World Champs time!

Kubanová again? Or not? - Photo: rubinfoto.com

Augusztus utolsó előtti hétvégéjén, még a US Open előtt az egész világ Surrey-re fog figyelni, ugyanis immáron tizennegyedszer rendezik meg az egyéni racketlon világbajnokságot. Közel 400 versenyző 27 különböző országból méretteti meg magát kicsit több mint 20 kategóriában. A cél a világbajnoki címek eldöntése. Nézzük, országokra lebontva kikkel is fogunk találkozni!

In the end of August the whole world will follow Surrey, because before the US Open is organized the 14th Singles Racketlon World Champs will take place. Nearly 400 players from 27 countries compete in 20 categories for the titles. Let’s see who we will meet at the weekend with!

Austria/Ausztria

Az egyik legnagyobb hagyományos racketlon nemzet, így természetesen idén is sok sportolóval érkeznek. Bár a számok nem versenyezhetnek az északi országokéval, játékosaik mind kiváló minőséget képviselnek. Férfi elitben 5 indulóval is a főtáblán vannak, köztük 2009 egyéni világbajnokával, az aktív legendával, Christoph Krenn-nel. Nincs VB show nélkül, így Joey Schubert sem hiányozhat, míg másik ikonjuk, Michi Dickert valószínűleg a legizgalmasabb első körös meccset fogja játszani Gustav Hansen-nel.

A fiatal vonalat Georg Stoisser, Alexander Barbunopulos és a lányok képviselik. Stoisser éremre mindenképpen esélyes, akár még az arany is összejöhet, míg a lányoknál kettős osztrák sikerre lehet számítani. A női elitben Christine Seehofer második kiemeltként indul, a döntőbe jutásért a csehek világbajnokát, Kubanovát kéne legyőznie. Talán pont idén sikerül a trónfosztás?

Austria's young talent, Zürich's bronze medalist - Photo: Inge Omey

Austria is one of the biggest racketlon nations. Of course they are coming with many fantastic players. In the Men’s Elite they have 5 players; one of them is 2009’s world champion, the active legend, Christoph Krenn. Joey „The Showman” Schubert and Michi Dickert are also coming to Surrey.

They have very talented juniors as well. Stoisser from Graz can win the U21, if he will be lucky and will not forget about the girls who are the biggest favorites of the Girl’s U21. In Women Elite the 2nd seeded Christine Seehofer can be the surprise, if she can beat Kubanová.

Australia, Canada and New Zealand/Ausztrália, Kanada és Új-Zéland

A távoli földrészek képviselői a nagy távolságok miatt érthetően nem küldtek óriási küldöttséget, az óceániai országok egyet-egyet, míg Kanada négyet. A legnagyobb név természetesen Evan Mancer, akit nem nagyon kell bemutatni a racketlon kedvelőinek. Bárkinek képes meglepetést okozni, még elitben is. Első körös ellenfele pont a nemzetközi racketlonélet egyik meghatározó figurája, a hazai pályán versenyző Keith Lesser lesz. Egy esetleges első körös siker pedig Krennt sodorhatná az útjába. Az biztos, hogy squashban nem nagyon lesznek problémái a kanadainak.

These countries are very far from Surrey, so not their delegation is the largest. Evan Mancer is the biggest figure of course from Canada who can surprise everybody. His first opponent will be the international Twitter-king Keith Lesser. If Mancer joins the next round Krenn can come next. One thing is for sure: Mancer won’t have problems in squash.

Belgium and France/Belgium és Franciaország

A belgák népes csapattal érkeznek Surrey-be, 16 versenyzőjük áll rajthoz. Köztük van Peter Duyck, ugyanakkor hiányzik például a szeniorban mindig esélyes Fernandez-Diaz. Az esélyeikről sokat nem tudok mondani, ugyanis nem nagyon ismerem őket, mint ahogyan a franciákat sem, akik 6 játékossal képviselik hazájukat.

Belgium has a 16-member-team with the elite Peter Duyck, but without the senior superstar Fernandez-Diaz. I can’t talk about their skills because I don’t know them very well. With the French the situation is similar. They are with 6 players.

Bulgaria, Latvia and Russia/Bulgária, Lettország és Oroszország

Az Európa másik végében fekvő országokból is csak az igazán fanatikusok jönnek Angliába. A legnépesebb sereggel a bolgárok érkeznek, természetesen a már régóta megszokott Angelov-Stankov tengellyel. Idén már mindketten elitben indulnak, igaz Nikolay-nak nem sok öröme lehet a sorsolásban, hiszen egyből a címvédő Ratzer-rel kezd. Steliannak kissé nagyobb szerencséje volt, ő is egy dánnal, Jesper Hougard-dal játszik. Jó játékkal a negyeddöntő is elérhető Bécs meglepetésemberének.

One of the secret favoritues, Stelian Stankov - Photo: rubinfoto.com 

From Eastern Europe the travelling is difficult as well, so these three countries have just 9 players at all. The Bulgarians are coming with the massive Angelov-Stankov axis. Although Nikolay now joins the Men Elite in a World Championships for the first time, he isn’t so happy about the draws. He starts against the defending champion Jesper Ratzer. Stelian also fights against a Jesper, but his opponent is a Hougard not a Ratzer. His choices are better; with a good performance he can reach the quarter finals.

Croatia, Israel and Romania/Horvátország, Izrael és Románia

Három mini küldöttség. Közülük még a horvátok a legnépesebbek a maguk 3 indulójával. Radu Ionescu mint egyszemélyes Románia érkezik Surrey-be, míg a Szentföldről a szenior Iftach Gesser vezetésével érkezik a két nevező.

Here we can find three tiny teams. Croatia has the biggest with their 3 members. Ionescu is the only person from his country and from the Holy Field two people comes under the senior-star Gesser’s leadership.

Czech Republic, Poland and Slovakia/Csehország, Lengyelország és Szlovákia

Közép-Európa kicsi, mégis bivalyerős küldöttségei érkeznek. Természetesen a középpontban Zuzana Kubanovával, aki azért érkezik Angliába, hogy visszavágjon Nathalie Zeolinak a tavaly elveszített VB-döntőért. A fináléba jutás szinte természetes elvárás a világbajnok sportolóval szemben, mint ahogy a többiekkel szemben a tisztes helytállás. Lengyelország örök reménysége, Rav Rykowski ismét belenyúlt a viperafészekbe a sorsolásnál, első körös ellenfele 2011 világbajnoka, Calum Reid lesz. A szlovákok szintén egyszemélyes csapattal képviselik magukat, egy nemzet szorít majd Adam Kakulának a juniorok közt.

Central Europe has little but strong teams. First of all, let’s see Zuzana Kubanová. No doubt that she wants to strike back to Zeoli, because of the gummi-arm-drama in Sweden. The road to the final looks easy for Zuzana, but I think her dream is the gold not the silver. Poland’s eternal hope Rav Rykowsky had a horrible draw. His first opponent will be 2011’s world champion, Calum Reid. This task looks impossible. Whole Slovakia will cheer for Adam Kakula, the junior player who represents his home alone.

Denmark/Dánia

A dánok 26 személyes küldöttsége talán a legerősebb az egész mezőnyben. Több címvédő érkezik fehér keresztes zászló alatt, többek között a junior Mikkel Bodzioch vagy a szenior Jack Broe Larsen. És akkor még nem is beszéltünk az elit versenyzőkről. A tavalyi dán házidöntő akár idén is megismétlődhet, Jesper Ratzer és Kasper Jonsson külön ágra került. A VB legnagyobb sztárja egyértelműen Ratzer, az ő legyőzéséhez csak a tökéletes felkészültség és a szerencse keveréke elég. Ha nem történik csoda, ismét dán világbajnokot avatnak vasárnap délután.

Danish national final in Zürich - Photo: Inge Omey 

Maybe the strongest team in the World Champs is Denmark’s. They have 26 players with some defending champion. For example Mikkel Bodzioch, Zürich’s junior hero or senior stars like Larsen or Bergander. One year ago we had a Danish home-final between Ratzer and Jonsson. This can happen again, because they can meet only in the last match. Beating Jesper looks impossible, only a very few players can do it and a little bit luck is also needed. If nothing wonder happens, this year we will have Danish world champ as well.

Finland/Finnország

Népes csapat számomra teljesen ismeretlen nevekkel. Mivel északi országról van szó, és Surrey sincs Helsinki szomszédságában, gyaníthatóan jó játékosok érkeznek a szigetországba. Biztosak lehetünk benne, hogy több érmet is fognak nyerni, még ha az esélyesek neveinek a megtippelése lehetetlennek is tűnik.

They have a popular team with absolutely unknown names for me. Although Finland is the cradle of racketlon, and Helsinki and Surrey are not neighbors, the players will be very strong. Men B and Men C, the hardest categories are perfect for these unknown-stars. I bet they will win some medals.

