Tollaslabda OB Pécsen

Japán játékosmegfigyelő a galérián - Fotó: Szerecz Ferenc

Április utolsó hétvégéjén az U11-, U15- és U19-es korcsoportokban is eldőlt a magyar bajnoki címek sorsa. A Pécsen rendezett versenyen összesen 11 kategóriában avattak bajnokokat. A szűk egy hónappal ezelőtt lezajlott diákolimpiai döntő, valamint a két hete lebonyolított felnőtt és U13, U17-es országos bajnokság után sem maradtak tehát esemény nélkül a tollaskedvelő nézők, színvonalas meccseken dőlt el az érmek sorsa.

Meglepetés nélküli Madarász-dupla

Ha lehetne magyar utánpótlás tollaslabda mérkőzésekre fogadni, a legkisebb szorzót valószínűleg Madarász Réka U15-ös sikerére tették volna a bukmékerek. A budapesti lány magabiztosan uralja a magyar mezőnyt, Pécsről is két aranyéremmel térhetett haza a kategóriában. Egyéniben szettveszteség nélkül gyűjtötte be az aranyérmet, a döntőben éppen azt a Karsai Anettet legyőzve, akinek párostársaként a duók között is első helyezést ért el. A négy számban is induló (mellesleg mind a négyben érmet szerző) Réka egyelőre verhetetlennek tűnik korcsoportjában, nevével a cikk későbbi részében is fogunk még találkozni.

  

Három arany, egy bronz Réka hétvégi termése - Fotó: Szerecz Ferenc



Sűrű mezőny, érvényesülő papírforma Pytel-parádéval

Ami sikerült Madarász Rékának a lányoknál, az Pytel Gergőnek jött össze a fiúknál. Ahogyan azt előre lehetett sejteni, hiába indult nagyon sok versenyző a 15 éven aluli fiúknál, a pécsi duót senki sem tudta megszorítani. Az egy hónappal ezelőtti győri diákolimpia elődöntőjének párosításai jöttek össze ismét, Pápai Balázs és Huszár Péter próbálhatott visszavágni Balázsnak és Gergőnek, egyiküknek sem sikerült.

A diákolimpia után azt kérdeztem blogom olvasóitól, ki nyeri az országos bajnokságon a Pytel-Szenjai csatát. A szavazók egyhangúan a Győrben döntő szett 24:22-re diadalmaskodó, OB-címvédő Balázs mellett döntöttek. Meg is kérdeztem szombaton Gergőtől, látta-e az eredményt, mire ő azt mondta, nem, de kíváncsi. Gondoltam, nem tenne jót az önbizalmának, ha a verseny előtt ilyen statisztikákkal traktálnám, de azt mondta, őt nem zavarja, így beszámoltam neki a számára nem sok jót sejtető végeredményről. Gergő megrántotta a vállát, majd harapott egyet a tábla csokijából…

Ez a kis közjáték is megmutatja, mennyire profi módon áll hozzá a játékhoz a kis Pytel. Ugyanezt Balázsról is elmondhatom, hiszen együtt edzenek nap, mint nap. Ismerik egymás játékát, mint a rossz pénzt, és nem utolsó sorban legalább húszszor játszottak egymás ellen tétmérkőzésen. Éppen ezért egy szellősen látogatott blog szavazásának eredménye nem is rengetheti meg az önbizalmukat.

Ha a voksok nem is, a pályán történtek már annál inkább. Történt ugyanis, hogy a fantasztikus szombati menetelésével Szenjai Balázsnak sikerült kiharcolnia a vasárnapi elődöntőt a 19 (!) évesek között. Ezért Balázsnak vasárnap először Németh Lászlóval kellett megmérkőznie U19-ben, csak utána ugorhatott neki Gergőnek U15-ben.

