2014. október 12., vasárnap

Román-magyar

Nem is voltak olyan rosszak ezek a magyarok -Fotó: nb1.hu
 
Amikor egy hónappal ezelőtt megírtam a Van egy álmunk című jegyzetemet a magyar fociban éppen a menetrendszerű sárdobálás, felelősségkeresés és forradalmi változások követelésésének időszaka zajlott. Mindenki hibás volt, de leginkább Pintér Attila. Mindenki takarodjon. Elég az alibi futballistáinkból, a lélektelen hozzáállásukból és mindenből, aminek köze volt az észak-írek elleni vereséghez.
 
Természetesen ahogyan ilyenkor mindig, ismét érkeztek a politikai utalgatások, a közelgő önkormányzati választások miatt az ellenzék kétségbeesetten támadta a támadhatót, és bízott a csodában, hogy egyszer elege lesz a népnek Orbánból. Felcsút, Pancho Aréna, fociba ölt milliárdok, eredménytelenség. A visszatérő mantra.
 
Az egészben az a legszomorúbb, hogy manapság nincsen foci politika nélkül Magyarországon. De lassan már politika sem lesz futball nélkül... Természetesen ebben mindkét oldal hibás, a futballfanatikus kormányfőtől az önmagukat évek óta csak keresgélő ellenzéki politikusokig mindenki.
 
De Istenem! A sport nem politika! Főleg nem a képviselők kicsinyes játszadozásainak színtere. Amikor Magyarországon a focit Felcsúttal és a miniszterelnök hátsó kertjével azonosítják, nem is értem, miért csodálkozunk még, ha még tovább süllyedünk a Balkánba. De azért mi Nyugat vagyunk! Mindig is Nyugat voltunk, már Szent István óta!
 
Az elmúlt egy hónapban sok minden történt a magyar labdarúgásban. Leváltották Pintér Attilát, akit az év elején hosszútávra neveztek ki szövetségi kapitánynak. Egy tétmérkőzés jutott neki. Hosszú távon tervezhetett. Nem mondom, hogy ő volt a legjobb megoldás. Nem mondom, mert nem értek hozzá. De azért az valamilyen szinten abszurd, hogy a profi labdarúgásban egy mérkőzést adunk valakinek bizonyítani. Persze, a közhangulat. Meg a súlyos kudarc. Váltani kell. Tipikusan balkáni megoldás. Csak az a különbség, hogy ott szenvedéllyel élnek az emberek. Magyarországon nem.
 
Pintér repült. Dárdai Pál érkezett. Három selejtezőre. Többet nem vállalt, hiszen ő se hülye. Van neki rendes megbecsült munkája Berlinben, egy olyan országban, ahol távlatokban gondolkoznak. Mert az Nyugat. Nem Magyarország.
 
Szóval jött Dárdai. Profi mentalitással, nulla tapasztalattal. Mint mindig, az új dolgok itt is lelkesítőleg hatottak. A játékosok elkezdtek hinni magukban. Szalai visszatért. A közvélemény ismét bizakodott. A csapat elutazott Bukarestbe.
 
Túlélték. Az első öt percet. A meg nem adott gólt. A menetrendszerűen utolsó pillanatban érkező román találatot. A félidőt. Majd az addigi borzasztó játék után elkezdtek focizni. Küzdeni és hajtani, a pályát felszántani. Csapatták neki. Kiegyenlítettünk. És nem kaptunk gólt a 93. percben. Komoly eredmény. 1-1. Pontszerzés.
 
Hősies helytállás. Nagy eredmény. Szép volt, fiúk. Ismét hurráoptimizmus. Van még remény. Mindezt egyetlen egy Dzsudzsák szabadrúgásból levonva. A magyar foci ismét feljövőben. Dárdai az Isten. Ki fogunk jutni az Európa Bajnokságra.
 
Semmi bajom Dárdaival. Végre egy ember, aki letett valamit az asztalra. A csapatra is büszke vagyok, mert nem lehetek más. Mégiscsak mutattak valamit, küzdöttek, és a körülményekhez, realitásokhoz és előzményekhez képest a maximumot hozták.
 
De ettől még nem veszem be a régi mesét. Amit 1986 óta menetrendszerűen hallgatunk. Hogy majd most, eljött az idő, sikerülni fog! A fenét fog sikerülni. Ugyanúgy el fogunk bukni, és nem jutunk ki Franciaországba. Dárdai visszamegy Berlinbe, és ide fognak hozni egy külföldi "sztár" szakembert tüzet oltani, ami természetesen nem fog sikerülni. A magyar focistáink továbbra is alibizni fognak, edzőink pedig ontani fogják magukból a bődületes álszakmai nyilatkozatokat.
 
Addig nem fog sikerülni, amíg meg nem változunk. Az edző, a játékos, a tulajdonos, a szertáros, a gyúró és az újságíró. Mert ez sajnos csak együtt megy. Persze maradhatunk ebben a nihilben is. Könnyebb. Ebben biztos vagyok. Csak utána merjünk a szurkolóink szemébe nézni.
 
Csak egy dologban bízom. Hogy a ma esti választási eredményeket nem a román-magyarral fogják megmagyarázni. És hétfő délelőtt nem a magyar foci lesz a téma a Parlamentben. Remélem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése