Best of 2013

A 2013-as esztendő végéhez közeledvén, itt az ideje a visszatekintésnek. Díjátadó gálánkon 5 kategóriában osztjuk ki díjainkat, megjutalmazzuk a legjobb sportolót, csapatot, edzőt valamint kiosztunk két különdíjat is. Az év legnagyobb csalódását okozó magyar sportoló Pelikán elvtárs Magyar Citrom különdíját kapja, míg a legtöbb olvasói szavazatot összegyűjtő sportember a Közönségdíj elismerést veheti át. Minden kategóriában 5 jelölt szerepel, közülük a legtöbb újságírói szavazatot összegyűjtő versenyző diadalmaskodik. Kivétel a Közönségdíj kategória, ahol nincsenek jelöltek, csak a megszavazott győztes.

A díjátadó helyszíne a vadonatúj, felújított magyar nemzeti aréna, a Puskás Ferenc Stadion. Konferál az élő magyar sportriporter-legenda Menczer Tamás, a díjakat átadja az élő magyar futball-legenda, Torghelle Sándor.

Az év sportolója díj jelöltjei:

Jesper Ratzer

Az egyik legkézenfekvőbb választás, ugyanis idén mindent elért a dán racketlonos, ami még hiányzott neki. Egyéni világbajnok lett, 2011 döntőbeli veresége után visszavágott Calum Reidnek az elődöntőben, míg a fináléban honfitársát, Kasper Jonssont verte meg magabiztosan, így megérdemelten lett világbajnok. Párosban Jonssonnal megvédték világbajnoki címűket, míg vegyes párosban, Nathalie Zeolival az oldalán ezüstérmes lett. Továbbra is veretlen tollaslabdában, bár a VB-döntőben nagyon megszorongatta Jonsson. Egyéniben mindössze két vereséget szenvedett el az egész év során, a King of Rackets-en kapott ki Kasper Jonsson-tól és Thorsten Deck-től.

Usain Bolt

A jamaikai csodafutó továbbra is bombaformában van, a moszkvai világbajnokságon három aranyérmet szerzett, megnyerte a 100 métert, a 200 métert, valamint a győztes 4x100-as jamaikai váltónak is tagja volt. Laza életstílusán szerencsére nem változtatott, az edzések mellett még mindig a hajnalig tartó bulizás a leggyakoribb elfoglaltsága. Olyan fölénnyel uralja a férfi atlétikát, mint utoljára Carl Lewis. Komoly esélyes az aranyserlegre.

Sebastian Vettel 

Az autósport szerelmesei szerint, ha nem ő nyer, akkor a világ legnagyobb igazságtalansága történik meg. A német pilóta sorozatban negyedik világbajnoki címét gyűjtötte be, a tőle megszokott magabiztossággal. Már több futammal a szezon vége előtt bebiztosította sikerét, a többiek reménytelen küzdelmet folytattak Vettel utolérésére.

Cristiano Ronaldo 

A portugál labdarúgó ugyan komoly trófeát nem nyert az évben, mégis minden kétséget kizáróan a legjobb formában focizott ebben az esztendőben. Több gólt lő, mint ahány mérkőzésen pályára lép, hihetetlen mutatókkal rendelkezik. Az Aranylabda és az Aranycipő legfőbb esélyese. Ahhoz, hogy díjátadónkon is trófeához jusson, szüksége lesz a Real Madrid szimpatizáns újságírók szavazataira.

Rafael Nadal 

A spanyol teniszező remek visszatérésétől volt hangos a sportsajtó 2013-ban, ugyanis Nadal két Grand Slam trófeát is begyűjtött, nyert a Roland Garross-on, valamint a US Open-en is. A két nagy tornán kívül számos kisebb versenyen is győzött, ám a világbajnoki címet továbbra sem sikerült begyűjtenie, ugyanis nagy riválisa Novak Djokovics diadalmaskodott Londonban. Nadal végső győzelmére kevesebb esélyt látnak a fogadóirodák, ugyanis köztudott, hogy az egyik befolyásos újságíró nem nagyon szívleli.