A magyar tollaslabdában nem annyira jártas olvasóim könnyen gondolhatják, hogy az egymás utáni négy mérkőzés Balázsnál könnyen jelentheti a teljes fizikai összeomlást, így Gergőnek majd meg se kell izzadnia az aranyéremért. Ők ugyanakkor nem láthatták a pécsi srácok edzésmunkáját, így megbocsátható a tévedésük. Balázs a többéves, kőkemény edzések eredményeként ugyanis a magyar mezőny talán legjobb állóképességét szerezte meg, így számára ez a sorozatterhelés nem okozhat problémát. Ezzel Gergő is tisztában van, hiszen ő is a Tóth Henrik-féle iskola neveltje.

A terhelés nem is okozott gondot Bajusznak, Németh Laci annál inkább. A szetthátrányból felálló, oroszlánként küzdő ex-seregélyesi Lackó ugyanis búcsúztatta Balázst az elődöntőben egy végletekig kiélezett mérkőzésen. A vereség pedig nem jött jól a nagykozári fiúnak. Ugyan U15-ös elődöntőjét még könnyedén behúzta Pápai Balázs ellen, ám a fináléban már érezhető volt a lélektani hátrány. A pihent Pytel Gergő pedig nem arról híres, hogy elszalaszt egy ekkora lehetőséget, szetthátrányból fordítva egy nagyon sima harmadik játszmával elhódította a magyar bajnoki címet.

Gergő akrobatikus, technikás játéka aranyat ért - Fotó: Szerecz Ferenc

A nagy csata elmaradt (bár három szettesre sikerült a mérkőzés), a Pytel - Szenjai mérkőzésekhez képest kissé simább lett a vége, nem volt hosszabbítás és idegőrlő izgalom, mint Győrben. A sors fintora, hogy a vándorserleget az elmúlt egy évben éppen a döntőben legyőzött edzőtársa, Szenjai Balázs birtokolta. Gergő tehát visszavágott a 2013-as döntőért és az idei diákolimpiai ezüstéremért is.

Habár Balázs legszívesebben hazament volna aludni a döntő után, nem tehette meg, hiszen a Nagy Párosra még várt két mérkőzés a további küzdelmekben. Az elődöntőben a Krausz Béla - Schenk Dániel duót búcsúztatták két sima játszmában, majd a fináléban a Dulcz Zsombor - Molnár Dávid egységet verték meg egy szoros és egy sima szettben. Így ebben a versenyszámban sem sikerült felborítani a papírformát, a pécsi páros megvédte bajnoki címét, és kijelenthetjük, hogy továbbra is kétszereplős a fiú U15.

Kőrösi királynőként búcsúzhatott

Nem sokban különbözik egymástól a diákolimpia és az országos bajnokság: az egyik ilyen differencia a felversenyzés lehetősége. Emiatt is vehettük biztosra, hogy a lányok U19-es mezőnyében biztosan nem fog megismétlődni a diákolimpiai dobogó, hiszen az ifjú titán, Madarász Réka már a 19 éveseknél is esélyesnek számít.

Az elődöntőkig nem is történt meglepetés, a négy esélyes (Kőrösi Ágnes, Madarász Réka, Csík Dóra és Kispál Kata) jutott a legjobb négy közé. A két elődöntőt egyidőben rendezték, így megosztott figyelemmel kellett végigülni az eseményeket. Egyik meccs sem ígérkezett simának, ám arra, hogy mindkettő döntőszettes, öldöklő küzdelmet hoz majd, talán kevesen számítottak.

Kezdjük a rövidebb, de még így is bőven több mint félórás találkozóval, Csík Dóra és Kispál Kata összecsapásával. A mérkőzés pikantériája, hogy a két lány egy hónappal ezelőtt pont ugyanitt, az elődöntőben találkozott egymással, akkor Kata nyert két szettben. Most azonban nagyon fogadkozott a negyedik kiemelt pécsi lány, hogy fordul a kocka, és életében először megveri a ZDSK-s Kispált.

Az, hogy nem a levegőbe beszélt Dóri, már a legelején kiderült, miután a gyenge rajt után fordított, és behúzta az első játszmát. A második szett is egy Kispál-villámrajttal kezdődött, mire észbekaptak a nézők (na meg Csík Dóra), már 6-0-át mutatott az eredményjelző. A folytatásban megint változott a játék képe, először a pécsi versenyző zárkózott fel, majd az ellenfél tudott újítani. A harcias hajrá harmadik szettet ért Katának, jöhetett a mindent eldöntő utolsó felvonás.

