Tollaslabda OB Pécsen

Japán játékosmegfigyelő a galérián - Fotó: Szerecz Ferenc

Április utolsó hétvégéjén az U11-, U15- és U19-es korcsoportokban is eldőlt a magyar bajnoki címek sorsa. A Pécsen rendezett versenyen összesen 11 kategóriában avattak bajnokokat. A szűk egy hónappal ezelőtt lezajlott diákolimpiai döntő, valamint a két hete lebonyolított felnőtt és U13, U17-es országos bajnokság után sem maradtak tehát esemény nélkül a tollaskedvelő nézők, színvonalas meccseken dőlt el az érmek sorsa.

Meglepetés nélküli Madarász-dupla

Ha lehetne magyar utánpótlás tollaslabda mérkőzésekre fogadni, a legkisebb szorzót valószínűleg Madarász Réka U15-ös sikerére tették volna a bukmékerek. A budapesti lány magabiztosan uralja a magyar mezőnyt, Pécsről is két aranyéremmel térhetett haza a kategóriában. Egyéniben szettveszteség nélkül gyűjtötte be az aranyérmet, a döntőben éppen azt a Karsai Anettet legyőzve, akinek párostársaként a duók között is első helyezést ért el. A négy számban is induló (mellesleg mind a négyben érmet szerző) Réka egyelőre verhetetlennek tűnik korcsoportjában, nevével a cikk későbbi részében is fogunk még találkozni.

  

Három arany, egy bronz Réka hétvégi termése - Fotó: Szerecz Ferenc



Sűrű mezőny, érvényesülő papírforma Pytel-parádéval

Ami sikerült Madarász Rékának a lányoknál, az Pytel Gergőnek jött össze a fiúknál. Ahogyan azt előre lehetett sejteni, hiába indult nagyon sok versenyző a 15 éven aluli fiúknál, a pécsi duót senki sem tudta megszorítani. Az egy hónappal ezelőtti győri diákolimpia elődöntőjének párosításai jöttek össze ismét, Pápai Balázs és Huszár Péter próbálhatott visszavágni Balázsnak és Gergőnek, egyiküknek sem sikerült.

A diákolimpia után azt kérdeztem blogom olvasóitól, ki nyeri az országos bajnokságon a Pytel-Szenjai csatát. A szavazók egyhangúan a Győrben döntő szett 24:22-re diadalmaskodó, OB-címvédő Balázs mellett döntöttek. Meg is kérdeztem szombaton Gergőtől, látta-e az eredményt, mire ő azt mondta, nem, de kíváncsi. Gondoltam, nem tenne jót az önbizalmának, ha a verseny előtt ilyen statisztikákkal traktálnám, de azt mondta, őt nem zavarja, így beszámoltam neki a számára nem sok jót sejtető végeredményről. Gergő megrántotta a vállát, majd harapott egyet a tábla csokijából…

Ez a kis közjáték is megmutatja, mennyire profi módon áll hozzá a játékhoz a kis Pytel. Ugyanezt Balázsról is elmondhatom, hiszen együtt edzenek nap, mint nap. Ismerik egymás játékát, mint a rossz pénzt, és nem utolsó sorban legalább húszszor játszottak egymás ellen tétmérkőzésen. Éppen ezért egy szellősen látogatott blog szavazásának eredménye nem is rengetheti meg az önbizalmukat.

Ha a voksok nem is, a pályán történtek már annál inkább. Történt ugyanis, hogy a fantasztikus szombati menetelésével Szenjai Balázsnak sikerült kiharcolnia a vasárnapi elődöntőt a 19 (!) évesek között. Ezért Balázsnak vasárnap először Németh Lászlóval kellett megmérkőznie U19-ben, csak utána ugorhatott neki Gergőnek U15-ben.

A magyar tollaslabdában nem annyira jártas olvasóim könnyen gondolhatják, hogy az egymás utáni négy mérkőzés Balázsnál könnyen jelentheti a teljes fizikai összeomlást, így Gergőnek majd meg se kell izzadnia az aranyéremért. Ők ugyanakkor nem láthatták a pécsi srácok edzésmunkáját, így megbocsátható a tévedésük. Balázs a többéves, kőkemény edzések eredményeként ugyanis a magyar mezőny talán legjobb állóképességét szerezte meg, így számára ez a sorozatterhelés nem okozhat problémát. Ezzel Gergő is tisztában van, hiszen ő is a Tóth Henrik-féle iskola neveltje.

