2014. július 14., hétfő

A VB, ahol mindig történt valami

Piros kosztümben a csapat legjobb játékosa - Fotó: fifa.com
Ha 2014 nyara, akkor foci világbajnokság. Ha foci VB, akkor egy hónapos meccsdömping, éjjel-nappal futball, legyen szó sarki zöldségesről vagy hipster filozófia szakos hallgatóról. Az olimpia utáni második legnagyobb esemény, ami a Föld nevű bolygón létezik. Az idei, egyben jubileumi huszadik, sokak szerint a meglepetések és csodák világbajnoksága volt. Én azért nem fogalmaznék ennyire merészen, maradjunk annyiban, hogy különleges volt az elmúlt 31 nap. Lássuk, miért is!

Az egész egy tökéletesen kivitelezett Marcelo öngóllal kezdődött. A Real Madrid idén mindent megnyerő balhátvédje semmiképpen sem akarta átengedni Neymarnak a VB első góljával járó dicsőséget, tehát cselekedett. Kissé a horvátok is meglepődtek a kedves ajándékon, így enyhe révületben szemlélhették végig, ahogy a japán bíró hathatós segítségével megnyeretik a brazilokkal a nyitómérkőzést. A forgatókönyvnek megfelelően Neymar lett a hős, duplával indította a Mundialt.

Az arcpirító csalás utáni szitkozódást még abba sem hagyta a világ, máris érkezett a VB első és talán legnagyobb szenzációja. A Xabi Alonso által tizenegyesből hamar előnyhöz jutott címvédő óriási késbe szaladt bele. A sokak által lesajnált, örök veszteseknek titulált hollandok gondoltak egyet, és az önzőségéről, no meg kopaszságáról, jól ismert Arjen Robben vezetésével letarolták a spanyolokat. A gólok úgy záporoztak narancs részről, hogy sokan azt sem tudták, mi történik. Ekkor még nem sejthettük, hogy ennél a verésnél lesz még egy jóval nagyobb is a VB-n…

A spanyol-holland érdekes reakciókat váltott ki. Mindenki a tiki-taka bukásáról beszélt - arról, hogy a Barcelona után most a válogatott is elsüllyed, a sikert sikerre halmozó generáció csúfosan elbukik, és átadja helyét a fiataloknak. Ezzel nem igazán értettem egyet. Ahelyett, hogy szegény hollandokat valaki megdicsérte volna, mindenki Iniestáék, de legfőképp Casillas lesajnálásával volt elfoglalva. Ennek mondjuk pont Sneijderék örülhettek, hiszen hiába nyerték meg a 2010-es döntő visszavágóját 5-1-re, valahogyan mégsem számoltak velük komoly esélyesként a továbbiakban. Del Bosquék persze fogadkoztak, hogy Chile ellen javítanak, de a bukás szelét már sokan érezni vélték.

Van Persie csukafejese veri az első szöget a spanyolok koporsójába - Fotó: fifa.com

A nagy siránkozásban sokan elsiklottak Kolumbia nagyarányú görögverésén, valamint Costa Rica Uruguay-oktatásán. Utóbbin jómagam kissé nehezebben tettem túl magam… A második hidegzuhany a német-portugálon érkezett. A csoport slágermeccseként beharangozott találkozón felrémlett a 4 évvel ezelőtti német-argentin emléke. A tehetetlen luzitánokat elsöpörte a Müller-henger. Igaz, a Bayern-csatáron kívül Pepe is emlékezeteset alkotott, régi jó szokásához híven agressziójával és piros lapjával került reflektorfénybe. Miközben Ronaldo az öltözőben sírdogált, az arab istennek is beillő Howard kapus csapata egy villámrajt és egy kisebb dráma után ismét megríkatta Ghánát, pedig Suarez nem is játszott…

A csoportkör második szakaszában bebizonyosodott, hogy egy jól védekező együttes ellen Brazília semmit sem ér, vagy legalábbis Ochoa ellen biztosan nem. A hősies Mexikó ikszelt Oscarékkal, ezzel jelentős lépéselőnybe került a Kamerunt oktató horvátokkal szemben. Spanyolország ott folytatta, ahol a hollandok ellen abbahagyta, a Del Bosque alakulat biztos, ami biztos alapon második meccsét is elvesztette, így tuti, hogy elérték a Rio-Madrid járatot. A szimpatikus ausztrálok közben játszottak egy jó meccset Robbenékkel, sőt Tim Cahill ismét bebizonyította, hogy a kenguruknál tényleg ő az egyetlen, aki képes egy egyenest lőni a labdába.

A vicccsoportnak titulált C kvartettben tovább menetelt Kolumbia, bizonyos James Rodriguez vezetésével. A szenvedő fél Elefántcsontpart volt. Görögország sem hazudtolta meg önmagát, megmutatták, hogyan lehet 0 lőtt góllal is versenyben egy csapat a továbbjutásért. Szegény Cahillék már hármat lőttek, mégis kiestek… Ahogy Anglia is majdnem, miután bravúrosan meglövették Rooneyval első VB-gólját. Apró szépséghiba, hogy közben Luis „Varázslatos” Suarez kettőt is vágott nekik, a másodikat a 85. percben. Szokás szerint megint Londonban sírtak, míg Montevideóban már az újabb Suarez-szobrot faragták.

Suárez letette a névjegyét Brazíliában - ekkor még góljaival - Fotó: fifa.com

Miközben a világ az angolokon röhögött, Costa Rica ismét csodát tett, gyönyörűnek pont nem nevezhető összecsapáson 1-0-ra legyőzte a nagy Olaszországot, akik ekkor már bölcsen a gólkülönbséget számolták, majd miután megtudták, hogy Uruguay ellen jó a 0-0 is, ujjongva bedobtak egy pizzát.

A jó kis olasz antifutball után következhetett a 7 gólt hozó francia-svájci összecsapás. Jó szomszédokhoz illően 5-0 után visszavettek Benzemáék, így Svájcnak nem kellett a VB legnagyobb vereségétől félnie. Ezzel a mérkőzéssel egy napon játszották a 2014-es világbajnokság legnagyobb érdeklődéssel figyelt rangadóját, a Honduras-Ecuador összecsapást is. A magyar idő szerint éjfélkor kezdődő találkozó alatt akart mindenki hirdetni az M1-en…

Másnap az egész világ azért szorított Iránnak, hogy húzzák ki az argentínok ellen, végül ez nem jött össze, Messi a 90. percben érkezett. Pedig Teheránban már azon gondolkoztak a vezetők, hogy leadják a cenzúrázott összefoglalót hajnali háromkor… Sajnos a magyar futball Messiása, Muhamed Besic sem tudott csodát tenni Nigéria ellen, a szimpatikus bosnyák válogatott az utolsó mérkőzéstől függetlenül kiesett a világbajnokságról.

Ronaldóék viszont nem! Az utolsó percben ugyanis érkezett Valera, és pár napra még megmentette 10 millió ember álmát, a világbajnoki címet. Ghána lejátszotta a németekkel a sokáig a VB legjobb félidejének tartott játékrészt, amiben Klose megszerezte a történelmi tizenötödik VB-találatát. Természetesen 5 centiről, kúszva és eltörve a labdát.

A csoportküzdelmek utolsó fordulójában dráma nem igazán volt, sokkal inkább a papírforma érvényesült. Kezdésként Kamerun bebizonyította, hogy ők tényleg csak a szállodában ingyenes instant kávéért járnak világbajnokságokra, lövettek Neymar mesterrel két gólt, hadd örüljön az adózó nép, ha már olyan finom az ingyen kávéjuk. Közben Horvátország megrémült a nagy esélytől, és egyre több követője lett az Ochoa-vallásnak Mexikóban.