A harmadik játszmában egyik játékos sem bízott semmit sem a véletlenre, a térfélcseréig fej-fej mellett haladtak a lányok. A döntő pillanat ezután következett be: Dóri utolsó erőtartalékait bevetve újítani tudott, és megtörte a már kissé fáradt Kispál Katát, így életében először győzött riválisa ellen, mellesleg bejutott a döntőbe.

A Főnök mindig képben van - Fotó: Szerecz Ferenc

Miközben a négyes pályán Kata és Dóri gyűrte egymást, a hatoson a generációs csatának is beillő Madarász - Kőrösi összecsapás zajlott. A budapesti Áginak rendkívül fontos volt a győzelem, hisz legidősebb versenyzőként, az utánpótlás tornáktól az év végén visszavonuló játékosként a becsületéért is játszott, ráadásul ellenfele egy szemtelenül fiatal tehetség, Réka ebben a kategóriában sem a bronzéremért érkezett. Mivel Kőrösi Perényi Miklós oldalán éppen pár órával ezelőtt vesztette el a vegyespáros döntőjét a Madarász-testvérek ellen, ezért a visszavágásra ennél jobb alkalom nem is kínálkozhatott.

Hiába volt adott a lehetőség, az első játszma után nem úgy festett, hogy sétagalopp lesz Áginak a győzelem, hiszen elvesztette 22:20-ra a szettet. A második játszmában egy teljesen új Kőrösit láthatott a publikum, a rendkívül koncentrált és motivált pesti lány láthatóan úgy jött vissza a szünetről, hogy megfordítja a mérkőzést, akármibe is kerül az neki.

A váltás elsöprő sikert hozott, lehengerlő játékkal egalizált Ági, kiharcolva a döntő játszmát. Sokáig úgy tűnt ez a tendencia tovább folytatódik, a harmadik szett közepéig dominált a rangidős versenyző, ezután viszont utolsó rohamot indított az ifjú trónkövetelő, és egészen közel, két pontra zárkózott fel. A levegőben tapintható volt a feszültség, szinte az egész csarnok a végjátékot figyelte, hiába küzdött egymással Madarász Tamás és Szécskay Manó a szomszéd pályán.

A feszültség végül Kőrösi Ágiból robbant ki egy óriási leütéssel, a lendületét pedig már semmi sem állíthatta meg, Madarász Rékának meg kellett hajolnia az ellenállhatatlan mentalitás előtt. Ezzel tehát Csík - Kőrösi finálé következhetett a legidősebb lányok versenyszámában.

A döntőben végül nem folytatódott a háromszettes sorozat, Dóri sem tudta megakadályozni a lendületben maradó pesti lányt, Kőrösi Ágnes a királykategóriában királynőként búcsúzhatott az utánpótlás tornák világától. 

A királynő megérdemelt jutalma - Fotó: Szerecz Ferenc

Ami összejött egyéniben Áginak, az viszont nem sikerült neki párosban. Az elveszített vegyespáros finálé után újabb ezüstérem került a nyakába, miután nagy csatában alulmaradt Kispál Kata párjaként a Boda Boglárka - Sándorházi Vivien duóval szemben. Így egy arannyal és két ezüsttel térhetett haza utolsó utánpótlás magyar bajnokságáról Kőrösi, ám nem lehetett csalódott, hiszen három versenyszámából pont a legfontosabban sikerült nyernie.

Öregember nem vénember

Mondhatta magában Németh László és Szécskay Manó, miután kiderült ők ketten játszhatják a finálét a 19 éves fiúk között. Azért indokolt a szólásmondás, mert ez korántsem tűnt egyértelműnek szombaton, amikor kiderült, hogy a legjobb 8 versenyző közé mindössze ők kerültek be igazi U19-esként.