Germany/Németország

Erős, masszív küldöttség. 27 versenyzőjükből biztosak lehetünk benne, hogy egy sem fogja könnyen adni a bőrét. A legnagyobb sztárjuk természetesen Nathalie Zeoli, aki címvédőként fogja felvenni a harcot Kubanováék ellen. Férfi elitben meglepő módon csak egy játékosuk indul, Christian Wiessner. Ő már a tavalyi csapat VB-n megmutatta, hogy sokkal többre képes, mint azt a ranglistája alapján gondolnánk. Érdemes még Amke Fischerre odafigyelni, aki a hiányzó Sarina Leibig helyett a német csapat másik húzóembere lehet.

The defending champion, Nathalie Zeoli - Photo: Inge Omey

Germany, as always, has a massive and well-balanced delegation. After the glorious Brazilian trip we can be sure that they got wings. The biggest star of course is the defending world champion, currently the best woman in the world, Nathalie Zeoli. Her quest is to defend the title which is very valuable for Kubanová and the others as well. In the Men Elite they have just one player, the previous team world champ’s hero Christian Wiessner. Paying attention on Amke Fischer is also useful because she could be a big surprise.

Hungary/Magyarország - még több infó a magyarokról: racketlon.hu/?p=1070

Végre elérkeztünk a saját küldöttségünkhöz! A magyar racketlon sport hivatalosan 10 versenyzővel képviselteti magát Surrey-ben (Soós István angol színekben indul), köztük többen potenciális éremesélyesek. Legelőször is Sákovics Péter, akinek a +55-ös sikeréhez szinte kétség sem férhet. A szombathelyi racketlonos örökébe lépne Nándori Levente, aki idén öregedett be a szeniorok közé, Surrey-ben az aranyéremért száll harcba. Szalay Zsolt B kategóriában első kiemeltként rajtol, célja a negyeddöntő, de az érem is benne van a pakliban. Szegner Orsi a nők között egyedüliként képviseli a magyarokat, míg Janzer György +45-ben próbál szerencsét. A Szalay gyerekek, valamint Francia Botond a legkisebbeknél, míg Czingráber Zoltán és Francia Balázs a legerősebbeknél küzd majd az ellenfelekkel.

And yes! My country is the next! Hungary with 10 official and 1 unofficial players is a little, but dangerous team. We had the best seniors in the world, so Péter Sákovics and Levente Nándori are our biggest hopes. In Men B the 1-seeded player is also Hungarian, Zsolt Szalay’s dream is a medal. Our juniors are also perfect, the Szalay-boys and Botond Francia are top seeded. We have just one female player, Orsi Szegner who plays at home for a little bit. In Men Elite Zoltán Czingráber and Balázs Francia are our delegation and the last missing person is György Janzer.

Senior superstar, Levente Nándori - Photo: RFA

Sweden/Svédország

Hatalmas küldöttség, ami nem is meglepő, hiszen a sportág őshazájáról beszélünk. A minőség itt sem fog a mennyiség rovására menni, erre mérget vehetünk. Az alacsonyabb rangsorolású nyílt kategóriákban különösen veszélyesek lehetnek, nem is beszélve a csapat vezérbikájáról, a stockholmi VB hőséról, Stefan Adamsson-ról. A második koronáért már nem ő indul a legnagyobb eséllyel, de tapasztalata és higgadtsága kirobbanó formával párosulva akár szenzációt is okozhat. Természetesen a Druve család sem veszíteni érkezik Surrey-be, ám a különösen erős idei mezőnyben már nem számítanak végső győzelemre is esélyesnek.

Their team is enormous, only the United Kingdom has a bigger one. The racketlon was born in Sweden, so their delegation is absolutely professional. The leader of course is Stefan Adamsson, Stockholm’s national hero. To repeat the title he needs all of his experience and knowledge. Then don’t forget about Sweden’s players regularly win medals in the open categories. Men B or Men C are perfect places for them!

Switzerland/Svájc

A kis alpesi ország méreteihez képest nagy csapattal érkezik, egészen pontosan 23 versenyzővel. Nicole Eisler-en kívűl nem nagyon ismerem a játékosaikat, itt is úgy tippelem, hogy inkább az alacsonyabb kategóriákban lehetnek jók. Külön ki kell emelni Tinko Schnegg-et, aki U13-ban első kiemeltként a magyar fiúk egyik legnagyobb riválisa lehet.

The home of Roger Federer has an incredibly high number of players. My knowledge about Swiss players isn’t perfect, so I can’t predict anything. I played only against Tinko and I can tell that his performance will be worthy for his ranking.

The Netherlands/Hollandia

Szolid, visszafogott küldöttség, ahhoz képest, milyen messze van Surrey-től a tulipánok földje. Czingráber Zoli első körös ellenfele, Paul Twisterling a legnagyobb név, egyedüliként ő indul elitben. Maarten Joosten hiába első kiemelt U21-ben, az erőviszonyokat ismerve már a 4 közé kerülése is csodaszámba menne.

Although the distance between Amsterdam and Surrey isn’t enormous, only 8 Dutch players will start at the weekend. In Men Elite Paul Twisterling is their delegate who faces against Zoltán Czingráber in the first round. In U21 the best ranked player is Maarten Joosten, but his medal chances are tiny because of Austrian Stoisser.

The United Kingdom/Egyesült Királyság

Mindent visznek, övék a legnagyobb csapat (ha jól számoltam 149 fő), a legtöbb fiatal játékos és még sok másik rekord is. Ide számoltam Walest, Skóciát és a Man-szigetet is. Hiába indulnak nagyon sokan, könnyen lehet, hogy nem a házigazda nyeri meg az éremtáblázatot, hiszen igazán nagy sztárjukból kevés van, csupán Calum Reid és Isabelle Tyrell tartozik ebbe a kategóriába. Ha skótként Surrey-ben ér fel Reid ismét a csúcsra, megismételi Andy Murray tavalyi bravúrját. Ehhez azonban többek között Kasper Jonsson-on és legfőképpen Jesper Ratzer-en keresztül vezet majd az út.

The Scottish who can make the United Kingdom happy - Photo: rubinfoto.com

They are absolutely first in everything. They have the biggest delegation (149 sportsmen) and the biggest number of youth players (42-unbelievable). These numbers are all the United Team’s properties. Not England’s because Wales, Scotland and Mirianda Frick’s Isle of Man are also the part of the team. Can they win the medal table? Not sure. They have two superstars, Calum Reid and Isabelle Tyrell. If the Scottish can repeat Andy Murray’s one-year-old historical act, he could be the only active two-time Men Elite world champion. He needs to fight against Jonsson and Ratzer too, to do it. Joshua Seth Kashdan is also a big talent; he will compete against Bodzioch and Stoisser to decide the destiny of the medals.

Vajon sikerül Calum Reid-nek a történelmi tett, és hazai(?) pályán gyűjtheti be második egyéni VB-címét, vagy érvényesül a papírforma, és Ratzer ismét mindent visz? Esetleg a lassan örök másodikká avanzsáló Kasper Jonsson fog mindenkit meglepni? Nathalie Zeoli megint mindent visz, vagy Kubanová visszaül a trónra? A magyar szeniorok tarolnak, esetleg Emil Bergander söpör le mindenkit? Georg Stoisser tovább gyarapítja éremkollekcióját, vagy Kashdan-Brown hazai pályán ér fel a csúcsra? Ki nyeri a rendkívül sűrű B kategóriát? A C-t? Esetleg az U13-at? Ezekre, és még megannyi más kérdésre is választ kap az, aki augusztus 21-24. között figyeli a 14. egyéni racketlon világbajnokság történéseit. Hajrá racketlon, hajrá magyarok!

So can Calum Reid write history, can he win his second title at his home? Or the biggest star of this year, Jesper Ratzer will take everything? And what about Kasper Jonsson after two defeats in a world champ final? Nathalie Zeoli again or Kubanová? Hungarian seniors win everything? Or Bergander will come and take the gold? Austrian Georg Stoisser’s newest medal will be golden? And what about Kashdan-Brown? Finnish or Swedish player will win the Men B? And the Men C? And the youngest? Everything can happen and if you follow the world champs, you won’t miss anything. Between 21st and 24th August let’s go racketlon, come on Hungarians!

A VB, ahol mindig történt valami

Piros kosztümben a csapat legjobb játékosa - Fotó: fifa.com

Ha 2014 nyara, akkor foci világbajnokság. Ha foci VB, akkor egy hónapos meccsdömping, éjjel-nappal futball, legyen szó sarki zöldségesről vagy hipster filozófia szakos hallgatóról. Az olimpia utáni második legnagyobb esemény, ami a Föld nevű bolygón létezik. Az idei, egyben jubileumi huszadik, sokak szerint a meglepetések és csodák világbajnoksága volt. Én azért nem fogalmaznék ennyire merészen, maradjunk annyiban, hogy különleges volt az elmúlt 31 nap. Lássuk, miért is!

Az egész egy tökéletesen kivitelezett Marcelo öngóllal kezdődött. A Real Madrid idén mindent megnyerő balhátvédje semmiképpen sem akarta átengedni Neymarnak a VB első góljával járó dicsőséget, tehát cselekedett. Kissé a horvátok is meglepődtek a kedves ajándékon, így enyhe révületben szemlélhették végig, ahogy a japán bíró hathatós segítségével megnyeretik a brazilokkal a nyitómérkőzést. A forgatókönyvnek megfelelően Neymar lett a hős, duplával indította a Mundialt.

