Дo свидания, Сочи!

Szocsi+Björndalen=Történelem - Fotó: sochi.ru

Befejeződött a XXII. téli olimpia. A Szocsiban, több mint két héten keresztül tartó esemény több szempontból is rekorderré vált. Minden idők legdrágább olimpiájaként még a monumentális, 2008-as nyári játékokat is felülmúlta ráfordított dollárokban. A játékok előtt bizonytalannak tartott biztonsági helyzetet tökéletesen kezelték a rendfenntartó erők, atrocitás nélkül sikerült lebonyolítani a versenyeket. Az eddigi leghosszabb utat tette meg az olimpiai láng a téli játékok történetében, a váltó még a Bajkál-tó fenekére és a világűrbe is eljuttatta a fáklyát. A maximalista Putyin elnök semmit sem bízott a véletlenre, az oroszok fantasztikus téli olimpiát rendeztek.

Sajnos Magyarországon eléggé hiányosan értesültek a rajongók a történésekről, ugyanis a hivatalos közvetítő, a köztévé enyhén szólva is rostálta a versenyszámokat, élő adásokból nagyon kevés volt, az esti összefoglalókkal kellett megelégedniük a téli sportok hazai szerelmeseinek. A kommentátor gárda ismét hozta a formáját, orbitális szakmai tévedésektől hemzsegő közvetítéseik sokáig a riporteriskolák negatív mintapéldányai lesznek. A mostoha körülmények között nem csoda, ha valaki lemaradt egy-egy eseményről, akárcsak jómagam. Következzék most egy kis visszatekintés, mi is történt két hét alatt Szocsiban, milyen is volt valójában ez az esemény?

Az idei téli olimpia nem csak a résztvevő sportolók számában döntött rekordot, a kiosztott medálok tekintetében is éllovassá vált. Új versenyszámok tűntek fel, mint például a műkorcsolya csapatverseny, vagy a biatlonosok vegyesváltója. A több versenyszám maga után vonta a kiemelkedő egyéni teljesítményeket, három sportoló is eljutott 3 aranyéremig, míg 20 versenyző gyűjtött be 2 első helyezést. Az olimpia legeredményesebb sportolója a hazaiak honosított rövidpályás gyorskorcsolyázója, Viktor An lett, míg a legtöbb éremmel a holland gyorskorcsolyázó, Ingee Wust térhetett haza. Nézzük, kik voltak a legjobbak, emlékezzünk vissza a legnagyobb eredményekre, Szocsi hőseire!

Hiába végzett az éremtábla első helyén An, az olimpia legnagyobb hőse mégis egy norvég sportoló lett, Ole Einar Björndalen. A norvégok veterán biatlonosa rögtön aranyéremmel nyitott Szocsiban, miután megnyerte a 10 kilométeres sprintet. Ezzel az arannyal igazi médiaszenzációt robbantott, hiszen megszerezte 12. olimpiai medálját, utolérte az örökrangsorban honfitársát, a legendás sífutót, Björn Daehliet. Ahhoz azonban, hogy hivatalosan is a legjobb legyen, szereznie kellett még egy aranyérmet, mert az örökranglistán az aranyérmek számítanak elsősorban, abból pedig még ”csak” 7 volt neki. Innentől fogva minden más biatlonost elhomályosított egy időre a norvég, csak róla beszéltek az emberek, vele volt tele a sajtó. A nagy felhajtásban nem is sikerült neki elsőre a történelemírás, a nagy rivális Martin Fourcade nyerte az üldözéses futamot. Senki sem esett kétségbe, hiszen ekkor Björndalennek még 4 versenyszáma hátra volt.

A harmadik egyéni futamot is a francia nyerte, a közben félistenné kikiáltott norvég ellőtte magát az egyéni indításos versenyen. A tömegrajtos futamon már Fourcade számított az első számú favoritnak, ám Björndalen is jól tartotta magát az utolsó lövészetig, ahol aztán ismét csúnyán ellőtte az egyéni aranyérem utolsó esélyét. A célig három sportoló csatázott az első helyért, végül mégsem Fourcade nyert, célfotóval a Vancouverben már aranyérmes Emil Hegle Svendsen bizonyult jobbnak. Fourcade-nak maradt az ezüst. Miközben a férfiak versenyei a norvég-francia versenyfutásról szóltak, addig a nőknél egy fehérorosz hölgy tönkreverte a mezőnyt. Darya Domracheva a sprint kivételével az összes egyéni versenyszámban diadalmaskodott, férfiakat megszégyenítő futóteljesítményével 3 aranyéremig repítette magát.

