Több mint mázli

Fűzfő hősei

Az alábbiakban egy igaz történetet olvashatsz. Lehet, hogy többször úgy fogod gondolni, hogy puszta kitaláció az egész, és a fent látható fénykép is Photoshoppal készült. Megértjük, mi is így gondolnánk. Ám a sztori igaz, akármilyen hihetetlen is!

Adott két pécsi, belvárosi gimnáziumba járó tizenegyedikes diák, akik teniszeznek, igaz az első pályás csak heti egyszer jár edzésre. A második pályás ennél azért többször, igaz nem a teniszpályára, hanem a tollaslabdacsarnokba vagy pingpongtréningekre. Fél éve nem igazán fogott teniszütőt a kezébe, igaz jó pár évvel ezelőtt elég jól játszott.

A feladat: a csapatnak ki kell jutnia az országos tenisz diákolimpia döntőjére, és ott a benevezett 18 csapat közt minimum érmet kell szereznie. Azt hiszed, lehetetlen? Mi is azt hittük, mégis sikerült. Nézzük, hogyan.

1. lépés: Nyerjétek meg a kritikus pontokat!

A diákolimpián különleges szabályokkal, négy nyert játékig megy egy játszma. Ha harmadik szettre kerül sor, akkor 10 pontos rövidített játék következik. Párosban 40-40-nél egy pont dönt, a no-ad.

Az V. korcsoportos megyei döntőn rögtön az első meccsünkön szükség volt a higgadtságra, ugyanis első pályás játékosunknak, Debreczeny Istvánnak szetthátrányból kellett felállnia első egyénijén, ráadásul a mérkőzést eldöntő szuper tiebreakben az ellenfél már 9-7-re is vezetett. István azonban koncentrált, két meccslabdát hárított, majd be is húzta az összecsapást, ezzel megmentve minket a párostól.

Második mérkőzésünkön a döntőben (mivel csak 3 csapat volt) a mindent eldöntő párosra került sor. Az első játszmában 3-0-ra vezetett az ellenfél, mi mégis fordítani tudtunk 5-3-ra, majd a második szettben tiebreak 10-8-cal bebiztosítottuk a győzelmünket. A meccsen 3 no-ad volt, abból kettőt mi nyertünk...

2. lépés: Ne ijedjetek meg a sorsolástól!

Hiába győztünk a megyei selejtezőn, a balatonfűzfői országos döntőre olyan sorsolást kaptunk, hogy akár fel is adhattuk volna az egészet. Még a tizenhatos táblára kerülésért is bejátszót kellett játszanunk, hogy aztán az egyik toronymagas esélyes ellen verethessük el magunkat. A balatonalmádi Magyar-Angol Kéttannyelvű Gimnázium csapata elleni meccsünk reggel 9 órára volt kiírva, Pécs pedig nincs a szomszédban. Mi azonban hősiesen bezsúfolódtunk öten a Toyotába hatkor, és elhajtottunk Fűzfőre. Még az Aligánál való eltévedés is belefért…

3. lépés: Bízzatok a szerencsében!

A bejátszón kiderült, hogy legalább a főtábla meglesz. Ellenfeleink ugyanis nem voltak profi ATP-játékosok, így könnyedén léptünk át rajtuk. Az első isteni segítséget tizenegy óra körül kaptuk, amikor kiderült, hogy az első fordulós ellenfelünk, az Újbudai József Attila Gimnázium csapata nem jött el, ugyanis második pályása, a kiváló teniszező Tamás Bence az előző hétvégi versenyén megsérült. A hirtelen jött lehetőség után sem reménykedtünk még semmiben, ugyanis várt még ránk egy negyeddöntő.

Ekkor derült ki, hogy nekünk ezen a napon minden összejön. Valószínűsítettük, hogy a négybe jutásért egy másik bivalyerős, budapesti csapattal kell megküzdenünk, ám ez nem történt meg, miután ők sem jöttek el. Így játék nélkül a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium csapata jutott tovább ellenük...

4. lépés: Ne hagyjátok magatokat átverni!

Tiszaparti ellenfeleink már félórával a meccs előtt megkezdték a ködösítést. Azt állították, ők teniszezni sem tudnak, csak vészmegoldásként érkeztek Balatonfűzfőre. Egyértelműen minket tartottak a meccs favoritjának, miután észrevették, hogy rajtunk „teniszes” cipő van. Mi viszont egészen addig nem hittük el az állításaikat, amíg mindkettőjüket 4-0, 4-0-ra meg nem vertük…

5. lépés: Élvezzétek a jutalomjátékot!

Miután „enyhén” szerencsés körülmények között kvalifikáltuk magunkat az elődöntőbe, már az érem biztos tudatában léphettünk pályára a címvédő, egyben legnagyobb esélyes budapesti Budenz József Gimnázium csapata ellen. Mivel ellenfeleink egy héten annyit teniszeznek, mint mi egy fél év alatt, ezért nem volt kérdés, melyik csapat az esélyesebb. A lehetőséget, hogy majdnem profikkal játszhattunk, viszont nem szalasztottuk el, amennyire tudtuk, megszorongattuk őket. Természetesen ők jutottak a fináléba, ám ez cseppet sem tört le minket…

Ha elolvastad a fentieket, teniszezel, és nem indultál a diákolimpián, esetleg ott voltál a döntőn, csak máshová sorsoltak, most biztosan a pokolba kívánsz minket. Mi is ezt tennénk a helyedben. Ám nem tudunk mit csinálni, a versenynek vége, a bronzérem a nyakunkban, a plusz 10 felvételi pont pedig a zsebünkben. Mi is tisztában vagyunk vele, hogy ekkora mázlija csak egyszer lehet az embernek, ezért ezt most jól ki is használtuk. Mert bátraké a szerencse!