Az év sportolója Jesper Ratzer - Fotó: Robert Danis



Óriási meglepetésre az ismeretlen dán mindenkit megelőzött a szavazáson, Bolt egyenesen röhögőgörcsöt kapott, amikor kinyitották a borítékot, míg Nadal majdnem elsírta magát. A racketlonos nyilatkozatában megígérte, meghálálja a bizalmat, és továbbra is minden erejével azon lesz, hogy gyarapítsa trófeái számát, miközben civil foglalkozásában, a neurológiában is helytáll!

Az év csapata díj jelöltjei:

Janus Gimnázium asztalitenisz csapata 

Bár a kedvezőtlen sorsolás miatt nehezen indult be a szekér a trió számára, végül a Kozármisleny ellen megtörték a jeget, és megszerezték első győzelmüket. Az őszi fordulók után 4 győzelemmel, 2 döntetlennel és 4 vereséggel állnak, de egyre erősebbek, a bajnokság végére még a legjobb öt közé is beférhetnek! Szinte hihetetlen, hogy bekerültek a jelöltek közé, sokan bundát gyanítanak a háttérben.

Brazília női kézilabda csapata

A brazil lányok óriási meglepetésre győztek az év végi kézilabda világbajnokságon Szerbiában. Legnehezebb mérkőzésüket a negyeddöntőben a magyar csapat ellen játszották, ahol csak kétszeri hosszabbítás után tudtak nyerni. A csapat alapembere a Győri ETO átlövője, Amorim. A brazilok végső győzelme a gálán nagy meglepetés lenne, akárcsak a szerbiai siker. De mint tudjuk, a sportban minden megtörténhet…

FC Bayern München  

A bajor csapat sok balszerencsés találkozó után májusban, a Wembley-ben ért fel Európa csúcsára. A Bajnokok Ligája fináléjában Mario Mandzukic és Arjen Robben góljával 2-1-re győzték le a nagy rivális Dortmundot. Heynckes mester együttese szeptembertől Pep Guardiola vezetésével készül az újabb hódításra.

Magyar férfi vízilabda-válogatott 

Benedek Tibor szövetségi kapitány csapata tíz év után ünnepelhetett ismét világbajnoki sikert, 2003 után ismét Barcelonában ért fel a csúcsra a gárda. A fiatalokkal felfrissített csapat az elődöntőben és a döntőben is drámai csatában győzött, először a horvátoknál, majd a montenegróiaknál bizonyultak jobbnak. Kemény Dénes szerint biztos befutó a legjobb csapat kategóriában az együttes. Ehhez azonban az újságíróknak is lesz egy-két szava…

Miami Heat 

A floridai kosárlabdacsapat megvédte bajnoki címét az NBA-ben, LeBron Jamesék kétséget sem hagytak afelől, hogy melyik a legjobb kosárcsapat Észak-Amerikában. Az idei szezon még javában tart, de nem csodálkoznánk, ha tripláznának Bosh-ék. A gálánkon ugyanakkor többre is szükségük lesz a győzelemhez, mint James triplái. 

Az év csapata: a magyar vízilabda-válogatott

A borítékot még ki sem bontották teljesen, amikor Benedek Tibor legénysége már talpon állva várta a szólítást. A díjat Varga Dániel csapatkapitány vette át, majd megmutatta azt LeBron Jamesnek, aki irigykedve vágta a grimaszokat.

Az év edzője díj jelöltjei:

Benedek Tibor 

A magyar vízilabdások szövetségi kapitánya a londoni kudarc után vette át a csapat irányítását Kemény Dénestől, aki a vízilabda szövetség elnökévé lépett elő. Benedek fiatalítási kísérlete hatalmas sikerrel zárult, miután Barcelonában világbajnokok lettek a fiúk. A legjobb csapat díját már elhódították, most a duplázásra készül Tibor.

Tóth Henrik

Ismét egy kevésbé ismert név a jelöltek között. A magyar tollaslabda aktív legendája, örökös magyar bajnoka idén vált főállású edzővé. Ehhez nagyban hozzájárult Károlyi Ákos májusi tragédiája, akinek a helyén óriási űr maradt Pécsen. Henrik azonban remekül pótolta a pótolhatatlant, és kiváló edzővé fejlesztette magát, miközben saját maga is edz. A külföldi újságírók valószínűleg nem igazán ismerik, de kemény módszereivel sejtésünk szerint hamar betörné az esetleg nem rá szavazó firkászokat.