Az arcpirító csalás utáni szitkozódást még abba sem hagyta a világ, máris érkezett a VB első és talán legnagyobb szenzációja. A Xabi Alonso által tizenegyesből hamar előnyhöz jutott címvédő óriási késbe szaladt bele. A sokak által lesajnált, örök veszteseknek titulált hollandok gondoltak egyet, és az önzőségéről, no meg kopaszságáról, jól ismert Arjen Robben vezetésével letarolták a spanyolokat. A gólok úgy záporoztak narancs részről, hogy sokan azt sem tudták, mi történik. Ekkor még nem sejthettük, hogy ennél a verésnél lesz még egy jóval nagyobb is a VB-n…

A spanyol-holland érdekes reakciókat váltott ki. Mindenki a tiki-taka bukásáról beszélt - arról, hogy a Barcelona után most a válogatott is elsüllyed, a sikert sikerre halmozó generáció csúfosan elbukik, és átadja helyét a fiataloknak. Ezzel nem igazán értettem egyet. Ahelyett, hogy szegény hollandokat valaki megdicsérte volna, mindenki Iniestáék, de legfőképp Casillas lesajnálásával volt elfoglalva. Ennek mondjuk pont Sneijderék örülhettek, hiszen hiába nyerték meg a 2010-es döntő visszavágóját 5-1-re, valahogyan mégsem számoltak velük komoly esélyesként a továbbiakban. Del Bosquék persze fogadkoztak, hogy Chile ellen javítanak, de a bukás szelét már sokan érezni vélték.

Van Persie csukafejese veri az első szöget a spanyolok koporsójába - Fotó: fifa.com

A nagy siránkozásban sokan elsiklottak Kolumbia nagyarányú görögverésén, valamint Costa Rica Uruguay-oktatásán. Utóbbin jómagam kissé nehezebben tettem túl magam… A második hidegzuhany a német-portugálon érkezett. A csoport slágermeccseként beharangozott találkozón felrémlett a 4 évvel ezelőtti német-argentin emléke. A tehetetlen luzitánokat elsöpörte a Müller-henger. Igaz, a Bayern-csatáron kívül Pepe is emlékezeteset alkotott, régi jó szokásához híven agressziójával és piros lapjával került reflektorfénybe. Miközben Ronaldo az öltözőben sírdogált, az arab istennek is beillő Howard kapus csapata egy villámrajt és egy kisebb dráma után ismét megríkatta Ghánát, pedig Suarez nem is játszott…

A csoportkör második szakaszában bebizonyosodott, hogy egy jól védekező együttes ellen Brazília semmit sem ér, vagy legalábbis Ochoa ellen biztosan nem. A hősies Mexikó ikszelt Oscarékkal, ezzel jelentős lépéselőnybe került a Kamerunt oktató horvátokkal szemben. Spanyolország ott folytatta, ahol a hollandok ellen abbahagyta, a Del Bosque alakulat biztos, ami biztos alapon második meccsét is elvesztette, így tuti, hogy elérték a Rio-Madrid járatot. A szimpatikus ausztrálok közben játszottak egy jó meccset Robbenékkel, sőt Tim Cahill ismét bebizonyította, hogy a kenguruknál tényleg ő az egyetlen, aki képes egy egyenest lőni a labdába.

A vicccsoportnak titulált C kvartettben tovább menetelt Kolumbia, bizonyos James Rodriguez vezetésével. A szenvedő fél Elefántcsontpart volt. Görögország sem hazudtolta meg önmagát, megmutatták, hogyan lehet 0 lőtt góllal is versenyben egy csapat a továbbjutásért. Szegény Cahillék már hármat lőttek, mégis kiestek… Ahogy Anglia is majdnem, miután bravúrosan meglövették Rooneyval első VB-gólját. Apró szépséghiba, hogy közben Luis „Varázslatos” Suarez kettőt is vágott nekik, a másodikat a 85. percben. Szokás szerint megint Londonban sírtak, míg Montevideóban már az újabb Suarez-szobrot faragták.

Suárez letette a névjegyét Brazíliában - ekkor még góljaival - Fotó: fifa.com

Miközben a világ az angolokon röhögött, Costa Rica ismét csodát tett, gyönyörűnek pont nem nevezhető összecsapáson 1-0-ra legyőzte a nagy Olaszországot, akik ekkor már bölcsen a gólkülönbséget számolták, majd miután megtudták, hogy Uruguay ellen jó a 0-0 is, ujjongva bedobtak egy pizzát.

A jó kis olasz antifutball után következhetett a 7 gólt hozó francia-svájci összecsapás. Jó szomszédokhoz illően 5-0 után visszavettek Benzemáék, így Svájcnak nem kellett a VB legnagyobb vereségétől félnie. Ezzel a mérkőzéssel egy napon játszották a 2014-es világbajnokság legnagyobb érdeklődéssel figyelt rangadóját, a Honduras-Ecuador összecsapást is. A magyar idő szerint éjfélkor kezdődő találkozó alatt akart mindenki hirdetni az M1-en…

Másnap az egész világ azért szorított Iránnak, hogy húzzák ki az argentínok ellen, végül ez nem jött össze, Messi a 90. percben érkezett. Pedig Teheránban már azon gondolkoztak a vezetők, hogy leadják a cenzúrázott összefoglalót hajnali háromkor… Sajnos a magyar futball Messiása, Muhamed Besic sem tudott csodát tenni Nigéria ellen, a szimpatikus bosnyák válogatott az utolsó mérkőzéstől függetlenül kiesett a világbajnokságról.

Ronaldóék viszont nem! Az utolsó percben ugyanis érkezett Valera, és pár napra még megmentette 10 millió ember álmát, a világbajnoki címet. Ghána lejátszotta a németekkel a sokáig a VB legjobb félidejének tartott játékrészt, amiben Klose megszerezte a történelmi tizenötödik VB-találatát. Természetesen 5 centiről, kúszva és eltörve a labdát.

A csoportküzdelmek utolsó fordulójában dráma nem igazán volt, sokkal inkább a papírforma érvényesült. Kezdésként Kamerun bebizonyította, hogy ők tényleg csak a szállodában ingyenes instant kávéért járnak világbajnokságokra, lövettek Neymar mesterrel két gólt, hadd örüljön az adózó nép, ha már olyan finom az ingyen kávéjuk. Közben Horvátország megrémült a nagy esélytől, és egyre több követője lett az Ochoa-vallásnak Mexikóban.

Spanyolország szépen búcsúzott Brazíliától, Torresék hármat vágtak az ausztráloknak, míg Kolumbia tovább oktatta a mezőnyt, most éppen Japánt. A csoportkör egyetlen igazi drámája a görög-elefántcsontparti találkozón volt, ahol jó görög szokás szerint az utolsó percben jött a deus ex machina, tizenegyesből továbblőtték magukat az egyenes kieséses szakaszba.

Ahová aztán a világ legszerethetőbb válogatottja, Uruguay is követte őket, miután Diego Godín sikeresen feltörte a catenacciot, miután Suarez meggyengítette annak oszlopát a rettenthetetlen Giorgio Chiellinit. A világ persze nem viselte el ezt az arcátlanságot, így gyorsított eljárásban négy hónapra elmeszelték a legjobb uruguayit egy koncepciós perben.

Spori, ez megharapott! - mutatja Chiellini, de hiába - Fotó: fifa.com

További meglepetések nem történtek, természetesen a németek nem tették meg azt a szívességet Portugáliának, hogy erőlködjenek az USA ellen, így Cristiano Ronaldót nagy megelégedésre elküldték nyaralni. Belgium ismét egy góllal nyert, ezzel csoportelsőként vághatott neki a következő hétnek. Az oroszok klisészerűen buktak el, pedig még Kerzsakov is betalált! Algéria pedig története során először továbbjutott.

Amilyen izgalmas, fordulatos, néhol még látványos csoportmérkőzéseket láthattunk, annyira unalmas, biztonságra törő futball következett a nyolcaddöntőkben. Brazília ismét szenvedett, ezúttal Chile ellen. Támadásban teljesen tanácstalan brazil csapatot láthattunk, a továbbjutásukat sem Julio Cesarnak köszönhetik, sokkal inkább a borzalmas pirosmezes lövőknek, akik annyit hibáztak, hogy még a megye kettes Gyódban is csak faltörő kosnak használható Hulk rontása is belefért. Nem is beszélve a másik brazilról, aki még a kaput sem találta el… Száz szónak is egy a vége, Brazília továbbjutott, ezzel mentve meg az országot a gazdaság azonnali összeomlásától.

A hazaiak ellenfele az a Kolumbia lett, aki Uruguayt verte meg 2-0-ra bizonyos James Rodriguez duplájával. Az első találat nem volt semmi, ismét Musleráé lett az elismerés, hogy a VB legszebb gólját kaphassa. A Suarez nélküli égszínkékeknek csak helyzeteik voltak, átütőerejük nem, így Európa nagyban dörzsölhette kezét, a „gonosz” Luis csapata kiesett.