A negyeddöntőben érdekelt volt egy U15-ös Szenjai Balázs révén, valamint öt U17-es: Kálmán Péter, Madarász Tamás, Mihályi Levente, Pytel Bence és a hazaiak nagy kedvence Végh Miklós. Sokan közülük egyáltalán nem könnyen jutottak el a negyeddöntőig. Kálmán Péter például a pécsi Lakatos Leventét verte három, izzadós játszmában, Szenjai Balázsnak egy döntőnek is beillő mérkőzésen kellett bizonyítania Szerecz Márton ellen, míg Végh Miklósnak már az első fordulóban akadtak nehéz pillanatai.

A pécsi Miki (vagy Nikola, ahogy horvát barátai nevezik), a vízműves Zsembery Norberttel találkozott a legjobb 32 között. Ez a tény önmagában még nem számít hírértékűnek, ha viszont hozzátesszük, hogy a meccset eldöntő szett 29:27-nél ért véget, már annál inkább. A verseny leghosszabb játszmájához sok tényező kellett, például az, hogy 20:15-ös Végh vezetésnél isteni segítséget kapjon Zsembery, és egyenlíteni tudjon, vagy az, hogy a hosszabbításban mindketten három-négy mérkőzéslabdát hárítsanak.

A hazai szurkolótáborból Szatzker Marci már sejti Miki győzelmét - Fotó: Szerecz Ferenc

A mérkőzés összképéhez hozzátartozik még, hogy a nézőszám a végjátékban már egy gyengébb NB1-es Puskás Akadémia - Mezőkövesd találkozójáéhoz közelített, vagy az, hogy a hazai szurkolótábor által támogatott Miki egy-egy nyerőütése után falrengető vastaps jutalmazta az eksztázisban játszó magyar-horvátot. A másik oldalt sem kellett félteni, a pestiek is mindent elkövettek játékosuk támogatása érdekében, éppen ezért válhatott az összecsapás - ha szakmailag nem is -, de hangulatban egyértelműen a hétvége mérkőzésévé. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez csak egy első körös csata volt, ha a többi meccsen is ilyen hangulat lenne, nem kellene lasszóval fogni a nézőket egy-egy tollaslabdaversenyre…

Miki győzelme után szeretném kiemelni a szombati nap talán legszínvonalasabb mérkőzését is, a Szécskay Manó - Pytel Bence negyeddöntőt. Itt sem kellett félteni a játékosokat, az első szett 27:25 arányban dőlt el a pesti fiú javára, míg a másodikat szintén minimális különbséggel, de Bence húzta be. A körülmények visszássága, hogy nem lehetett itt is rangadó hangulat, pedig megszolgálták a fiúk. A két hete U17-ben magyar bajnoki címet szerző pécsi fiú nagyon megszorongatta Manót, akinek klasszisát jelzi, hogy nehéz helyzetben, döntő szettes hátránynál tudott újítani, és legyőzni az ifjú trónkövetelőt.

Manónak nagyon meg kellett szenvednie az aranyéremért is, hiszen e mérkőzés előtt a kisebbik Pytellel kellett csatázni, majd az elődöntőben a tüzes budapesti Madarász Tamással vívott heroikus csatát. Az újabb háromszettes meccsen már meg sem lepődtünk, óriási küzdelemben végül ismét győzött Szécskay rutinja és klasszisa, és bejutott a fináléba.

Ahol ellenfele a hazaiak Sántája, a titáni méretekkel rendelkező Németh László lett, miután viszonylag simán túllépett Hircze Leventén és Végh Miklóson, majd óriási csatában, a korosztályban legfiatalabbként legtovább jutó Szenjai Balázson is. Az elődöntő előtt sokan a szombati napon fantasztikus formában játszó Balázsra tettek volna a tippmixen, ezt igazolta az első játszma is, amit viszonylag simán hozott a nagykozári Bajusz. A folytatásban azonban valami megváltozott. Az addig nem igazán harapós Laci gondolt egyet, és úgy felszívta magát, mint még talán soha! Minden labdáért ment, harcolt a pályán a pécsi játékos. Erőfeszítéseit siker koronázta, behúzta a második szettet.