Jupp Heynckes 

A Bayern München vezetőedzőjeként német bajnoki címig, német kupagyőzelemig és Bajnokok Ligája sikerig vezette a bajorokat 2013-ban. A szezon végén leköszönt, helyét Pep Guardiolának adta át, akivel tovább szárnyal a Heynckes által kialakított sikercsapat. A szakértők szerint az egyik legnagyobb esélyesnek számít a kategóriában.

Shane Tusup 

Sokak számára megtévesztő lehet a név, ám senki se hagyja magát átverni, hiszen egy hamarosan hivatalosan is magyar állampolgárságú szakemberről van szó. Hosszú Katinka edzője, egyben barátja idén robbant be a köztudatba, miután sikert sikerre halmoz tanítványával. Katinka világbajnok lett Barcelonában, míg különböző rövidpályás viadalokon közel száz aranyérmet is begyűjtött az év során. Az edző nem csak dirigál, maga is hozzátett egy ezüstöt a családi éremkollekcióhoz a hetekben.

Ivan Lendl 

A volt csehszlovák teniszsztár Andy Murray edzőjeként került ismét reflektorfénybe. Tanítványa megtörte az átkot, Wimbledonban 77 év után britként győzni tudott, és ha sérülése nem hátráltatta volna, talán a US Open-en is győzni tudott volna. Lendl-ről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy puha, így biztosan számíthatunk a gálán kemény megjegyzéseire, Torghelle Sándornak pedig fel kell készülnie egy esetleges csontropogtató kézfogásra.



Az év edzője: Tóth Henrik

Torghelle Sándor hatalmas megkönnyebbülésére nem Lendl nyert, így nem a marcona csehvel kellett kezet fognia, hanem a kifinomult stílusú öltönyben megjelenő Tóth-tal. A szavazás során a legkevesebb szavazatot kapta a tollaslabdaedző, ám az újraszámolásnál kiderült, hogy a szavazatok nagy része érvénytelen, így az élre ugrott, ő viheti haza a díszes trófeát. A rangos elismeréshez Lee Chong Wei SMS-ben gratulált a magyar szakembernek.

Pelikán elvtárs különdíjának: a Magyar Citrom-díj jelöltjei:

Devecseri Szilárd

2013 elején nagy valószínűséggel kevesen ismerték a fiatal magyar futballista nevét, ám októberben egy amszterdami estén az egész világgal megismertette magát. Devecseri ugyanis szépségdíjas fejesgólt szerzett a holland-magyar VB-selejtező mérkőzésen. Apró szépséghiba, hogy saját csapatának a hálójába. Hiába próbálta Arjen Robben vigasztalni, összetört a szombathelyi tehetség, a mérkőzés után azt nyilatkozta, nem is játszott rosszul… A Magyar Citrom-díj legnagyobb esélyese nem fogadta el a rendezők meghívását, jelenleg szűk családi körben nézi a televízióban a gálát.

Cseh László 

A világbajnok magyar úszóról nehezen gondoltuk volna, hogy ebben a kategóriában fogjuk jelölni, ám a decemberi rövidpályás Európa-bajnokságon mutatott „fantasztikus” úszásával rászolgált a meghívásra. Cseh a 200 méteres vegyes úszás döntőjének legnagyobb favoritja volt, a fogadóirodák alig fizettek pénzt a győzelmére, ám Laci mindenkire rácáfolt, a „bravúros” utolsó helyet szerezte meg…

Szényi Péter és Rédli András 

A megosztott jelölés annak köszönhető, hogy mindkettő világbajnok párbajtőrözőt Marosi Ádám búcsúztatta a magyar bajnokságon. A nyáron világbajnok magyar csapat két tagja sem tudta legyőzni az öttusázót, aki magyar bajnok lett férfi párbajtőr egyéniben. Szényi és Rédli teljesítményére nincs mentség, egy öttusázó ne verjen meg világbajnok vívókat!