Spanyolország szépen búcsúzott Brazíliától, Torresék hármat vágtak az ausztráloknak, míg Kolumbia tovább oktatta a mezőnyt, most éppen Japánt. A csoportkör egyetlen igazi drámája a görög-elefántcsontparti találkozón volt, ahol jó görög szokás szerint az utolsó percben jött a deus ex machina, tizenegyesből továbblőtték magukat az egyenes kieséses szakaszba.

Ahová aztán a világ legszerethetőbb válogatottja, Uruguay is követte őket, miután Diego Godín sikeresen feltörte a catenacciot, miután Suarez meggyengítette annak oszlopát a rettenthetetlen Giorgio Chiellinit. A világ persze nem viselte el ezt az arcátlanságot, így gyorsított eljárásban négy hónapra elmeszelték a legjobb uruguayit egy koncepciós perben.

Spori, ez megharapott! - mutatja Chiellini, de hiába - Fotó: fifa.com

További meglepetések nem történtek, természetesen a németek nem tették meg azt a szívességet Portugáliának, hogy erőlködjenek az USA ellen, így Cristiano Ronaldót nagy megelégedésre elküldték nyaralni. Belgium ismét egy góllal nyert, ezzel csoportelsőként vághatott neki a következő hétnek. Az oroszok klisészerűen buktak el, pedig még Kerzsakov is betalált! Algéria pedig története során először továbbjutott.

Amilyen izgalmas, fordulatos, néhol még látványos csoportmérkőzéseket láthattunk, annyira unalmas, biztonságra törő futball következett a nyolcaddöntőkben. Brazília ismét szenvedett, ezúttal Chile ellen. Támadásban teljesen tanácstalan brazil csapatot láthattunk, a továbbjutásukat sem Julio Cesarnak köszönhetik, sokkal inkább a borzalmas pirosmezes lövőknek, akik annyit hibáztak, hogy még a megye kettes Gyódban is csak faltörő kosnak használható Hulk rontása is belefért. Nem is beszélve a másik brazilról, aki még a kaput sem találta el… Száz szónak is egy a vége, Brazília továbbjutott, ezzel mentve meg az országot a gazdaság azonnali összeomlásától.

A hazaiak ellenfele az a Kolumbia lett, aki Uruguayt verte meg 2-0-ra bizonyos James Rodriguez duplájával. Az első találat nem volt semmi, ismét Musleráé lett az elismerés, hogy a VB legszebb gólját kaphassa. A Suarez nélküli égszínkékeknek csak helyzeteik voltak, átütőerejük nem, így Európa nagyban dörzsölhette kezét, a „gonosz” Luis csapata kiesett.

Ismét Muslera kapta a VB legszebb gólját, az elkövető James Rodriguez - Fotó: fifa.com

Nem úgy Hollandia, habár nagyon közel volt hozzá. 90 percig ment az Ochoa-show, vezetett Mexikó, aztán jött Wesley Sneijder. Meg Arjen Robben. 2-1-el az Oranje ment tovább, ellenfele pedig a VB meglepetéscsapata, Costa Rica lett. A kis karibi ország hősei majdnem antihősök lettek, miután a hosszabbításban kiegyenlített a görög tizenegy, de a büntetőpárbaj, pontosabban Gekasz nekik kedvezett, így történelmük legjobb eredményét tovább javítva a legjobb 8 csapat közé léptek.

Az alsó ág borzasztóan unalmasra sikerült. Argentína egy utolsó utáni percben lőtt góllal küldte haza szegény svájciakat, Belgium szintén hosszabbításban szenvedte ki a győzelmet a VB legszimpatikusabb válogatottja ellen (USA). Németország csak szenvedett, Algéria küzdött, végül helyreállt a világ rendje, és Schürrle (?!) kiejtette az utolsó talpon maradt afrikai együttest, mivel a franciák korábban már legyőzték a szupersasokat.

