balázs sem felejtette el mellettem megemlíteni... A pontot egyébként Nikiék nyerték!

G és a többiek

Amit Laura a nőknél, azt Krausz Gergő a férfiaknál vitte végbe. Triplázott. Egyben három élő bajnoki címét meg is védte. Mellékesen érdemes megemlíteni, hogy vasárnap 6 mérkőzést vívott Mór büszkesége, három elődöntőt és három döntőt. Ezeken összesen 2 játszmát veszített, mindkettőt férfi párosban. Amúgy meg nyert 12-t... Aki ezek után kétségbe vonja egyeduralmát, elmehet kapálni.

A férfi egyéni versenyszám messze a legnépesebb, egyben a leginkább várt volt a hétvégén. A tizenhatos táblára kerülésért még selejtezőket is kellett vívni. A kvalifikációból végül Elek Marci, Dubicz Máté, Madarász Tomi és Horváth Kristóf harcolta ki a folytatást. Közülük aztán ketten a főtáblán is tudtak mérkőzést nyerni.

A hajdúszoboszlói torony, Elek Marci mondjuk alaposan megszenvedett azért a győzelemért. Ellenfele az a Gebhard Tamás volt, aki nemrégen még a szenior Európa bajnokságon nyert aranyérmet. Ebből könnyen következtethetünk arra, hogy a két játékos között életkorban nem kevés volt a különbség. A meccs három szettbe torkollott. Így logikusan arra következtethetnénk, hogy a fiatalság fizikai fölénye felőrölte a rutint. Ez azonban annyira nem történt meg, hogy hosszabbítás következett, amit aztán vérrel-verítékkel megnyert Marci, majd elterült a padlón, és akkora tapsot kapott, mintha magyar bajnok lett volna.

A fizikailag kissé megroggyant hajdúszoboszlóit Gradwohl Dani könnyedén megtörte a negyeddöntőben, ezzel bebiztosította érmét. Az elődöntőbe mellette még három másik multis versenyző került, a címvédő Krausz Gergő, a szezon elején igazolt Mester Józsi és a Lengyelországból nemrég visszatért Pytel Bence.

Közülük Józsinak volt a legegyszerűbb dolga, ugyanis a csúcsformájától messze elmaradó Szécskay Manón és a tanítványverés után visszalépő Horváth Kristófon keresztül vezetett az útja. Így gyakorlatilag izzadságcsepp nélkül biztosította helyét vasárnapra. Szintén nem szenvedett sokat a címvédő sem, miután Piliszky Andrást, majd Boros Balázst múlta felül sima játszmákban.

A legnehezebb dolga a legfiatalabbnak, Pytel Bencének volt. A tavaly még U17-ben magyar bajnok pécsi fiú ugyanis előbb háromszettezett az utolsó erőtartalékait is felélő Kereszti Zoltánnal, majd két szoros játszmában múlta felül a segesdi Popeit, Pádár Pált. Egyik esetben sem volt könnyű dolga Bencének, ám mindvégig kézben tartotta az irányítást, és megérdemelten jutott a négy közé.

Vasárnap már az elődöntőkkel folytatódtak a küzdelmek. Izgalmakat azonban nem igazán hoztak az összecsapások, Bence két sima szettben verte Gradwohl Danit, míg Krausz Gergő ellen Józsi a második szettben 0-15 után tudott először pontot szerezni... Mindkét esetben elmondhatjuk, hogy a későbbi győztes végig koncentráltan, nem kiengedve játszott, ennek köszönhetőek a viszonylag sima eredmények.

A fentiek után kialakult a párosítás, amit a sorsolás után egyből meg is tippeltem, még csütörtökön. Krausz-Pytel. Gergő címvédőhöz méltó játékkal, összeszedetten, módszeresen védte meg aranyérmét. Bencét csak dicséret illetheti, hiszen 18 évesen férfi egyéni magyar bajnoki finálét játszhatott, ahol az első játszma elejét leszámítva végig megilletődöttség nélkül játszott. Kitűnő labdameneteket láthattak a nézők, talán a legszínvonalasabb döntőről beszélhetünk a hétvége folyamán. Végül Gergő győzött, a papírformának megfelelően, kérdés, hogy ez a dominancia folytatódik-e az elkövetkező években, eljuthat-e esetleg Tóth Henrik-i szintre.

Mellettem az utódom? - Fotó: Multi Alarm SE

A férfi páros versenyszám mindig a legkiegyenlítettebb, legszorosabb. Általában ez szokott az a kategória lenni, ahol egyedül veszélybe kerülhet a pécsiek hegemóniája. Ez idén sem volt másképp. De akárcsak tavaly, ismét a multisok örülhettek a végén, Krausz Gergő és Szatzker Marci megvédte címét.