A terhelés nem is okozott gondot Bajusznak, Németh Laci annál inkább. A szetthátrányból felálló, oroszlánként küzdő ex-seregélyesi Lackó ugyanis búcsúztatta Balázst az elődöntőben egy végletekig kiélezett mérkőzésen. A vereség pedig nem jött jól a nagykozári fiúnak. Ugyan U15-ös elődöntőjét még könnyedén behúzta Pápai Balázs ellen, ám a fináléban már érezhető volt a lélektani hátrány. A pihent Pytel Gergő pedig nem arról híres, hogy elszalaszt egy ekkora lehetőséget, szetthátrányból fordítva egy nagyon sima harmadik játszmával elhódította a magyar bajnoki címet.

Gergő akrobatikus, technikás játéka aranyat ért - Fotó: Szerecz Ferenc

A nagy csata elmaradt (bár három szettesre sikerült a mérkőzés), a Pytel - Szenjai mérkőzésekhez képest kissé simább lett a vége, nem volt hosszabbítás és idegőrlő izgalom, mint Győrben. A sors fintora, hogy a vándorserleget az elmúlt egy évben éppen a döntőben legyőzött edzőtársa, Szenjai Balázs birtokolta. Gergő tehát visszavágott a 2013-as döntőért és az idei diákolimpiai ezüstéremért is.

Habár Balázs legszívesebben hazament volna aludni a döntő után, nem tehette meg, hiszen a Nagy Párosra még várt két mérkőzés a további küzdelmekben. Az elődöntőben a Krausz Béla - Schenk Dániel duót búcsúztatták két sima játszmában, majd a fináléban a Dulcz Zsombor - Molnár Dávid egységet verték meg egy szoros és egy sima szettben. Így ebben a versenyszámban sem sikerült felborítani a papírformát, a pécsi páros megvédte bajnoki címét, és kijelenthetjük, hogy továbbra is kétszereplős a fiú U15.

Kőrösi királynőként búcsúzhatott

Nem sokban különbözik egymástól a diákolimpia és az országos bajnokság: az egyik ilyen differencia a felversenyzés lehetősége. Emiatt is vehettük biztosra, hogy a lányok U19-es mezőnyében biztosan nem fog megismétlődni a diákolimpiai dobogó, hiszen az ifjú titán, Madarász Réka már a 19 éveseknél is esélyesnek számít.

Az elődöntőkig nem is történt meglepetés, a négy esélyes (Kőrösi Ágnes, Madarász Réka, Csík Dóra és Kispál Kata) jutott a legjobb négy közé. A két elődöntőt egyidőben rendezték, így megosztott figyelemmel kellett végigülni az eseményeket. Egyik meccs sem ígérkezett simának, ám arra, hogy mindkettő döntőszettes, öldöklő küzdelmet hoz majd, talán kevesen számítottak.

Kezdjük a rövidebb, de még így is bőven több mint félórás találkozóval, Csík Dóra és Kispál Kata összecsapásával. A mérkőzés pikantériája, hogy a két lány egy hónappal ezelőtt pont ugyanitt, az elődöntőben találkozott egymással, akkor Kata nyert két szettben. Most azonban nagyon fogadkozott a negyedik kiemelt pécsi lány, hogy fordul a kocka, és életében először megveri a ZDSK-s Kispált.

Az, hogy nem a levegőbe beszélt Dóri, már a legelején kiderült, miután a gyenge rajt után fordított, és behúzta az első játszmát. A második szett is egy Kispál-villámrajttal kezdődött, mire észbekaptak a nézők (na meg Csík Dóra), már 6-0-át mutatott az eredményjelző. A folytatásban megint változott a játék képe, először a pécsi versenyző zárkózott fel, majd az ellenfél tudott újítani. A harcias hajrá harmadik szettet ért Katának, jöhetett a mindent eldöntő utolsó felvonás.

A harmadik játszmában egyik játékos sem bízott semmit sem a véletlenre, a térfélcseréig fej-fej mellett haladtak a lányok. A döntő pillanat ezután következett be: Dóri utolsó erőtartalékait bevetve újítani tudott, és megtörte a már kissé fáradt Kispál Katát, így életében először győzött riválisa ellen, mellesleg bejutott a döntőbe.

A Főnök mindig képben van - Fotó: Szerecz Ferenc

Miközben a négyes pályán Kata és Dóri gyűrte egymást, a hatoson a generációs csatának is beillő Madarász - Kőrösi összecsapás zajlott. A budapesti Áginak rendkívül fontos volt a győzelem, hisz legidősebb versenyzőként, az utánpótlás tornáktól az év végén visszavonuló játékosként a becsületéért is játszott, ráadásul ellenfele egy szemtelenül fiatal tehetség, Réka ebben a kategóriában sem a bronzéremért érkezett. Mivel Kőrösi Perényi Miklós oldalán éppen pár órával ezelőtt vesztette el a vegyespáros döntőjét a Madarász-testvérek ellen, ezért a visszavágásra ennél jobb alkalom nem is kínálkozhatott.