Pár centin múlt Fourcade harmadik aranyérme - Fotó: sochi.ru

Az egyéni futamok után jöhettek a váltóversenyek, először a vegyesváltó. Újabb esély Björndalennek a történelemírásra. A bombaerős norvég váltó nem is okozott csalódást, magabiztosan nyerték a számot. Ole Einar Björndalen ezzel 8. aranyérmét gyűjtötte be 4 ezüstje és 1 bronzérme mellé. Minden idők legjobb téli olimpikonja a férfiváltóban írta volna tovább a történelmet, ám ebben csapattársai megakadályozták, ellőtték a reményeket, az aranyérmet a hazaiak szerezték meg. Björndalen a szezon végén visszavonul. 40 évesen még utoljára megmutatta a fiataloknak, ki a világ valaha élt legjobb biatlonosa. A leggyorsabb futó volt a biatlonosok közül. 40 évesen. Fourcade 25. No comment.

Amíg a férfiaknál Björndalen írta a történelmet, a nők között honfitársa, Marit Björgen tette ugyanezt. A norvég sífutónő 3 aranyérmet gyűjtött Szocsiban, ezzel 10 darabosra bővítve olimpiai éremgyűjteményét. 6 első helyével a téli sportolók között feljött a harmadik helyre két honfitársa mögé, míg a nők között az élre ugrott. A 33 éves sportolónő a záró versenyszámot, a 30 kilométert is megnyerte, honfitársait lehajrázva.

A férfi sífutók közül a svájci Dario Cologna emelkedett ki, két egyéni aranyérmével nagyban hozzájárult a svájciak sikeres szerepléséhez. Az olimpia leghosszabb versenyszámában, 50 kilométeren őrült befutó után hármas orosz siker született, a hazaiak lehajrázták a nagy esélyes norvég Sundbyt, valamint a teljes mezőnyt. Az aranyérmet Alexander Legkov nyakába akasztották, Cologna nem tudott beleszólni a versenybe, miután eltört a léce 1000 méterrel a cél előtt.

50 km után még leülni is szabad - Fotó: sochi.ru

A téli olimpia talán legnépszerűbb sportágában, alpesi síben egyedül Tina Mazénak sikerült dupláznia, ő lesiklásban és óriás-műlesiklásban győzött. A leggyorsabb számban ráadásul holtversenyben, ilyen még nem fordult elő az olimpiák történetében. A férfiaknál Ted Ligety begyűjtötte 2. aranyérmét (Torinó után óriás-műlesiklásban), míg a legnagyobb favorit, Marcel Hirscher csupán ezüstérmes lett műlesiklásban. Az alpesi pályák gyöngyszeme mégis Miklós Edit volt, aki mint tudjuk, a legnagyobb király a 7., 15., 16. és 33. helyezéseivel. A havas sportágak királyai voltak még: Kamil Stoch, aki Simon Ammann bravúrját megismételve, mind normálsáncon, mind nagysáncon diadalmaskodott, továbbá az amerikaiból orosszá váló Vic Wild, aki snowboardban duplázott, valamint Joergen Graabak, aki északi összetettben gyűjtött be két aranyérmet.

Nem csak a havas sportágakban voltak sztárok, kiemelkedő teljesítmények, a jégen versenyző sportolók is kitettek magukért. Legelőször is az olimpia legeredményesebb versenyzője, Viktor An. A 29 esztendős koreai születésű orosz koris már 2006-ban, Torinóban történelmet írt, hiszen három aranyérmet és egy bronzérmet szerzett az olasz városban, akkor még dél-koreai színekben. Az azóta orosszá váló An Szocsiban sem adta alább, ismét 3 aranyat és 1 bronzot gyűjtött be. A félelmetes eredménylistával rendelkező sportoló akár még Björndalenre is veszélyes lehet, ha nem hagyja abba Pjongcsangig.

Legerősebb sportágunkban nekünk nem jött ki a lépés, egyik versenyzőnk sem veszélyeztette Viktor Ant, vagy Seung-Hi Parkot. Így is sikerült a pontszerzés, a kabaréba illő szabályok következtében úgy végzett a magyar váltó 8 indulóból a hatodik helyen, hogy egyetlen egy csapatot sem előzött meg! Egyéni számainkban Heidum Bernadett 9. helye volt a csúcs.