Egervári Sándor 

A Pelikán elvtárs különdíjban nem csak sportolók nyerhetnek, így kerülhetett a jelöltek közé a magyar válogatott volt szövetségi kapitánya is. Egervári világbajnoki kvalifikációt ígért kinevezésekor, sokáig úgy is tűnt, hogy sikerül a bravúr, ám a fantasztikus 2013-as hadjárattal sikerült a tervet dugába dönteni. Az eredménylistán egy 0-3 és egy 1-8 ragyog, nem úgy, mint Egervári arcán a mosoly, amikor megtudta, hogy meghívtuk a gálára. 

A Magyar Citrom díjas: Devecseri Szilárd

A papírforma érvényesült, a szombathelyi védő magabiztosan utasította maga mögé a mezőnyt. A díjátadásra személyesen Pelikán elvtárs vállalkozott, ám Devecseri távollétében kénytelen volt a saját maga által készített remekművet postán eljuttatni Szombathelyre. Helyi források szerint Szilárd sírvafakadt, amikor kibontotta a dobozt, melyben egy emberi fej nagyságú arannyal bevont citrom volt…

Közönségdíj

A győztes: Tippszmiksz Csabi

A nyertesre annyi szavazat érkezett, hogy a számítástechnikai rendszerünk egy óra alatt összeomlott. Mire sikerült megjavítani, már hatszámjegyű volt a szavazatok száma. Csabit kedvenc tartózkodási helyén kerestük meg, hogy közöljük vele az örömhírt. A Kaposvári Rákóczi stadionjában értük utol Csabit, aki örömében alig tudott összefüggően beszélni, csak három szófoszlányt sikerült értelmeznünk: Milinte te szemét, tipszmikszűté?

A díjátadó gála óriási sikerrel zárult, a szervezők megígérték, hogy jövőre is folytatják a megkezdett hagyományt. A szabály értelmében, 2014-ben Tippszmiksz Csabi fogja a díjakat átadni. A csalódott jelöltek számára pedig (akik nem győztek), csak annyit üzent Csabi, hogy tipszmikszűjenek…

Most búcsúzunk, köszönjük a figyelmet, a viszontlátásra! Sportsikerekben gazdag Újévet kíván mindenkinek a „Minden pont számít” blog szerkesztősége! Találkozzunk jövőre!

Tipszmiksz mindenhol...



Keresd a bundázót

 

December 13. Péntek. Már a dátum is baljóslatot sejtet, ugyan napközben nem történik semmi gyanús, sőt még az angol fakt első órájáról is késik a tanár húsz percet, kettő óra után megtörténik az elkerülhetetlen. A Janus házi pingpongbajnokságán mindössze 9 játékos jelenik meg. A biztosan indulókon kívül jelen van még Szlovák Tanár Úr, aki csak bemelegíteni jött le, valamint a betegség miatt nem induló címvédő, Vörös Fanni.

Fél három körül úgy döntünk, nem várunk tovább a meglepetés indulókra, elkezdjük a versenyt. Egy ötfős és egy négyfős csoportban indulnak meg a küzdelmek, a két kiemelttel az élen. Az A jelű kvintettet nyugodtan nevezhetjük halálcsoportnak, ugyanis ide került az első kiemelt, tavalyi ezüstérmes Rafiei Arash, a rejtett tehetségét csak ritkán megvillantó, volt atlétasztár Tálos Gergő, két kilencedikes vitéz, valamint az egyetlen hetedikes résztvevő is.

Az izgalmak nem is maradnak el, színvonalas mérkőzéseket láthatnak a nézők, vagyis a két vállalkozó szellemű kilencedikes lány, akik délutáni sportfoglalkozásuk helyett  foglalják el a képzeletbeli zsűri számára fenntartott helyeket.