Hiába volt adott a lehetőség, az első játszma után nem úgy festett, hogy sétagalopp lesz Áginak a győzelem, hiszen elvesztette 22:20-ra a szettet. A második játszmában egy teljesen új Kőrösit láthatott a publikum, a rendkívül koncentrált és motivált pesti lány láthatóan úgy jött vissza a szünetről, hogy megfordítja a mérkőzést, akármibe is kerül az neki.

A váltás elsöprő sikert hozott, lehengerlő játékkal egalizált Ági, kiharcolva a döntő játszmát. Sokáig úgy tűnt ez a tendencia tovább folytatódik, a harmadik szett közepéig dominált a rangidős versenyző, ezután viszont utolsó rohamot indított az ifjú trónkövetelő, és egészen közel, két pontra zárkózott fel. A levegőben tapintható volt a feszültség, szinte az egész csarnok a végjátékot figyelte, hiába küzdött egymással Madarász Tamás és Szécskay Manó a szomszéd pályán.

A feszültség végül Kőrösi Ágiból robbant ki egy óriási leütéssel, a lendületét pedig már semmi sem állíthatta meg, Madarász Rékának meg kellett hajolnia az ellenállhatatlan mentalitás előtt. Ezzel tehát Csík - Kőrösi finálé következhetett a legidősebb lányok versenyszámában.

A döntőben végül nem folytatódott a háromszettes sorozat, Dóri sem tudta megakadályozni a lendületben maradó pesti lányt, Kőrösi Ágnes a királykategóriában királynőként búcsúzhatott az utánpótlás tornák világától. 

A királynő megérdemelt jutalma - Fotó: Szerecz Ferenc

Ami összejött egyéniben Áginak, az viszont nem sikerült neki párosban. Az elveszített vegyespáros finálé után újabb ezüstérem került a nyakába, miután nagy csatában alulmaradt Kispál Kata párjaként a Boda Boglárka - Sándorházi Vivien duóval szemben. Így egy arannyal és két ezüsttel térhetett haza utolsó utánpótlás magyar bajnokságáról Kőrösi, ám nem lehetett csalódott, hiszen három versenyszámából pont a legfontosabban sikerült nyernie.

Öregember nem vénember

Mondhatta magában Németh László és Szécskay Manó, miután kiderült ők ketten játszhatják a finálét a 19 éves fiúk között. Azért indokolt a szólásmondás, mert ez korántsem tűnt egyértelműnek szombaton, amikor kiderült, hogy a legjobb 8 versenyző közé mindössze ők kerültek be igazi U19-esként.

A negyeddöntőben érdekelt volt egy U15-ös Szenjai Balázs révén, valamint öt U17-es: Kálmán Péter, Madarász Tamás, Mihályi Levente, Pytel Bence és a hazaiak nagy kedvence Végh Miklós. Sokan közülük egyáltalán nem könnyen jutottak el a negyeddöntőig. Kálmán Péter például a pécsi Lakatos Leventét verte három, izzadós játszmában, Szenjai Balázsnak egy döntőnek is beillő mérkőzésen kellett bizonyítania Szerecz Márton ellen, míg Végh Miklósnak már az első fordulóban akadtak nehéz pillanatai.

A pécsi Miki (vagy Nikola, ahogy horvát barátai nevezik), a vízműves Zsembery Norberttel találkozott a legjobb 32 között. Ez a tény önmagában még nem számít hírértékűnek, ha viszont hozzátesszük, hogy a meccset eldöntő szett 29:27-nél ért véget, már annál inkább. A verseny leghosszabb játszmájához sok tényező kellett, például az, hogy 20:15-ös Végh vezetésnél isteni segítséget kapjon Zsembery, és egyenlíteni tudjon, vagy az, hogy a hosszabbításban mindketten három-négy mérkőzéslabdát hárítsanak.

A hazai szurkolótáborból Szatzker Marci már sejti Miki győzelmét - Fotó: Szerecz Ferenc

A mérkőzés összképéhez hozzátartozik még, hogy a nézőszám a végjátékban már egy gyengébb NB1-es Puskás Akadémia - Mezőkövesd találkozójáéhoz közelített, vagy az, hogy a hazai szurkolótábor által támogatott Miki egy-egy nyerőütése után falrengető vastaps jutalmazta az eksztázisban játszó magyar-horvátot. A másik oldalt sem kellett félteni, a pestiek is mindent elkövettek játékosuk támogatása érdekében, éppen ezért válhatott az összecsapás - ha szakmailag nem is -, de hangulatban egyértelműen a hétvége mérkőzésévé. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez csak egy első körös csata volt, ha a többi meccsen is ilyen hangulat lenne, nem kellene lasszóval fogni a nézőket egy-egy tollaslabdaversenyre…