Az olimpia legeredményesebb versenyzője - Fotó: sochi.ru

Miközben a rövidpályás gyorskorcsolya pályán Viktor An terrorizálta a vetélytársakat, a hosszúpályás arénában a hollandok tették ezt - még hatékonyabban. Azt eddig is tudtuk, hogy a hollandok jók gyorskorcsolyában, de hogy így megalázzák a vetélytársakat, talán kevesen gondolták az olimpia előtt. A 30 kiosztott éremből 23-at narancsmezes versenyző nyert meg, a 12 aranyéremből 8 került Hollandiába. A hegemóniát egyedül a cseh Sabliková, két távol-keleti koris és egy lengyel versenyző tudta megdönteni. Négyszer fordult elő, hogy a dobogón csak narancsmelegítős állt! Ebből a diadalmenetből emelkedett ki Ireen Wust, aki 2 aranyéremmel és 3 ezüstéremmel gazdagodott Szocsiban, ezzel 8 darabossá bővítve medálgyűjteményét. Mögötte nem sokkal elmaradva, 7 éremmel rendelkezik már a Szocsiban 2 aranyat és 1 ezüstöt begyűjtő honfitárs, Sven Kramer. Kettejükön kívül Jorien Ter Moors is duplázott.

A gyorsaságra gyúró korcsolyázók után következzenek a szépségre törekvők. A műkorcsolya sem okozott csalódást Szocsiban, a házigazdák nagy örömére 3 aranyérmet is begyűjtött Oroszország válogatottja. Ráadásul Pljuscsenko nélkül, ugyanis a bemelegítésnél megsérülő legenda feladta a versenyt. A nőknél a fiatal Sotnikova letaszította a trónról a vancouveri bajnok dél-koreait, így megszerezte Oroszország első aranyérmét a női egyéni műkorcsolya versenyszámban.

Vannak olyan sportágak, ahol egy ország egyeduralkodó a világon. Ilyen Hollandia a gyorskorcsolyában és ilyen Németország a szánkóban. A németek hagyományaikhoz híven az összes megszerezhető aranyérmet begyűjtötték, esélyt sem adtak a riválisoknak. Négy versenyzőjük is duplázott: Tobias Artl, Natalie Geisenberger, Felix Loch és Tobias Wendl. A németek háziversenye mellett mégis érdemes megemlíteni egy legendát, Armin Zöggelert, aki bronzérmével sorozatban hatodik(!) olimpiáján szerzett érmet. Ezzel Björndalent is lekörözi. Ezt a fantasztikus teljesítményt ráadásul egy olyan sportágban sikerült elérnie, ahol csak egy versenyszámban versenyzett. 6 olimpia, 6 érem, 2 aranyérem, 40 év. Több, mint legenda.

 

Zöggeler és a dobogó: elválaszthatatlanok - Fotó: sochi.ru



Ami szánkóban sikerült a németeknek, az másik sikersportágukban, a bobban nem. Az olimpia sztárjai ugyanis az oroszok voltak. Alexander Zubkov vezetésével mindkét aranyérmet begyűjtötték a házigazdák. Zubkov és Vuevoda történelmi tettet vitt végbe azzal, hogy párosban és négyesben is nyertek.

Curlingben Kanada oktatta a mezőnyt, a juharlevelesek győztek mindkét versenyszámban. Sajnos a síakrobatika kimaradt az életemből, a hiányosságért elnézést kérek.

Végül pedig pár szó az olimpia legnépszerűbb sportágáról, a jégkorongról. A száraz tények: kanadai siker a nőknél és a férfiaknál, akárcsak Vancouverben. A hazaiak nagy csalódására Ovecskinék már a negyeddöntőben kiestek, így sem az aranyérem, sem a kanadai-orosz rangadó nem jött össze.

A csalódást az sem tudja igazán enyhíteni, hogy fantasztikus hajrájával az orosz küldöttség az éremtábla első helyén végzett, 13 aranyérmet és 33 érmet begyűjtve. Természetesen mindkettővel a legjobbak a mezőnyben. Az orosz sport visszakerült az őt megillető helyre, hosszú böjt után ismét megnyerték az éremtáblázatot, sőt eredményeikkel már a történelmi Szovjetunió rekordjait fenyegetik. A második helyen a remeklő norvégok végeztek, Kanadát megelőzve. Az USA-nak maradt a negyedik hely, hiába övék a második legtöbb érem. Az ötödik helyre Hollandia ért oda, úgy hogy 1 érem kivételével az összes medáljukat ugyanabban a sportágban szerezték, gyorskorcsolyában. Azt hiszem, ezt nem kell nagyon magyarázni…

Csupa narancs: már megszoktuk - Fotó: sochi.ru

Szocsi két gyönyörű és felejthetetlen hét után elköszönt, nagy legendákat visszavonultatva, új sztárokat adva a világnak. Én élveztem, remélem te is. Ha nem, hát majd Pjongcsang kárpótol! Már csak 1447 nap…

Miklós Edit a legnagyobb király





A téli olimpia legnagyobb meglepetése akcióban - Fotó: Olivier Morin

  

Érdekes eset ez a téli olimpia. Minden idők legeredményesebb téli sportolója azért nyerhetett 8 aranyat és 4 ezüstöt, mert 1992 után a NOB döntéseként 1994-ben is rendeztek egy újabb olimpiát. Az ok egyben praktikus és érthető: minél nagyobb elismertséget és figyelmet adni a téli sportolóknak, hogy a nyári olimpia csillogása és fényűzése ne nyomja el a szerényebb kvalitásokkal rendelkező kistestvért.