Ismét Muslera kapta a VB legszebb gólját, az elkövető James Rodriguez - Fotó: fifa.com

Nem úgy Hollandia, habár nagyon közel volt hozzá. 90 percig ment az Ochoa-show, vezetett Mexikó, aztán jött Wesley Sneijder. Meg Arjen Robben. 2-1-el az Oranje ment tovább, ellenfele pedig a VB meglepetéscsapata, Costa Rica lett. A kis karibi ország hősei majdnem antihősök lettek, miután a hosszabbításban kiegyenlített a görög tizenegy, de a büntetőpárbaj, pontosabban Gekasz nekik kedvezett, így történelmük legjobb eredményét tovább javítva a legjobb 8 csapat közé léptek.

Az alsó ág borzasztóan unalmasra sikerült. Argentína egy utolsó utáni percben lőtt góllal küldte haza szegény svájciakat, Belgium szintén hosszabbításban szenvedte ki a győzelmet a VB legszimpatikusabb válogatottja ellen (USA). Németország csak szenvedett, Algéria küzdött, végül helyreállt a világ rendje, és Schürrle (?!) kiejtette az utolsó talpon maradt afrikai együttest, mivel a franciák korábban már legyőzték a szupersasokat.

Jöhettek a negyeddöntők. Kezdésnek egy klasszikus német-francia. A párosítás emlékezetesre sikerült, a meccs már nem annyira. Szürke összecsapáson 1-0-ra győzött a jobb csapat, a franciák gyakorlatilag az utolsó 5 percen kívül semmit sem csináltak, jogosan mehettek vissza oda, ahová ilyen játékkal valók.

Brazília először és utoljára mutatott olyan játékot, ami a hagyományaihoz illik. A szenvedő fél a drogkartellektől és Escobar-gyilkolástól a világ egyik titkos reménységéig eljutó Kolumbia volt. Igaz Neymarék megint csak egy félidőre voltak jók, ám most ez elégnek bizonyult, továbbra sem tört ki a forradalom Rió utcáin, a selecao versenyben maradt.

A papírforma az alsó ágon sem borult, egyik meglepetéscsapatnak sem sikerült a bravúr, mindkettő negyeddöntő dögunalmas volt, a legnagyobb izgalmat a holland - costa ricai büntetőpárbaj hozta. Ezt Robbenék nyerték, így a karibi ország úgy búcsúzott Brazíliától, hogy veretlen maradt, és mindössze 2 gólt kapott. Argentína Higuaín világbajnokságon mutatott egyetlen értékelhető megmozdulásával 1-0-ra „kiütötte” a fiatal Belgiumot.

A Mundialból csupán négy mérkőzés maradt vissza, köztük azzal az összecsapás, amivel vélhetően 50 év múlva is azonosítani fogják a 20. labdarúgó világbajnokságot. Ez a találkozó pedig nem más, mint a Belo Horizonte-i mészárlás. Az elkövető Németország, a szenvedő fél a házigazda.

Klose 16! - Fotó: fifa.com

Azt valószínűsíteni lehetett, hogy a németek nyernek. Azt is valószínűsíteni lehetett, hogy Brazília nem fogja elbűvölni a publikumot. Azt is valószínűsíteni lehetett, hogy Neymar és Thiago Silva nélkül a selecao korántsem olyan erős, mint lehetne. De azt, hogy Müllerék hetet pakolnak be Julio Cesar hálójába, valószínűleg nem sokan gondolták volna. A német henger a gólkirályjelölt müncheni csatár találatával kezdődött, Miroslav Klose rekorddöntésével, majd Toni Kroos elképesztő gyorsaságú duplájával folytatódott, hogy aztán a született gólvágó, Sami Khedira góljában teljesedjen ki. A végső döfést pedig a kisgyerekek ijesztegetésére is alkalmasnak vélt Schürrle két találata adta meg. Az igazi szégyent azonban Oscar szépségtapasznak sem nevezhető gólja sem tudta lemosni, sőt csak még jobban bedörzsölte.

Az annyiszor istenített brazil futball, a „világ legjobbja” csődöt mondott. Ahogy azt már a legelejétől sejteni lehetett. Neymarék válogatottja közelébe sem ér a legendás elődöknek, sőt meg merem kockáztatni, hogy még egy jobb passzban lévő „szerethető” is jó lett volna egy ikszre ellenük. Ezúttal kevés lett volna a bírói csalás, a tizenegyesek, sőt még az úgy hiányolt Junior is. Brazília megsemmisült, az elmúlt 12 évvel együtt.

Miután a németek hetet vágtak a házigazdának, az amúgy is rendkívűl látványos támadófutballt játszó argentinok úgy gondolták, inkább a biztonságra mennek, és biztos, ami biztos alapon kihúzzák 0-0-ra. Sikerült. Az elődöntő egyes szakaszai már komoly versenyben voltak a VB legunalmasabb részeiért, fej-fej mellett az Irán-Nigériával és a Hollandia-Costa Ricával. Végül jöttek a büntetők, és egy falábú holland bekk, na meg a jó öreg Sneijder, így Romero kapus lett a hős, a messis Argentína pedig 24 év után ismét VB-döntőbe jutott.

Romero révén Argentína 24 év után ismét finalista - Fotó: fifa.com

Mielőtt rátérnénk a csodálatos fináléra, érdemes pár szót ejteni a színvonalban szokás szerint a döntőre métereket verő bronzcsatára. Félreértés ne essék, nem egy 2010-es Uruguay - Németország szintű mérkőzésről volt szó, sokkal inkább egy hamisítatlan Debrecen - Mezőkövesdről. Az egyik oldalon a dinamikus, gyors, hatékony és sikeres csapat (Hollandia), a másikon a Belo Horizonte után még csak nem is éledező pofozógép (Brazília).

Hiába reménykedett mindenki Brazíliavárosban a csodában, természetesen az elmaradt, miután a visszatérő csapatkapitány, Thiago Silva már a harmadik percben megalapozta a meccs hangulatát egy jó kis piros lappal vagy tizenegyessel. A bíró szerint a büntető volt a nyerő, amit Van Persie belőtt, így máris volt mire fogni az esetleges brazil vereséget. Ehhez jött még egy lesről elengedett holland támadás utáni újabb találat David Luiz hathatós közreműködésével, majd egy Oscarnak meg nem adott tizenegyes. Zárásként egy újabb holland gól, a vége 3-0 lett. Nyugodtan szidhatták volna a bírót a sárgamezesek, ám akkor lőttek volna Robbenék másik gólt, amikor csak akartak volna. A selecao teljesítménye talán még a németek ellenit is alulmúlta, csupán az ellenfél jóindulatának köszönhette a méltányos vereséget.

A brazil tragédia teljes beteljesüléséhez már csak egy dolog hiányzott, Argentína világbajnoki címe a Maracanában. Messi mindent megtett az ügy érdekében, úgy ficánkolt a két sprintersebességű bekk (Hummels és Höwedes) között, mint hal a vízben. Csupán társ nem volt elől. Higuaín még így is kapott egy meccslabdát, amit annak rendje és módja szerint ki is hagyott. Ezután lőtt egy lesgólt, ami után majdnem kifutott a világból, mire megtudta, hogy az asszisztens már rég felemelte a zászlóját.

A másik oldalon is voltak helyzetek, a németek „legjobb” támadójátékosa, Benedikt Höwedes járt a legközelebb a gólhoz egy kapufával. A rendes játékidőben azonban nem született döntés, az argentin kispad kezdhette dörzsölni a kezét.

Főleg miután Palacio egyedül léphetett ki Hummelsék között. A buddhista szerzetesre hajazó támadó aztán vagy a kapujából őrültként kirontó Neuertől ijedt meg, vagy élete lehetőségétől, mindenesetre Rudolf Gergelyt megszégyenítő módon a kapu mellé emelt.

A javításra pedig már nem maradt idő, ugyanis érkezett a bányarém Schürrle és a szépfiú Götze összjátéka, aminek mindent eldöntő találat lett az eredménye. Az exdortmundi fiú Iniesta nyomdokaiba lépve a 113. percben döntötte el a finálét.

Mario, a varázsló - Fotó: fifa.com

A végén azért még próbálkoztak Mascheranóék, ám reális esélyük már csak Schweinsteiger elpusztítására volt, amiben szintén kudarcot vallottak. A középpályás minden ütés, rúgás, harapás és térdelés után felkelt, sőt még az arca is szuperhős módra gyógyult, így nem jutott az élete lehetőségéhez a bemelegítés után jutó Christoph Kramer sorsára, akit úgy megdolgoztak Garayék, hogy a pályáról alig tudták letámogatni. Zárásnak pont megfelelő volt Messi lelátóra küldött szabadrúgása, majd Schweinsteiger utolsó megtiprása, 2014 világbajnoka Németország lett!

Az, hogy miért Lionel Messi kapta a világbajnokság aranylabdáját, máig rejtély a számomra, azzal együtt, hogy miért nem Páj Gábor lett az aranycipős…

Nem kispályások!