Miki győzelme után szeretném kiemelni a szombati nap talán legszínvonalasabb mérkőzését is, a Szécskay Manó - Pytel Bence negyeddöntőt. Itt sem kellett félteni a játékosokat, az első szett 27:25 arányban dőlt el a pesti fiú javára, míg a másodikat szintén minimális különbséggel, de Bence húzta be. A körülmények visszássága, hogy nem lehetett itt is rangadó hangulat, pedig megszolgálták a fiúk. A két hete U17-ben magyar bajnoki címet szerző pécsi fiú nagyon megszorongatta Manót, akinek klasszisát jelzi, hogy nehéz helyzetben, döntő szettes hátránynál tudott újítani, és legyőzni az ifjú trónkövetelőt.

Manónak nagyon meg kellett szenvednie az aranyéremért is, hiszen e mérkőzés előtt a kisebbik Pytellel kellett csatázni, majd az elődöntőben a tüzes budapesti Madarász Tamással vívott heroikus csatát. Az újabb háromszettes meccsen már meg sem lepődtünk, óriási küzdelemben végül ismét győzött Szécskay rutinja és klasszisa, és bejutott a fináléba.

Ahol ellenfele a hazaiak Sántája, a titáni méretekkel rendelkező Németh László lett, miután viszonylag simán túllépett Hircze Leventén és Végh Miklóson, majd óriási csatában, a korosztályban legfiatalabbként legtovább jutó Szenjai Balázson is. Az elődöntő előtt sokan a szombati napon fantasztikus formában játszó Balázsra tettek volna a tippmixen, ezt igazolta az első játszma is, amit viszonylag simán hozott a nagykozári Bajusz. A folytatásban azonban valami megváltozott. Az addig nem igazán harapós Laci gondolt egyet, és úgy felszívta magát, mint még talán soha! Minden labdáért ment, harcolt a pályán a pécsi játékos. Erőfeszítéseit siker koronázta, behúzta a második szettet.

Habár Sánta játékát látva már semmit sem lehetett biztosra venni, Balázs rendíthetetlen erőnléte még ekkor is az ő oldalára billentette az esélyeket. Németh Lászlót viszont egyáltalán nem érdekelték ez, ő nem számolgatott, csak játszott, de még hogy! Utolsó erőtartalékait is mozgósítva, villámcsapáshoz hasonlítható leütéseivel fizikai erejét kihasználva megnyerte a mérkőzést.

A két rutinos játékos döntőjében már nem voltak ekkora izgalmak, Szécskay Manó gyorsasága és eltökéltsége ezúttal hatékonyabbnak bizonyult Németh László harciasságánál, a vándorserleg egy évre a budapesti játékoshoz került. Az egész hétvégi feszültség, megannyi nehéz pillanat és küzdelem egy hatalmas csatakiáltásban szabadult ki Manóból, miután beütötte az utolsó pontot.

Manó akcióban - Fotó: Szerecz Ferenc

A két „öregember” végül elfoglalta a dobogó felső fokait, melléjük két ifjú titán, Madarász Tamás és Szenjai Balázs állhatott fel.

Micu nagy dobása és a testvérpár diadala

Az előző rész címe szerint az öregember nem vénember. Ezt a tézist akarta megerősíteni Perényi Miklós is, miután rutinos rókaként a két U19-es párosszámra koncentrálva érkezett a hétvégére. Férfi párosban ebben Kálfalvy Dániel, vegyespárosban Kőrösi Ágnes volt a segítségére.

Egynemű párosban az elődöntőben a sikerre éhes Szerecz Mártonnal és Szécskay Manóval találkoztak. A nagy nevek ellenére nem lett szoros a meccs, az összeszokottabb duó nyert, ellenfélként pedig az OSC-s Madarász Tamás és Pál Dániel várt rájuk a fináléban. A döntőben sem kellett megszakadniuk, egy közepesen szoros összecsapáson megverték a Badminton-Budapest feliratú pólóban játszó Madarászékat. A győzelem után természetesen érkezett az elmaradhatatlan Micu-diadalüvöltés.

Budapesti aranypáros - Fotó: Szerecz Ferenc

Azért is volt indokolt a hangos örömkinyilvánítás, mert vegyespárosban nem sikerült Perényi Miklósnak a győzelem, Kőrösi Ágnessel az oldalán csak a döntő játszmát tudták kiharcolni a Madarász testvérpár ellen. A hétvége talán leglátványosabb és legizgalmasabb mérkőzésén sok bravúros megoldást láthattunk, mindkét fél beleélte magát a játékba, a szurkolótáborokat sem kellett félteni. A különbséget végül a fiatalok lendülete jelentette, az „öregeknek” maradt az ezüstérem.

