Cseh Laci!!!

A mosoly is kezd az igazi lenni - Fotó: mno.hu

A sportvilágban gyakran szokták emlegetni az örök vesztes fogalmát. Olyan versenyzőket sorolnak ebbe a kategóriába, akik hosszú éveken keresztül ott vannak az adott sportág élmezőnyében vagy közvetlenül a legjobbak mögött, de valahogyan sohasem jön össze nekik a nagy áttörés, az igazi siker.

Mindenkinek beugrik egyből pár név, ahogy meghallja ezt a fogalmat, nekem például Tomas Berdych, cseh teniszező az első, aki eszembe jut, de magyar példát hozva említhetnénk a 2000-es évek magyar kézilabdacsapatát is. Természetesen a nőkről van szó. Elég csak arra a bizonyos dánok elleni olimpiai döntőre gondolni...

(Zárójeles bejegyzés. Saját magamat, mint Szellemi Diákolimpiás versenyzőt is nyugodtan ide sorolhatom, 8 döntőből összelapátolt 4 ezüstéremmel...)

De visszatérve a témához. Napjaink magyar sportjának leghíresebb "örök vesztese" Cseh László volt egészen a mai napig.  A kopaszra borotvált fejéről elhíresült úszó 2005-ben nyerte első világbajnoki címét, de az elkövetkező években többször már nem sikerült a legnagyobbak között az áttörés.

Igaz, nyert tucatnyi EB-címet, de az úszás nem az a sportág, ahol a világ legjobbjai Európában hasítják a vizet. Három olimpián vett részt, Athénból egy bronzéremmel, Pekingből 3 ezüstéremmel, Londonból egy bronzéremmel tért haza. Teltek az évek, öregedett az ország Cseh Lacija, de hiába érkeztek a menetrendszerű VB-érmek is, az igazi felszabadult boldogság továbbra is hiányzott az arcáról.

Rögtön tegyük hozzá, az alapvetően vegyesúszó Cseh kortársa bizonyos Michael Phelps (volt), aki szerény 18 olimpiai aranyérmével különösebb bemutatást véleményem szerint nem igényel. A Földönkívüli érezhetően gyengült Londonra, ám ekkor a változatosság kedvéért egy Ryan Lochte tűnt fel a színen, és verte tönkre a mezőnyt vegyesben... A két amerikaival felvenni a versenyt továbbra is csak hosszokra lehetett, a végén mindig ők nyertek.

London után 27 évesen ott állt Cseh László olimpiai aranyérem nélkül. Úszóberkekben már-már vén tataként. (Ye Shi-Wen 15 évesen úszta le Lochtet, Egerszegi 14 évesen nyert először olimpiát). Két választása maradt. Vagy visszavonul tetemes éremmennyiséggel, a világ valaha élt legnagyobb sportolójának riválisaként, de olimpiai arany nélkül, vagy folytatja. A nehezebb utat választotta.

Újból belépett a mókuskerékbe, de megérezte, valamin változtatni kell, ha csodát akar csinálni. Korábbi sikerszámait, a vegyeseket háttérbe szorította, érkezett a pillangó. Abból is elsősorban a rövidebb számok. Hiába, na, öregként már nem lehet bírni hosszabb távon a tempót a fiatalokkal szemben.

Barcelonában már pozitív jelek mutatkoztak. Korábban sosem próbált számban, 100 pillangón ezüstérmet szerzett. A VB-n, nem az EB-n!

Közben belföldön is változások zajlottak, hosszú évekre visszanyúló edzői együttműködést szakított meg Turi Györggyel, közeget váltott. Radikális lépésekre szánta el magát sorban. Sokan már temették. Mondván a vesztébe rohan.

Miközben Cseh Laci csendben dolgozott, a magyar úszósport új csillagot talált helyette. Hosszú Katinka Shane Tusuppal társulva nekifogott a világ leigázásához. Sorra dőltek a világrekordok a rövidpályás medencében, érkeztek az (arany)érmek nagypályán is, az esküvő is megvolt. Az Iron Lady minden figyelmet magára irányított. Kanadai újságírókét is...

Közben pedig elérkeztünk Kazanyba, a 2015-ös világbajnokság helyszínére. A Katinka-lázban égő szaksajtó még arra sem kapta fel a figyelmét igazán, hogy Cseh Laci bronzérmes lett 50 méter pillangón, ami korántsem számított a legerősebb számai közé. Természetesen ehhez kellett Hosszú világrekord döntése is 200 vegyesen...

Az igazi áttörés azonban csak ezután következett. Cseh szépen beúszta magát első helyen a 200 pillangó döntőjébe, majd annak rendje és módja szerint meg is nyerte azt... Azelőtt a Chad Le Clos előtt, aki az olimpián ledöntötte Phelps verhetetlenségének mítoszát. Tíz esztendővel az első aranyérem után megszerezte második címét is Laci. Mellesleg már zsinórban a hetedik(!) VB-jén szerzett érmet...

A kazanyi verseny még zajlik, Lacinak is van még vissza versenyszáma, akárcsak az Iron Ladynak, de nagy összegben mernék rá fogadni, hogy a végelszámolásnál ismét Hosszú Katinka fogja kapni a legnagyobb reflektorfényt. Talán nem is baj. Ez az elképesztő kitartás, munka és elkötelezettség, amit Cseh tanúsít már évek óta csak egyetlen tényezőt hiányol a tökéletes befejezéshez: a Messiás-szerep elvesztését. Maradjon az csak meg Katinkának, aztán meglátjuk, mit kezd majd vele Rióban. Laci viszont a legjobb úton jár afelé, hogy 2016-ban utolsó nekifutásra robbantsa a legnagyobbat.

31 éves lesz akkor. Igazi Matuzsálem. A sportvilág legújabb csodája lenne. Miért is ne sikerülhetne?

Új éra

Stan the Man - Fotó: rolandgarros.com

Őszintén bevallom, amikor eldöntöttem, hogy a Roland Garros döntője után cikket fogok írni, biztos voltam benne, hogy a főszereplő Novak Djokovic lesz. Ugyan még csak a negyeddöntőkön voltunk túl, a szerb sikere számomra megkérdőjelezhetetlen volt. Szerintem nem voltam egyedül. Ennek ellenére, mint tudjuk, a versenyt nem a világelső nyerte...

Régóta követem a nemzetközi teniszvilág eseményeit. Egy olyan korban nőttem fel, amikor a fehér sportot két korszakos világsztár, Roger Federer és Rafael Nadal uralta. Abban az évben kezdtem el teniszezni, amikor a svájci játékos első Grand Slam trófeáját nyerte (2003), és mindössze néhány nappal korábban sikerült első diákolimpiai érmemet begyűjtenem, mint a spanyolnak első Garros sikerét (2005). Az elkövetkezendő esztendőkben ez a két játékos dominált a teniszvilágban, minden kisgyerek számára ők voltak a követendő példaképek. Én Federer-rajongó lettem.

A történelmi időszakot olyan összecsapások jellemezték mint a 2007-es és a 2008-as wimbledoni finálé, vagy a párizsi döntők. Felejthetetlen találkozók a mai napig. Valahányszor visszanézem 2008 Wimbledonjának negyedik szett tie-break-jét, borsódzik a hátam... Először a 2008-as Australian Openen sikerült más játékosnak belepiszkítani a félelmetes hegemóniába. A tettest Novak Djokovicnak hívták.

Egy oka volt csupán, hogy a leírt korszak nem lett örökre a tenisztörténelem legnagyobbja. Egyik játékosnak sem sikerült a klasszikus, egy naptári évben begyűjtött Grand Slam. Ugyanakkor mindketten eljutottak e rekord karrier-változatáig. A salakkirály Nadal 2015-re 9 Roland Garros sikerrel fordult, míg a fű koronázott királya, Federer 7 wimbledoni elsőséggel.

A nagy duó hegemóniája azonban lassan leáldozni kezdett. Miközben én felnőttem, ők megöregedtek. Fájdalmas leírni... A hatalmi és uralmi űrbe új játékosok törtek be, elsősorban Djokovic és Murray. Azonban a két nagy klasszisát jelzi, hogy a hátráltató körülmények ellenére (pl. Nadal sérülései) sem sikerült őket megtörni, nem csúsztak hátra nagyon a világranglistán. Továbbra is féltek tőlük a többiek, igaz már nem voltak "legyőzhetetlenek".

Kisebb tornákon még győzni tudtak, ám a Grand Slamek már inkább a szerb kezébe kerültek. A feltörekvő fiatal játékosok is meg-megvillantak, ám az igazi áttörést egyikük sem tudta elérni. A nagy négyesen kívül egyedül két "vén róka", Wawrinka és Cilic tudott győzni a legnagyobb tornák egyikén legalább egyszer. 2015 előtt már lehetett érezni: fordulóponthoz érkezünk.

Az Australian Open ismét Djokovichoz került, a világelső félelmetes játéka pedig odáig vezetett, hogy 10 év után először nem Rafael Nadalnak hívták a párizsi torna legfőbb esélyesét... Ez már önmagában komoly tőrdöfés volt a Federer-Nadalon felnövő nemzedéknek. Hát még, ami ezután következett...

A Roland Garros negyeddöntőiben először Federer vérzett el Wawrinkával szemben sima három játszmában, majd a Djokovic-Nadal mérkőzés következett. A négy közé jutásért. 12 évnyi teniszezés és tenisznézés után életemben először jutottam odáig, hogy egy meccsen a spanyolnak szurkoljak. Ő lett számomra a végső bástya, gyerekkorom Nándorfehérvárja, az utolsó szalmaszál, hogy a világ, amiben felnőttem, nincs pusztulásra ítélve.

Az eredményt tudjuk. Egy szettnyi küzdelem után szélvészként söpört végig Nadalon a világelső. Még játszmát sem veszített. Az ellen a játékos ellen, aki életében összesen 1(!) vereséget szenvedett korábban a párizsi salakon 10 esztendő alatt...

Ezzel a találkozóval egy korszak zárult le. Végérvényesen. A Federer-Nadal dominancia a múlté. A teniszükkel, játékstílusukkal együtt. Ez persze nem azt jelenti, hogy többet nem fognak tornát nyerni, de a fordulópont megtörtént, erről nem lehet vita.

Annak az oka pedig, hogy ez a cikk végül mégsem rezignált hangnemben fejeződik be, éppen pont egy svájci. Ugyanis Stan(islas) Wawrinka csodát tett. Erre más szó nincs. A bombaformában teniszező, Grand Slam győztesekkel játszadozó (Murray) szerb hiába nyerte meg ellene az első játszmát a fináléban, fordítani tudott, és párostársa után a második játékos lett, aki Nadal felnőtt pályafutása alatt Párizsban győzni tudott.

Kicsit úgy érzem magam, mint ahogy Horthy érezhette magát, amikor kijelentette, ő minden szélsőségesbe bele fog lövetni, csak a szélsőjobba ezt fájó szívvel, a vörösökbe örömmel teszi... Számomra tragédia, hogy ez a korszak végetért. De mégiscsak öröm, hogy az új idők első tanúja egy svájci, nem egy szerb... Az új éra ugyanis elkezdődött.

Felnőtt és U15-ös magyar bajnokság

4 arany, 1 ezüst egy képen - Fotó: Multi Alarm SE

Az év első igazán napsütéses hétvégéjén Pécsen mérte össze tudását a magyar tollaslabda elitje, egészen pontosan a 15 éven aluliak és a felnőttek krémje, ugyanis magyar bajnokság zajlott a basamalom úti csarnok falai közt. Ahogyan megszoktuk, parkolóhelyet megint rendkívül nehéz volt találni, főleg szombaton. Ugyanakkor az is kijelenthető, hogy nem az ismeretlen arcoktól hemzsegett a csarnok, sokkal inkább a sportág magyar művelőitől és azok kísérőitől. Nézzük, mi történt a hétvégén, kik voltak a főszereplők.

Ahol semmi sem változott: a Sárosi Birodalom

Voltak a hétvégének olyan eredményei, amelyek pontosan megegyeztek a tavalyiakkal, három ilyen pont Sárosi Laura nevéhez fűződik. A jelenlegi magyar tollaslabda nemzetközi szinten (is) legsikeresebb versenyzője idén sem adott esélyt a riválisoknak, mindhárom versenyszámát behúzta. Bár a puszta számok nem ezt mutatják, azért akadtak kisebb hátráltató tényezői is.

Női versenyzőről lévén szó, talán a női egyéni a legfontosabb versenyszám számára. Laura címvédőként vágott neki a küzdelmeknek, toronymagas esélyesként. A mezőnyben nagyon kevesen remélhették, hogy meg tudják majd szorongatni, végül csak egy embernek sikerült, Szőke Mónikának.

Laura első mérkőzésén ugyanis ő volt képes a szett nyerésre, egészen pontosan a második játszma elrablására, ezzel rövid ideig nehéz helyzetbe tudta hozni a címvédőt. Azért csak rövid ideig, mert a másik két játszma nagyon sima volt, egyedül ott látszott, hogy nem minden megy a legsimábban, hogy a döntő szett elején pár diadal-sikoltás azért elhagyta Laura száját...  Innentől viszont már sima út vezetett a címvédésig, Varga Orsolya és Kőrösi Ági sem tudott csodát tenni, az aranyérem Pécsen maradt. Immáron sokadszor.

Mindenképp érdemes viszont külön is kiemelni a kategória legnagyobb meglepetését, Kőrösi Ági remeklését. Tavaly ugyanazon a pályán hódította el az U19-es egyéni aranyérmet, ahol idén már a felnőttek között győzte le Gonda Daniellát az elődöntőben. Ez mindenképp komoly fegyvertény a Vízmű versenyzőjének, annak ellenére, hogy a döntőben csak epizódokra is tudta megszorongatni Laurát.

Sajnos a sorsolásnál továbbra sem kellett 128-as táblán gondolkodni, a magyar női elit kissé szűk. Habár a versenyszám hemzsegett az utánpótláskorú lányoktól, végül egyikük sem tudott áttörni, a rutinosabb versenyzők megőrizték helyüket a dobogón. Ez viszont azt jelzi, akik évek óta jók, továbbra sem felejtenek.

Laura ismét a csúcson - Fotó: Multi Alarm SE

Ami viszont nem sikerült egyéniben, az összejött párosban a fiataloknak. Ugyanis az OSC-s duó, Karsai Anett és Madarász Réka egészen a döntőig menetelt, ahol aztán csak a címvédőktől szenvedtek vereséget. Mondjuk itt is hozzá kell tennünk, hogy összesen 7 induló volt a kategóriában, egyszóval az indulók több mint fele éremmel térhetett haza...

A győzelmet ismét otthon tartották a Sárosi-testvérek, játszmát csak a debreceni anya-lánya párostól vesztettek, a döntőben pedig oktatták a budapesti lányokat. Összességében Laura második (időben a harmadik) aranyérme volt a legsimább.

Az egyedüli finálé, ahol meg tudták szorongatni az érdi lányt az a vegyespárosé volt. Itt ugyanis megismétlődött a tavalyi párosítás, két multis egység feszült egymásnak. Krausz Gergő és Sárosi Laura címvédőkét, Szatzker Marci és Bogdán Niki ezüstérmesként várta a döntőt. Végül aztán maradt minden a régiben...

Azonban korántsem volt olyan sima a menet, mint ahogy leírva látszik. Két szettben ugyan, de alaposan leizzadva tartotta meg az aranyérmet a "sztárpár". Tavaly is szoros csatát vívtak a felek, az idei finálé is kiegyenlített volt, azonban a döntő játszma most elmaradt. Szatzker Marci emberfeletti teljesítményt nyújtott, három ember erejével rohamozott, vagy védekezett a helyzet szerint, ám ez kevésnek bizonyult, Gergőék jobban bírták a kritikus pontokat fejben, ebben a számban is címvédés volt.

Ehhez a versenyszámhoz lehet viszont megemlíteni a hétvégé egyik legikonikusabb pillanatát. A Madarász-testvérek a debreceni duó elleni mérkőzésének döntő játszmájában hosszabbítás volt. Előnyt szereztek Csiszér Leventéék, mire Madarász Tomi a térdével ütőtörést imitáló mozdulatot tett. Annyira jól sikerült a trükk, hogy az ütő tényleg kettétört... A meccset amúgy elvesztették a pestiek.

A döntőben is volt egy törés, Bogdán Niki ütője bánta a találkozást Marciével. Az esemény kissé hajazott a Lakatos-Szenjai páros gyakorlatára, ezt Balázs sem felejtette el mellettem megemlíteni... A pontot egyébként Nikiék nyerték!

G és a többiek

Amit Laura a nőknél, azt Krausz Gergő a férfiaknál vitte végbe. Triplázott. Egyben három élő bajnoki címét meg is védte. Mellékesen érdemes megemlíteni, hogy vasárnap 6 mérkőzést vívott Mór büszkesége, három elődöntőt és három döntőt. Ezeken összesen 2 játszmát veszített, mindkettőt férfi párosban. Amúgy meg nyert 12-t... Aki ezek után kétségbe vonja egyeduralmát, elmehet kapálni.

A férfi egyéni versenyszám messze a legnépesebb, egyben a leginkább várt volt a hétvégén. A tizenhatos táblára kerülésért még selejtezőket is kellett vívni. A kvalifikációból végül Elek Marci, Dubicz Máté, Madarász Tomi és Horváth Kristóf harcolta ki a folytatást. Közülük aztán ketten a főtáblán is tudtak mérkőzést nyerni.

A hajdúszoboszlói torony, Elek Marci mondjuk alaposan megszenvedett azért a győzelemért. Ellenfele az a Gebhard Tamás volt, aki nemrégen még a szenior Európa bajnokságon nyert aranyérmet. Ebből könnyen következtethetünk arra, hogy a két játékos között életkorban nem kevés volt a különbség. A meccs három szettbe torkollott. Így logikusan arra következtethetnénk, hogy a fiatalság fizikai fölénye felőrölte a rutint. Ez azonban annyira nem történt meg, hogy hosszabbítás következett, amit aztán vérrel-verítékkel megnyert Marci, majd elterült a padlón, és akkora tapsot kapott, mintha magyar bajnok lett volna.

A fizikailag kissé megroggyant hajdúszoboszlóit Gradwohl Dani könnyedén megtörte a negyeddöntőben, ezzel bebiztosította érmét. Az elődöntőbe mellette még három másik multis versenyző került, a címvédő Krausz Gergő, a szezon elején igazolt Mester Józsi és a Lengyelországból nemrég visszatért Pytel Bence.

Közülük Józsinak volt a legegyszerűbb dolga, ugyanis a csúcsformájától messze elmaradó Szécskay Manón és a tanítványverés után visszalépő Horváth Kristófon keresztül vezetett az útja. Így gyakorlatilag izzadságcsepp nélkül biztosította helyét vasárnapra. Szintén nem szenvedett sokat a címvédő sem, miután Piliszky Andrást, majd Boros Balázst múlta felül sima játszmákban.

A legnehezebb dolga a legfiatalabbnak, Pytel Bencének volt. A tavaly még U17-ben magyar bajnok pécsi fiú ugyanis előbb háromszettezett az utolsó erőtartalékait is felélő Kereszti Zoltánnal, majd két szoros játszmában múlta felül a segesdi Popeit, Pádár Pált. Egyik esetben sem volt könnyű dolga Bencének, ám mindvégig kézben tartotta az irányítást, és megérdemelten jutott a négy közé.

Vasárnap már az elődöntőkkel folytatódtak a küzdelmek. Izgalmakat azonban nem igazán hoztak az összecsapások, Bence két sima szettben verte Gradwohl Danit, míg Krausz Gergő ellen Józsi a második szettben 0-15 után tudott először pontot szerezni... Mindkét esetben elmondhatjuk, hogy a későbbi győztes végig koncentráltan, nem kiengedve játszott, ennek köszönhetőek a viszonylag sima eredmények.

A fentiek után kialakult a párosítás, amit a sorsolás után egyből meg is tippeltem, még csütörtökön. Krausz-Pytel. Gergő címvédőhöz méltó játékkal, összeszedetten, módszeresen védte meg aranyérmét. Bencét csak dicséret illetheti, hiszen 18 évesen férfi egyéni magyar bajnoki finálét játszhatott, ahol az első játszma elejét leszámítva végig megilletődöttség nélkül játszott. Kitűnő labdameneteket láthattak a nézők, talán a legszínvonalasabb döntőről beszélhetünk a hétvége folyamán. Végül Gergő győzött, a papírformának megfelelően, kérdés, hogy ez a dominancia folytatódik-e az elkövetkező években, eljuthat-e esetleg Tóth Henrik-i szintre.

Mellettem az utódom? - Fotó: Multi Alarm SE

A férfi páros versenyszám mindig a legkiegyenlítettebb, legszorosabb. Általában ez szokott az a kategória lenni, ahol egyedül veszélybe kerülhet a pécsiek hegemóniája. Ez idén sem volt másképp. De akárcsak tavaly, ismét a multisok örülhettek a végén, Krausz Gergő és Szatzker Marci megvédte címét.

Nem meglepő módon itt született a legtöbb meglepetés, többek között a Pytel-Szenjai páros sikere a Gebhard-Mester duó ellen vagy a versenyszám nagyágyújának számító Kereszti-Szikra formáció kapitulációja az elődöntőben. A pécsi duót azonban senki sem tudta meglepni, a debreceniek is csak megszorongatni tudták őket.

A fináléba a hétvége legnagyobb meglepetéseként Dubicz Máté és Nagy-Szabó Levente egysége került be, így lehetővé téve egy tiszta Fehér megyei finálét. Itt említsük meg, hogy a négy játékosból három Bánhegyi Gábor tanítványa volt még pályafutásuk hajnalán. Habár a papírforma szerint simán a pécsieknek kellett volna nyerniük, a nagy-szabói fanatizmus és Gergő fáradtsága (ha egyáltalán létezik olyan) együttesen kiharcolta a döntő játszmát. Aki viszont bombameglepetést vizionált, hamar csalódott, ugyanis Marciék ellentmondást nem tűrve hozták a harmadik szettet, itthon tartva e kategória aranyérmeit is.

Összességében elmondhatjuk, hogy jelenleg Magyarországon Krausz Gergőnek nincs ellenfele. Egészen pontosan olyan, aki versenyez is, ugyanis egy edző van még, aki képes legyőzni... Mögötte azonban rendkívül sűrű a mezőny, bárki legyőzhet bárkit. Bence előretörése jelzi azonban, hogy az új generációval is számolni kell. Elsősorban Gergőnek, ha jövőre is triplázni szeretne.

Madarász továbbra is legyőzhetetlen

Két versenyző volt a hétvégén, aki U15-ben és felnőttben is elindult, Madarász Réka és Papp Tittína. Ebből könnyen kikövetkeztethetjük, hogy kettejük küzdelmét várhatta a nagyérdemű a bajnoki címért. Végül azonban mégsem ez történt, a szegedi Sándorházi Vivien először a pécsi lányt múlta felül, majd pár pontra volt attól, hogy reális esélye legyen a ledönthetetlennek hitt bálvány ledöntésére is.

Az elődöntőkig sok meglepetés nem történt a lányok egyéni versenyszámában, mindhárman gond nélkül biztosították helyüket a 4 között. A sorsolás úgy hozta, hogy Réka kapta ellenfélnek a negyedik tényezőt, jelen esetben a debreceni Szoták Kittit. Jól jellemzi a mezőnyt, hogy a második játszmában 21-2-re nyert a budapesti lány...

A másik párosítás már jóval szorosabbnak ígérkezett, a lengyelországi párospartnerek vívtak meg a fináléért. Szoros is volt a meccs egy ideig, később azonban Titti már nem tudott mit kezdeni Vivi rohamaival, így két játszmában búcsúzott.

A finálé előtt nem sokan mertek volna arra fogadni, hogy Madarász esetleg kikaphat. Végül azonban majdnem igazuk lett volna. Az első szett úgy lett 26-24 Rékának, hogy mindkét fél több játszmalabdát hagyott kihasználatlanul. Az érzelmek gyorsan a magasba hágtak, mindkét lányt tüzelte a saját szurkolótábora, élen a kék melegítős szegediekkel.

Azonban hiába tett meg mindent a Tisza-part, a második felvonásban már dominált a pesti versenyző, és nagy nehezen kiszenvedte a bajnoki címet. Habár a két játszma önmagában sima eredményt sejtet, valójában ilyen közel nehezen lehetett volna kerülni a legyőzhetetlen Madarász megveréséhez. De mivel azonban ez nem történt meg, továbbra is áll az állítás, miszerint Rékát 15 éven aluliak nem tudják legyőzni...

A duplázás idén nem volt olyan egyszerű, mint tavaly, ugyanis Madarász állandó párospartnere, Karsai Anett kilépett a korcsoportból, így új társsal, Kónya Bernadettel állt rajthoz az OSC büszkesége. Az elődöntőben Szeged-Pest csata volt fővárosi sikerrel. A másik ágon azonban már nem volt ilyen egyszerű a képlet, a hazaiak párosa Kiss Fannival és Varga Borókával szerény 50 percig harcolt a debreceni-vízműves koalícióval, hogy biztosítsa helyét a döntőben.

Miután kiharcolták a jogot, nem is tétlenkedtek a multis lányok, gyors 11-1-el nyitottak, majd 18-10-ra is elhúztak Rékáéktól. Ám nem női párosról beszélnénk, ha nem érkezne a slusszpoén, a budapestiek 21-19-el hozták a szettet, majd daráltak a második játszmában... Csodás női páros!

Így tehát sikerült a dupla, egyben a címvédés Madarász Rékának, ebben sem változott semmi sem 2014-hez képest. 

Szeged mindent vitt

A hétvége negyedik aranyhalmozója Krausz, Madarász és Sárosi mellett az a Pápai Balázs lett, aki ellentmondást nem tűrően gyalogolt végig a 15 éven aluli fiúk mezőnyén, miközben a páros versenyszámot is elhódította Kőműves Csongor oldalán.

A fiú egyéni versenyszám hemzsegett az izgalmasabbnál izgalmasabb háromszettes mérkőzésektől, én azonban mégis csak egyet emelnék ki most. Talán a szívem miatt, de a Kováts Máté-Kiss Bence csoporttalálkozó kiemelkedik a hétvégéből. Tudni kell előzményként, hogy a két fiú meccsének mindössze a csoportelsőség volt a tétje, a továbbjutásuk már az első ütés előtt biztos volt. Ennek ellenére nem alibizték el a srácok a dolgot, egy szerény 56 perces performanszot rittyentettek az egyes pályára...

Az első szettben fej-fej mellett haladtak a felek, két pontnál több nem nagyon volt a differencia. Ezen később úgy módosítottak a fiúk, hogy 20-20 után már biztos, ami biztos alapon felváltva nyerték a pontokat. Miután ezt menetrendszerűen már egy ideje csinálták, felötlött bennem egy tavalyi élmény, Végh Miklós barátom legendás 29-27-e Zsembery Norbert ellen. Azonban 27-27 után titkon már abban reménykedtem, hogy életemben először láthatok döntő pontot versenyen. Ettől az élménytől végül Kiss Bence fosztott meg, miután 29-27-el behúzta a játszmát...

De természetesen a későbbiekben sem csalódtunk a srácokban, ott folytatták, ahol a pihenő előtt abbahagyták. Szépen elmentek 20-20-ig, majd egy pont Debrecennél, egy pont nálunk. Máté akárhogy is számolom, legalább 4 meccslabdát hárított, mire 26-24-re be tudta gyűjteni a szettet.

Ezek után már jogos volt az elvárásunk, hogy legalább egy 22-20-at kapunk a döntő játszmára, ám ezúttal csalódnunk kellett, a debreceni fiú megelégelte a közönség kiszolgálását, és 21-16-al csoportelsőként továbblépett.

Személy szerint a nagy kavarodásban a későbbiekben elsősorban csak Máté meccseit követtem figyelmesen, így lemaradtam a Dulcz-Szarvas háromszettről is többek között. Láttam viszont Nagy Márton és Máté mérkőzését, ahol a pécsi fiú a második játszmában 14-18 után Tóth Henrik-i hagyományokat idézve tudott fordítani. Igaz a győzelem nem lett meg, de azért ez sem kis teljesítmény.

A vasárnapi elődöntőkbe két seregélyesi és két szegedi fiú került be, közülük aztán a papírformának megfelelően Pápai Balázs és Dulcz Zsombor jutott a fináléba. A korosztály utolsó meccse már nem hozott izgalmakat, a szegedi versenyző esélyt sem adott ellenfelének.

Ugyanakkor ami sikerült neki egyéniben, az hatványozottan jött össze neki párosban is. Kőműves Csongorral az oldalán még a csoportban hatástalanították a legkomolyabb kihívót, a seregélyesi duót, majd Szarvas Ádámékat oktatták az elődöntőben, végül egy tisztán szegedi döntőben saját öccsét és párját győzték le. Az eredményekhez nincs mit hozzáfűzni, semmi kétség afelől, hogy U15-ben Pápai Balázs magasan kiemelkedik a mezőnyből.

Szeged és Seregélyes kisajátította a dobogót - Fotó: Multi Alarm SE

Összességében elmondhatjuk, hogy az a magyar bajnokság nem a meglepetések versenye volt. Az összes versenyszámban érvényesült a papírforma, a pécsiek mind az 5 felnőtt aranyérmet otthon tartották, míg Sárosi Laura és Krausz Gergő is triplázott. A fiataloknál nagyon erős a szegedi dominancia, egyedül Madarász Réka töri azt meg, igaz elég magabiztosan. Az elkövetkező hetekben a többi utánpótlás korosztályban is sor kerül a megmérettetésre, kérdés ott lesznek-e nagy meglepetések. Pécs idénre búcsúzik, egy év múlva ugyanitt találkozunk!

Fall Barbarossa

Vajon mosni fogja kezeit? - Fotó: rangado.hu

 

Nem tudom, hányan emlékeznek még a Román-magyar vagy a Legyen tánc című bejegyzéseimre tavaly őszéről. Akkor az ismét (?) hullámvölgybe kerülő magyar labdarúgó válogatott körüli felfordulásról, edzőváltásról és az ezek által kiváltott eredményekről osztottam meg véleményemet. Azóta eltelt egy tél, itt az ideje, hogy a tavaszi hadjárat előtt számba vegyük javainkat.
 

A válogatott labdarúgás egyik legfontosabb alkotóeleme az edző. Nálunk a tavalyi ősz legnagyobb durranása éppenséggel pont a szövetségi kapitány-ügy volt. Dárdai Pál először három mérkőzésre lett megbízott vezető a villámkarriert befutott Pintér Attila helyett, majd korábbi nyilatkozatai ellenére bejelentette, a selejtezők végéig marad. A pécsi szakember a télen sem tétlenkedett, lecsapott a hirtelen jött lehetőségre, és a Hertha Berlin vezetőedzője lett. A fővárosiak eredményei nem voltak éppenséggel túl fényesek, így Dárdait rántották elő a varázscilinderből. A "mi Palink" villámgyors karriert csinált így magának, egy év alatt szimpla utánpótlásedzőből magyar szövetségi kapitány és Bundesliga-tréner lett egyszerre (!). Bár bombarajtot nem vett a Berlin, munkásan, vérrel és verítékkel elkezdtek kikászálódni a gödörből, jelenleg nem is állnak kiesésre. Edzőnk tehát szakmailag jó passzban van, semmi sem akadályozhatja, hogy diadalra vezesse a nemzeti tizenegyet 2015-ben.
 

Habár úgy tűnik szövetségi kapitány kategóriában nyerőek vagyunk, játékosok ügyében már korántsem ilyen fényes a helyzet. Mint általában. Válogatottunk nagy része már itthon játszik, amivel nem is lenne probléma, ha a magyar NB1 olyan színvonalon lenne, mint 40 évvel ezelőtt. Esetleg még a 30 is jó lenne...
 

Jelenleg azonban a pontvadászat színvonala erősen kétséges. Adott a statisztikák szerint Európa egyik legjobb formában lévő védelme (Videoton!), amely gond nélkül uralja a mezőnyt. Mögöttük pár csapat még kapaszkodik, köztük az éppen jó évét futó MTK vagy az ismét világforradalmi hangulatban lévő Fradi.
 

Idén tavasszal azonban nem csak vasárnapi zárva tartást, hanem brókerbotrányt is kaptunk ajándékba. Futballunk feddhetetlenségét és erkölcsi tisztaságát kiválóan bizonyítja, hogy az első problémák pont egy NB1-es együttes körül adódtak. A Győrt szponzoráló (?) Quaestor bedőlt, kiszállt az Audi is, így a magyar foci utóbbi idejének egyik legeredményesebb csapata bizony nagy bajba került. Az már csak mellékes, hogy T. Csaba elnök-milliárdos már előzetesben van...
 

Miközben a Rába partján már nincs pénz, máshol soha nem is volt. Az NB1 legnagyobb izgalmait egyértelműen a hátsó régióban küzdő kiscsapatok élet-halál harca nyújtja. A helyezések fordulónként változnak, 5 csapat is komoly eséllyel pályázik az NB2-be. Megnyugodhatunk, a Puskás Akadémia nincs veszélyeztetve, Felcsút büszkeségei a dicsőséges 10. helyen állnak... Ráadásul még játékost is adnak a válogatottba, a hungarian tiki-taka király Fiola Attila személyében.
 

Száz szónak is egy a vége, a magyar első osztály nincsen a csúcson. Ettől függetlenül még játszhatnának kiváló magyar játékosok a gyatra csapatokban. Elvileg. Főleg mivel tudjuk, hogy minden hibáért a külföldiek a felelősek, elsősorban a színesbőrű légiósok, akik belülről bomlasztják világszínvonalú futballunk. A haza fiai pedig csak az ő aknamunkájuk miatt romlanak el. Gyakorlatilag azonban pár kivételtől eltekintve (Gera, más most éppen nem jut eszembe) válogatott játékosaink inkább csak szürkülnek a mezőnybe, minthogy kiemelkednének és pozitív példát mutatnának a fiatalok előtt.
 

Ha az itthon játszó focistáinknak nem is sikerülne megtáltosodni címeres mezben, légiósainkra akkor is számíthatunk. Elvileg. Gyakorlatban is, csak kérdés mennyi hasznunk lesz belőlük, hiszen legtöbben csak padoznak klubjaikban. Ennek ellenére bízzunk bennük, hátha rám cáfolnak. A névsort böngészve pár régi ismerőssel is találkozhatunk, így például Leandróval vagy Tőzsérrel. Az ínyenceknek felhívnám a figyelmét Krakkó legújabb sztárjára, bizonyos Guzmicsra is.
 

Összességében egy klasszis edzővel és egy szürke csapattal rendelkezünk. Mivel csoportunk nem éppen acélos, és a kijutási lehetőségek is rendkívül kedvezőek kis szerencsével akár sikerülhet is a nagy feladat. Ehhez természetesen sok minden szükséges, például Dárdai tartása vagy játékosaink kishitűségének átmeneti megszüntetése. De a legfontosabb tényező ismét a közvélemény lesz, a maradék 9999999 szövetségi kapitány. Az ő reakcióikon fog a helyzet eldőlni.
 

A hadjárat tehát tavasszal indul. Egészen ősz végéig fog tartani, ez idő alatt hat mérkőzést kell megvívnunk. Jelenleg a harmadik helyen állunk a csoportban. Első ellenfelünk, Görögország az utolsó. Itthon fogunk játszani. Sima papírforma? Meglátjuk.
 

Abban biztosak lehetünk, hogy nagy nemzeti összeborulásban vagy gyászban idén sem lesz hiányunk. Szeptember 4-én Romániát fogadjuk. Ha minden jól megy, ott leszünk Párizsban. Nem csak aláírni. Csak addig össze ne dőljön a keleti front...

Tollaslabda osztályozó

A pécsiek már készen állnak - Fotó: Pytel Bence

A 2014/2015-ös szezon első csapatszintű eseménye, a budapesti osztályozó feladata eldönteni, hogy jövőre melyik klub csatlakozhat a Multi Alarm SE, Debrecen, Zrínyi hármashoz az első osztályban. Hozzá kell tenni, hogy a ma pályára lépő három együttesből, csak kettő juthat fel, ugyanis a pécsiek második számú csapata nem szerepelhet a legmagasabb osztályban, mert ott már van egy Multi. Így tehát a Vízmű, Fehérvár duóból fog kikerülni a feljutó gárda. A Vízmű csarnokából élő közvetítéssel jelentkezünk.

A napot a Fehérvár-Multi találkozó nyitja. A pécsiek részéről már meghallgathattuk Lakatos Levente csodás üdvözlőbeszédét is, amit egyhangú elismeréssel fogadtak még az ellenfél játékosai is. Az összecsapás két férfi egyénivel kezdődik. Nagy-Szabó Levente Letsch Péterrel, míg Dubicz Máté az ifjú Pytel Gergővel küzd meg. A találkozó érdekessége, hogy Dubicz korábban évekig Pécsen játszott, bajnok is lett a Multival, így ismerheti a baranyaiak játékosait.

Természetesen Gergő messze a legfiatalabb a pályára lépők közül, 15 évesen ennek ellenére kiválóan veszi fel a küzdelmet  az idősebbekkel. A mérkőzés állásáról nem egyszerű információt szerezni, ugyanis eredményjelző tábla nincs, a bírók hangja pedig korántsem elég acélos, hogy túlszűrődhessen a lelkes pécsi drukkerek szurkolásán.

Az első játékrész után mindenesetre Gergő vezet, 11 pontja már biztosan van. A folytatásban sem változik a játék képe, Dubicz rengeteg hibával játszik, míg Gergő okosan kihasználja az adódó lehetőségeket egy-egy szép poén beütésére.

Reng a csarnok a pécsiektől. Jogosan, ugyanis zsebben az első játszma. Gergő 21-17-re nyeri a szettet. Miközben a pécsi srác behúzta a saját első szettét, Letsch Peti elvesztette a sajátját, így egyenlőre kiegyenlített a küzdelem.

Fordulni látszik a játék képe, legalábbis a Dubicz-Pytel meccsen. A rutinos fehérvári kezdi magát összeszedni, kevesebbet hibázik, ez pedig egyenlőre elég a vezetéshez. Változatos második játszma után Dubiczé a szett, 21-19-el. Következhet a harmadik felvonás.

Közben a másik pályán Nagy-Szabó Levente megnyerte a mérkőzést, ezzel az első pont a Fehérváré. A felszabaduló pályán Mórocz Ákos és Szenjai Balázs méri össze erejét. Múlt héten Budapesten találkoztak egy elődöntőben, akkor három játszmában az esélytelenebbnek vélt fehérvári nyert. A papírforma ennek ellenére megint Balázs mellett áll, nagy meglepetés lenne, ha nem a nagykozári fiú nyerne.

Dubicz vagy Pytel? Közeledik a véghajrá, a meccs még nyitott. Bravúros pont után szett, mérkőzés Dubicznál. A harmadik játszmában már érvényesült az erőfölény, nem sikerült Gergőnek megtartania halálpontos játékát. Két egyéni mérkőzés után 2-0 a Fehérvárnak.

Mórocz Ákos továbbra sem érzi magát esélytelenebbnek, 21-18-al övé az első játszma. Balázs innentől nem hibázhat. Miközben ők pihennek, Hircze Nóra és Papp Tittína kezd melegíteni. Kezdődnek a női mérkőzések.

Szurkolói életkép - Fotó: Pytel Bence

 Balázs simán behúzta a második szettet, ott is döntő szett jön. Hircze Nóra behúzta a másik pályán az első játszmát, szoros végjátékban. Ha egyszer beindul a Szenjai-úthenger... Az elveszített első játszma óta végig a kezében tartotta az irányítást, makd felőrölve ellenfelét megszerezte a pécsiek első pontját. Ezzel 2-1-re módosult az állás.