Jöhettek a negyeddöntők. Kezdésnek egy klasszikus német-francia. A párosítás emlékezetesre sikerült, a meccs már nem annyira. Szürke összecsapáson 1-0-ra győzött a jobb csapat, a franciák gyakorlatilag az utolsó 5 percen kívül semmit sem csináltak, jogosan mehettek vissza oda, ahová ilyen játékkal valók.

Brazília először és utoljára mutatott olyan játékot, ami a hagyományaihoz illik. A szenvedő fél a drogkartellektől és Escobar-gyilkolástól a világ egyik titkos reménységéig eljutó Kolumbia volt. Igaz Neymarék megint csak egy félidőre voltak jók, ám most ez elégnek bizonyult, továbbra sem tört ki a forradalom Rió utcáin, a selecao versenyben maradt.

A papírforma az alsó ágon sem borult, egyik meglepetéscsapatnak sem sikerült a bravúr, mindkettő negyeddöntő dögunalmas volt, a legnagyobb izgalmat a holland - costa ricai büntetőpárbaj hozta. Ezt Robbenék nyerték, így a karibi ország úgy búcsúzott Brazíliától, hogy veretlen maradt, és mindössze 2 gólt kapott. Argentína Higuaín világbajnokságon mutatott egyetlen értékelhető megmozdulásával 1-0-ra „kiütötte” a fiatal Belgiumot.

A Mundialból csupán négy mérkőzés maradt vissza, köztük azzal az összecsapás, amivel vélhetően 50 év múlva is azonosítani fogják a 20. labdarúgó világbajnokságot. Ez a találkozó pedig nem más, mint a Belo Horizonte-i mészárlás. Az elkövető Németország, a szenvedő fél a házigazda.

Klose 16! - Fotó: fifa.com

Azt valószínűsíteni lehetett, hogy a németek nyernek. Azt is valószínűsíteni lehetett, hogy Brazília nem fogja elbűvölni a publikumot. Azt is valószínűsíteni lehetett, hogy Neymar és Thiago Silva nélkül a selecao korántsem olyan erős, mint lehetne. De azt, hogy Müllerék hetet pakolnak be Julio Cesar hálójába, valószínűleg nem sokan gondolták volna. A német henger a gólkirályjelölt müncheni csatár találatával kezdődött, Miroslav Klose rekorddöntésével, majd Toni Kroos elképesztő gyorsaságú duplájával folytatódott, hogy aztán a született gólvágó, Sami Khedira góljában teljesedjen ki. A végső döfést pedig a kisgyerekek ijesztegetésére is alkalmasnak vélt Schürrle két találata adta meg. Az igazi szégyent azonban Oscar szépségtapasznak sem nevezhető gólja sem tudta lemosni, sőt csak még jobban bedörzsölte.

Az annyiszor istenített brazil futball, a „világ legjobbja” csődöt mondott. Ahogy azt már a legelejétől sejteni lehetett. Neymarék válogatottja közelébe sem ér a legendás elődöknek, sőt meg merem kockáztatni, hogy még egy jobb passzban lévő „szerethető” is jó lett volna egy ikszre ellenük. Ezúttal kevés lett volna a bírói csalás, a tizenegyesek, sőt még az úgy hiányolt Junior is. Brazília megsemmisült, az elmúlt 12 évvel együtt.

Miután a németek hetet vágtak a házigazdának, az amúgy is rendkívűl látványos támadófutballt játszó argentinok úgy gondolták, inkább a biztonságra mennek, és biztos, ami biztos alapon kihúzzák 0-0-ra. Sikerült. Az elődöntő egyes szakaszai már komoly versenyben voltak a VB legunalmasabb részeiért, fej-fej mellett az Irán-Nigériával és a Hollandia-Costa Ricával. Végül jöttek a büntetők, és egy falábú holland bekk, na meg a jó öreg Sneijder, így Romero kapus lett a hős, a messis Argentína pedig 24 év után ismét VB-döntőbe jutott.