És a többiek...

Sajnos a legfiatalabbak versenyéről nem tudok részletes beszámolókkal szolgálni, a pörgő szombati napon ugyanis meccseik elkerülték a látómezőmet. A fiúknál kiélezett döntőben Tóth Kristóf szerezte meg a bajnoki címet, míg a lányoknál Mészáros Petra ért fel a csúcsra. Külön szeretném kiemelni Szita Gergőt, aki a legjobb nyolc közé verekedte magát, ott is csak a későbbi győztestől kapott ki. Az ifjú tehetség úgy látszik, tollaslabdában próbálja felülmúlni az asztaliteniszben már nagyot alkotó bátyja, Szita Márton eredményeit.

Összességében izgalmas és színvonalas két napnak lehettek szemtanúi azok, akik kilátogattak a hétvégén a Basamalom úti komplexumba. Voltak nagy csaták, nagy nyertesek, felemelő győzelmek és csalódást keltő vereségek, ikonokká váló versenyzők és a palettát színesítő, kevésbé ismert arcok.

A győzteseknek gratulálok, ugyanakkor elismerésem minden versenyzőnek, aki kipróbálta magát az országos bajnokságon. Jövőre ugyanezekben a kategóriákban, de már részben más játékosokkal fogunk találkozni. Addig is mindenkinek egy tollaslabdában gazdag, szép nyarat kívánok!

Tollaslabda diákolimpia döntő 2014

Kettős pécsi siker U15-ben - Fotó: Tollaslabda esemény

Mi a közös a világ legjobb női kézilabdacsapatának otthont adó csarnokban, végeláthatatlan panelházakban, elegáns belvárosi épületekben, egy Fehér Hordóban, ami valójában Fehér Holló, valamint egy éjszaka különböző színekben pompázó hídban? A válasz: Győr. És ha március utolsó hétvégéje, akkor tollaslabda diákolimpia döntő. Három napra több száz tollasozó fiatal árasztotta el az Egyetemi Sportcsarnokot, köztük 46 pécsi induló is.

Az már hamar kiderült, hogy a szervezők nem második vonalas döntőt szeretnének rendezni. A 14 pálya már önmagában rekordnak számít, ezenkívül egyenpólóba öltözött önkéntesek és Dal-döntős fellépő segítette a vendégek lenyűgözését. A segítők munkájára hamar szükség is lett, ugyanis a három különböző színben pompázó pályák hátsó zöld rétege már az első pár mérkőzés után elkezdett elválni fekete társától. A mindenre felkészült csapat gyorsan orvosolta a problémát, így a diákolimpia három napja alatt más komolyabb problémával már nem kellett megküzdeniük.

Az első napon szokás szerint csak a B kategóriás játékosok léptek pályára, svájci rendszerben. A három (több korcsoportban négy) lebonyolított forduló így is hosszan elnyúlott, hiába állt rendelkezésre 14 pálya. Mivel a fontosabb mérkőzések csak szombaton következtek, nem történt jelentősebb esemény, bár így is voltak kitűnő iramú, izgalmú találkozók. Pár perccel este 9 óra után fellélegezhetve jelenthette be Szent-Andrássy Márk, versenyigazgató-szpíker a nap befejeztét.

Miután mindenki összepakolt és átöltözött, indulhattak a versenyzők a szálláshelyeik felé. Volt aki kollégiumba, volt aki hotelba, de volt olyan is, aki az autójába. Történt ugyanis, hogy az egyik Somogy megyei kisvárosból érkező lelkes szülőnek véletlenül nem sikerült szállást foglalni, így bátor módon, biztos fedéllel a feje fölött nem rendelkezve vágott neki a hétvégének.

Az autóban éjszakázás már önmagában sem megszokott pihenési mód, így nem is tartozik a legkényelmesebb alvásmódok közé. Főleg nem, ha az ember arra ébred hajnali kettőkor, hogy rendőrök kopognak az ablakán. Hősünk – mint sokat látott ember – nem lepődött meg különösképpen a dolgon, elmesélte a történetét, biztosította a helyi rendfenntartó erőket, hogy nem betörés céljából tartózkodik egy majdnem teljesen kihalt parkolóban az éj közepén, csupán turistaként jól megérdemelt pihenőidejét tartja. A segítőkész rendőrök erre fel is ajánlották egyből a helyi őrs vendégszobáját, ám kalandvágyó hősünk inkább saját kocsiját választotta. Mindezt a történetet másnap reggel mesélte el nekem, miközben a korlátot támasztva néztük a második nap első mérkőzéseit.