Nemhivatalosan már kollégák

Május közepe. Éppen befejezte pusztítását az Yvette nevű mediterrán ciklon, a Mecsekalján máris V-VI. korcsoportos fiúk rúgták a bőrt a műfüves kispályákon. Habár a túlzott érdeklődés miatt nem kellett lezárni a környék utcáit, és rohamrendőröket sem kellett kirendelni a szurkolói túlkapások miatt, azért a hangulatra nem lehetett panasz a néha borús, néha napos vasárnapi délelőttön. A döntőn megjelent a népszerű sportriporter, Hajdú B. István is, aki egy német osztályozó előtt szakított időt a fiatalokra, így élőben hallhattuk a jól ismert orgánumot.

A fináléba nem volt egyszerű bekerülni, hiszen 20 csapat kvalifikálta magát az országos döntőre. Idén ez a bravúr két vidéki együttesnek, a címvédő kaposváriaknak és a szentgotthárdiaknak sikerült. A két csapat jól ismerte egymást, mivel a csoportküzdelmek során már találkoztak, akkor a vasiak nyertek 3:1-re.

A döntőben a biztonsági játék dominált. Bár volt néhány ziccer, a kiváló formában védő kapusoknak köszönhetően nem született gól. Így a kétszer 15 perc legizgalmasabb eseményévé a vasi hálóőr felső kapufával való találkozása vált, amelynek vérző fej és ápolási szünet lett az eredménye.

Következhetett a büntetőpárbaj. Az első öt játékos nem hibázott, még a Cenit idéző kaposvári hálóőr is betalált. Hatodik lövőként érkezett a torna somogyi gólkirálya, Kuti Richárd. Leszegett fej, visszatartott lélegzet, majd elemi erejű bomba - egészen a Telekomos sátorig! A labda kívülről súrolta a kapufát, így a szentgotthárdi csapat lett a 2013/14-es tanév bajnoka. Örömmámor, berohanó cserejátékosok és az egyszemélyes szakmai stáb. Kicsi a rakás. Legalul a hőssé vált kapus, Bajzek Márk.

A csalódott kaposváriak gratuláltak, csak a mezcsere maradt el. A győztes narancspólósok összegyűltek, kört alkottak és készülődtek a harci kiáltásra. Az uránvárosi négyemeletesben rántott húst rágcsáló bácsinak pedig megakadt a torkán a falat, hiszen azt hallotta: BÉLA, BÉLA, BÉLA!

Nem véletlenül. III. Bélások a szentgotthárdi fiúk…

VB-mozaik

Ki emelkedhet majd krisztusi magasságokba? - Fotó: Wili Hybrid

Az elkövetkező egy hónapban minden a brazíliai foci világbajnokságról fog szólni, ezért mi is úgy gondoltuk, hogy megkérdezzük az embereket, mit várnak az eseménytől, mik a tippjeik a végeredményt illetően. A lehető legváltozatosabb képhez az egész világot be kellett járnunk, több ezer kilométert utaztunk, hogy bemutathassuk nektek a véleményeiket. Nézzük, ők hogy állnak az eseményhez, mit várnak Brazíliától. (a monogramok egyezése valamely, a valóságban is létező személlyel csupán a véletlen műve lehet). Íme az öt kiválasztottunk.

K. D., ausztrál nagyiparos, egy nemzetközi dohánygyár tulajdonosa

A tulajdonos urat már elérni sem volt könnyű, ugyanis napjai szigorúan be vannak osztva, szabadideje gyakorlatilag nincs, éppen ezért semmiképp sem akart időt szánni újságírónkra. Mi azonban ravaszabb taktikához folyamodtunk, és beszerveztük fiatalkori jóbarátját, a Floridában élő T. G.-t egy közös találkozóra, hogy így nyerjük el a mágnás bizalmát. A taktikánk bevált, sikerült nyélbe ütnünk a beszélgetést Sydney egyik elegáns kávézójában.

Sajnos nem igazán sikerült kézben tartanunk az interjút, ugyanis a két régi jó barát folyamatos poénkodásának Melbourne-ig is elhallatszó röhögés lett a következménye. Annyit azért sikerült kihúznunk a dohánygyárosból, hogy felőle aztán akárki nyerheti a VB-t, őt különösképp nem izgatja az esemény. Mindössze annyit szögezett le, hogy a gólkirály P. G., míg az aranylabdás V.G. lesz. Hiába bizonygattuk neki, hogy a két megnevezett játékos nem is szerepel Brazíliában, sőt még nem is focisták, hajthatatlan maradt. Maradásunk már nem is volt sokáig, miután K. D. kijelentette, hogy T. G.-vel azonnal elindul a legközelebbi kaszinóba, hogy az örömteli találkozást méltóképpen megünnepeljék.

D. M., angol arisztokrata hölgy, Vilmos trónörökös kilencedik unokatestvére

Lady M. elérése még nehezebb feladatnak bizonyult, mint az ausztrál iparmágnásé. A kisasszony ugyanis csak minden harmadik hetet tölti hazájában, Angliában. A maradék idejében Afrikában jótékonykodik, és önkéntes munkát végez. A helyi viszonyok nem voltak éppen tökéletesek, így telefonon nem tudtuk elérni, maradt tehát a helyszíni, személyes találkozó. A titkárnőjétől megkaptuk a lagosi címet, ahol kereshetjük, így viszonylag egyszerű dolgunk volt. Legalábbis a kikötőig.

Utána kezdődtek csak a bonyodalmak. Idegenvezetőnk (?), Yaya ugyanis nem fogadott el sem eurót, sem amerikai dollárt szolgálataiért. A magyar forinttal így már meg sem próbálkoztunk. Kizárólag elefántcsonttal volt hajlandó kereskedni, így kénytelenek voltunk a helyi pénzváltóban 1000 dollárért fél kiló elefántcsontot venni. Az üzlet után máris segítőkészebbé vált Yaya, és elvezetett minket Lady M. rezidenciájára.

A kisasszony szívélyesen fogadta az újságírókat, egyből megkínált minket helyi kávéval, és lelkesen érdeklődött az európai helyzettel kapcsolatban. Miután megtudta, hogy Magyarország még nem foglalta vissza Kárpátalját, elégedetten csettintett egyet. A világbajnoksággal kapcsolatban sok mindent nem tudtunk meg tőle, azt mondta, nem eléggé tájékozott a nemzetközi futballban ahhoz, hogy értékelhető nyilatkozatot adhasson. Egy dolgot emelt ki: az afrikai válogatottak jó szereplését. Hiszi, hogy Elefántcsontpart megnyerheti a világbajnokságot, és a szerinte rendkívül szimpatikus Drogba gólkirály is lehet.

Ó. B., észak-amerikai farmer, a kukoricatermesztés megreformálója

Az európai viszonyokhoz szokott újságíróknak kissé meglepő lehet az amerikai kontinens. Az emberek hozzáállása gyökeresen más, akármiről is legyen szó. Ezt tapasztaltuk mi is, miután Ó. B. farmer lelkesen megvendégelt minket a Texas állambeli gazdaságán. Többet beszélt, mint akármelyik eddigi interjúalanyunk, ráadásul rendkívül tájékozottan és naprakészen. Egy olyan embernél, aki többet tölt a kukoricásban, mint a házában, ez kissé meglepő volt. A jóízűen elfogyasztott ebéd után még a trágyázásról is lemondott a kedvünkért, hogy elmondhassa véleményét a világbajnokságról.

Már a legelején kiderült, hogy farmerünk nem éppen hétköznapi ember. Tippjei tökéletes szinkronban követték ezt a megállapítást. Véleménye szerint Dél-Korea elődöntőbe jut, a brazilok nyernek, Costa Rica és Ausztrália továbbjut a két halálcsoportból, míg a német-portugál páros már a csoportkör után csomagolhat. Kissé vakmerő jóslatait azzal indokolta, az életben is mindig a meglepetések segítségével jutott előre, így lehet most 15000 sertés boldog tulajdonosa.

R. A., indiai vállalkozó, az első civil, aki saját olajfúró platformmal rendelkezik

R. A. elképesztően elfoglalt ember. Egy nap tizenöt különböző gyárának profitját kell ellenőriznie. Számára a pihenést az jelenti, ha barátaival kávézhat villájának udvarán, miközben lábát saját medencéjébe lógatja. Személyes interjút lehetetlen vele egyeztetni, egyedüli reményünk M. P. volt, aki sokévnyi tapasztalatával könnyedén bejuttatott minket a palotába. Természetesen M. P.-nek hamar ott kellett a helyszínt hagynia, hisz még egy évtizedekkel ezelőtti incidens miatt R. A. az összes ingatlanjából kitiltotta.

Miután bejutottunk a hátsó kertbe, a vállalkozó már nem űzött el minket, még egy gyors beszélgetést is engedélyezett. Mint elmondta, számára a VB csupán üzlet. Médiacégei uralják a piacot, így a brazíliai egy hónap a legszerényebb becslések szerint is dollármilliókkal fogja gazdagítani a számláját. Személy szerint Irán győzelmének örülne, de Elefántcsontparttal sincsenek problémái.