A csoportküzdelmek hamar befejeződnek, 9 induló 3 asztalon hamar eldönti a helyezések sorsát. Jöhet az egyenes kieséses szakasz. Vagyis csak jöhetne, ugyanis Tálos Gergő sürgős elfoglaltságai miatt azonnal távozna, még az esetleges kupa ígérete sem hatja meg. Már éppen szervezném át a táblát, amikor meggondolja magát a kolléga, egy kis ideig még ráér, ahogy mondja…

El is kezdem pörgetni az eseményeket, hamar eldönti a két csoportutolsó, ki marad, ki megy haza. Gergő érdekében az alsó ágat küldöm először pályára, ki is alakul az elődöntő mezőnye Győri Árpáddal és Tálos Gergővel.

A felső ágon az első kiemelt Rafiei Arash és a meglepetés ember, Wágner Norbert kvalifikálja magát a legjobb négy közé. Jöhetnek az elődöntők!

Árpi gyorsan lerendezi Gergőt, sima 2-0 a vége. A másik meccsen viszont már nem ilyen egyszerű a helyzet, ugyanis az előzőleg a végső győzelemre is esélyesnek tartott Rafiei Arash (aki mellesleg a Janus pingpongcsapatának oszlopos tagja) mire feleszmél már kétszettes hátrányban van. Csak azért nem vesztette el még a mérkőzést, mert három nyert szettig játszanak a megegyezés szerint. A versenybíróság már nagyban fogja a fejét, amikor kiszól a csapattárs, „Emlékszel, csak játszani akarok!”.

Ezzel az idézettel a versenybíró (aki egyébként én vagyok) történelmi tettére utal, múlthéten ugyanis, amikor legutóbbi bajnoki mérkőzésünket játszottuk, két szettel elengedtem az ellenfelemet, mert nyomás alatt akartam játszani…

Nekem akkor sikerült nyerni, Darázsnak most nem, így 3-1-el búcsúzik a versenyből, marad neki a bronzmeccs. A versenybírói asztalnál Tálos Gergő javában dörzsöli a kezét, elsőre számomra még ismeretlen okból… Örömének igazi okára fél perccel később derül fény, amikor Rafiei Arash egy hirtelen sérülés miatt feladja a bronzmérkőzést, így Gergő kupával a zsebében siethet életbevágóan fontos találkozójának színhelyére.

A döntő szerencsére nincsen megbundázva, színvonalas mérkőzésen Árpi nyer, így a tavalyi negyedik helyezése után felér a csúcsra, hivatalosan az iskola bajnoka lesz. Wágner Norbertnek meg kellett elégednie az ezüstéremmel, ugyanakkor szerintem ő is boldogan mehet haza.

A verseny befejeződött, jöhet a már hagyománnyá vált fotózkodás, majd az asztalpakolás. Hirtelen mindenki eltűnik, így a kemény munka ismét rám és Darázsra hárul… Asztalpakolás, padkihordás, ablakzárás, villany leoltás, teremzárás. Szépen sorban, hogy semmi se maradjon ki.

Voltunk már többen, láttunk már színvonalasabb játékot, fért már több ember fel a zárófotóra, mentem már haza törött labdával a zsebemben, de összességében a III. Janus Asztalitenisz Kupa ismét hozta a formáját, jókat nevettünk, sokat játszottunk és legfőképpen jóléreztük magunkat!

Jövőre kicsit több nevezővel folytatás ugyanitt! Csak az a fránya péntek 13 ne lenne! Meg a Tippmix persze…

Végeredmény:

1. Győri Árpád 9/D
2. Wágner Norbert 9/B
3. Tálos Gergő 11/C
4. Rafiei Arash 11/C
5. Szalóky Boldizsár 8/C
6. Nagy Dávid 9/B
7. Nagy Richárd 9/B
8. Duli Dániel 9/B
9. Friess Márton 7/D

A befejezetlen történet



Versenyfutás az idővel - 15 km 34 perc alatt



Budapest sok meglepetést tartogat a gyanútlan vidékiek számára. A pályaudvaron lehetetlen BKV-jegyet kapni, agresszív emberek aktívan kínálgatják a vonaljegyeiket akciós áron a bejárat előtt… A metró nem jár, azt még a pestiek sem tudják, hogy miért. Helyette vannak viszont metrópótló-buszok dugig tömve japán turistákkal és szitkozódó német idegenvezetőkkel. Egyszer csak megszólít egy öreg néni, hogy most akkor jó buszra szállt-e, merthogy elindult visszafelé a járat a Kossuth-térről. Erre azt mondom: remélem, mert pécsi vagyok!