Szombat délelőtt már egyre komolyabb meccseket láthattak az érdeklődök, ugyanis a B kategóriások utolsó fordulóihoz érkeztek a küzdelmek. Mindenki próbált az érmes helyekért harcban maradni, ez a pécsiek közül egyedül két versenyzőnek sikerült: Bonyár Klaudiának és Kiss Enikőnek. Mindketten 4-2-es mérleggel biztosították helyüket a vasárnapi rájátszásban.

Amint az utolsó hatodik korcsoportos fiú is befejezte B kategóriás mérkőzését, jöhetett az A mezőnye. Addig sem unatkozhatott a tollaslabdabarát szurkoló, de az igazi csemegét mégis az igazolt versenyzők összecsapásai hozzák.

Itt nem svájci rendszerben, hanem csoportmeccses, majd egyenes kieséses módon bonyolítják le a küzdelmeket. Így fordulhatott elő, hogy szinte alig fejezte be Józsi bácsi Bükkösdön az ebédet, Győrben már döntő szettet vívott egymással Hircze Levente és Pytel Bence. A párosítás rendkívül szoros mérkőzést hozott, holott előzőleg nem feltétlenül erre lehetett számítani. Aki nem naprakész hazai tollaslabda eredményekben, könnyen azt hihette, hogy a második kiemelt Hircze leiskolázza majd a kiemelés nélküli Pytelt. Ugyanakkor, aki véletlenül hallott arról, hogy Bence nem is olyan régen még a törökországi utánpótlás Európa-bajnokságon vitézkedett, úgy gondolhatta, ez könnyed győzelem lesz a pécsi számára. Egyik teória sem jött be, ugyanis az utolsó pontokig húzták a döntést a felek, végül Bence nyert döntő szett 21-19-re.

Ahogy Bence példája is mutatja, a kiemelések nem mindig tükrözik a reális erőviszonyokat. Így fordulhatott elő, hogy a szintén pécsi Pytel Gergő is kiemelés nélkül vágott neki a küzdelmeknek, holott az U15-ös kategóriában egyértelműen a legnagyobb esélyesnek számított, és számít mind a mai napig edzéstársa, Szenjai Balázs mellett. A sorsolás most megkegyelmezett a tollasbarátokon, a két fiú külön ágra került, így mindenki előre dörzsölhette a tenyerét, egy jó kis Pytel-Szenjai fináléra várva.

Az előbb felhozott két példa kivételével, azért szinte mindenhol kvalifikálták a kiemeltek magukat a kiesés szakaszba első helyen, nagy meglepetések nem nagyon történtek. Sajnos Banizs Olivér sem tudott csodát tenni, hiába ígérte, hogy megveri a budapesti Pál Dánielt (aki egyébként ezüstérmes lett U19-ben).

A diákolimpia kiemelt esemény a hazai sportéletben, legyen szó akármilyen sportágról. Így fordulhatott elő, hogy több eredményes felnőtt magyar versenyző is kilátogatott a sportcsarnokba, edzőként vagy nézőként. Szikra Csaba és Kereszti Zoltán például kereskedőként állt helyt, de említhetném a két éve még diákolimpikon Elek Mártont, aki a hajdúszoboszlóiak edzőjeként érkezett. Feltűnt a többszörös magyar bajnok Németh András is, aki már Bécsben dolgozik. Ugyanakkor nem csak tollaslabdázók fordultak meg a csarnokban, a magyar asztalitenisz egyik legnagyobb reménysége, Szita Márton is benézett német klubjába való utazása közben.

Pécsi szempontból az esélyeseink biztosan mentek tovább, volt aki egyenesen átgázolt a csoport-riválisain. A pécsi edzésmunka hatékonyságát igazolja, hogy volt olyan versenyzőnk, aki játszi könnyedséggel fordított még szetthátrányból is (Kováts Máté). Voltak sajnos fájó búcsúzók is, mint például Schenk Dániel vagy Takács Fanni.

Mielőtt rátérnénk az esti kieséses fordulók eredményeire, szeretném kiemelni, hogy idén az első kategóriások, vagyis az általános iskola 1.-2. osztályos tanulóinak számára is rendeztek versenyt. Pécs ezt olyan jól kihasználta, hogy mind a fiúknál (Nagy Sámuel), mind a lányoknál (Hart Petra) jutott be versenyzőnk a legjobb négybe.