Több oldalról tényleg hasznos volt a döntés, a sportkedvelők 2 évente szögezhetik magukat a televízió elé, a multik hatalmas hirdetőfelületekhez jutottak, míg a foci VB állandó riválist kapott. Ugyanakkor a legfőbb célt, a népszerűsítést mégsem sikerült a remélt mértékben megvalósítani. Ahol korábban is érdeklődtek az emberek a téli sportágak iránt, továbbra is népszerűek a játékok. Ausztriában a kisgyerekeknek eszükbe sem jut egy atlétát, vagy esetleg focistát megnevezni kedvencükként. Minek nekik David Alaba, ha van helyette Marcel Hirscher vagy Gregor Schlierenzauer?

Ugyanezt a téli sportágak által kevésbé fertőzött területekről nem mondhatjuk el. Amíg arra a kérdésemre, hogy látta-e az olimpia megnyitóját, azt feleli egy elit gimnáziumba járó diák, hogy az olimpia nyáron van és mellesleg most volt Londonban, szóval ne zaklassam ilyen értelmetlen kérdéssel, addig nem nevezhetjük népszerűnek Magyarországon a téli olimpiát. Három emberből jó, ha egy tudja, hol zajlik az olimpia. Tízből jó, ha egyikük meg tud nevezni három magyar résztvevőt. Heidum Bernadett vagy Knoch Viktor neve tökéletes módon ismeretlen az utca emberének. A nemzetközi sztárok közül maximum néhány hokis jut az eszükbe, ők is az NHL-rajongókéba. Azt már meg sem merném kérdezni, hogy tudják-e hány ezüstérmünk van eddig… Azért nem az aranyérmeseket, mert arra zsigerből rávágnák, hogy 0 természetesen.

Nem is olyan nagy baj, hogy ilyen kevesen nézik az olimpiát, így legalább még különlegesebb és exkluzívabb a hozzáértőknek. A probléma ott kezdődik, hogy bár harsány módon azt reklámozza a közszolgálati televízió, hogy többórás élő műsorfolyammal készül az olimpiára, csak összefoglalókat, azokat is csak kitartó keresés után találhat az érdeklődő.

Az a probléma, hogy a téli sportokat nyári sportokhoz szokott riporterek kommentálják. Ezzel még nem is lenne gond, hiszen nem várhatjuk el az MTVA-tól, hogy a hazai szakembereket ültessék mikrofon elé. A baj ott kezdődik, amikor Zelinka Ildikó kijelenti, hogy a kűr előtt toronymagasan vezető japán versenyző első ugrásánál bekövetkezett esésével az aranyérmet veszítette el. Vagy amikor a tíz percre bekapcsolt Szujó Zoltán a versenyzők születési adatainak felolvasásától kimerülve kínjában a szkeleton és a Forma-1 közötti összefüggésekről kezd el beszélni, csak hogy ne legyen csönd. Vagy amikor Knézy Jenő jégkorongot kommentál. Menczer Tamásról már nem is beszélve. Itt a probléma.

Rátérve a lényegre nyilván nem sokan tudják, kicsoda Szalay László. Azok a lelkiismeretes diákok, akik szorgalmasan készülnek az év végi történelem vizsgájukra, rávághatják, hogy centralista politikus a reformkorból. Igazuk is lenne.

Én mégis egy másik Szalay Lászlóra gondolok, aki 1936-ban alpesi összetettben (a mai szuperkombináció elődje) a bravúros 19. helyen végzett. Szalay igazi all-around sportember volt, ha már kiutazott Garmisch-Partenkirchenbe, kipróbálta az északi összetettet is (sífutásból és síugrásból áll), igaz ott sajnos kiesett. Valószínűleg így is boldogan utazhatott haza Magyarországra, hisz nem aranyéremért utazott a gyönyörű alpesi paradicsomba, csak a részvételért és a hangulatért.