T. B., norvég genetikus, jelenleg az Antarktiszon él

Utolsó interjúalanyunk elérése volt a legnehezebb. Nem tudtuk, hogy hol keressük és norvég barátai sem tudtak róla sokat, csak annyit, hogy az egyik szerda reggel gyalog elindult északnak. A nemzetközi tudományos társaság szerint T. B. szakmai kirándulásra ment a Himalájára. A tökéletes tanácstalanságban végül egyik ismerőséhez, V. L.-hez fordultunk. V. L. elég jól ismeri a számítástechnikát, könnyedén feltörte a genetikus laptopját, így megtudtuk, hogy T. B. az Antarktiszon folytat tudományos munkát.

Miután fotósunk közölte, hogy a déli sarkvidékre már nem hajlandó minket követni, kénytelenek voltunk telefonon beszélni a tudóssal. Az, hogy ez technikailag hogyan valósult meg, mind a mai napig rejtély. T. B. mindenesetre felvette a kagylót, és boldogan újságolta el jóslatait, miszerint Uruguay nyeri a VB-t, Svájcot verve a fináléban. A bronzmeccsen Elefántcsontpart nagy csatában legyőzi majd az oroszokat. Természetesen a németek még a csoportból sem jutnak tovább. További tippjeit nem tudta elmondani, mert egy császárpingvin a háttérben elkezdte rágcsálni az egyik méregdrága masináját.

Öt különböző földrész öt különböző lakóját kérdeztük meg tehát a világbajnokságról, messzemenő következtetéseket azonban nem tudunk levonni az interjúkból. A jóslatok eredményére majd július 13-án derül csak fény, miután befejeződött a döntő a Maracanában. Addig is mindenkinek jó szurkolást és élvezetes, emlékezetes világbajnokságot kívánunk!

Több mint mázli

Fűzfő hősei

Az alábbiakban egy igaz történetet olvashatsz. Lehet, hogy többször úgy fogod gondolni, hogy puszta kitaláció az egész, és a fent látható fénykép is Photoshoppal készült. Megértjük, mi is így gondolnánk. Ám a sztori igaz, akármilyen hihetetlen is!

Adott két pécsi, belvárosi gimnáziumba járó tizenegyedikes diák, akik teniszeznek, igaz az első pályás csak heti egyszer jár edzésre. A második pályás ennél azért többször, igaz nem a teniszpályára, hanem a tollaslabdacsarnokba vagy pingpongtréningekre. Fél éve nem igazán fogott teniszütőt a kezébe, igaz jó pár évvel ezelőtt elég jól játszott.

A feladat: a csapatnak ki kell jutnia az országos tenisz diákolimpia döntőjére, és ott a benevezett 18 csapat közt minimum érmet kell szereznie. Azt hiszed, lehetetlen? Mi is azt hittük, mégis sikerült. Nézzük, hogyan.

1. lépés: Nyerjétek meg a kritikus pontokat!

A diákolimpián különleges szabályokkal, négy nyert játékig megy egy játszma. Ha harmadik szettre kerül sor, akkor 10 pontos rövidített játék következik. Párosban 40-40-nél egy pont dönt, a no-ad.

Az V. korcsoportos megyei döntőn rögtön az első meccsünkön szükség volt a higgadtságra, ugyanis első pályás játékosunknak, Debreczeny Istvánnak szetthátrányból kellett felállnia első egyénijén, ráadásul a mérkőzést eldöntő szuper tiebreakben az ellenfél már 9-7-re is vezetett. István azonban koncentrált, két meccslabdát hárított, majd be is húzta az összecsapást, ezzel megmentve minket a párostól.

Második mérkőzésünkön a döntőben (mivel csak 3 csapat volt) a mindent eldöntő párosra került sor. Az első játszmában 3-0-ra vezetett az ellenfél, mi mégis fordítani tudtunk 5-3-ra, majd a második szettben tiebreak 10-8-cal bebiztosítottuk a győzelmünket. A meccsen 3 no-ad volt, abból kettőt mi nyertünk...

2. lépés: Ne ijedjetek meg a sorsolástól!

Hiába győztünk a megyei selejtezőn, a balatonfűzfői országos döntőre olyan sorsolást kaptunk, hogy akár fel is adhattuk volna az egészet. Még a tizenhatos táblára kerülésért is bejátszót kellett játszanunk, hogy aztán az egyik toronymagas esélyes ellen verethessük el magunkat. A balatonalmádi Magyar-Angol Kéttannyelvű Gimnázium csapata elleni meccsünk reggel 9 órára volt kiírva, Pécs pedig nincs a szomszédban. Mi azonban hősiesen bezsúfolódtunk öten a Toyotába hatkor, és elhajtottunk Fűzfőre. Még az Aligánál való eltévedés is belefért…

3. lépés: Bízzatok a szerencsében!

A bejátszón kiderült, hogy legalább a főtábla meglesz. Ellenfeleink ugyanis nem voltak profi ATP-játékosok, így könnyedén léptünk át rajtuk. Az első isteni segítséget tizenegy óra körül kaptuk, amikor kiderült, hogy az első fordulós ellenfelünk, az Újbudai József Attila Gimnázium csapata nem jött el, ugyanis második pályása, a kiváló teniszező Tamás Bence az előző hétvégi versenyén megsérült. A hirtelen jött lehetőség után sem reménykedtünk még semmiben, ugyanis várt még ránk egy negyeddöntő.

Ekkor derült ki, hogy nekünk ezen a napon minden összejön. Valószínűsítettük, hogy a négybe jutásért egy másik bivalyerős, budapesti csapattal kell megküzdenünk, ám ez nem történt meg, miután ők sem jöttek el. Így játék nélkül a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium csapata jutott tovább ellenük...

4. lépés: Ne hagyjátok magatokat átverni!

Tiszaparti ellenfeleink már félórával a meccs előtt megkezdték a ködösítést. Azt állították, ők teniszezni sem tudnak, csak vészmegoldásként érkeztek Balatonfűzfőre. Egyértelműen minket tartottak a meccs favoritjának, miután észrevették, hogy rajtunk „teniszes” cipő van. Mi viszont egészen addig nem hittük el az állításaikat, amíg mindkettőjüket 4-0, 4-0-ra meg nem vertük…

5. lépés: Élvezzétek a jutalomjátékot!

Miután „enyhén” szerencsés körülmények között kvalifikáltuk magunkat az elődöntőbe, már az érem biztos tudatában léphettünk pályára a címvédő, egyben legnagyobb esélyes budapesti Budenz József Gimnázium csapata ellen. Mivel ellenfeleink egy héten annyit teniszeznek, mint mi egy fél év alatt, ezért nem volt kérdés, melyik csapat az esélyesebb. A lehetőséget, hogy majdnem profikkal játszhattunk, viszont nem szalasztottuk el, amennyire tudtuk, megszorongattuk őket. Természetesen ők jutottak a fináléba, ám ez cseppet sem tört le minket…

Ha elolvastad a fentieket, teniszezel, és nem indultál a diákolimpián, esetleg ott voltál a döntőn, csak máshová sorsoltak, most biztosan a pokolba kívánsz minket. Mi is ezt tennénk a helyedben. Ám nem tudunk mit csinálni, a versenynek vége, a bronzérem a nyakunkban, a plusz 10 felvételi pont pedig a zsebünkben. Mi is tisztában vagyunk vele, hogy ekkora mázlija csak egyszer lehet az embernek, ezért ezt most jól ki is használtuk. Mert bátraké a szerencse!

Volt egyszer egy csapat



Mielőtt elkezdtük volna



2013 októberének első napja. Közeledik a tél, már korán sötétedik. A siklósi úti Pannon Volán székházba három vékony kabátos személy lép be, oldalukon sporttáskával. A legmagasabb szőkésbarna hajú, a középső vöröses, míg a legalacsonyabb rövid éjfekete frizurával büszkélkedhet. A portás tudja a dolgát, egyből irányítja a három fiatalt a meccshelyszín felé. Kanyargó folyosókon, hátsó ajtókon keresztül érkeznek az arénába, amely már csak őket várja. A Janus csapata megérkezett!

Szocializmusból hátra maradt üzemmenza a helyszín. A pepita mintás csempével borított helység közepén egy magányos pingpongasztal áll, mögötte kifeszített zöld háló. Nyilván a labdák eltűnésének megakadályozása a feladata. Öltöző sehol, csupán a balatoni ifjúsági táborokból ismerős piros székek, a különleges esemény alkalmából ajándékokkal, alattomosan támadó szögekkel. A meglepetés kedvenc melegítőmet találja meg, centis szakadás az eredmény. Ha ruhát cserélnél, választhatsz a különböző ablakok közül, van itt zöldség-gyümölcs, tejtermék és pékáru feliratú is. Ha viszont nem vagy elég gyors, a húsosról könnyen lemaradhatsz, az a helyi királyok felségterülete.

A Janus történetének első és nagy valószínűséggel utolsó asztalitenisz együttese hivatalos bajnokságba nevezett be 2013 szeptemberében, a létező legalacsonyabba, a városi II. osztályba. A három lelkes és lehetetlent nem ismerő sportember Molnár Kristóf, Rafiei Arash és Vörös Fanni. Pótembernek bizonyos Szita Mártont szerettük volna nevezni, ám a szervezők szerint összeférhetetlen a szabályokkal egy Extraliga-bajnokcsapatban szereplő sportoló játéka a városi II. osztályban. Marcinak így csak a Celldömölk maradt, ahol aztán átlagos lett az év végi hozam, csupán egy magyar bajnoki cím termett neki.