A legfiatalabbaknál pécsi siker - Fotó: Tollaslabda esemény

A legidősebb lányoknál is biztosak lehettünk az éremben, miután a sorsolás szeszélye két pécsi lányt sodort össze a negyeddöntőben. A házi rangadót Csík Dóra nyerte, így ő készülhetett a vasárnapi Final Fourba. Nem csak a pécsiek nyertek mérkőzéseket, a legtöbb esélyes magabiztosan jutott tovább, így jogosan várhattunk izgalmas csatákat a másnaptól.

A szombatról vasárnapra virradó éjszaka most nem hozott annyi kalandot hősünknek, mint az előző, ugyanakkor annál többet mindenki másnak, ugyanis hajnali 2-ről 3-ra kellett előre állítani az órákat, így 60 perccel kevesebbet tudtunk aludni. Az elvesztett idő inkább a kísérőket és szülőket viselte meg, a játékosokat nemigen. Így fordulhatott elő, hogy már reggel fél kilenckor bemelegítő gyerekek zsivajától volt hangos a tornacsarnok.

Vasárnap reggel már vegyesen játszottak A és B kategóriás játékosok, a gumilabdával versenyzők a megmaradt érmekért csatáztak, míg a toll-labdások az elődöntőbe, majd döntőbe kerülésért.

Minőségi tollaslabdában ismét nem kellett szűkölködnünk, rögtön egy Pytel-Szerecz meccsel indítottam a napot. Nem is okozott csalódást az örökrangadó, mindkét szett a végletekig kiélezett volt, végül az éppen jobb játékos, jelen esetben Szerecz Márton nyert. Ellenfele a döntőben pedig az a Madarász Tamás lett, akinek húga esélyeshez méltó játékkal gyakorlatilag felmosta ellenfeleivel a pályát a fináléba vezető úton. A pécsiek számára talán legkedvesebb versenyszám, az U15-ös fiúk küzdelme sem hozott csalódást, a két toronymagas esélyes, Pytel Gergő és Szenjai Balázs ellentmondást nem tűrően léptek túl az elődöntőn.

Sajnos ez a bravúr már nem sikerült Csík Dórának, aki Kispál Katától kapott ki az elődöntőben, valamint Nagy Sámuel, Varga Boróka és a korábban már említett Pytel Bence is elvérzett a döntő kapujában.

Bár nem adta könnyen magát, ugyanerre a sorsra jutott Perényi Miklós, akire valószínűleg mindenki emlékszik, ha másra nem is, a tavalyi diákolimpiás negyeddöntőjére Lakatos Levente ellen biztosan. A most is az utolsó leheletéig küzdő Perényi heroikus küzdelemben, döntő szettben maradt alul Pál Dániellel szemben, így nem sikerült kiharcolnia a lehetőséget, a visszavágásra Szécskay Manó ellen.

Vasárnap késő délelőtt az utolsó fázisához érkezett a diákolimpia döntő, már csak a finálék voltak hátra. Pécs 5 fővel képviselte magát a döntőkben, közülük ketten egymás ellen játszottak. Mielőtt azonban rátérnék erre a mérkőzésre, szeretném elmondani, hogy mi történt a másik három versenyzőnkkel.

Ami Nagy Sámuelnek nem sikerült a fiúknál, az Hart Petrának összejött a lányoknál. A legfiatalabbak között versenyző pécsi kislány megnyerte az első korcsoportos döntőt, így megszerezte Pécs első aranyérmét. Majdnem sikerült a duplázás is, ugyanis a második korcsoportban Bereczkei Anna jutott el egészen az utolsó mérkőzésig, ám ott nem sikerült nyernie, így maradt az ezüst. Akárcsak Papp Tittínának, aki a 4. korcsoportos lányoknál szerzett második helyet a szinte verhetetlen Madarász Réka mögött.

Az már a mérkőzés előtt biztos volt, hogy lesz pécsi aranyérme U15-ben, csupán a versenyző személye volt kérdéses. A 4. korcsoportot évek óta uraló páros, Pytel Gergő és Szenjai Balázs ismét nem engedett mást az aranycsatába beleszólni, sokadik egymás elleni fináléjukra készülhettek.

Hiába ígérkezett a nap talán legizgalmasabb összecsapásának a meccsük, bírót nem sikerült küldeni a 2. pályára, így 8-7-ig várni kellett, amíg hivatalosan is jegyezte valaki az eredmény alakulását. Akkor Gergő vezetett, akárcsak végig az első játszmában, kivéve a hajrát, amikor Balázs átvette a kezdeményezést, és 22-20 arányban nyerte az első szettet.

A látványosan nagyon koncentráltan játszó, aranyéremre éhes Pytel a második szettben már nem követte el ezt a hibát, végig magabiztosan vezetett, majd 21-14 arányban egalizált.