Romero révén Argentína 24 év után ismét finalista - Fotó: fifa.com

Mielőtt rátérnénk a csodálatos fináléra, érdemes pár szót ejteni a színvonalban szokás szerint a döntőre métereket verő bronzcsatára. Félreértés ne essék, nem egy 2010-es Uruguay - Németország szintű mérkőzésről volt szó, sokkal inkább egy hamisítatlan Debrecen - Mezőkövesdről. Az egyik oldalon a dinamikus, gyors, hatékony és sikeres csapat (Hollandia), a másikon a Belo Horizonte után még csak nem is éledező pofozógép (Brazília).

Hiába reménykedett mindenki Brazíliavárosban a csodában, természetesen az elmaradt, miután a visszatérő csapatkapitány, Thiago Silva már a harmadik percben megalapozta a meccs hangulatát egy jó kis piros lappal vagy tizenegyessel. A bíró szerint a büntető volt a nyerő, amit Van Persie belőtt, így máris volt mire fogni az esetleges brazil vereséget. Ehhez jött még egy lesről elengedett holland támadás utáni újabb találat David Luiz hathatós közreműködésével, majd egy Oscarnak meg nem adott tizenegyes. Zárásként egy újabb holland gól, a vége 3-0 lett. Nyugodtan szidhatták volna a bírót a sárgamezesek, ám akkor lőttek volna Robbenék másik gólt, amikor csak akartak volna. A selecao teljesítménye talán még a németek ellenit is alulmúlta, csupán az ellenfél jóindulatának köszönhette a méltányos vereséget.

A brazil tragédia teljes beteljesüléséhez már csak egy dolog hiányzott, Argentína világbajnoki címe a Maracanában. Messi mindent megtett az ügy érdekében, úgy ficánkolt a két sprintersebességű bekk (Hummels és Höwedes) között, mint hal a vízben. Csupán társ nem volt elől. Higuaín még így is kapott egy meccslabdát, amit annak rendje és módja szerint ki is hagyott. Ezután lőtt egy lesgólt, ami után majdnem kifutott a világból, mire megtudta, hogy az asszisztens már rég felemelte a zászlóját.

A másik oldalon is voltak helyzetek, a németek „legjobb” támadójátékosa, Benedikt Höwedes járt a legközelebb a gólhoz egy kapufával. A rendes játékidőben azonban nem született döntés, az argentin kispad kezdhette dörzsölni a kezét.

Főleg miután Palacio egyedül léphetett ki Hummelsék között. A buddhista szerzetesre hajazó támadó aztán vagy a kapujából őrültként kirontó Neuertől ijedt meg, vagy élete lehetőségétől, mindenesetre Rudolf Gergelyt megszégyenítő módon a kapu mellé emelt.

A javításra pedig már nem maradt idő, ugyanis érkezett a bányarém Schürrle és a szépfiú Götze összjátéka, aminek mindent eldöntő találat lett az eredménye. Az exdortmundi fiú Iniesta nyomdokaiba lépve a 113. percben döntötte el a finálét.

Mario, a varázsló - Fotó: fifa.com

A végén azért még próbálkoztak Mascheranóék, ám reális esélyük már csak Schweinsteiger elpusztítására volt, amiben szintén kudarcot vallottak. A középpályás minden ütés, rúgás, harapás és térdelés után felkelt, sőt még az arca is szuperhős módra gyógyult, így nem jutott az élete lehetőségéhez a bemelegítés után jutó Christoph Kramer sorsára, akit úgy megdolgoztak Garayék, hogy a pályáról alig tudták letámogatni. Zárásnak pont megfelelő volt Messi lelátóra küldött szabadrúgása, majd Schweinsteiger utolsó megtiprása, 2014 világbajnoka Németország lett!

Az, hogy miért Lionel Messi kapta a világbajnokság aranylabdáját, máig rejtély a számomra, azzal együtt, hogy miért nem Páj Gábor lett az aranycipős…