De miért is annyira fontos nekünk Szalay László? Aki hallott Miklós Edit kombinációban elért 16. helyéről, nyilván emlékszik rá, hogy ez egy történelmi eredmény volt. Minden idők legjobb magyar alpesi sí eredménye. Az addigi legjobb helyezéssel éppen Szalay László büszkélkedhetett 78 éven keresztül…

Edit legjobb száma ekkor még hátravolt. A lesiklás. Pont egy héttel az olimpia előtt beszélgettünk osztálytársammal arról, hogy mennyire irreális a saját magával szemben állított elvárása, miszerint a legjobb hatba szeretne kerülni. Akkor még nem sejtettem, milyen közel is lesz ehhez egy héttel később.

A szerda reggeli lesiklófutamot még pont meg tudtam nézni, mert nem volt első két órám. Edit magas rajtszámmal indult, ami nem jött jól, ugyanis a pálya már el kezdett felolvadni, lassabb lett, az első tízben is csupa alacsony rajtszámú versenyző foglalt helyet.

Jó volt a rajtnál magyar ordítást hallani: Hajtsd meg, Edit, gyerünk, gyerünk! Edit megfogadta a tanácsot, jól meghajtotta. Az első ellenőrzőpontnál Szabó Gábor kommentátor még csak felemelte a hangját, a második után már kiabált, míg az utolsó szakasz alatt már megállás nélkül ordította, hogy meg lehet a jó helyezés! Elég hatékonyan tette, a 6. helyre érkezett be a magyar síelő. Igaz az utána következő versenyző még bejött elé, de így is a gyönyörű hetedik helyen zárta a lesiklást Miklós Edit.

Célba ért 25 évesen - Fotó: Antonio Bat

Örömmámor, féktelen ünneplés, pezsgőbontás. Minden, ami kell az ünnepléshez. Mindez egy hetedik helyért. Egy olyan országban, ahol a pekingi olimpiáról mindössze 3 arannyal hazaérkező csapat teljesítményét nemzeti katasztrófának állították be. Egy olyan országban, ahol 1954 óta nemzeti gyász ül a labdarúgó-társadalmon egy elveszített világbajnoki döntő miatt. Egy olyan országban, ahol az utolsó helyen befutó magyar short track váltót megkövezik. Egy olyan országban, ahol a 7 aranyérem gyenge teljesítménynek számít egy világversenyen a kajak-kenusoktól. Egy olyan országban, ahol Hosszú Katinkát pengellérre állítják, miután csak egy negyedik hellyel tért haza Londonból. Egy ilyen országban ünnepli most mindenki Miklós Editet, persze csak az, aki tudja, egyáltalán kiről van szó…

Miért is? Mit tud ez a magyar alpesi síző, aki ráadásul nem is echte magyar, hiszen Csíkszeredán született, és a fél életét Ausztriában tölti? Mit tud ez a sportoló, hogy helyet kap a Simon Gábor-saga mellett a híradóban? Mit tud ez a sportoló, hogy olyanok is ünneplik, akik életükben nem hallottak az óriás-műlesiklásról?

Nagyon egyszerű. Lesiklani, azt tud, de nagyon. Megelőzni az összes osztrákot. Azt is tud. A hetedik hely után szerényen és visszafogottan nyilatkozni. Mellesleg azt is tud. Gyengébbik számában, a szuper óriás műlesiklásban a 15. helyet megszerezni. Azt is tud. Négy év múlva olimpiai érmet nyerni Magyarországnak. Talán még azt is tud. Miklós Edit mindent tud. Miklós Edit a legnagyobb király!

Vienna Classics 2014

A Fair Play-díjas Francia Balázs az elit érmeseivel - Fotó: Inge Omey

 

Immáron hagyományos módon a Vienna Classics az év első nemzetközi racketlon versenye. A negyedik alkalommal megrendezett bécsi tornán 16 kategóriában 143 versenyző mérette meg magát. A három napig tartó küzdelmek sikerét az olajozott szervezőmunka biztosította, késések és csúszások nélkül zajlottak le a mérkőzések. Ehhez azonban hozzájárult a viszonylag sok visszalépés, és az emiatt elmaradó mérkőzések. A Hungarian Open után Bécsben szokott a legnagyobb létszámú magyar csapat elindulni, most 13 versenyzőnk 3 aranyérmet és 3 bronzérmet szállított Magyarországnak.

Tehetséges agysebészt bírálni lehetetlen az eredményéért.

Tudásának elvitathatatlanságához a nagymenő nevek ismét strázsáltak

A papírformának megfelelően a férfi elit versenyszámát a címvédő, világranglista-vezető, világbajnok dán Jesper Ratzer nyerte meg. Amilyen sima és egyértelmű volt a sikere, annyira közel került az első körös búcsúhoz, ugyanis a péntekre kiírt mérkőzésére nem érkezett meg, mert késett a repülőgépe. Ilyen esetben az ellenfélnek joga van ahhoz, hogy játék nélkül a meccset megnyerje, hiszen nem tud kiállni az ellenfél. Jelen esetben ez a játékos pont egy magyar versenyző, Francia Balázs volt. Sportemberként Balázs természetesen a mérkőzés halasztása mellett döntött, így szombat reggel meg is küzdött a világ legjobb játékosával.