Jöhetett a mindent eldöntő harmadik játszma. Sokáig úgy tűnt, Gergő lendülete hamar eldönti a meccs sorsát, ám Balázs a forduló után megrázta magát, és visszazárkózott döntetlenre. Innen végig együtt haladt a két játékos, ám az irányítás, és a pontelőny is Pytel kezében volt a legtöbbször. 19-19 után azonban Balázs ütött pontot, így meccslabdához jutott. Ekkor jött a deus ex machina, vagyis isteni közbeavatkozás. A kiszorított helyzetből megütött Pytel-labda erősen közelített röppályája vége, a pálya széle felé, amikor Balázs úgy gondolta, ezt a meccset neki kell befejeznie, és pár centiről belevágta a méteres outra szálló labdát a hálóba.

A váratlanul jött lehetőségen Gergő is meglepődött, a pont utáni megjegyzése alapján arra következtettem, lélekben már a hálóhoz indult kezet fogni. Ám ezzel a hibával ismét egyenlő lett az állás, és rövidesen meg is kapta a lehetőséget a nagy esély kihasználására Gergő, meccslabdához jutott. Más játékos valószínűleg összeomlott volna az előző szituáció által kialakított nyomás alatt, ám Szenjai Balázst nem abból a fából faragták, és óriási nyugalommal három pontot nyert egymás után, így 24-22-re behúzta a döntő szettet. Nem volt kis mérkőzés! Balázsé lett az arany, Gergőt pedig a kétperces vastaps vigasztalhatta, bár valószínűleg azt szívesebben hallgatta volna arannyal a zsebében…

A két pécsi fiatal csatája után nem kellett messze mennie a nézőknek, ugyanis a pályára egyből érkezett az U17-döntő Szerecz Mártonnal és Madarász Tamással. Itt is rendkívül kiélezettre sikerült az első játszma, mindössze két pont döntött a gödi fiú javára. Sajnos az izgalmas folytatás elmaradt, Szerecz felőrölte ellenfelét a második szettben, így megérdemelten gyűjtötte be az aranyérmet.

Az U17 dobogósai - Fotó: Tollaslabda esemény

Közben a csarnok túlsó felében halkan Szécskay Manó is legyőzte Pál Dánielt, így sikerült magát kárpótolnia a tavalyi elődöntőben Gradwohl Dániel ellen elszenvedett vereség miatt elszalasztott aranyéremmel.

Miközben a fiúk a pályán küzdöttek, az önkéntesek a szőnyegekkel vívtak sikeres harcot, így pár perccel később már az eredményhirdetéshez készülődhetett Csorba Józsi bácsi, a Magyar Tollaslabda Szövetség elnöke.

A 22 kategória érmeseit lehetetlen lenne mind felsorolni, így csak pár nevet szeretnék kiemelni, a többi díjazottól elnézést kérve. Egyikük az a Lukácsi Levente, akivel még három évvel ezelőtt ismerkedtem meg Győrben a Hungarian Openen. Az akkor még racketlonozó Levente azóta felhagyott kedvenc sportágammal, és a kézilabdához pártolt át. Tollasedzésre alig jár, mégis most érte el eddigi legnagyobb eredményét a diákolimpián, második lett a negyedik korcsoportos B-kategóriás fiúknál.

Akik jártak pár évvel ezelőtt dunántúli tollaslabda versenyeken, biztosan találkoztak segesdi versenyzőkkel. A lelkes edző, Imre bácsi munkáját dicséri, hogy a legidősebb fiúk B kategóriájában Farkas Kristóf révén az aranyat, Hent Márió révén pedig a bronzot is megszerezték a somogyi tanítványok. Kár, hogy nem láthatta ezt élőben Imre bácsi.

Aki követte januárban az élő közvetítésünket a pécsi felnőtt csapatbajnokságról, emlékezhet rá, hogy a Zrínyi csapatában több meccsen is pályára lépett Kőrösi Ágnes. Ági most a diákolimpián bizonyított, a legidősebb lányok korcsoportjában győzött Kispál Katát megelőzve.

A helyhiány miatt nem tudok minden versenyzőről írni, elnézést kérek azoktól, akik kimaradtak. Győr talán az elmúlt évek egyik legszínvonalasabb diákolimpiáját rendezte meg, hála a talpraesett szervezőbizottságnak. Most először találkoztam egyenruhába öltözött segítőkkel, akik között ott volt a magyar racketlonsport egyik legjobb játékosa, a győri Szalay Zsolt is. Mindenki nevében köszönöm az ő, valamint kollégái munkáját, nélkülük, ahogy szokták mondani, nem sikerült volna.

Jövőre ismét lesz diákolimpia, lesz döntő is, mindenkinek nagyon jó felkészülést, és derűs, sportolásban és pihenésben gazdag tavaszt és nyarat kívánok!