2014. június 26., csütörtök

Nem kispályások!

Nemhivatalosan már kollégák
Május közepe. Éppen befejezte pusztítását az Yvette nevű mediterrán ciklon, a Mecsekalján máris V-VI. korcsoportos fiúk rúgták a bőrt a műfüves kispályákon. Habár a túlzott érdeklődés miatt nem kellett lezárni a környék utcáit, és rohamrendőröket sem kellett kirendelni a szurkolói túlkapások miatt, azért a hangulatra nem lehetett panasz a néha borús, néha napos vasárnapi délelőttön. A döntőn megjelent a népszerű sportriporter, Hajdú B. István is, aki egy német osztályozó előtt szakított időt a fiatalokra, így élőben hallhattuk a jól ismert orgánumot.

A fináléba nem volt egyszerű bekerülni, hiszen 20 csapat kvalifikálta magát az országos döntőre. Idén ez a bravúr két vidéki együttesnek, a címvédő kaposváriaknak és a szentgotthárdiaknak sikerült. A két csapat jól ismerte egymást, mivel a csoportküzdelmek során már találkoztak, akkor a vasiak nyertek 3:1-re.

A döntőben a biztonsági játék dominált. Bár volt néhány ziccer, a kiváló formában védő kapusoknak köszönhetően nem született gól. Így a kétszer 15 perc legizgalmasabb eseményévé a vasi hálóőr felső kapufával való találkozása vált, amelynek vérző fej és ápolási szünet lett az eredménye.

Következhetett a büntetőpárbaj. Az első öt játékos nem hibázott, még a Cenit idéző kaposvári hálóőr is betalált. Hatodik lövőként érkezett a torna somogyi gólkirálya, Kuti Richárd. Leszegett fej, visszatartott lélegzet, majd elemi erejű bomba - egészen a Telekomos sátorig! A labda kívülről súrolta a kapufát, így a szentgotthárdi csapat lett a 2013/14-es tanév bajnoka. Örömmámor, berohanó cserejátékosok és az egyszemélyes szakmai stáb. Kicsi a rakás. Legalul a hőssé vált kapus, Bajzek Márk.

A csalódott kaposváriak gratuláltak, csak a mezcsere maradt el. A győztes narancspólósok összegyűltek, kört alkottak és készülődtek a harci kiáltásra. Az uránvárosi négyemeletesben rántott húst rágcsáló bácsinak pedig megakadt a torkán a falat, hiszen azt hallotta: BÉLA, BÉLA, BÉLA!

Nem véletlenül. III. Bélások a szentgotthárdi fiúk…

2014. június 13., péntek

VB-mozaik

Ki emelkedhet majd krisztusi magasságokba? - Fotó: Wili Hybrid
Az elkövetkező egy hónapban minden a brazíliai foci világbajnokságról fog szólni, ezért mi is úgy gondoltuk, hogy megkérdezzük az embereket, mit várnak az eseménytől, mik a tippjeik a végeredményt illetően. A lehető legváltozatosabb képhez az egész világot be kellett járnunk, több ezer kilométert utaztunk, hogy bemutathassuk nektek a véleményeiket. Nézzük, ők hogy állnak az eseményhez, mit várnak Brazíliától. (a monogramok egyezése valamely, a valóságban is létező személlyel csupán a véletlen műve lehet). Íme az öt kiválasztottunk.

K. D., ausztrál nagyiparos, egy nemzetközi dohánygyár tulajdonosa

A tulajdonos urat már elérni sem volt könnyű, ugyanis napjai szigorúan be vannak osztva, szabadideje gyakorlatilag nincs, éppen ezért semmiképp sem akart időt szánni újságírónkra. Mi azonban ravaszabb taktikához folyamodtunk, és beszerveztük fiatalkori jóbarátját, a Floridában élő T. G.-t egy közös találkozóra, hogy így nyerjük el a mágnás bizalmát. A taktikánk bevált, sikerült nyélbe ütnünk a beszélgetést Sydney egyik elegáns kávézójában.