Ratzer rögtön egy 21-8-as pingpong vereséggel kezdett, ez ritkának számít az ő esetében. Balázs jó játéka még a teniszpályára is felvitte a meccset, ami nagyon jónak számít a dán ellen. Ratzer legszorosabb meccse az első forduló volt, utána gond nélkül lépett túl ellenfelein. A döntőben megismétlődött a tavalyi finálé párosítása, és akárcsak 2013-ban, ismét sima dán sikerrel záródott. Az A kategóriában még egy magyar versenyző indult, Czingráber Zoltán a fiatal osztrák tehetséggel, Lukas Windischbergerrel találkozott az első körben. Asztaliteniszben még sikerült nyernie, ám a második fordulóba már Lukas léphetett tovább. A hazaiak nagy kedvence, Christoph Krenn-nek nagyon meg kellett szenvednie a döntőért, rögtön az első körben a lengyel Rykowsky ellen közel járt a kieséshez, majd Duncan Stahl és Stelian Stankov ellen is kiélezett csatákat vívott. A bolgár Stankovnak már a kezében volt a mérkőzés, amikor a squash végén elkönnyelműsködött néhány pontot, ami aztán vissza is ütött a teniszpályán, ahol Krenn kíméletlenül, 21-1-re nyert. Stankov a bronzmeccsen vigasztalódhatott Jermaine Manners ellen.

Az elit páros sem hozott meglepetést, a döntőbe az osztrák és a bolgár páros jutott be. Krenn és Dickert komolyabb probléma nélkül gyűjtötte be az aranyat, ezzel is jelezve, hogy az év végén Lengyelországban komoly kihívói szeretnének lenni a világbajnok Ratzer-Jonsson duónak. A bronzmérkőzésen gummiarm döntött Jermaine Manners és Marcel Weigl javára. Magyar párosunk, Czingráber Zoltán és Nándori Levente a szerencsétlen sorsolás révén az első körben az osztrákokkal találta szemben magát, így nem lehetett esélyük az éremszerzésre.

Az egyéniben nem induló Michi Dickert nem csak a férfi párosnak járó érmet akaszthatta a nyakába, ugyanis Izzy Tyrell párjaként a vegyespárosok mezőnyében is a legjobbnak bizonyult. A döntőben pályára se kellett lépniük Stankov sérülése miatt, aki hiába nyert mindhárom kategóriájában érmet, végül aranyérem nélkül maradt.

Férfi B kategóriában három magyar képviselte a hazai racketlont: Janzer György, Molnár Kristóf és Szalay Zsolt. Közülük ketten is kiemeltként vághattak neki a küzdelmeknek, ám a második körbe csak Zsoltnak sikerült bejutnia. Ő se örülhetett sokáig, ugyanis a nyolc közé jutásért az a Patrik Žak jött vele szembe, aki szeptemberben még férfi C-t nyert Ausztriában (éppen ellenem). Zsolt sem tudott mit kezdeni a cseh fiú bombaerős fallabdájával, így a negyeddöntőket már magyarok nélkül rendezték meg. Jómagam az első kiemelt, későbbi győztes Niki Angelovval találkoztam az első körben, és asztaliteniszben még győzni is tudtam a világbajnoki ezüstérmes bolgár ellen. Fallabdában pedig még vezettem is ellene 1-0-ra, igaz több pontot már nem tudtam neki ütni… Janzer György az osztrák Schifko ellen búcsúzott, a vigaszágon a junior világbajnok Stoisser legyőzésével vigasztalódhatott.

A C mezőny minden versenyen a legsűrűbb, legkevésbé kiszámítható. Ez ezen a versenyen sem volt másképp, a kiemeltek hamar elhullottak, sajnos ez alól Néveri Péter sem volt kivétel. A váci racketlonos az első körben magabiztos játékkal verte osztrák ellenfelét, ám a második fordulóban a nemzetközi racketlon csodabogarát már nem tudta megállítani. A hazai pályán versenyző Florian Ptacnik-úthenger átrobogott Péteren a tollaspályán, míg a squashra nagyon jól felszívta magát, így ő került a 8 közé. A versenyt végül Hans Sherpa nyerte, a tavaly még juniornak számító osztrák versenyző kiemelkedő pingpongjának köszönhette a sikerét.