A HÉV legalább gyorsabban közlekedik, igaz mellette késik is. Az út legegyszerűbb része a Csillaghegy megálló és a Római Teniszakadémia közötti táv, az csak rajtam múlik, hogy végigsétálom-e.

Végül, kis késéssel ugyan, de megérkezem a racketlon torna helyszínére, ahol Wild György már türelmetlenül várja, hogy visszavághasson a múlt évi vereségért. Rajtam nem múlik, felőlem egyből kezdhetünk. Ugyan a tollas közben vannak kisebb problémák, úgymint a gumilabdával vagy az extrém lassú tollabdával játsszunk-e, vagy a félidő tájékán három teljes tollát elvesztő labda érdekes röppályája, a meccset azonban sikeresen befejezzük, azonban a tenisz alatt a húrom elszakad. Gyuri azért megpendíti az irányított sorsolás lehetőségét, miután kiderül, hogy csak nekünk és a Hamsik Gábor - Néveri Péter párosnak kellett első fordulót játszania. Miután Gábor elveszíti a mérkőzését, összejön a Wild - Hamsik örökrangadó, én pedig Varga Péter ellen készülhetek a negyeddöntőben.

Pihenésre ugyan nincs még szükségem, azért egy kakaós csigát benyomok, valamint körülnézek a komplexumban. A Római Teniszakadémia centerpályája lett berendezve központnak, három pingpongasztal, két tollaspálya és egy kifogástalan minőségű salakos teniszpálya áll a rendelkezésünkre, aminek akkor a kifutója, hogy rendszeresen arra gyanakszom, hogy ellenfelem majdnem a T-vonalról akar szerválni.

A torna résztvevői két kategóriában versenyeznek, B-ben a rutinosabbak, C-ben a fiatalabbak és a kezdők. A nevezettek listája rendkívül vegyes, vannak új arcok, visszatérő régi motorosok, valamint nemzetközi nagymenők is. Ami a legfontosabb, a legfiatalabb generáció is képviselteti magát, így köztük van Francia Botond is, a friss VB-negyedik helyezett játékos.

A negyeddöntőben Varga Péter ellen jól megy a pingpong és a tollas is, a squasht ugyan elveszítem, de így is ott vagyok a legjobb négy között. Az elődöntőbe csak én tudom magam nem kiemeltként beverekedni, ugyanis az 1. kiemelt Kaszás László nagy csatában Virágh Andrást búcsúztatja, a harmadik helyen rangsorolt Lukács Péter a váci Néveri Pétert veri meg, míg a 2. kiemelt Kardos Péter mindössze egy pont különbséggel ejti ki Legény Ádámot.

Jöhettek az elődöntők két kemény mérkőzéssel. Ellenfelem, Kardos Péter személyében szembe találtam magam rémálmommal, a hosszú szemcsével. Amikor a hóhért akasztják effektus… A pingpong el is megy, a tollaspályán sem tudok nagy arányban nyerni, míg a saját bevallása szerint teniszes (Gábor szerint squashos) Péter ellen fallabdában is kikapok. Teniszre kilenc pont hátránnyal mehetek fel a salakra. Lélekben már itt majdnem feladtam a döntőbe jutást, a 11-9-es térfélcserénél már gyakorlatban is. Végső elkeseredésemben az utolsó fegyveremhez nyúlok, az emelgetéshez… Emberemre találtam! Két éves racketlon pályafutásom alatt már több ellenfél ellen kellett alkalmaznom ezt az élvezetromboló időmérget, ám eddig egyikük sem volt ilyen higgadt és kitartó, mint Péter. Ennek a ténynek az eredményei a több, mint 100 ütéses labdamenetek és öt percnél is tovább tartó poénok lettek.