Nem meglepő módon itt született a legtöbb meglepetés, többek között a Pytel-Szenjai páros sikere a Gebhard-Mester duó ellen vagy a versenyszám nagyágyújának számító Kereszti-Szikra formáció kapitulációja az elődöntőben. A pécsi duót azonban senki sem tudta meglepni, a debreceniek is csak megszorongatni tudták őket.

A fináléba a hétvége legnagyobb meglepetéseként Dubicz Máté és Nagy-Szabó Levente egysége került be, így lehetővé téve egy tiszta Fehér megyei finálét. Itt említsük meg, hogy a négy játékosból három Bánhegyi Gábor tanítványa volt még pályafutásuk hajnalán. Habár a papírforma szerint simán a pécsieknek kellett volna nyerniük, a nagy-szabói fanatizmus és Gergő fáradtsága (ha egyáltalán létezik olyan) együttesen kiharcolta a döntő játszmát. Aki viszont bombameglepetést vizionált, hamar csalódott, ugyanis Marciék ellentmondást nem tűrve hozták a harmadik szettet, itthon tartva e kategória aranyérmeit is.

Összességében elmondhatjuk, hogy jelenleg Magyarországon Krausz Gergőnek nincs ellenfele. Egészen pontosan olyan, aki versenyez is, ugyanis egy edző van még, aki képes legyőzni... Mögötte azonban rendkívül sűrű a mezőny, bárki legyőzhet bárkit. Bence előretörése jelzi azonban, hogy az új generációval is számolni kell. Elsősorban Gergőnek, ha jövőre is triplázni szeretne.

Madarász továbbra is legyőzhetetlen

Két versenyző volt a hétvégén, aki U15-ben és felnőttben is elindult, Madarász Réka és Papp Tittína. Ebből könnyen kikövetkeztethetjük, hogy kettejük küzdelmét várhatta a nagyérdemű a bajnoki címért. Végül azonban mégsem ez történt, a szegedi Sándorházi Vivien először a pécsi lányt múlta felül, majd pár pontra volt attól, hogy reális esélye legyen a ledönthetetlennek hitt bálvány ledöntésére is.

Az elődöntőkig sok meglepetés nem történt a lányok egyéni versenyszámában, mindhárman gond nélkül biztosították helyüket a 4 között. A sorsolás úgy hozta, hogy Réka kapta ellenfélnek a negyedik tényezőt, jelen esetben a debreceni Szoták Kittit. Jól jellemzi a mezőnyt, hogy a második játszmában 21-2-re nyert a budapesti lány...

A másik párosítás már jóval szorosabbnak ígérkezett, a lengyelországi párospartnerek vívtak meg a fináléért. Szoros is volt a meccs egy ideig, később azonban Titti már nem tudott mit kezdeni Vivi rohamaival, így két játszmában búcsúzott.

A finálé előtt nem sokan mertek volna arra fogadni, hogy Madarász esetleg kikaphat. Végül azonban majdnem igazuk lett volna. Az első szett úgy lett 26-24 Rékának, hogy mindkét fél több játszmalabdát hagyott kihasználatlanul. Az érzelmek gyorsan a magasba hágtak, mindkét lányt tüzelte a saját szurkolótábora, élen a kék melegítős szegediekkel.

Azonban hiába tett meg mindent a Tisza-part, a második felvonásban már dominált a pesti versenyző, és nagy nehezen kiszenvedte a bajnoki címet. Habár a két játszma önmagában sima eredményt sejtet, valójában ilyen közel nehezen lehetett volna kerülni a legyőzhetetlen Madarász megveréséhez. De mivel azonban ez nem történt meg, továbbra is áll az állítás, miszerint Rékát 15 éven aluliak nem tudják legyőzni...

A duplázás idén nem volt olyan egyszerű, mint tavaly, ugyanis Madarász állandó párospartnere, Karsai Anett kilépett a korcsoportból, így új társsal, Kónya Bernadettel állt rajthoz az OSC büszkesége. Az elődöntőben Szeged-Pest csata volt fővárosi sikerrel. A másik ágon azonban már nem volt ilyen egyszerű a képlet, a hazaiak párosa Kiss Fannival és Varga Borókával szerény 50 percig harcolt a debreceni-vízműves koalícióval, hogy biztosítsa helyét a döntőben.

Miután kiharcolták a jogot, nem is tétlenkedtek a multis lányok, gyors 11-1-el nyitottak, majd 18-10-ra is elhúztak Rékáéktól. Ám nem női párosról beszélnénk, ha nem érkezne a slusszpoén, a budapestiek 21-19-el hozták a szettet, majd daráltak a második játszmában... Csodás női páros!