Érkeznek a második női egyéni résztvevői is, Kőmíves Dóra és Szűcs Hella a parketten. Majd felrobbant a csarnok! Drámai végjátékban, 20-19-nél meccslabdát hárítva, 23-21-re behúzta a második játszmát Titti, ezzel a döntést kitolta a harmadik szettre. A lélektani előny most egyértelműen a pécsieknél, ezt kiválóan jelzi a két szurkolótábor közti hangerőkülönbség is.

A másik pályán már nem ilyen biztató a helyzet pécsi szempontból. Kőmíves viszonylag simán, magabiztos 21-13-al húzta be az első játszmát. Titti ettől függetlenül továbbra is nyeregben, a döntő szett félidejében ő fordul előnnyel.

A magabiztosság meghozta gyümölcsét, lehengerlő játékkal, akárcsak Balázs, Titti is szetthátrányból állt fel, ezzel 2-2-re módosította az összesített állást. Ami sikerült a pellérdi lánynak, az Hellának nem, így Kőmíves Dóra győzelmével a Fehérvár 3-2-vel átvette a vezetést.

A mérkőzések a férfi párosokkal folytatódnak. Pályán a Lakatos-Végh páros is, ellenfelük a két Levente, Hircze és Mihályi lesz. A másik párosításban pedig Letsch Peti és Szenjai Balázs méri össze erejét Dubicz Mátéval és Nagy-Szabó Leventével.

A meccsek teljes mértékben hozzák az elvárt izgalmakat, az egyik pályán 21-19-ig fajult a játék, míg a másikon 22-20-ig. Az eloszlás egyenlő, mindkét csapat behúzott egy-egy játszmát. Ismét bebizonyosodik, hogy a férfi páros a tollaslabda leglátványosabb versenyszáma, csupa szemetgyönyörködtető megoldást láthatunk, és egy pillanatig sem lehet szem elől téveszteni a pályát, mert különben könnyen lemaradhatunk egy látványos pontról.

A másik párosításban is a fehérváriak örülhettek a végén, kiegyenlített küzdelem végén Dubiczék bírták jobban a kritikus pontokat, így behozhatatlan, 5-2-es előnyre tett szert a Fehérvár. A maradék két meccs már csak az eredmény kozmetikázására lehet jó a pécsieknek.

A női párosban majdnem sikerült a bravúr Fanninak és Hellának, végül azonban itt is nyertek a fehérváriak, az utolsó mérkőzés előtt már biztos, 6-2-es előnnyel rendelkeznek. A vegyespárost pécsi félről Papp Tittína és Pytel Gergő, székesfehérvári részről Antal Erika és Mihályi Levente vállalta.

Az utolsó mérkőzés is a sárga mezeseké lett, ezzel a hivatalos végeredmény 7-2 a Fehérvár javára. Az osztályozó a hazai Vízmű és a pécsiek összecsapásával folytatódik. A sima eredmény nem feltétlenül tükrözi az igazi erőviszonyokat, ahogyan a Multi vezetőedzője, Yasen Borisov is elmondta, Gergő vagy Letsch Peti meccsén simán állhatott volna a szerencse a pécsiek oldalára is, az elveszített férfi párosokról nem is beszélve. Ennek ellenére megérdemelték a fehérváriak a sikert.

Kezdenek a házigazdák is - Fotó: Kováts Máté

A második összecsapás egy Letsch-Szerecz rangadóval kezdődik, de pályára lép Szenjai Balázs is a második párosításban. A hangulatra nem lehet panasz, a hazaiak kissé hevesebbnek bizonyulnak szurkolás tekintetében, mint egy véletlenszerű MTK-drukker... Az egyes számú egyéni rendkívűl kiélezett és kiegyenlített csatát hoz eddig, Letsch Petit különösebb módon nem zavarja ellendrukkereinek ricsaja, becsületesen tartja a döntetlen közeli eredményt Szerecz Mártonnal szemben.

Balázsnak eddig nem megy igazán, a Vízműves tréner, Király Ákos nyerte az első játszmát ebben a párosításban. Szerecz is betette a közösbe a saját részét, 21-19-el bizonyult jobbnak Letschnél az első játszmában. A meccset jól jellemzi, hogy még 20-16-nál sem lehetett biztos az ember a győztes személyében, majdnem onnan is vissza tudott kapaszkodni a multis srác.

Amilyen hosszú és szoros volt az első játszma, annyira lett sima a második. Szerecz fizikailag és mentálisan is felőrőlte Letsch Petit, így az összecsapás első pontja a hazaiakhoz került. Gyorsan érkezett viszont az egyenlítés! Balázs 3 szettben fordított, ezzel egalizált. A pályára Pytel Gergő és Papp Tittína érkezik pécsi részről, Horváth Barnabás és Kőrösi Ágnes ellen.

Bár az elején szorosabbnak ígérkezett, Pytel Gergő tanítanivaló magabiztossággal értékesítette az első játszmát Horváth Barnabással ellen. A lányoknál is a rutin bizonyult jobbnak az első szettben, Kőrösi Ági örülhetett.

Végül maradt az iksz ismét, ugyanis Gergő és Ági is magabiztosan nyerte a második szettjét is, ezzel 2-2-es eredménnyel cseréltek a felek. Második női egyéni mérkőzésként Szűcs Hella Ádám Krisztinával küzd meg, míg a Letsch-Szenjai páros a Kálfalvy-Márki duóval. Elég gyanús, hogy az eredmény megint nem fog elmozdulni a döntetlenről...

Micsoda játék! A férfi páros valami elképesztően izgalmas, 22-20 lett az első játszma úgy, hogy 20-20-nál egy iszonyat mázlis neccel nyertek pontot a pécsiek... Mindenesetre a szerencse is része a játéknak, ezzel is számolnia kell annak, aki sportolónak megy... A másik pályán Ádám Krisztina kivégzést rendezett, 21-3, 21-7-el.

Újabb fordulat. A Vízműves páros egalizált, döntő szett következik. Közben a másik pályán Mikiék mérkőznek a Király-Szerecz duóval.

Balázs, a levegő ura - Fotó: Kováts Máté

Végül győzedelmeskedtek a pécsiek, 3-3-ra módosult az állás, jöhet a női páros mérkőzés. A második férfi párost a hazaiak húzták be, az utolsó kettő találkozó előtt így ők fordulhatnak előnnyel.

A női páros összecsapáson a hazaiak hengereltek. A pécsi lányoknak nem volt sok esélyük a pontszerzésre, 5-3-ra változott az eredmény. Már csak a vegyespáros végeredményét várjuk. Ott Papp Tittína és Pytel Gergő küzd Ádám Krisztinával és Kálfalvy Dániellel.

Mint a forgószél, úgy söpört végig az első játszmában a hazaiak párosa a pécsieken. A szurkolók által is hajtott Kálfalvyék legnagyobb doppingszere még így is a nagy visszatérő, Ádám Krisztina, akinek fanatikus hozzáállása ellentmondást nem tűr.

Az utolsó mérkőzést is a hazaiak húzták be, ezzel 6-3-ra győztek. A feljutást eldöntő mérkőzést már nem tudtuk végignézni, mert Pécsig hosszú az út, és az időjárási  körülmények sem voltak tökéletesek. Köszönjük a figyelmet, segítőim nevében is!

Sítábor 2015

A táj gyönyörű volt - Fotó: Panta Kamilla

Tizenkettedikes diák vagy, akinek elege van már az egész hajcihőből, amit utolsó évnek neveznek? Éppen túlvagy a szalagavatódon, de semmi kedved megkapni félévi bizonyítványodat, ami természetesen nem úgy sikerült, ahogy az "egy 18 évestől elvárható"? Kipróbálnál egy új sportágat? Esetleg csak jól éreznéd magad a barátaiddal? Vagy csak szimplán eleged van a csonkakúpokból? Ha a fentiekből egy sem igaz rád, akkor se ess kétségbe, a javaslatom számodra is ugyanaz lesz. Sítábor.

Január végén körülbelül félszáz januszista diák választott az előző kérdésnél helyesen, és ragadta meg ezt a fantasztikus lehetőséget, amit sítábornak hívnak. Köztük én is. 2015-ben eddigi legjobb döntésem volt. Hogy miért? Ha velünk voltál Ausztriában, úgyis tudod a választ. Ha viszont nem, akkor most leírom. Léceket felcsatolni, indul a menet! Természetesen szigorúan fekete pályán!

Érdekes sport ez a síelés. Mivel Magyarország legmagasabb csúcsa akkora, mint egy gyengébb alaptábor az osztrákoknál, a sportágak közti népszerűségi listán valahol az utolsó harmadban kulloghat. Az átlag magyar még ha szeretne is, szinte esélytelen, hogy eljusson az alpesi tájakra, hiszen tőlünk nyugatabbra más mértékkel mérik a pénzt. Így ez a kiváltság megmarad a felső tízezernek, valamint a fanatikusoknak, akik egész évben a télre spórolnak. Éppen ezért volt óriási lehetőség, hogy gyakorlatilag aprópénzért (18 euró) eljuthattunk erre a hatnapos útra. Összehasonlításképp: a rántott hús 14 euró körül van a pályákon... Egyszóval nagy mázlink volt.

Utunk pihenőkkel együtt körülbelül 8 óráig tartott célállomásunkig, ebből természetesen csak a magyar szakasz szerény 3 órát követelt magának... Főhadiszállásunk a rendkívül találó Alpenhaus Aigen nevet viselte. Hamar kiderült, hogy némettudásunkat nem itt fogjuk továbbfejleszteni, miután a személyzetből gyanúsan sokan értették meg, amit egymás közt beszéltünk. A magyarok által üzemeltetett épületet két szóval puritánnak és praktikusnak nevezném. Pontosan annyit nyújtott, amennyire egy magyar gimnazista csoportnak szüksége van. Reggelit, vacsorát és szobánkénti WC-t. Bónuszként még csocsó, pingpong és darts is rendelkezésre állt. Vagyis ideális körülmények közt készülhettünk a hegyek bevételére.

Első síelésünk helyszíne Riesneralm volt. Mecsekhez szokott szememnek egyből feltűnt, hogy itt bizony kissé mások az méretek... Bemelegítő mozdulataimkor figyeltem fel a 2-es jelzésű piros pálya utolsó lejtőjére. Első gondolatom egyből az volt, ezen lehetetlen élve lejönni... Később kiderült, mégis lehetséges, ugyanis most is írok.

A megérkezés után először végeztük el a napi rutint. Sílécek, botok a csomagtartóból ki a hóba, bakancs lecserélése kötésre, valamint csoportgyülekező. Pénteken még elég káoszosnak tűnt, kedden viszont már percre pontosan ment minden. Mint oly sok más dolog is ebben a táborban.

Amint végeztünk az előkészületekkel, mindenki ment a saját csoportjába. A tápláléklánc tetején a profik helyezkedtek el, masszív 12.D-s keménymaggal. Vezetőjük az a személy volt, akiről egyedül tudom valószínűsíteni, hogy esetleg jobban síelhet mint a Boss. Egyszóval Varga Balázs legrosszabb esetben is 2. Az ő irányításával hódították meg a legkeményebb pályákat is a legügyesebb diákok (köztük mentorom, Rinfel Andris is).

12. D elit - Fotó: Szabó Attila

Kevésbé profik, de még mindig nagyon jók kerültek Szlovák Tanár Úr csoportjába. Róluk sokat nem tudok mondani, miután valamilyen oknál fogva velük csak nagyon ritkán találkoztam a pályán. Abban biztos vagyok, hogy ide tartozott a két bükkösdi vagány, Ócsai I és Ócsai II is.

A sorban a gyengébbik haladók következtek. A legváltozatosabb csoport. Itt bárki megtalálhatta a kedvére valót, a féktelen száguldozást preferálóktól (Kováts Máté és brigádja) a megfontoltabb, technikásabb siklást kedvelőkig. Vezetőjük láttán nekem valahogy mindig egy szovjet-finn háborúból hazatérő síezred veteránja jutott eszembe. Ha a jövőben Magyarországnak netán szüksége lenne ilyen jellegű haderőre, én mindenképpen Ódor Tanár Urat ajánlanám a döntéshozók figyelmébe. Megfontoltságával és törhetetlen nyugalmával minden közlegénynek példát mutathatna.

Végül pedig következzen a tápláléklánc legalja, a "Baby Team". Vagyis mi, a kezdők. Habár mi voltunk az elején a leglassabbak és legfélénkebbek, a legjobban biztosan mi jártunk, ugyanis egyedüli csoportként két tanárt is kaptunk. Szűcs Ibolya Tanárnőt, aki velünk együtt sajátította el a síelés alapjait, és állandó mosolygásával és optimizmusával végig tartotta bennünk a lelket, még a sokadik esés után is. És bizony mi kaptuk meg a buszunk legjobb síelőjét (remélem, Laci bácsi nem Magyarországra emigrált osztrák lesikló olimpikon), a piros kabátos Bosst, akinek tényleg csak meg kellett fogadni a tanácsait, és máris ment minden, mint a karikacsapás. Vagy legalábbis majdnem minden. Egyszóval csoportunk vezetője Csaba bá volt.