Habár Sánta játékát látva már semmit sem lehetett biztosra venni, Balázs rendíthetetlen erőnléte még ekkor is az ő oldalára billentette az esélyeket. Németh Lászlót viszont egyáltalán nem érdekelték ez, ő nem számolgatott, csak játszott, de még hogy! Utolsó erőtartalékait is mozgósítva, villámcsapáshoz hasonlítható leütéseivel fizikai erejét kihasználva megnyerte a mérkőzést.

A két rutinos játékos döntőjében már nem voltak ekkora izgalmak, Szécskay Manó gyorsasága és eltökéltsége ezúttal hatékonyabbnak bizonyult Németh László harciasságánál, a vándorserleg egy évre a budapesti játékoshoz került. Az egész hétvégi feszültség, megannyi nehéz pillanat és küzdelem egy hatalmas csatakiáltásban szabadult ki Manóból, miután beütötte az utolsó pontot.

Manó akcióban - Fotó: Szerecz Ferenc

A két „öregember” végül elfoglalta a dobogó felső fokait, melléjük két ifjú titán, Madarász Tamás és Szenjai Balázs állhatott fel.

Micu nagy dobása és a testvérpár diadala

Az előző rész címe szerint az öregember nem vénember. Ezt a tézist akarta megerősíteni Perényi Miklós is, miután rutinos rókaként a két U19-es párosszámra koncentrálva érkezett a hétvégére. Férfi párosban ebben Kálfalvy Dániel, vegyespárosban Kőrösi Ágnes volt a segítségére.

Egynemű párosban az elődöntőben a sikerre éhes Szerecz Mártonnal és Szécskay Manóval találkoztak. A nagy nevek ellenére nem lett szoros a meccs, az összeszokottabb duó nyert, ellenfélként pedig az OSC-s Madarász Tamás és Pál Dániel várt rájuk a fináléban. A döntőben sem kellett megszakadniuk, egy közepesen szoros összecsapáson megverték a Badminton-Budapest feliratú pólóban játszó Madarászékat. A győzelem után természetesen érkezett az elmaradhatatlan Micu-diadalüvöltés.

Budapesti aranypáros - Fotó: Szerecz Ferenc

Azért is volt indokolt a hangos örömkinyilvánítás, mert vegyespárosban nem sikerült Perényi Miklósnak a győzelem, Kőrösi Ágnessel az oldalán csak a döntő játszmát tudták kiharcolni a Madarász testvérpár ellen. A hétvége talán leglátványosabb és legizgalmasabb mérkőzésén sok bravúros megoldást láthattunk, mindkét fél beleélte magát a játékba, a szurkolótáborokat sem kellett félteni. A különbséget végül a fiatalok lendülete jelentette, az „öregeknek” maradt az ezüstérem.

És a többiek...

Sajnos a legfiatalabbak versenyéről nem tudok részletes beszámolókkal szolgálni, a pörgő szombati napon ugyanis meccseik elkerülték a látómezőmet. A fiúknál kiélezett döntőben Tóth Kristóf szerezte meg a bajnoki címet, míg a lányoknál Mészáros Petra ért fel a csúcsra. Külön szeretném kiemelni Szita Gergőt, aki a legjobb nyolc közé verekedte magát, ott is csak a későbbi győztestől kapott ki. Az ifjú tehetség úgy látszik, tollaslabdában próbálja felülmúlni az asztaliteniszben már nagyot alkotó bátyja, Szita Márton eredményeit.

Összességében izgalmas és színvonalas két napnak lehettek szemtanúi azok, akik kilátogattak a hétvégén a Basamalom úti komplexumba. Voltak nagy csaták, nagy nyertesek, felemelő győzelmek és csalódást keltő vereségek, ikonokká váló versenyzők és a palettát színesítő, kevésbé ismert arcok.

A győzteseknek gratulálok, ugyanakkor elismerésem minden versenyzőnek, aki kipróbálta magát az országos bajnokságon. Jövőre ugyanezekben a kategóriákban, de már részben más játékosokkal fogunk találkozni. Addig is mindenkinek egy tollaslabdában gazdag, szép nyarat kívánok!