Így tehát sikerült a dupla, egyben a címvédés Madarász Rékának, ebben sem változott semmi sem 2014-hez képest. 

Szeged mindent vitt

A hétvége negyedik aranyhalmozója Krausz, Madarász és Sárosi mellett az a Pápai Balázs lett, aki ellentmondást nem tűrően gyalogolt végig a 15 éven aluli fiúk mezőnyén, miközben a páros versenyszámot is elhódította Kőműves Csongor oldalán.

A fiú egyéni versenyszám hemzsegett az izgalmasabbnál izgalmasabb háromszettes mérkőzésektől, én azonban mégis csak egyet emelnék ki most. Talán a szívem miatt, de a Kováts Máté-Kiss Bence csoporttalálkozó kiemelkedik a hétvégéből. Tudni kell előzményként, hogy a két fiú meccsének mindössze a csoportelsőség volt a tétje, a továbbjutásuk már az első ütés előtt biztos volt. Ennek ellenére nem alibizték el a srácok a dolgot, egy szerény 56 perces performanszot rittyentettek az egyes pályára...

Az első szettben fej-fej mellett haladtak a felek, két pontnál több nem nagyon volt a differencia. Ezen később úgy módosítottak a fiúk, hogy 20-20 után már biztos, ami biztos alapon felváltva nyerték a pontokat. Miután ezt menetrendszerűen már egy ideje csinálták, felötlött bennem egy tavalyi élmény, Végh Miklós barátom legendás 29-27-e Zsembery Norbert ellen. Azonban 27-27 után titkon már abban reménykedtem, hogy életemben először láthatok döntő pontot versenyen. Ettől az élménytől végül Kiss Bence fosztott meg, miután 29-27-el behúzta a játszmát...

De természetesen a későbbiekben sem csalódtunk a srácokban, ott folytatták, ahol a pihenő előtt abbahagyták. Szépen elmentek 20-20-ig, majd egy pont Debrecennél, egy pont nálunk. Máté akárhogy is számolom, legalább 4 meccslabdát hárított, mire 26-24-re be tudta gyűjteni a szettet.

Ezek után már jogos volt az elvárásunk, hogy legalább egy 22-20-at kapunk a döntő játszmára, ám ezúttal csalódnunk kellett, a debreceni fiú megelégelte a közönség kiszolgálását, és 21-16-al csoportelsőként továbblépett.

Személy szerint a nagy kavarodásban a későbbiekben elsősorban csak Máté meccseit követtem figyelmesen, így lemaradtam a Dulcz-Szarvas háromszettről is többek között. Láttam viszont Nagy Márton és Máté mérkőzését, ahol a pécsi fiú a második játszmában 14-18 után Tóth Henrik-i hagyományokat idézve tudott fordítani. Igaz a győzelem nem lett meg, de azért ez sem kis teljesítmény.

A vasárnapi elődöntőkbe két seregélyesi és két szegedi fiú került be, közülük aztán a papírformának megfelelően Pápai Balázs és Dulcz Zsombor jutott a fináléba. A korosztály utolsó meccse már nem hozott izgalmakat, a szegedi versenyző esélyt sem adott ellenfelének.

Ugyanakkor ami sikerült neki egyéniben, az hatványozottan jött össze neki párosban is. Kőműves Csongorral az oldalán még a csoportban hatástalanították a legkomolyabb kihívót, a seregélyesi duót, majd Szarvas Ádámékat oktatták az elődöntőben, végül egy tisztán szegedi döntőben saját öccsét és párját győzték le. Az eredményekhez nincs mit hozzáfűzni, semmi kétség afelől, hogy U15-ben Pápai Balázs magasan kiemelkedik a mezőnyből.

Szeged és Seregélyes kisajátította a dobogót - Fotó: Multi Alarm SE

Összességében elmondhatjuk, hogy az a magyar bajnokság nem a meglepetések versenye volt. Az összes versenyszámban érvényesült a papírforma, a pécsiek mind az 5 felnőtt aranyérmet otthon tartották, míg Sárosi Laura és Krausz Gergő is triplázott. A fiataloknál nagyon erős a szegedi dominancia, egyedül Madarász Réka töri azt meg, igaz elég magabiztosan. Az elkövetkező hetekben a többi utánpótlás korosztályban is sor kerül a megmérettetésre, kérdés ott lesznek-e nagy meglepetések. Pécs idénre búcsúzik, egy év múlva ugyanitt találkozunk!