A csapat bemutatása után következzen egy kis leírás a helyszínről. Pontosabban a helyszínekről, ugyanis Riesneralm mellett hétfőn Tauplitzon is megfordultunk (ha jól emlékszem, itt nyert 5 évesen bronzérmet Balázs). A két pályarendszer között egy hatalmas különbség volt: a felvonózás és lesiklás időaránya. Az összehasonlításból Riesneralm jött ki jobban, valószínűleg a többség számára ez a hely is maradt az emlékezetesebb. Nekem mindenképp, hiszen ott álltam először sílécre, ott estem el életemben először, majd még vagy ötvenszer, valamint ott száguldottam le golyóban arról a bizonyos "lehetetlen" lejtőről.

A különbségek mellett természetesen voltak hasonlóságok is. Az időjárás például, amely szerintem csodás volt. Síeltünk havazásban, ködben, de tiszta napsütésben is. Szintén megegyezett az infrastruktúra színvonala is. Valahogy mindig minden olajozottan működött, a felvonók mentek, a pályát takarították, sőt még hóágyúzták is. Egyedül az oktatópálya serpája hagyott bennem negatív nyomot. Miatta kellett ugyanis felgyalogolnunk a "hegytetőre". Végül pedig még egy hasonlóságot meg kell említeni: az árak színvonalát. Ausztria ugyanis Ausztria, a sípályák vendéglátóegységeiben jobban jár az ember, ha nem számolja át az eurót forintra. Így talán nem kap azonnal szívrohamot...

Utunk során viszont nem csak a havas pályákat látogattuk, vasárnap este egy rövid fürdőzést is beiktattunk egy közeli wellness központban. Az már mellékes, hogy a repertoár nem volt éppen kifogyhatatlannak nevezhető. Ennek ellenére a hóesésben fürdés, a merészebbeknek pedig a hóangyal készítés biztosan örök élmény marad.

Utóbbihoz ugyan nem voltam elég bátor és rámenős, ennek ellenére a hat nap alatt én is megszámlálhatatlan emlékkel lettem gazdagabb. Élménynek ugyan nem nevezném, de fontos megemlíteni, hogy kiderült, az Alpenhaus Aigen nincsen bekamerázva. Legalábbis a mélygarázsa biztosan nem...

A "Baby Team" - Fotó: Horváth Eszter

Megtanultam, hogy a legkisebbet is meg kell becsülni, főleg ha az ehető vagy iható. Példaképemnek e tekintetben egyértelműen Kardos Ábelt tekintem, aki hősies módon minden este elpusztította a vacsorát, sőt még négyünk "tejbegrízét" is lenyomta egy erősebb napján. Ám nem csak az asztalnál számít minden kalória, az sem baj, ha a véletlen meglepetéseket is értékeli az ember. Még akkor is, ha az éppenséggel egy szemetes mellett található...

Megszámlálhatatlan bölcsességet kaptunk tanárainktól, bár valószínűleg itt is a "Baby Team" járt a legjobban, hiszen Csaba bá megjegyzéseire a nap minden percében lehetett számítani. Lényegtelen, hogy a hóekéről vagy a pénzosztásról volt szó, az apácák valahogyan mindig előkerültek... Valahol Tauplitzon azt is megtudtuk, hogy a Jägermeister a pálinka nyomába sem érhet, de tárgyalópartnerek italügyben maximum csak 20 év múlva lehetünk.

Ami a szakmai részt illeti: megtanultam, hogy síelni bizony bot nélkül is lehet, sőt a legjobbak közt gyakran egyáltalán nem látni ilyen zavaróeszközt. Ebben a műfajban Mess Dávid vitte nálam a prímet. A sílécek hossza sem egyforma, az én lécem például majdnem kétszer akkora volt, mint Fannié, aztán mégis ő ment jobban. Nem kétszer, többször...

Síelni összességében tényleg nem nagy ördöngösség, az utolsó nap már mindenki lejött a piros pályán, pedig pénteken még a gyakorlón sem ment mindig. Kezdőként ismét megtapasztalhattam, hogy bizony erre a sportágra is igaz az, ami mindegyik másra, vagyis minél fiatalabban kezdi el tanulni az ember, annál jobb és ügyesebb lesz. Remélem senkit nem sértek meg, ha kimondom, a "Baby Team" legjobbja - természetesen csak rózsaszín vezérünk, Kyra után - Oszvald Bálint volt. Aki speciel 2001-ben született. Amikor én már 5 éves voltam...

A hat nap felejthetetlen élményekkel, emlékekkel, sztorikkal ajándékozott meg. Nem mellesleg pedig egy igazi életérzéssel, amit leírni nem is igazán lehet hitelesen. Ezt át kell élni. Amikor ül az ember a Hütte kiülős sörpadjain, várja a sült krumpliját a szállingózó hóesésben, amit egyszer csak áttör a ragyogó napsütés. És minden problémáját elfelejti, mert tudja, miután kipihente magát, felcsatolhatja a léceit, beülhet a felvonóba, és nekivághat egy újabb menetnek. Aztán még egynek, majd még egynek. Amíg kedve van, vagy be nem sötétedik. Utánozhatatlan.

A CSAPAT - Fotó: Laci bácsi, a sofőr

Nagyon örülök neki, hogy ezt az életérzést megtapasztalhattam, és ilyen fantasztikus napokat tölthettem együtt a CSAPATTAL. Indokolt a csupa nagybetű, hiszen a szűk egy hét alatt rendkívül összekovácsolódott a társaság, sok új barátság köttetett, egyszóval igazi csapattá váltunk.

Ha nem lehettél velünk Ausztriában, arra bíztatlak, a következő alkalmat mindenképpen ragadd meg a síelésre, hidd el, nem fogod megbánni. Ha viszont te is ott ültél a buszon, amikor 1 órás késéssel elindultunk Tauplitzból vissza a szállásra (természetesen a mi bénázásunk miatt), akkor pontosan tudod, miről beszéltem az elmúlt bekezdésekben.

Jöttünk, láttunk, visszamennénk. Egyetértünk?

Best of 2014

Tavaly hagyományteremtő szándékkal rendeztük meg első évzáró díjátadó gálánkat. Idén folytatjuk! Akárcsak 2013-ban, ismét 4 kategóriában osztunk címeket, míg a közönségdíjas sportoló sem maradhat ki. A jelöltállítás feladatát ismét az egyszemélyes szerkesztőség vállalta magára, így akár olyan személyek is feltűnhetnek a listákon, akik mondjuk a La Gazetta dello Sportnál szóba sem kerülhetnének. A gála helyszíne országunk büszkesége, a felcsúti Pancho Aréna, díjátadónk a szabályoknak megfelelően 2013 közönségdíjasa, Tippszmiksz Csabi. A konferálásra idén is sikerült megnyernünk minden riporter legnagyobbját, Menczer Tamást, így az este lebonyolítása az ő feladata lesz. Jöjjenek a főszereplők, nézzük a jelölteket!

Az év sportolója díj jelöltjei:

Jesper Ratzer

Akárcsak tavaly, idén is a dán racketlon-királlyal indítjuk a listát. Egy éve hatalmas meglepetés volt a győzelme, pedig akkor is kitett magáért. 2014-ben azonban minden képzeletet felülmúlt, világbajnok lett egyéniben, férfi párosban, vegyespárosban, klubját Bajnokok Ligája győzelemig vezette, egyedül a csapat aranyérem nem jött össze neki. A döntőben Svédország még jobbnak bizonyult a rohamosan fejlődő dánoknál. Ratzer összes egyéni mérkőzését megnyerte 2014-ben, sőt szerintem párosban és vegyesben sem kapott ki egyetlenegyszer sem. Az évét a dán bajnoki címmel koronázta meg tegnapelőtt. Egyértelműen a világ legjobb racketlonjátékosa.

Cristiano Ronaldo

Ismét egy tavalyról ismerős arc a jelöltek között. A portugál csillag idén sem állt le, a januárban megszerzett második Aranylabdájával sem elégedett meg. Bajnokok Ligája győzelemig vezette klubját májusban, az új szezont pedig földöntúli statisztikákkal indította. Akármennyire is fáj sokaknak elismerni, vitathatatlanul napjaink legjobb futballistája. Egyedül a VB-szereplés nem sikerült jól CR7-nek 2014-ben. Nagy kérdés, ez a teljesítmény idén elég lesz-e már az aranyserleghez, vagy be kell érnie csupán egy harmadik Aranylabdával.

Krausz Gergely

A nemzetközi sportsajtó számára nagy valószínűséggel teljesen ismeretlen a soron következő fiatalember. Pedig a magyar tollaslabdában Krausz olyan, mint a racketlonban Ratzer, esetleg az úszásban Hosszú Katinka. Idén mindent megnyert Magyarországon, amit csak lehet, egyéniben, férfi párosban és vegyespárosban is magyar bajnok lett. A MASE tagjaként még egy csapatbajnoki aranyérmet is begyűjtött, az évet pedig egy törökországi ezüsttel fejezte be thaiföldi párospartnerével. Krausz esélye az aranyserlegre gyakorlatilag a nullával egyenlő, hiszen sem Aranylabdával, sem VB-aranyéremmel nem rendelkezik egyenlőre.

Viktor An

A dél-koreaiból orosszá vedlett sportember a téli olimpia legnagyobb hőse volt idén. Három aranyérmet és egy bronzérmet szerzett, ezzel veszélyesen előretört az örökranglistán is. Sportága (rövidpályás gyorskorcsolya) ugyan nem olyan elismert a világon, mint mondjuk Ronaldóé, de ettől függetlenül még megérdemli a jelölést. A szűkített listán egyedül ő mondhatja el magáról, hogy olimpiai bajnok. Nem mellesleg hatszoros...

Lewis Hamilton

A brit pilóta 2008 után második világbajnoki címét szerezte meg idén. Az már korán eldőlt, hogy a végső sikerre csak neki és csapattársának, Nico Rosbergnek van reális esélye. Kezdetben a német vezetett a pontversenyben, azonban egy ellenállást nem tűrő nyári rohammal a brit átvette a vezetést, és magabiztosan meg is tartotta azt. A négyévnyi Vettel-uralmat így a Mecedes pilótája tudta megtörni, sok sportkedvelő ember legnagyobb megkönnyebbülésére. Tökéletes éve volt Hamiltonnak, vajon elég lesz-e az angolszász lobbi az aranyserleghez?

Az év sportolója Krausz Gergely - Fotó: Berényi Ibolya

 

Miután Csabi felbontotta a lezárt borítékot, és felolvasta a benne szereplő nevet, Cristiano Ronaldo felháborodottan azonnal Felcsútra rendelte magánrepülőgépét, és távozott. A másik három sportember sem akart hinni a fülének, még a győztes tollaslabdázó sem. Már Krausz jelölése is sok vitát váltott ki, azonban győzelme újabb bizonyíték volt arra, hogy ezen a gálán mindig érhetik meglepetések az embert. A mosolygó fiatalember győzelmi beszédében a teljes pécsi gárdának köszönetet mondott, majd egy csibész kacsintással elfoglalta helyét az első sorban az Év edzője-díj címvédője, Tóth Henrik mellett...

Az év csapata díj jelöltjei:

Real Madrid FC

A királyi gárda fantasztikus esztendőt zárt 2014-ben. Tizenkét év szünet után ismét visszaült Európa trónjára, egy őrült lisszaboni éjszaka után, Sergio Ramos segítségével. Gareth Bale vágtájával legyőzték a Barcelonát a Spanyol Kupa döntőjében, míg az Európai Szuperkupát és a klubcsapatok világbajnokságát is ők nyerték. Az ősszel eszement versenyfutásba kezdtek, jelenleg is él győzelmi sorozatuk, immáron túlvannak a huszadik zsinórban megnyert tétmérkőzésen is. Jó esélyük van rá, hogy májusban a BL történetében elsőként véghezvigyék a címvédés bravúrját. 

Svájc Davis Kupa válogatottja

A kis európai ország teniszezői először tudták megszerezni a nemzetközi tenisz egyik legfontosabb trófeáját, a Davis Kupát. Két világsztár és két átlagos sportember leigázta az egész világot. Az elődöntőben az olaszokat, a fináléban a franciákat oktatták a piros mezesek. A Lille-ben megrendezett finálé megdöntötte a legtöbb ember által élőben látott teniszmérkőzés rekordját, több mint 25000-en voltak kíváncsiak Tsongáékra. Végül nem a házigazdák nyertek, Stanislas Wawrinka óriási játékával megnyerette Roger Federerrel az egyetlen trófeát, ami még hiányzott a legenda vitrinjéből.

Németország labdarúgó válogatottja

A nyár legnagyobb hősei voltak Müllerék, oktatták az egész világot, és kisebb megingásokkal ugyan, de magabiztosan varratták fel mezükre a negyedik aranycsillagot. Brazíliában elpáholták a portugálokat, hazaküldték a franciákat, lemészárolták a brazilokat, majd bedarálták az argentinokat. Csapatmunkájukkal, szervezettségükkel kiemelkedtek a mezőnyből, megérdemelten nyerték meg az egyhónapos tornát. A Belo Horizonte-i mészárlásért pedig örökre hálásak leszünk nekik...

San Antonio Spurs

Tavaly azt vizionáltam, a Miami Heatnek meglehet az újabb bajnoki cím, hogy ez nem történhetett meg, Duncanéknak kell köszönetet mondanunk. Az utóbbi években lassan verhetetlenné váló floridaiakat meglepően könnyedén verték a nagydöntőben Parkerék, így megszakadt Jamesék győzelmi sorozata.