Kis csapatunk sajnos nem vált ennyire sikeressé, első mérkőzését 7-3-ra vesztette el a Pannon Volán ellen. A történelmi évadnyitó hazai mérkőzésre sem kellett sokat várni, az október kilencedikei Tüke II. elleni összecsapáson évszázados nézőcsúcs dőlt meg, a Janus tornatermében 2 (!) drukker is megjelent, ezzel is emelve a mérkőzés színvonalát. Csapatunk mindig is jó volt matekból, így nem akartunk csalódást okozni, az elvárásoknak megfelelően stílszerűen 2-8-ra kaptunk ki.

Ám mielőtt bárki is megkövezné együttesünket komolytalan játék vádjával, el kell mondanom, hogy soron következő hazai meccsünkön 8-2-re vertük meg a Kozármisleny második számú csapatát, ezzel is letéve a Janus névjegyét a győztesek között.

A mérföldkőnek bizonyuló győztes mérkőzés után tovább folytattuk a rekordgyártást, két nappal nemzeti ünnepünk előtt szezoncsúcsnak bizonyuló 1-9-es zakót kaptunk a címvédő, mellesleg idén is diadalmaskodó Pécs Holdingtól. Szerényen szeretném hozzátenni, hogy az egyetlen janusos pontot bizonyos Molnár Kristóf szerezte a hazaiaknak…

Közben szép lassan belaktuk a Janus tornatermét, a hetente érkező ellenfeleken már meg sem lepődött két portásunk, sőt meccseink után mindig érdeklődtek a végeredmény után. Türelmüknek és szolidaritásuknak köszönhetjük csupán, hogy nem lettünk két lábbal kirúgva az iskolából, a sokszor késő estébe nyúló összecsapások következményeként.

Mivel nem tiltott ki minket minden igényt kielégítő otthonunkból az igazgató úr, izgalmas mérkőzésekkel háláltuk meg a bizalmat. Előbb a robogó Simon Konténert állítottuk meg, majd a sok sörtől megrészegülő Sörpintőket izzasztottuk. Az őszi szezon legnagyobb dobása azonban még váratott magára, egészen november közepéig.

Ekkor mozdultunk ki hosszú idő után először jól fűtött tornatermünkből, hogy meglátogathassuk a radiátorokat még hírből sem ismerő Expo Centert, ahol a PAE I. együttese tréningezik.

 

A fagyhalál elkerülésének eszközéül csapatunk a győzelmet választotta. Közülünk is élen járt egyetlen lánytagunk, Vörös Fanni, aki annyira komolyan vette a mozgást, hogy a biztonság kedvéért minden mérkőzésén öt játszmát játszott - nem szeretett volna pihenni, ennyi az egész. Ha pedig már hagyta meccseit döntő szettig fajulni, nem is hibázott, mindhármat behúzta. Darnai Gergő, Farkas Virginia, de leginkább Egres Kitti bánta az élete játékát játszó Fanni diadalmenetét. A végeredmény 6-4 lett a Janus javára.

Az Expo Center hőse hazai pályán

Egy rövid meccs erejéig ismét visszatértünk belvárosi iskolánk patinás falai közé, a pécsbányai különítményt fogadni. A két csapat nem bírt egymással, 5-5 lett a vége.

Nem úgy, mint a hosszúhetényi látogatásunknak. December 17-i összecsapásunk is a szezonból írt lexikon aranylapjaira kívánkozik. Nem annyira a meccs miatt, sokkal inkább a körülmények okán. A dolog ott kezdődött, hogy vendéglátónk ragaszkodott az este nyolc órás kezdéshez, így már az indulás előtt gyanússá kezdett válni a helyzet. Sejtéseink akkor váltak be, amikor Pécs környékére leszállt az évtized legsűrűbb és legmasszívabb köde.

Az autóút háromnegyed óráig tartott, a látótávolság vészesen közelített a nullához, helyismeret hiányában pedig egyedül a benzinkutas útmutatásának köszönhettük sikeres megérkezésünket. Azon, hogy a teremben nem volt fűtés, már meg sem lepődtünk, de a meccset megnyertük, este tízre pedig haza is értünk. Azon pedig, hogy csapatunk aranyembere a hazaúton közölte, hogy másnap írja az irodalom kisérettségijét, már csak nevettünk egy jót.

Hősünk túlélte a szövegalkotást, mondjuk a jegye ha jól emlékszem, nem lett a legfényesebb, de kit érdekelt ez akkor, amikor 2013 utolsó bajnoki mérkőzése után csapatunk első (és egyben utolsó) 10-0-ás sikerét ünnepelte. Az eset apró szépséghibája, hogy az ellenfél nem tudott három játékost kiállítani, valamint az együttes még a szezon során feloszlott, így összes eredményüket törölték…

Sikeres őszi sorozatunk után úgy vágtunk neki a tavaszinak, hogy tudtuk, most már nem igazán hivatkozhatunk a kezdők rutintalanságára egy-egy vereségünk után. Játékosaink komoly gimnazisták, így a megbeszéltek szerint cselekedtünk, annak rendje és módja szerint elvesztettük első két találkozónkat bravúros 8-2-re.

Január végén aztán megtört a jég, a kozármislenyi vendégjátékunk során megnyertük első páros mérkőzésünket, így elmondhattuk, hogy 11 elveszített meccs után ráléptünk a férfi páros világbajnoki címhez vezető út első lépcsőfokára.

Bravúros győzelmünk után sem pihentünk, megszorongattuk a Holdingot, 3 meccset raboltunk a városi másodosztály Real Madridjától. A meglepő eredmény után pedig elérkeztünk szezonunk legirreálisabb, egyben legemlékezetesebb mérkőzéséhez.

A helyszín: Kozármisleny. Bővebben a Munkácsy utca, azon belül is egy garázs. Két asztal, egy háló és megszámlálhatatlan szerszám. Az egyik pálya alatt autószerelő akna, azt mondták, biztonságos. Valószínűleg az volt, mert túléltük. Hihetetlen hozzáállás: ha a labda bemegy a szerszámok közé, adnak újat, úgysem lehet onnan kiszedni… A nélkülözéshez szokott magyar sportoló számára érthetetlen szavak. A hangulatra nem lehetett panasz, az utánozhatatlan díszletek megtették a dolgukat, senki sem távozott élmény nélkül. A házigazda, egyben tulajdonos Simon Úr sem gondolta ezt másképp. Vendéglátásból jelesre vizsgázott, miután sörrel, borral és pálinkával kínálta a játék után kimerült sportembereket. Természetesen bő volt a választék, mindenből legalább két fajta állt rendelkezésre, de ha nagyon kellett, volt még a műhelyben is. A hazai csapat legjobbja rendkívül beszédes volt, főleg miután megnyerte második egyénijét is. Bevallása szerint régi jó ismerőse Ritter igazgatónak, egy időben még a szomszédja is volt.

A felejthetetlen kirándulásnak feledhető eredménye lett, 6-4-re nyert a Simon Konténer, otthon tudták tartani tehát a két pontot. Ugyanez nekünk már nem sikerült, soron következő két hazai meccsünket egyaránt elvesztettük, a változatosság kedvéért egy közbeékelt vendégjátékkal egyetemben.

Amikor azt hittük, ennél már nincs lejjebb, kiderült, hogy tényleg nincs. Vihar után látogattunk a pécsbányai művelődési házba, ahol kiváló körülmények között ikszeltünk. A vendéglátók mindent megtettek, hogy otthon érezhessük magunkat, még egy fehér lovat is felbéreltek, hogy megfontolt léptekkel sétáljon el az ablakok alatt.

A különleges élmények után nehezen ocsódtunk fel, a biztonság kedvéért ki is hagytunk bő egy hónapot. A visszatérésre május közepéig kellett várni, amikor az érettségikről éppen beeső Fanni is csatlakozott hozzánk, hogy magabiztosan leléphessük a Hosszúhetényt.

Egyszer botrányos, máskor felemelő szezonunk a végéhez közeledett, egészen pontosan az utolsó elmaradt mérkőzésünk bepótlásához. A különleges alkalmat megfelelőképpen akartuk megünnepelni, így a PAE I. elleni összecsapásra minden mozgósítható szurkolónkat meghívtuk. Olyan hatékonyak voltunk, hogy a nézőszám kétszámjegyűvé vált, ezzel történelmi csúcsot állítva fel. A rekord megdöntésére az esély elég csekély, nagy valószínűséggel 50 év múlva is úgy fognak emlékezni az emberek az összecsapásra, mint a rangadóra, ahol még a plafonról is csüngtek a szurkolók.

Nézőből tehát nem volt hiány, játékosból viszont igen, ugyanis a vendégcsapat egyik tagja abbahagyta a játékot, így a Janus 3-0 előnnyel vágott neki a derbinek. A várva várt siker nem is maradt, csapatunk óriási bravúrt bemutatva sikeresen leadta előnyét, és békés döntetlent játszott.