A férfi B kategória párosában mindkét magyar duó kikapott az első körben, igaz az először összeálló Francia-Francia páros nagyon közel volt a sikerhez a németek ellen, 1 pontos vereség lett a vége. A sorsolás szeszélyeként a két magyar páros egymás ellen játszott a második körben. A házi rangadó után Péter és Gyuri örülhetett.

Bár az angol dáma mosolyoghatott, izgalmas a női trónkövetelő osztrákok nyughatatlansága

Izzy Tyrell a fallabdájával nyerte meg a döntőt - Fotó: Inge Omey

A női mezőny enyhén foghíjas volt, miután se a világbajnok Zeoli, se a csehek sztárja, Kubanová nem jött el a versenyre. Így az aranyérem sorsa két másik versenyző között dőlt el, a fiatal osztrák Christine Seehofer és az angol Tyrell közt. A döntőig mindketten simán meneteltek, a papírforma szerint. A fináléban aztán igazi generációk közötti csatát láthattak az érdeklődök, ahol a fallabda és a tenisz döntötte el az aranyérem sorsát. Fejben jobb volt Tyrell, így nem született hazai siker a nőknél sem. Magyar indulónk, Szegner Orsolya az első fordulóban Martina Meissl ellen játszott, de kikapott, így csak a vigaszágon folytathatta. Ott viszont meggyőző eredményekkel, simán lépett túl ellenfelein, és a 9. helyet szerezte meg.

A női B kategóriában is volt magyar induló, Kocsis Ildikó, aki az első körben győzött, majd egy osztrák versenyző állította meg. A győztes román versenyző egyébként 21-9, 21-1, 21-1 arányban győzött, ami racketlonban szinte elképzelhetetlen különbség, főleg egy fináléban…

A szenior Qatar, utánozhatatlan attrakció Sákovicstól és honfitársától



Mindent vittek a magyar szeniorok - Fotó: Inge Omey

 

Aki figyelmesen végigolvasta az eddigi beszámolót, nyilván felfigyelt arra az érdekes tényre, hogy bár 6 magyar éremről beszéltem a bevezetőben, eddig még egyről sem volt szó. Nem véletlen a hiány, ugyanis ami felnőtt versenyzőink közül senkinek sem sikerült, az juniorjainknak és szeniorjainknak annál inkább.

Ami mostanában a világgazdaságban Qatar, a fényűzés és sikeresség országa (gondoljunk csak a 2022-es labdarúgó világbajnokság díszleteire), az a magyar racketlonban a szenior kategória. Eddig sem lehetett panaszunk szenior versenyzőnk teljesítményére, hiszen magányos harcosként már évek óta szállítja a VB-érmeket (aranyérmeket) Sákovics Péter. Idén azonban az a luxus állt elő, hogy nem egy, hanem mindjárt három éremesélyes versenyzőnk is van, miután Janzer György és Nándori Levente is belépett a 45 évesek korosztályába.

Nem is maradtak el az eredmények, Levente és Péter is érmet szerzett az összes versenyszámában, ahol elindult. A +45 kategóriájában Nándori Levente a sorsolás szeszélyének köszönhetően már az elődöntőben találkozott az első kiemelt Sákoviccsal, így Péternek maradt a bronzérem, amit be is gyűjtött a német Knaack ellen. Janzer György a másik ágon éppen ettől a német versenyzőtől kapott ki egy rendkívül kiélezett, izgalmas meccsen. Ha akkor nyer, az elődöntőben megküzdhetett volna Volker Sachhal a döntőért, akár még három magyar is állhatott volna a dobogón. A sportban viszont nincsen ha, Gyuri nem verte meg Knaackot, így Sach jutott a fináléba, ahol már ki se állt sérülésre hivatkozva a más kategóriát képviselő Nándori ellen.

Szenior párosban a Nándori-Sákovics duó számára nem jelentett kihívást az aranyérem megszerzése, a papírformának megfelelően összes riválisukat nagyon simán búcsúztatták.

Sákovics Péter fő számában a +50-ben gond nélkül győzött, a döntőben a német Gersdorfnak sikeresen visszavágott a szeptemberi vereségért.

A magyar szeniorok mérlege így 3 aranyérem, 1 bronzérem, a nemzetközi mezőnyben kevés ellenfele lesz a magyar különítménynek, ez komolyabb kockázat nélkül megjósolható. A legeredményesebb magyar versenyző 2 arannyal és 1 bronzzal Sákovics Péter, aki Izzy Tyrell mögött az egész torna második legeredményesebb indulója is.