Costa Rica labdarúgó válogatottja 

A karibi ország futballistái pár hét alatt hősökké váltak Brazíliában. A halálcsoportnak nevezett D jelű kvartettben három korábbi világbajnokot (összesen 7 aranyéremmel) előztek meg, majd a nyolcaddöntőben drámai csatában búcsúztatták a kiirthatatlan görögöket. Keylor Navasék a negyeddöntőben csak büntetőpárbajban maradtak alul a későbbi bronzérmes hollandokkal szemben. Igazi hősök.

Az év csapata: Németország - Fotó: fifa.com

 

Az előző kategória botrányos végeredménye után könnyen elszabadulhatott volna a pokol a gálán, ha ezt a díjat nem Neuerék kapják meg, hanem mondjuk a szerkesztőség által kifejezetten kedvelt svájciak... Végül azonban nem kellett a biztonságiak segítségét kérnünk, a belső szavazást a németek nyerték, így Tippszmiksz Csabi nyugodt szívvel adhatta át Philipp Lahm csapatkapitánynak a megérdemelt serleget. Németország akárcsak Brazíliában, nálunk is tarolt.

Az év edzője díj jelöltjei:

Shane Tusup

Mivel tanítványa (egyben felesége), Hosszú Katinka nem fért be a jelöltek közé, az amerikai-magyar sportember jelölésével kompenzáltuk a sérelmeket. Tusup immáron másodszor szerepel a kategória öt legjobbja közt. Idén többek között Eb-aranyérmekhez, rövidpályás VB-címekig, megszámlálhatatlan Világkupa-győzelemig és világrekordig vezette az Iron Ladyt. A brandépítéssel sem állnak hadilábon Shane-ék, már sapkát és könyvet is lehet kapni a legjobb magyar sportolónő nevével.

Carlo Ancelotti

Kevesen hitték volna Mourinho távozása után, hogy majd pont az olasz szakember fog csodát csinálni a Madriddal. Végül mégis Ancelotti lett a "Special One", megszerezte csapatával a 10. BL-trófeát, ezzel örökre beírta magát a történelemkönyvbe. A kupák elhódításával továbbra sem állt le, nem titkolt célja a 11. BL-serleg...

Diego Simeone

Tartozunk annyi tisztelettel az argentin mesternek, hogy nem hagyjuk le a listáról. Ugyanis olyat tett, amit senki sem tudott volna 2013 őszén elképzelni: csapatával elhódította a spanyol bajnoki címet a Barcelona és a Real Madrid elől. Mellesleg másfél percen múlt, hogy ne húzza be a BL-címet is... Fanatikus stílusával, harcos személyiségével igazi példakép, bármelyik játékosa tűzbe tenné érte a kezét.

Boris Becker

Tavaly a volt csehszlovák legenda, Ivan Lendl képviselte a régi idők teniszét a listán, idén a németek bombázója, Wimbledon 17 éves bajnoka teszi ugyanezt. A szőke fenegyerek megkomolyodva a szerb Djokovic felkészítését vállalta el, és egészen a londoni szentély bevételéig vezette Novakot. Ahol mellesleg a döntő szettben minden idők legnagyobbját, Roger Federert gyűrte le a szerb... Az év végén azért még a világbajnokságot is behúzta a közben apává váló harcos, miután a svájci sérülés miatt feladta a finálét, így Nole világranglista-vezetőként zárta 2014-et. Ismét. Erre szokták mondani, hogy sikeres együttműködés.

Yasen Borisov

Természetesen idén sem maradhat ez a kategória pécsi jelölt nélkül. Tavaly óriási meglepetésre Tóth Henrik olyan sztárok elől hozta el a serleget, mint Benedek Tibor vagy Jupp Heynckes. Idén Henrik inkább a háttérbe húzódott, ám teljesen véletlenül így is bekerült az öt név közé egy közeli ismerőse. A bolgár tollaslabdázó 1992-ben még olimpián szerepelt, ősztől azonban már vezetőedzőként irányítja a pécsi szakmai munkát. Úgyis mondhatnánk, Henrik főnöke lett. Vajon beosztottja nyomába tud-e érni Yasen, elhódítható-e ismét az aranyserleg?

Az év edzője Joachim Löw - Fotó: independent.co.uk

 

Két forgatókönyv volt elképzelhető az eredményhirdetés előtt. Vagy nyer Borisov, és akkor kiderül, hogy az egész rendszert átszövi a bunda, vagy győz Ancelotti, és egyenlőre rejtve maradnak a háttérben tevékenykedő elemek. Egyik sem jött be, Diego Simeone nevét rejtette a boríték. Győzelmi beszédében megköszönte a szavazatokat az argentin mester, majd felajánlotta a serleget kollégájának, a hazája ellen a VB-döntőben győzni tudó Joachim Löwnek. Ilyen forgatókönyvre nem voltak felkészülve a szervezők, a serleget így Simeone személyesen viszi el Berlinbe, hogy egy kézfogás keretében átadja azt az év igazi legjobb edzőjének.

Pelikán elvtárs különdíjának: a Magyar Citrom-díj jelöltjei:

Andy Murray

A brit teniszező tavaly még pozitív hősként volt érintve a gálán, hiszen mesterét az Év edzője díjra jelölték. Idén azonban semmi sem jött össze Murraynek, egy Grand Slam-döntőt sem játszhatott, míg közben olyanok értek fel a csúcsra, mint Cilic vagy Wawrinka. Az év végi világbajnokság nyolcas mezőnyébe nagy nehezen beverekedte magát, hogy aztán hazai pályán 6-0, 5-0 után tudjon először game-et nyerni Federer ellen... 

Pintér Attila

Már hiányzott a listáról egy jó kis magyar futballszakember. Akárcsak tavaly, idén is sikerült a szövetségi kapitánynak bekerülnie a jelöltek közé. Pintér a Győr kispadját hagyta ott a válogatottért, hogy aztán sorozatos bakik után egy tétmeccsel a háta mögött (Észak-Írország 1-2) távozzon is onnan. Pinyő méltán pályázhat az elmúlt évek legrosszabb magyar szövetségi kapitánya címért, és még a győzelemre is lenne esélye. Pedig vannak riválisai...

Christoph Kramer

Ritka pillanat, hogy ebben a kategóriában egy friss világbajnokkal találkozzunk. Kramer azonban valahogyan csak komikus emlékeket tudott ránk hagyni 2014-ben. Biztosan mindenki emlékszik még a VB-döntőre, amikor Garay úgy átment rajta, mint egy úthenger, ezzel teljes szerepvesztést és emlékezetkiesést okozva a fiatal németnek. Amikor már azt hihettük, vége a szerencsétlenségének, egy felejthetetlen, majdnem félpályás öngóllal ajándékozott meg minket... Köszönjük, Christoph!

Ha felidéznéd: https://www.youtube.com/watch?v=UtLvmNA5GVM

Brazília labdarúgó válogatottja

Marcelo már az első mérkőzésen sejtette, mire számíthatunk a VB-n a házigazdáktól, de arra, hogy ekkora égés lesz a vége, talán kevesen gondoltak. Már a nyolcaddöntőben hatalmas szerencséje volt Julio Césaréknak, hogy nem estek ki Chile ellen, ám érkezett Zuniga a negyeddöntőben, jól elkaszálta Neymart, így a sírfelirat már meg is volt írva a németek elleni meccs előtt. A Belo Horizonte-i mészárlást egyhamar nem fogják kiheverni Scolariék, a németek percek alatt kivégezték Brazíliát, így a bronzmeccsen elszenvedett 0-3 már nem is volt nagy meglepetés a hollandok ellen...

A Magyar Citrom díjas: Pintér Attila - Fotó: origo.hu

 

Pelikán elvtárs kissé csalódottan fogadta a tényt, hogy idén nem tud akkora sztárt kitüntetni, mint tavaly Devecseri Szilárdot. Saját tervezésű ajándékát, az emberfej nagyságú arannyal bevont citromot ennek ellenére is magával hozta a gálára, reménykedve, hogy talán Pintér Attila megtiszteli jelenlétével a rendezvényt. Sajnos csalódnia kellett, Devecseri telefonhívása után úgy döntött az ex-kapitány, hogy inkább kihagyja a rangos eseményt. Trófeáját így kénytelenek voltunk postázni.

Közönségdíj

A győztes: Luis Suárez - Fotó: eurosport.com

Az uruguayi csatár hiába futott fantasztikus idényt a Liverpoollal, végül mégsem emiatt lett a kategória nyertese. Sokkal inkább egy júniusi délután miatt, amikor gondolt egy merészet, és beleharapott Giorgio Chiellinibe. A merész cselekedet több hónapos eltiltást és több millió internetes mémet ért. A szerkesztőség egyhangúan úgy döntött, a farkas ösztönökkel megáldott Suárez méltó utódja Tippszmiksz Csabinak. Így ez esetben kivételt tettünk, és nem Dárdai Pált díjaztuk. A szabályoknak megfelelően jövőre az uruguayi csatár fogja a díjakat átadni.

A gálánk ismét elsöprő sikert aratott, a Pancho Arénában több jeles nemzetközi médium is képviseltette magát, például a neves irodalmi lap, a Vége, vagy olyan nagyságok, mint a hivatalos képanyagot készítő Vecsernyés Márk. Folytatás napra pontosan egy esztendő múlva, 2015-ben következik!

A blog szerkesztőségének nevében minden olvasónknak sportsikerekben gazdag, felejthetetlen Újévet kívánok! Találkozzunk jövőre! Hiszen minden pont számít...

Ahogyan megszoktuk - bajnok az L. K. Bulls

Elitalakulat - Fotó: Kováts Donát

Van abban valami báj, ha egy rendezvényt sehogyan sem lehet lebonyolítani úgy, ahogy azt a rendezők eredetileg eltervezték. Van abban valami báj, amikor a sorozatos bakik, balhék és szerencsétlen közjátékok hatására a végén már mindenki csak nevet az egészen. Van abban valami báj, ha az ember menetrendszerű késését már megszokásból írja be a tanár a meccs után. Van abban valami báj, amikor az aktuális mérkőzés után videó bíró segítségével vitatjuk meg a bírói döntés jogosságát. Volt valami báj ebben a focibajnokságban.

Az egész eseményt kéthetesre, maximum háromhetesre terveztük. Hat lett belőle. Mentségünkre szóljon, hogy egy őszi szünet is közbeékelődött. A dél-dunántúli régió legelitebb gimnáziumának legelitebb focistái négy csoportban mérették meg magukat. A sorsoláson sajnos személyesen még nem tudtam jelen lenni, így az esetleges manipulációkról biztos adatokkal nem szolgálhatok. A tények csak annyit mutatnak, hogy sikerült összehozni egy bombaerős halálcsoportot (D), egy kiegyenlített kvartettet (A) és két másikat, ahol már a legelején tudni lehetett, melyik két csapat lép tovább.

Amennyiben egy átlagos, mindennapi, sportszerű versenysorozatról szeretnél olvasni, azt ajánlom, azonnal zárd be ezt az ablakot. Ha viszont híve vagy a harcias, utolsó vérig tartó küzdelemnek, a manipulációnak, csalásnak, csibészkedésnek, bírói cselszövéseknek és nem mellesleg a taníthatatlan grundfocinak, akkor itt a helyed. Induljon a kaland!

A piszkos hármas

Amikor legelőször megláttam a csoportok sorsolásait, egyből megakadt a szemem az A jelű kvartetten. Két régi ismerőst fedeztem fel. Egyikük a sokak szerint (szerintem teljesen alaptalanul) erős sajtós hátszéllel megvádolt Kádáristák voltak, míg másikuk örök riválisaik, inkább már ellenségeik, a Dikinderből Színészirtókká vedlő tízedik bések. A névváltoztatás okára nem sikerült rájönnöm, arra inkább nem is merek gondolni, hogy esetleg a Kádárista színészlegendára, Kertvéllesy Andrásra utalhat valamilyen módon...

Természetesen nem csak ez a két csapat került a csoportba, nem szabad elfeledkeznünk az újonnan alakuló Pálinka Teamről valamint a Deus ex nevű pofozógépről. Mielőtt bárki részrehajlással vádolna meg, leszögezném, hogy az utolsóként említett csapat szerény mínusz 14-es gólkülönbséggel abszolválta a csoportküzdelmeket. Igaz, még ezzel sem sikerült a legjobbnak lenniük, a B csoportban komoly kihívójuk akadt.

Egyszóval október közepén elindult a küzdelem. Az első gólt Kardos Ábel rúgta a Deus ex hálójába, ezt még négy másik követte. Ezután logikusan a másik két gárda összecsapásáról kéne beszámolnom, de mint hamar kiderült, ebben a bajnokságban semmi sem logikus, sőt minden éppen a józan ésszel valószínűsített pontos ellentéte.

Egy dologban viszont bejött a remélt hatás. A Kádáristák-Színészirtók mérkőzés a hagyományokhoz híven kőkeményre sikerült. Előzményként annyit érdemes tudni, hogy a tavalyi bajnokság negyeddöntőjében éppen a Duli-alakulat ütötte ki a toronymagas esélyesnek kikiáltott elitcsapatot, 0-1-es hátrányból két perc alatt felállva, 4-1-re. Azt a mérkőzést azóta sem értem, mint ahogy sokan mások sem. Mind a mai napig visszhangzik fülemben, hogy "Eltöröm a gerinced, ha nem mész arrébb b.....". Akkor nem lett gerinctörés, csak hatalmas csalódás. Ez azonban nem garantálta, hogy idén nem pótolják be a felek, amit tavaly elszalasztottak.