A közben befejezett másik elődöntő játékosai a zöld elválasztó hálón keresztül kémlelik az események alakulását. Kínkeservek árán sikerül eljutnom 20-11-ig, egy darab meccslabdám van. Ám ekkor már a harmadik reflektor is kialszik, ekkor még nem sejtettük miért… A meccslabda ismét maratoni hosszúságúra sikerül, végül az én kétkezes fonákom köt ki a hálóban, így 20-12 lesz, és Péternek van labdája a döntőhöz. Az izgalmak a tetőfokára hágnak, tapintható a feszültség a levegőben, amikor elindítja a szervamozdulatot Péter. Ismét a biztonságra megyünk, semmi meggondolatlan mozdulat, és már jó egy perce játsszuk a labdamenetet, amikor valaki közbeordít: abba kell hagyni, mert mindjárt összedől a sátor!

Mi mást tudunk tenni, mint lehúzzuk a pályát, összepakolunk, és elhagyjuk a süllyedő hajót. Kint már gyülekezik a többi racketlonos is, valamint a szomszéd sátorból menekülő közel száz Play and Stay-es gyerek és felnőtt. Egyelőre még csak annyit lehet tudni, hogy áramszünet miatt állt le a levegőbefúvás, így a külső légnyomás szépen lassan összenyomja a sátrakat. Ám az áramszünet miatt a világítás is elmegy, így a földalatti klubhelység valamint a squashpályák is sötétségbe borulnak. Egy néni mellettem rohan el gyertyáért, míg az áramszerelők zsémbesen dörmögik, hogy ebből egyhamar nem lesz áram.

Mi lesz most, vetődik fel jogosan mindenkiben a kérdés. A miniteniszesek gyorsan megtalálják a megoldást, kisbuszokkal átszállítanak mindenkit a Marczibányi téri teniszcentrumba, ott fogják befejezni a versenyt. Sajnos, nekünk nem csak teniszpálya kell, hanem még három másik is, így nincs ilyen egyszerű dolgunk. Be nem fejezett elődöntőnk egy vagy két pontjának kimenetele úgy néz ki, örökre rejtély marad… Ellenfelem úgy dönt, nem várja meg amíg újból felfújják a sátrat, így inkább feladja a meccset, és hazamegy.

Viszont kupából és érmekből csak egy-egy van mindkét kategóriának, így valahogy el kell dönteni a helyezéseket. Felvetődik a kő-papír-olló lehetősége is, végül aztán salamoni döntés születik, két első és két harmadik helyezett lesz B- és C-kategóriában is. A kupát én vihetem haza, mert pécsi vagyok, Kaszás László újat fog kapni, míg a bronzérmeseknek szintén meg kell osztozniuk az egy darab érmen… Szerintem a legigazságosabb a három első helyezett lett volna, hiszen mi nem tudtuk befejezni az elődöntőnket, ám Péter visszalépése miatt ő csak harmadik lehet.

A rögtönzött díjkiosztó után egy rövid megbeszélés következik a magyar racketlon jelenéről és jövőjéről, telefonfénynél, ugyanis az aggregátor is behal… A torna így elég sajátságos módon ér véget (teljes sötétéség), erre azt hiszem elég kevesen számítottak. Öt óra után négy perccel hagyjuk el az épületet, a vonatom háromnegyedkor indul a Keletiből. Tróznai Zsófi felajánlja, hogy elvisz, azt viszont nem garantálja, hogy oda is érünk.

17:05 – Indulás a Római Teniszakadémiáról

17:21 – Sávszűkítés miatt negyedszerre jutunk csak át valamelyik budai kereszteződésen

17:31 – Clark Ádám tér

17:39 – Kiszállok az autóból a Baross tér déli oldalán

17:41 – ”Két perc múlva indul a vonatom” felkiáltással az egyik jegypénztárhoz kerülök

17:42 – A helyjegy a zsebemben, irány az egyik legtávolabbi, 11-es vágány

17:43 – Sprintelve még pont elérem a már felszálló kalauzt, fent vagyok

17:43 – A pécsi IC menetrend szerint elindul

Utóirat

Ha valaki háromnegyed öt előtt néhány perccel egy piros Wilson-táskás őrültet látott rohangálni a Baross téren vagy a Keleti Pályaudvaron, nagy valószínűséggel én voltam az!