Sajnos nem igazán sikerült kézben tartanunk az interjút, ugyanis a két régi jó barát folyamatos poénkodásának Melbourne-ig is elhallatszó röhögés lett a következménye. Annyit azért sikerült kihúznunk a dohánygyárosból, hogy felőle aztán akárki nyerheti a VB-t, őt különösképp nem izgatja az esemény. Mindössze annyit szögezett le, hogy a gólkirály P. G., míg az aranylabdás V.G. lesz. Hiába bizonygattuk neki, hogy a két megnevezett játékos nem is szerepel Brazíliában, sőt még nem is focisták, hajthatatlan maradt. Maradásunk már nem is volt sokáig, miután K. D. kijelentette, hogy T. G.-vel azonnal elindul a legközelebbi kaszinóba, hogy az örömteli találkozást méltóképpen megünnepeljék.

D. M., angol arisztokrata hölgy, Vilmos trónörökös kilencedik unokatestvére

Lady M. elérése még nehezebb feladatnak bizonyult, mint az ausztrál iparmágnásé. A kisasszony ugyanis csak minden harmadik hetet tölti hazájában, Angliában. A maradék idejében Afrikában jótékonykodik, és önkéntes munkát végez. A helyi viszonyok nem voltak éppen tökéletesek, így telefonon nem tudtuk elérni, maradt tehát a helyszíni, személyes találkozó. A titkárnőjétől megkaptuk a lagosi címet, ahol kereshetjük, így viszonylag egyszerű dolgunk volt. Legalábbis a kikötőig.

Utána kezdődtek csak a bonyodalmak. Idegenvezetőnk (?), Yaya ugyanis nem fogadott el sem eurót, sem amerikai dollárt szolgálataiért. A magyar forinttal így már meg sem próbálkoztunk. Kizárólag elefántcsonttal volt hajlandó kereskedni, így kénytelenek voltunk a helyi pénzváltóban 1000 dollárért fél kiló elefántcsontot venni. Az üzlet után máris segítőkészebbé vált Yaya, és elvezetett minket Lady M. rezidenciájára.

A kisasszony szívélyesen fogadta az újságírókat, egyből megkínált minket helyi kávéval, és lelkesen érdeklődött az európai helyzettel kapcsolatban. Miután megtudta, hogy Magyarország még nem foglalta vissza Kárpátalját, elégedetten csettintett egyet. A világbajnoksággal kapcsolatban sok mindent nem tudtunk meg tőle, azt mondta, nem eléggé tájékozott a nemzetközi futballban ahhoz, hogy értékelhető nyilatkozatot adhasson. Egy dolgot emelt ki: az afrikai válogatottak jó szereplését. Hiszi, hogy Elefántcsontpart megnyerheti a világbajnokságot, és a szerinte rendkívül szimpatikus Drogba gólkirály is lehet.

Ó. B., észak-amerikai farmer, a kukoricatermesztés megreformálója

Az európai viszonyokhoz szokott újságíróknak kissé meglepő lehet az amerikai kontinens. Az emberek hozzáállása gyökeresen más, akármiről is legyen szó. Ezt tapasztaltuk mi is, miután Ó. B. farmer lelkesen megvendégelt minket a Texas állambeli gazdaságán. Többet beszélt, mint akármelyik eddigi interjúalanyunk, ráadásul rendkívül tájékozottan és naprakészen. Egy olyan embernél, aki többet tölt a kukoricásban, mint a házában, ez kissé meglepő volt. A jóízűen elfogyasztott ebéd után még a trágyázásról is lemondott a kedvünkért, hogy elmondhassa véleményét a világbajnokságról.

Már a legelején kiderült, hogy farmerünk nem éppen hétköznapi ember. Tippjei tökéletes szinkronban követték ezt a megállapítást. Véleménye szerint Dél-Korea elődöntőbe jut, a brazilok nyernek, Costa Rica és Ausztrália továbbjut a két halálcsoportból, míg a német-portugál páros már a csoportkör után csomagolhat. Kissé vakmerő jóslatait azzal indokolta, az életben is mindig a meglepetések segítségével jutott előre, így lehet most 15000 sertés boldog tulajdonosa.