Tarthatatlan az ellenállhatatlan nemzetközi nagymenővé integrálódó Stoisser

  

Georg Stoisser tollasban még nem, racketlonban már jobb Németh Andrásnál - Fotó: Inge Omey

 

A még hiányzó két érmet pedig a juniorok szállították, egy-egy bronzéremmel utazhatott haza Francia Botond és Molnár Kristóf is. Az U21 mezőnye nagyon vegyes volt, francia és szlovák versenyző is rajthoz állt, végül a várakozásoknak megfelelően a hazaiak domináltak. A győztes - junior világbajnok - Georg Stoisser lett, komolyabb erőfeszítések nélkül nyert. A második helyért nagy csata folyt az elődöntőben jómagam és Alexander Barbunopulos közt, a rendkívül kiélezett csatában többször is változott a helyzet, a tollasütőm is eltört, végül mégis Alexander örülhetett. A bronzérmet úgy szereztem meg, hogy játszanom sem kellett érte, ugyanis az örök ellenfél Florian Ptacnik láza miatt nem tudott kiállni ellenem.

A 16 éven aluliak mezőnyében három jól ismert magyar név tűnt fel, vagyis kettő, mert kettejüknek ugyanaz a vezetékneve. Francia Botond, Szalay Tamás és Szalay Balázs szüleikért is küzdhettek a körmérkőzéses rendszerben. A Francia-Szalay párosítás igazi rangadóvá nőtte ki magát az évek során, immár két generáció képviselői találkoznak rendszeresen a sorsolásoknál. Ugyan a Francia Botond-Szalay Zsolt, vagy a Francia Balázs- Szalay Tamás mérkőzést még nem sorsolták össze, hamarosan eljöhet az ideje, hogy a férfi elitben ez megtörténjen… Az első két helyért még nem lehettek versenyben a magyar fiúk, hiszen a jóval idősebb riválisaikat még nem tudják megszorítani, ám a magyar háziversenyből végül Botond jött ki a legjobban, ő szerezte meg a bronzérmet. Biztató, hogy az utánpótlás is tud szép eredményeket elérni, pár évvel később nagy szükség lesz a válogatottban az új generációra.

Előretekintés

Az év első versenyéről sok nagy név hiányzott, de így is felfedezhető pár tendencia, ami meghatározhatja a 2014-es racketlonos szezont.

Először: a világ legjobb játékosa Jesper Ratzer. Őt csak akkor lehet megverni, ha nagyon rossz napja van, és az ellenfél kiváló napot fog ki. Ha nem sérül le, minden versenyt meg fog nyerni, amelyiken elindul. A racketlon Michael Phelpse.

Másodszor: Christoph Krenn már nem a régi. Ugyan rutinból még behúzta az ezüstérmet, látszik rajta, hogy nem akar mindenáron megszakadni a pályán, a fiatalokkal már nehezen veszi fel a versenyt, Ratzer ellen pedig esélye sincs. Akárcsak társa, Michi Dickert, ő is inkább a párosra koncentrál, ahol viszont akár a VB-cím is benne lehet a pakliban. Krenn már mindent megnyert ebben a sportágban, amit csak lehet, nyugodtan adhatja át a helyét az új generációnak.

Harmadszor: ha megtanulnak pingpongozni és teniszezni a bolgárok és Rav Rykowsky, akkor vége lesz a nyugatiak jóvilágának. Mert a tollasuk és a fallabdájuk extra, fizikailag kiválóak, és úgy hajtanak, mintha vért ittak volna. Ratzer ellen egyedül ez a fajta mentalitás a nyerő, Stankov vagy Rykowsky komoly kihívója lehetne, ha megtanulnának a két kritikus számban egy elitszinten közepesnek mondható színvonalon játszani.

Negyedszer: sajnos a női mezőnyben még senkiben sincs meg a lehetőség, hogy felnőjön a két extraklasszis mellé, Christine Seehofer fejben még nem elég erős a nagyobb feladatok megoldásához. Óriási a tudásbeli szakadék a játékosok között, irreális eredmények születhetnek még az elit kategóriában is.

Ötödször: a szenior mezőny egyértelműen a magyarok felségterülete, az egyeduralomban egyedül Jack Broe Larsen és a svéd játékosok tudják megakadályozni Nándori Leventét, aki nyíltan kimondhatóan a londoni világbajnokság legnagyobb esélyese +45-ban, akárcsak Sákovics Péter +50-ben. Nem akarom rájuk helyezni a nyomást, de a magyar racketlon nemzetközi szinten is sztárnak nevezhető játékosairól van szó.

2014 nyarán egyéni világbajnokságot rendeznek Londonban, novemberben pedig Poznan ad otthont a csapat VB-nek. Hosszú idő után először vághat neki a magyar csapat úgy a két nagy versenynek, hogy nem egy játékosnak van csak reális esélye az éremszerzésre. Ez pedig rendkívül pozitív, egyben nagy lehetőség, becsüljük meg!