A mérkőzés természetesen parázs hangulatban kezdődött. A két csapat közti érzelmi viszony körülbelül egy Fradi-Újpestére hasonlít, de minimum egy Lazio-Roma-jéra. Egyszóval gyűlölik egymást. Ahogy azt kell. Kicsit félve néztem a rangadót, nem tudhattam előre, mi történik, ha netán megint nyernek a Színészirtók... Miután 2-1-re vezettek nem sokkal a vége előtt, már elkezdtem óvatosan Csete Soma kapus felé sandítani, biztos ami biztos alapon. Milyen jól tettem! Góliátunkat ezúttal sem kellett félteni. Egy kiugratás után Nagy Richárd iramodott meg, és tört veszélyesen a kapura. Soma azonnal reagált, kirontott kapujából, és tisztázott. Az ellenfél csatára már nem tudott megállni, csúnyán beleszállt Somába. Az eddig is parázs hangulatú meccsnek már csak ez a casus belli hiányzott, hogy elszabaduljon a pokol. Soma erőteljesen számon kérte ellenfele cselekedetét, amiből mi csak annyit láttunk, hogy szegény gyerek reménytelenül próbál hátrálni, majd egy rövid testi kontaktus után majdnem Feri bácsi pincéjében köt ki.

Kádárista tréning - Fotó: Vida Kamilla

Ilyen esetben két dolog fordulhat elő a pályán szélén álldogáló DÖK-elnökkel. Vagy felháborodottan beront a pályára, teljesítve elnöki kötelességeit, esetleg még a bírót is befolyásolja egy (mellesleg jogos) piros lap kiosztására. Vagy győzedelmeskedik az újságírók szenzációhajhász életstílusa, és kivár, miközben nagyban szurkol egy esetleg még nagyobb balhénak. Természetesen közben azt üvöltözi, hogy hajrá Kádáristák. Csak az ellenfél megtévesztése érdekében, mert ugye a sajtó teljesen pártatlan.

Sajnos az utóbbi történt. Követtem az eseményeket, amelyek kezdtek nyugalmasabb mederbe terelődni. Azért a mellettem álló sérült Színészirtó játékost sem kellett félteni, nem szalasztotta el a vissza nem térő alkalmat egy erősen Kádárista-ellenes beszólásra. Somáéknak már csak ez hiányzott...

Ám tömegverekedés helyett óriási roham következett. A tizenkettedikes csapat teljesen beszorította saját térfelére a tízedikeseket, majd elsült a Csete-bomba. 2-2. A végére még kis odaszólogatás, de összességében béke és nyugalom.

Ezek után nem felejthetjük el megemlíteni a Pálinka Team hősiességét sem. A bicsérdi-pécsi-angol koprodukcióban készülő együttes a torna meglepetéscsapatává válhatott volna, ha nem jön közbe egy kisebb affér. Kerese Andyék egy tipikus angol mérkőzésen, esőben, ívelgetve 0-0-át játszottak a Kádáristákkal, megverték a Deus exet, majd döntetleneztek a Színészirtókkal. Így 5 ponttal zártak, akárcsak Ábelék.

A továbbjutásról döntő meccs egy osztályon belüli (!) csata lett. Deus ex-Színészirtók. Duliéknak hattal kellett nyerniük a csoportelsőséghez, míg döntetlen, vereség esetén kieshettek volna. A mérkőzés 8-2 lett. Bíró nélkül, véletlenszerű játékosokkal és egy lánnyal (!) az ellenfél kapujában. Az eredmény természetesen maga után vonta a többiek jogos haragját. Szabotázs, pofátlan bunda. Csak néhány vélemény a sok közül. Ebben a pillanatban érkezett el a bajnokság abba a szakaszába, amikor az eredmények már közüggyé váltak az iskolában. Mindenki hallatta a hangját az ügyben, még az izolációs politikát folytató testnevelők is.

A szervezőbizottság a kizárás helyett újrajátszást rendelt el. A sors fintoraként a kedd 8. órában lejátszott csatán sem a sajtó (jómagam), sem a két ítéletre váró csapat (Kádáristák, Pálinka Team) képviselői nem vehettek részt, mert szalagavató táncpróbájuk volt. A meccsen Papp Levente képviselte a független szervezőbizottságot. Az eredményt nyilván már ti is kitaláltátok, annak rendje és módja szerint ismét nyertek hattal a Színészirtók, ezzel csoportelsőként kvalifikálták magukat a negyeddöntőbe. A Pálinka Team veretlenül esett ki, 5 ponttal...

A csoport, ami nem létezett

Miközben az A csoportban öldöklő küzdelem folyt, a B kvartettben béke és nyugalom honolt. Hamar kiderült, hogy a nyers erőt és fizikai fölényt képviselő, nevében is masszív Froschsprung kiemelkedik a mezőnyből. Az már csak később derült ki, hogy egy másik gárda a csoportból különböző okoknál fogva két büntetőre kerül majd később a végső győzelemtől...

Sikerült megtalálni a bajnokság pofozógépét is, a hetedikesek magukra vállalták a nemes feladatot. Gál Tamás két góllal és egy 13 éves gyerekkel vette ki a részét a Froschsprung sima győzelméből, pedig nem is játszott végig, hiszen vezetni ment...

Egy ilyen Gál-bomba elől jobb elugrani - Fotó: Illés Gergő (https://500px.com/illes)

A gólokhoz már a szervezők is hozzászoktak, ám az még minket is meglepetésként ért, amikor élő úthengerünk lökete szó szerint letaglózta a hetedikes kapust. Szegény srác hősiesen viselte a Klicsko-méretű erőbehatást, és kicsit ugyan kóvályogva, de kiült osztálytársnői közé a lelátóra. Mi csak néztünk, miközben tátva maradt a szánk.

A Falábúakra alaposan rájárt a rúd, a Froschsprung-vihar után egy 1-14 (!) következett a Botlábúak ellen. Igen, jól látod, nem elírás, csak egy laza 14-1. Miután nem láttam a meccset, a körülményekről nem tudok nyilatkozni, de az eredmény már önmagában is félelmetes. Az addig észre sem vett kilencedikes alakulatra kezdtünk odafigyelni.

Igaz, nem sokáig. Miután a csoport negyedik tagja, a Cirmos a cica feladta hátralévő meccseit egyik csapattagjuk sérülése miatt. A visszalépés automatikusan 3 pontot juttatott az ellenfeleknek, így a Botlábúaknak is, akik válaszul feladták (!) hátralévő meccsüket a Froschsprung ellen. Még így is továbbjutottak...

Mint a mesében

A C csoportra ránézve egyből megmondta mindenki a két továbbjutót. Egyikük a Surmók lesznek, akik 2 éve már finálét játszottak, most pedig soraikat felfrissítve, Somfai Tamással erősítve készültek a végső győzelemre. Nem is alaptalanul. Első meccsükön annak rendje és módja szerint végezték ki a Lidl gazdaságosnak nevezett, pontok megszerzésben tényleg rendkívül gazdaságosnak bizonyuló nyolcadikos alakulatot.

Emlékszik még erre valaki? 2012. - Fotó: Janus DÖK

Második találkozójuk már nehezebbnek bizonyulhatott volna, ám hamar kiderült, hogy a Surmóknál nem létezik a kegyelem, mint fogalom. Mészáros Mátéék tank módjára gázoltak át a tavalyi ezüstérmesen. Mentségükre szóljon, hogy a rivális legjobbja, a Latinovits után nyugodtan csak színészkirálynak nevezhető Dankó Ricsi hiányzott a pályáról. Nagyon. Örök harcostársa, Dér Dani csak küzdött, ám az ellenállás lehetetlen volt. A csereként szereplő srác (akinek a nevét nem tudjuk, ezért elnézést is kérünk) bizonyítási vágyára nem lehetett panasz, a csúszós, vizes talajon minden percben bemutatott egy esést, becsúszást, esetleg vetődést. Még félidő sem volt, térdéből már folyt a vér. A szellemesen magukat csak Szerényekként nevező alakulat hamar megtört, a Molnár Balázs vezette ellenfél ott törte át a kétségbeesett védelmet, ahol éppen kedve volt. A vége 5-0 lett.

De Schneider Ákosék népes szurkolótábora sem szomorkodhatott, ugyanis másik mérkőzésükön hozták a kötelezőt, a Lidl ellen nem hibáztak, második helyen továbbjutottak a negyeddöntőbe, ahol egy bizonyos L. K. Bulls várt rájuk...

A halálcsoport

Helyben is vagyunk. L. K. Bulls. Akik régebb óta járnak a Janusba, tudják mit jelent ez a név. Egy csapatot, amely sosem kapott ki. Egy csapatot, akik fociztak. Nem vagdalkoztak, falat törtek, ütköztek, könyököltek, szimplán csak fociztak. Játékuk jellemzője volt a labdatartás, a mobilis kapus és a hatalmas technikai fölény. Egyenként is nagyszerű labdarúgók alkották, de közülük is kiemelkedett Kungl Ádám, akiről meg merem kockáztatni, hogy Dibusz Dénes óta a Janus legjobb focistája volt. Egyszóval L. K. Bulls. Tavaly búcsúztak. Veretlenül, verhetetlenül. Komolyabb esélyük a vereségre egyszer sem volt, egyetlen egyszer remegett meg a léc, egy bizonyos Utolsokk FC ellen, tavaly az elődöntőben. Akkor viszont hiába vezetett 1-0-ra az Ács-alakulat, fordítottak Ádámék.

Habár az igazi nagy L. K. Bulls elballagott, idén sem maradtunk ilyen nevű csapat nélkül. Egy gárda, aki tavaly még csak bronzérmes volt, felvette a legendás nevet. Óriási szerencsénkre ezt nem a hetedikesek tették meg... A tavalyi Utolsokk FC, Kovacsics Máté gólkirály vezetésével lépett az örökükbe. Mint később kiderült, nagyon jól tették.

Egyszóval halálcsoport. L. K. Bulls, Beba FC, CABB. A legelső gárdát nem kell bemutatni, másik kettőt is csak a rend kedvéért. A Beba FC tavaly a negyeddöntőig jutott, már akkor is komoly játékerőt képviseltek, idén azonban villantani készültek. Nem is alaptalanul. A Kulcsár-Ritecz-Kiss tengely támadásban nagyon hatékony, míg Győri Árpi a kapuban bebizonyította, hogy Tim Howardnak tényleg lehetnek magyar gyökerei...

A CABB pedig egy 12. A-s brigád Varjú Bendegúzzal megerősítve. Övék a kinézetben is majdnem Tim Howard, a szentlőrinci csodakapus, Ádám Robi, a komlói fenegyerek Kánya Krisztián és Marics Márk is. Természetesen a csapat legjobbja még így is Bendi, akinek védjegye a farmer, de rajta átjutni szökőévenként egyszer lehet csak. Támadásban is kiveszi a részét, de mint az L. K. Bulls ellen is kiderült, általában kihagyja a helyzeteket. Ez a rangadó 3-0-ra végződött, pedig a játék képe alapján a fordított végeredmény is benne lehetett volna a pakliban. A sok kihagyott helyzet viszont megbosszulta magát, győzött a pontosabb csapat.

Ami ezen a meccsen sikerült Ácséknak (aki mellesleg világhírű, még a Trollfoci is foglalkozott vele), az már nem jött össze a Beba ellen. Komoly veszélybe került az L. K. Bulls név legyőzhetetlenségének kultusza. Ritecz Patrik perpetum mobile-ként irányította a frontot, Árpi parádézott a kapuban, mint ahogy kollégája, Bertalan Dávid is a másikban. A bajnokság addigi legszínvonalasabb mérkőzésen végül igazságos döntetlen született, így a végső döntés az utolsó találkozóra maradt.

A Beba karmestere - Fotó: Illés Gergő (https://500px.com/illes)

Beba FC- CABB. A bukmékerek szerint tipikus kétesélyes meccs. Ám végül nem lett az. Győzött a Ritecz-alakulat. Ez pedig jelezte, hogy megérkezett az új trónkövetelő. A Beba mostantól már nem az esetleges éremért játszik, nyíltan megcélozza a dobogó legtetejét, nem is alaptalanul.

Amikor elszabadult a pokol

Ha az eddigieket elolvastad, könnyen hiheted, hogy minden gördülékenyen ment a lebonyolítást illetően. Sajnos hatalmasat tévedsz... A meccsek összehozása önmagában is komoly problémákat okozott, erősen kezdett hajazni a tavaly tavaszi bajnokságra, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy akkor minden halasztás után egyre melegebb lett, míg most inkább egyre hidegebb.

A találkozók nagy részét a nagyszünetekben rendeztük, ezzel is kiszolgálva a futballkedvelő közvélemény érdekeit. Ám a kétszer tízperces összecsapások általában bele-bele nyúltak a negyedik órákba, így a tanáriban komoly ellenállás kezdett szerveződni a bajnokság ellen.