R. A., indiai vállalkozó, az első civil, aki saját olajfúró platformmal rendelkezik

R. A. elképesztően elfoglalt ember. Egy nap tizenöt különböző gyárának profitját kell ellenőriznie. Számára a pihenést az jelenti, ha barátaival kávézhat villájának udvarán, miközben lábát saját medencéjébe lógatja. Személyes interjút lehetetlen vele egyeztetni, egyedüli reményünk M. P. volt, aki sokévnyi tapasztalatával könnyedén bejuttatott minket a palotába. Természetesen M. P.-nek hamar ott kellett a helyszínt hagynia, hisz még egy évtizedekkel ezelőtti incidens miatt R. A. az összes ingatlanjából kitiltotta.

Miután bejutottunk a hátsó kertbe, a vállalkozó már nem űzött el minket, még egy gyors beszélgetést is engedélyezett. Mint elmondta, számára a VB csupán üzlet. Médiacégei uralják a piacot, így a brazíliai egy hónap a legszerényebb becslések szerint is dollármilliókkal fogja gazdagítani a számláját. Személy szerint Irán győzelmének örülne, de Elefántcsontparttal sincsenek problémái.

T. B., norvég genetikus, jelenleg az Antarktiszon él

Utolsó interjúalanyunk elérése volt a legnehezebb. Nem tudtuk, hogy hol keressük és norvég barátai sem tudtak róla sokat, csak annyit, hogy az egyik szerda reggel gyalog elindult északnak. A nemzetközi tudományos társaság szerint T. B. szakmai kirándulásra ment a Himalájára. A tökéletes tanácstalanságban végül egyik ismerőséhez, V. L.-hez fordultunk. V. L. elég jól ismeri a számítástechnikát, könnyedén feltörte a genetikus laptopját, így megtudtuk, hogy T. B. az Antarktiszon folytat tudományos munkát.

Miután fotósunk közölte, hogy a déli sarkvidékre már nem hajlandó minket követni, kénytelenek voltunk telefonon beszélni a tudóssal. Az, hogy ez technikailag hogyan valósult meg, mind a mai napig rejtély. T. B. mindenesetre felvette a kagylót, és boldogan újságolta el jóslatait, miszerint Uruguay nyeri a VB-t, Svájcot verve a fináléban. A bronzmeccsen Elefántcsontpart nagy csatában legyőzi majd az oroszokat. Természetesen a németek még a csoportból sem jutnak tovább. További tippjeit nem tudta elmondani, mert egy császárpingvin a háttérben elkezdte rágcsálni az egyik méregdrága masináját.

Öt különböző földrész öt különböző lakóját kérdeztük meg tehát a világbajnokságról, messzemenő következtetéseket azonban nem tudunk levonni az interjúkból. A jóslatok eredményére majd július 13-án derül csak fény, miután befejeződött a döntő a Maracanában. Addig is mindenkinek jó szurkolást és élvezetes, emlékezetes világbajnokságot kívánunk!

2014. június 6., péntek

Több mint mázli

Fűzfő hősei
Az alábbiakban egy igaz történetet olvashatsz. Lehet, hogy többször úgy fogod gondolni, hogy puszta kitaláció az egész, és a fent látható fénykép is Photoshoppal készült. Megértjük, mi is így gondolnánk. Ám a sztori igaz, akármilyen hihetetlen is!

Adott két pécsi, belvárosi gimnáziumba járó tizenegyedikes diák, akik teniszeznek, igaz az első pályás csak heti egyszer jár edzésre. A második pályás ennél azért többször, igaz nem a teniszpályára, hanem a tollaslabdacsarnokba vagy pingpongtréningekre. Fél éve nem igazán fogott teniszütőt a kezébe, igaz jó pár évvel ezelőtt elég jól játszott.

A feladat: a csapatnak ki kell jutnia az országos tenisz diákolimpia döntőjére, és ott a benevezett 18 csapat közt minimum érmet kell szereznie. Azt hiszed, lehetetlen? Mi is azt hittük, mégis sikerült. Nézzük, hogyan.

1. lépés: Nyerjétek meg a kritikus pontokat!

A diákolimpián különleges szabályokkal, négy nyert játékig megy egy játszma. Ha harmadik szettre kerül sor, akkor 10 pontos rövidített játék következik. Párosban 40-40-nél egy pont dönt, a no-ad.