A kialakuló feszültség az őszi szünet előtti egyik utolsó napon csúcsosodott ki, amikor az egyik találkozó több mint tíz (!) perccel belenyúlt a szent és sérthetetlen tanórába. A várva várt reakció nem maradt el, a nagyszüneti meccseket határozatlan időre betiltották. A szervezőbizottság komolyan kezelte az ügyet, érdekek közötti kompromisszumra törekedett, ám az élet ismét közbeszólt, a bejelentés másnapján a nagyszünetben mérkőzést rendeztünk.

Az engedélyt én adtam, és vállaltam is érte a felelősséget. A döntést jelentősen megkönnyítette Lehőcz tanár úr, aki bebizonyította, hogy mint mindig a történelemben, a sport és az ifjúság érdeke mindenhol elsőbbséget élvez, még a tanulással szemben is... Végül nem lett nagyobb összetűzés az iskolavezetés és a szervezők között, korrekt módon sikerült megegyeznünk a további meccsek lebonyolításával kapcsolatban, így folytatódhattak a küzdelmek.

Ahol már minden vérre ment

A kieséses szakasz egyből bombameglepetéssel indult. Az egyik legnagyobb esélyes, a Surmók nem tudták áttörni a Beba-falat, így 1-0-ás vereséggel búcsúztak. Természetesen ez élőben korántsem volt ilyen egyszerű, mint leírva. Nagyban megkönnyítette a bebások dolgát, hogy Kulcsár András már az első percben betalált egy távoli lövésből. A kezdeti meglepődést hamar felváltotta az akadályt nem ismerő támadás. A Molnár Balázs vezette támadószekció mindent megtett a gól érdekében, Riteczék a saját kapujuk elé szorultak. Kezdetben senki sem hitte volna, hogy ki tudják húzni a játékidőt, ám ahogy közeledett a sípszó, a játék is durvulni kezdett.

A szokás szerint vizes falevelekkel nehezített talajon össze-vissza csúszkáltak a játékosok, de a fizikai fölényben lévő Surmók ki is használták testi erejüket, Ritecz Patrik rövid idő alatt többször is a betonon találta magát. Ám szerencsére ez nem az El Clásicó, a játékos rendre felpattant, és folytatta a játékot. Az izgalmak hatására Csaba bá már egyenlítő gólt vizionált, végül mégsem lett igaza, akárcsak tavaly az L. K. Bulls ellen, idén is a nyolc között búcsúztak a Surmók. A siker nagyban volt köszönhető Győri Árpinak, aki klasszis kapussá vált néhány perc alatt.

A másik negyeddöntőben szintén kisebb meglepetés történt, a mindenki által ismeretlen Botlábúak magabiztosan ejtették ki a csoportját érdekes körülmények között megnyerő Színészirtókat. Ami tavaly összejött, idén már nem. A elődöntőbe egy újonc alakulat került.

A legtöbbek által várt párosítás sem okozott csalódást. A tizenkettedikes rangadó óriási csatát hozott. Az egyik oldalon a rettenthetetlen Froschsprung, a másikon a legendás Kádáristák. Egy problémával, középpályájuk ura, Kardos Ábel nélkül. Akik gyors és sima bés sikerben bíztak, hamar csalódtak.

Habár megfogyatkozva is, de Andrisék nem adták fel. Felvették a kesztyűt. Egy olyan Kádárista csapatot láthattunk, akik harcolnak, küzdenek az utolsó percig. Ócsai Gergő ciklonként söpört végig egy-egy ellentámadásnál, míg Madár András uralta a mezőnyt. A csapás azonban megérkezett, vezetést szerzett az ellenfél.

Ha hátrányba kerülnek a Kádáristák, két dolog történhet. Vagy őrjöngve ellentámadásokat indítanak, aminek még több bekapott gól lesz a vége (esetleg egy gerinctörés), vagy higgadtan tovább küzdenek. Most az utóbbi történt meg. Nem adták fel a srácok, és nevükhöz méltóan szívósan helytálltak. A hangulatra nem lehetett panasz, a két szurkolótábor egyértelműen elkülönült egymástól. Voltak a Kádárista ultrák és azok, akik utálják a Kádáristákat. Ez a megtiszteltetés csak az igazán nagy csapatoknak adathat meg.

És akkor robbant a bomba. Egy kisodródott helyzetben Ócsai Gergő gondolt egyet, és rászúrta. Bükkösd hőse pedig egyből a Janus hőse lett. Legalábbis a Kádáristák szemében... Az egyenlítő gólra már nem volt válasz, jöhettek a büntetők. Egész pályáról, üres kapura. Az izgalmat már nem lehetett ülve bírni. Mindenki felállt.

Irsik Bence büntetőspecialista. De labdája kipattant a kapufáról. Sajnos ez a hiba nagyon sokba került, mert csapattársai még a kapufa közelébe sem tudták lőni a labdát, nem úgy mint a Froschsprungosok, így akárcsak tavaly, Kádáristák nélkül maradtunk az elődöntőkre.

Dankó Ricsi itt épp a Botláb csapatában - Fotó: Bíró Gergő

Utolsó párosításként a Szerények érkeztek az L. K. Bulls ellen. Meglepő módon döntetleneztek egymással a csapatok, ismét kézzelfogható közelségbe került a verhetetlenség mítoszának ledöntése. Ami azonban az elmúlt két és fél évben senkinek sem sikerült még (talán nem véletlenül), az most Dér Daniéknak sem. A Szerények szerényen távoztak. Kovacsicsék pedig tovább meneteltek.

Szeretjük a botrányokat

Már csak négy mérkőzés volt hátra bajnokságunkból, azonban a java még csak ezután jött. Az L. K. Bulls-Froschsprung elődöntőre egy régi-új sporit vetett be a szervezőbizottság. Mészáros Máté a Surmók tagjaként játékosként már elbúcsúzott, ám bíróként így is sikerült neki főszerepbe kerülni. A kiélezett csata akkor kezdett rossz irányba fordulni, amikor egy kapu előtti tumultus után a labda a Froschsprung hálójába (?) jutott. Természetesen semmit sem láttunk az egészből, bírónk azonban keménykezűen bevállalta gólt, ezzel előnyhöz juttatva Ácsékat.

Itt sikerült áttörni - Fotó: Illés Gergő (https://500px.com/illes)

A válaszra sem kellett sokat várni, szintén egy vitatott eset után egyenlítettek Gál Tamásék. A döntés ismét a büntetőkre maradt volna, ám ekkor érkezett Kovacsicsék specialitása, a gyönyörű csapatmunka. Hihetetlen passzokkal, a semmiből helyzetet csinálva betaláltak. Döbbenet. Lassan kezdtem elhinni, hogy tényleg lehetnek olyan jók, mint az elődök. Mindenesetre bejött a papírforma, mondhatnánk. L. K. Bulls a döntőben.

A bajnokságban nem csak a bírókérdések okoztak problémákat, hanem már a kezdetektől fogva a "vendégjátékosok" is. A csoportmeccseken általános jelenség volt, hogy véletlenszerű csapattagok tűntek fel a semmiből, és álltak be a gárdákba. A jobb esetekben olyanok, akik addig nem is játszottak (esetleg focizni sem tudtak), rosszabb esetekben más csapatok igazolt versenyzői. Ebben a műfajban Dankó Ricsi vitte a prímet, aki három (!) különböző csapatban szerepelt.

Az elődöntőben is felbukkant a pályán, a Botlábúak kezdőjében. Az ellenfél a Beba FC volt. A szakértők szerint Kulcsáréknak simán be kellett volna húzniuk a meccset, ám ez végül nem sikerült. A csata egészen a büntetőpárbajig fajult, ahol aztán hiába talált be elsőként Kiss Gergő, csapattársai rendre hibáztak, míg a kilencedikeseknél csak Dankó hagyta ki (Fair Play díjat neki!). A Botlábúak minden kétséget kizáróan a torna meglepetéscsapatává váltak, és megszerezték a jogot, hogy újonnan bejövő osztályként egyből megpróbálhassák az L. K. Bulls-kultuszt ledönteni.

Örömjáték

Mielőtt azonban elérkeznénk a várva várt fináléhoz, meg kell említenünk a bronzcsatát, amiről sokszor úgy beszélnek a világversenyeken, mint felesleges dologról, a vesztesek alamizsnájáról. Mint mindig, most is bebizonyosodott, hogy mekkora hülyeség ez a feltételezés.

A két szembenálló fél egyértelműen csalódott a döntőbe jutás sikertelensége miatt, ugyanakkor megragadták a lehetőséget a javításra. Ki jobban, ki kevésbé. Az már hamar kiderült, hogy a közönség ismét jól fog szórakozni, a srácok a bajnokság legélvezhetőbb, legviccesebb, legfordulatosabb mérkőzését játszották.

Ám az eredményben ez nem tükröződött, a Ritecz-alakulat hamar dűlőre vitte a dolgot, jelentős előnyt épített ki, a kérdés már csak a pontos végeredmény volt. Ugyanakkor a Froschsprungot sem kellett félteni, küzdöttek rendesen. Gál Tamás például élő úthengerként tarolt a pályán, személyre és csapat-hovatartozásra tekintet nélkül. Csak úgy repkedtek a hihetetlen technikai megoldások és hibák. A végén azt szerettük volna, bárcsak sohase lett volna vége.

A Beba FC megérdemli a dicséretet, az iskola egyik legjobb csapatává nőtték ki magukat. Kulcsár András, Kiss Gergely, Ritecz Patrik és Győri Árpi könnyen megszerezheti jövőre az aranyérmet.

Miután csütörtökön lejátszották a bronzcsatát, már csak egy találkozó maradt hátra. Botlábúak-L. K. Bulls finálé. Egy kérdés maradt. Életben marad-e a legenda, vagy egy újonc együttes oktatja a teljes Janust.

Ezért szeretjük a focit, Ács Gábor oktat - Fotó: Bíró Gergő

A szurkolók hamar felfedezhették, hogy egy régi ismerős, a tavalyi finalista Dankó Ricsi ismét a kezdőben kapott helyet. Az ellenfél beleegyezett, így bekövetkezhetett az, amiről gúnyosan beszéltek az oldalvonal mellett: a Dankó már kétszer kiesett, most megpróbál harmadszor is... A mérkőzés játékvezetője az a Mészáros Máté lett, aki már az egyik elődöntőn jelentős szerepet vállalt ítéleteivel, ekkor még nem sejthette, hogy a döntő után is ő lesz az egyik legfőbb beszédtéma.

A döntők sokszor fulladnak dögunalmas meccsekbe (előző két VB-finálé), ám a Janusban ilyen még sohasem volt, és most sem lett. A két csapat minden idők egyik legjobb mérkőzését tálalta a lelkes közönségnek. Ács Gáborék parádés technikai megoldásokkal rukkoltak elő, míg a Botlábúak kapusuk (erősen hajaz Peter Crouchra) íveléseire és két gyors szélsőjük felfutásaira építettek.

Az első fordulat egy Kovacsics-bombánál érkezett. A labda olyan sebesen vágódott a kapu felé, hogy szabad szemmel lehetetlen volt eldönteni, hogy oldalról vagy a kapus lábai közt jutott a nemlétező hálóba. Mészáros sporttárs nem teketóriázott, gólt ítélt. (Utólag visszanéztük, nem volt gól). A közönség egyből lázadni kezdett, természetesen a Botláb-ultrákkal az élen.

A játék képe továbbra is hullámzó volt, mindkét kapu veszélyben forgott, a két kapus hősiesen védte a hálókat. Azonban érkezett a második fordulat. Dankó Ricsi betalált. (Ezzel eldőlt, hogy nem kap Fair Play-díjat...).

A kezdeti döbbenet után újrakezdte a rohamozást az L. K. Bulls, Pollák Máté óriási helyzeteket puskázott el, míg Kovacsics Máté kapufákkal jelezte, hogy továbbra is a pályán van. A másik oldalt sem kellett félteni, Dankó élete formáját hozta, ezzel folyamatos szívroham-gyanús szituációkat kreálva a szervezőknek. Végül nem született döntés, jöhettek a gyűlölt büntetetők.

Természetesen azt mondanom sem kell, hogy közben már rég becsöngettek, ám ez nem nagyon zavartatta a diákokat, sokan kint maradtak. Elérhető közelségbe került a kultusz ledöntése, csupán egy üres kapuba kellett hozzá betalálni. Ez azonban csupán egy embernek sikerült a hatból, Kovacsics Máténak, aki ezzel méltán lett a döntő (egyben a bajnokság) legnagyobb hőse. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy hozzátett tavalyi gólkirályi címéhez egy idei MVP-t.

Kovacsics Máté, az MVP - Fotó: Bíró Gergő

Összességében egy nagyon élvezetes bő egy hónapon vagyunk túl. Legalábbis szerintem. Én ugyan nem játszottam, csak külső megfigyelőként, szervezőként, néha szurkolóként működtem közre, de remélem a focistáknak is tetszett. Tény, hogy voltak kisebb-nagyobb rendezésbeli hibák, ám ezeken változtatni fogunk, és a tavaszi felvonásban már egy továbbfejlesztett bajnokságban játszhattok majd. Egy dolgot levonhatunk a 6 hétből: az L. K. Bulls megérdemelten nyert, továbbra is életben tartva a név legyőzhetetlenségét. Tényleg verhetetlen ez a csapat?

 

További fotók: https://500px.com/jpg_fotoclub
Vecsernyés Márk és Kováts Donát fantasztikus videója: http://vimeo.com/113201402