Az V. korcsoportos megyei döntőn rögtön az első meccsünkön szükség volt a higgadtságra, ugyanis első pályás játékosunknak, Debreczeny Istvánnak szetthátrányból kellett felállnia első egyénijén, ráadásul a mérkőzést eldöntő szuper tiebreakben az ellenfél már 9-7-re is vezetett. István azonban koncentrált, két meccslabdát hárított, majd be is húzta az összecsapást, ezzel megmentve minket a párostól.

Második mérkőzésünkön a döntőben (mivel csak 3 csapat volt) a mindent eldöntő párosra került sor. Az első játszmában 3-0-ra vezetett az ellenfél, mi mégis fordítani tudtunk 5-3-ra, majd a második szettben tiebreak 10-8-cal bebiztosítottuk a győzelmünket. A meccsen 3 no-ad volt, abból kettőt mi nyertünk...

2. lépés: Ne ijedjetek meg a sorsolástól!

Hiába győztünk a megyei selejtezőn, a balatonfűzfői országos döntőre olyan sorsolást kaptunk, hogy akár fel is adhattuk volna az egészet. Még a tizenhatos táblára kerülésért is bejátszót kellett játszanunk, hogy aztán az egyik toronymagas esélyes ellen verethessük el magunkat. A balatonalmádi Magyar-Angol Kéttannyelvű Gimnázium csapata elleni meccsünk reggel 9 órára volt kiírva, Pécs pedig nincs a szomszédban. Mi azonban hősiesen bezsúfolódtunk öten a Toyotába hatkor, és elhajtottunk Fűzfőre. Még az Aligánál való eltévedés is belefért…

3. lépés: Bízzatok a szerencsében!

A bejátszón kiderült, hogy legalább a főtábla meglesz. Ellenfeleink ugyanis nem voltak profi ATP-játékosok, így könnyedén léptünk át rajtuk. Az első isteni segítséget tizenegy óra körül kaptuk, amikor kiderült, hogy az első fordulós ellenfelünk, az Újbudai József Attila Gimnázium csapata nem jött el, ugyanis második pályása, a kiváló teniszező Tamás Bence az előző hétvégi versenyén megsérült. A hirtelen jött lehetőség után sem reménykedtünk még semmiben, ugyanis várt még ránk egy negyeddöntő.

Ekkor derült ki, hogy nekünk ezen a napon minden összejön. Valószínűsítettük, hogy a négybe jutásért egy másik bivalyerős, budapesti csapattal kell megküzdenünk, ám ez nem történt meg, miután ők sem jöttek el. Így játék nélkül a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium csapata jutott tovább ellenük...

4. lépés: Ne hagyjátok magatokat átverni!

Tiszaparti ellenfeleink már félórával a meccs előtt megkezdték a ködösítést. Azt állították, ők teniszezni sem tudnak, csak vészmegoldásként érkeztek Balatonfűzfőre. Egyértelműen minket tartottak a meccs favoritjának, miután észrevették, hogy rajtunk „teniszes” cipő van. Mi viszont egészen addig nem hittük el az állításaikat, amíg mindkettőjüket 4-0, 4-0-ra meg nem vertük…

5. lépés: Élvezzétek a jutalomjátékot!

Miután „enyhén” szerencsés körülmények között kvalifikáltuk magunkat az elődöntőbe, már az érem biztos tudatában léphettünk pályára a címvédő, egyben legnagyobb esélyes budapesti Budenz József Gimnázium csapata ellen. Mivel ellenfeleink egy héten annyit teniszeznek, mint mi egy fél év alatt, ezért nem volt kérdés, melyik csapat az esélyesebb. A lehetőséget, hogy majdnem profikkal játszhattunk, viszont nem szalasztottuk el, amennyire tudtuk, megszorongattuk őket. Természetesen ők jutottak a fináléba, ám ez cseppet sem tört le minket…

Ha elolvastad a fentieket, teniszezel, és nem indultál a diákolimpián, esetleg ott voltál a döntőn, csak máshová sorsoltak, most biztosan a pokolba kívánsz minket. Mi is ezt tennénk a helyedben. Ám nem tudunk mit csinálni, a versenynek vége, a bronzérem a nyakunkban, a plusz 10 felvételi pont pedig a zsebünkben. Mi is tisztában vagyunk vele, hogy ekkora mázlija csak egyszer lehet az embernek, ezért ezt most jól ki is használtuk. Mert bátraké a szerencse!