A szezon utolsó nyertese a Janusban bizonyos Farkas Virginia lett, aki nem mellesleg négy évig pont a Janus padjait koptatta, és júniusban még biztosan visszatér a szóbeli érettségik erejéig. Virginia ezzel nagy valószínűséggel a történelem utolsó győzelmét aratta a tornateremben, hisz Vörös Fanni távozása után lehet, hogy fel fog bomlani a csapatunk, ez pedig a bajnokságtól való végső búcsút is jelentheti.

A búcsúmérkőzés résztvevői

Szép szezon volt, változatos, hullámzó, de ugyanakkor kiegyenlített is. Hisz egy dolog mindig biztos volt. Ha lerántottam a fogasról a Janus-mezet, akkor tudtam, ma meccs lesz. Ez az érzés pedig felejthetetlen volt! Nekem biztosan, de valószínűleg a többieknek is.

A legalacsonyabb éjfekete, a középső vöröses, míg a legmagasabb szőkésbarna hajú. A kulcsot már leadták a portásnak, a szurkolóktól már elköszöntek. Együtt lépnek ki a nagykapun, oldalukon sporttáskával. Rafiei Arash, Vörös Fanni és Molnár Kristóf, vagyis a Janus csapata!

És akkor a száraz tények az utókor számára. A Janus csapata a 2013/2014-es évadban 21 mérkőzést játszott a városi II. osztályban, ebből hatszor nyert, négyszer döntetlenezett és tizenegyszer kapott ki. Párosaink ötször győztek 16 vereség mellett. Három játékosunk összesen 189 egyéni meccset játszott, ebből Molnár Kristóf 53-szor, Vörös Fanni 20-szor, míg Rafiei Arash 13-szor győzött. Végső helyezésünk egyenlőre nem ismert.

Verhetetlenül búcsúzik az L. K. Bulls




Aranycsapat

 

Április a Janusban a fociról szólt. Nem az érettségi felkészülésről, vagy a napirendszerű témazárókról. Minden nagyszünetben a pályára szegeződtek a tekintetek. A kérdés az volt, ki nyeri a házibajnokságot, ismétel-e az L. K. Bulls, vagy új bajnokot avatunk. 11 csapat három csoportban kezdte meg a vetélkedést az aranyérmekért.

Már a sorsolás után eldőlt, hogy kissé igazságtalanra sikerült a csoportok beosztása. A C jelű hármast nyugodtan nevezhettük halálcsoportnak, ugyanis a regnáló ezüstérmes Surmók mellé a vegyes összetételű Dezső, a disznó és a tizedikes elit futballistákból álló Utolsokk FC került.

Miközben Somfai Tamásék azon törhették a fejüket, hogyan fognak egyáltalán a csoportból továbbjutni, addig a 9.B-sek a markukba nevethettek, ugyanis a nem túl izmos S.Z.L.A.M.B. FC-vel és egyedüliként komoly játékerőt képviselő 8.D-sekkel került egy négyesbe két együttesük.

A címvédő L. K. Bullsnak édesmindegy volt, kivel kerülnek össze a csoportküzdelmek során, nekik minden mérkőzés megnyerése kötelező volt. Most a nyíltan éremért harcba szálló Kádáristákkal, a titokban meglepetéscsapatnak készülő Beba FC-vel és a legfiatalabbként komoly eredményre még nem számítható hetedikesekkel hozta őket össze a sors.

A csoportküzdelmek hamar el is kezdődtek, a várakozásoknak megfelelően szoros összecsapásokat csak a C csoportban láthattunk. Itt az Utolsokk FC biztosította be először helyét a legjobb 8 között, miután magabiztosan verte meg a másik két csapatot. A második helyről döntő összecsapáson az összeszokottság hiányának jelei ütköztek ki Dezső, a disznón, a Surmók pedig kíméletlenül ki is használták a kínálkozó lehetőséget, továbbléptek a kieséses szakaszba.

Az A csoportban komolytalan játék folyt. A nyolcadikos Dér-Dankó csatárpáros játékszerévé vált a kvartett, felváltva rugdosták a gólokat, a S.Z.L.A.M.B. FC ellen például összesen kilencet. A másik két továbbjutó helyért házon belüli csatában a Dikinder javára billent a mérleg. A Nagyfiúk lettek a harmadikak.

Sokáig nem őrizhette meg vezető helyét a legnagyobb különbségű győzelem kategóriában a nyolcadikosok mészárlása. A Csete Soma, Kertvéllessy András, Kardos Ábel, Ócsai Gergő fémjelezte Kádáristák ugyanis nagyon bekezdtek a hetedikesek ellen. Öt perc játék után 5-0-ra vezettek. Habár 20 találat nem született végül, és a második félidőben alaposan le is álltak a srácok, így is 11-2 lett a vége. Természetesen mind a négy Kádárista betalált, még a kapus Csete Soma is mesterhármast szerzett.

A címvédő alakulat pont annyit mutatott, amennyit kellett, mindhárom mérkőzését megnyerte. Ugyanakkor az A csoportban folyó események láttán hamar leszögezhettük, hogy Kungl Ádám idén biztosan nem lesz gólkirály.

A csoportmásodik helyért folyó csatát 2-1-re nyerték a Kádáristák, így nyugodtan készülhettek a Dikinder elleni negyeddöntőjükre az elődöntőbe-jutás majdnem biztos tudatában.

A negyeddöntőkben így Kádáristák-Dikinder, 8.D-Beba FC, Utolsokk FC-Nagyfiúk és L. K. Bulls-Surmók mérkőzéseket láthattak az érdeklődők. A párosítások közül egyértelműen kiemelkedett a tavalyi döntő visszavágója, az L. K. Bulls-Surmók összecsapás. 2012 novemberében bár egy kis ideig szorosnak tűnt a meccs, végül Kungl-gálával 4-1-re nyert az esélyesebb csapat. A két együttes összetétele mindössze egy helyen változott, sérülés miatt kikerült Nagy Dániel a Bulls keretéből.

Most sem rakták volna sokan a pénzüket a Mészáros-legénységre a meccs előtt, végül mégis izgalmasabbra sikerült a visszavágó, mint az első találkozás. A torna egyik legszínvonalasabb mérkőzésén végül 1-0-val a Center Autósiskola által szponzorált(?) végzősök nyertek, ezzel pedig megváltották további két mérkőzésre a jegyüket.

A másik két csoportelsőnek már nem kellett ennyire megizzadnia, mind a nyolcadikosok, mind a tizedikesek simán léptek tovább az elődöntőbe. Természetesen most sem maradt gól nélkül a Dér-Dankó duó, viszont Kovacsics Máté is betalált. Ennek pedig még lesz szerepe a későbbiekben.

A négy negyeddöntő közül mindezek ellenére egyértelműen kiemelkedett a Kádáristák Dikinder elleni összecsapása, ahol nem éppen mindennapi dolgok történtek meg…

A mérkőzés előtt egyértelműen a 11.C keménymagjából és Kertvéllessy András vendégjátékosból álló csapat számított az esélyesebbnek. A későbbi végeredmény szempontjából fontos tényező, hogy a Kádáristák győzelmük teljes tudatában léptek pályára, pedig Madár András sérülés miatt csak az oldalvonalról szurkolhatott.

A kissé elbizakodott tizenegyedikesekkel szemben pedig egy igazi túlélőcsapat, a továbbjutását talán pont szerencsés sorsolásának köszönhető Dikinder állt. A kilencedikesek bár nem nagyon mutatták, titkon a továbbjutásban reménykedve léptek pályára.

Úgy indult a mérkőzés, ahogyan azt minden korábbi Kádárista-meccsen megszoktuk. Óriási nyomással, majd korai vezető találattal. A gólszerző a bükkösdi Messi, Ócsai Gergő volt. Amilyen jól kezdi a meccseket a tizenegyedikes alakulat, olyan rosszul folytatja. A vezetés tudatában hátrébbhúzódnak, nem igazán támadnak, ha mégis, akkor visszamaradoznak, nem mennek vissza védekezni. Hiába a lelkiismeretes Kardos Ábel játéka a középpályán, csak nem jött az a második találat.

A fordulás után sem változik a játék képe, sok az eladott labda, csak megy az idő. Ez persze a Kádáristáknak kedvez. A hajrában aztán egy gyors lerohanás után Ócsai Gergő elé pattan a labda, hatalmas ziccer, a kapu üres, ő azonban mellé kotorja a labdát. Nem sikerül a duplázás.

Aztán elérkezünk a 18. perchez. Elveszítik a labdát a Kádáristák, megindul a Dikinder. Nem futnak vissza védekezni Ócsaiék, csak Kertvéllessy András rohan fejvesztetten hátrafelé. A labdát vezető kilencedikes a kapus elé keveredik, Csete Soma kiront a kapuból, szerelné, de nem tudja, mert összeakad Kertvéllessyvel. A labda tovább pattog, be a kapu elé, ahol éppen egy kilencedikes várja. 1-1.

Normál esetben ilyenkor megnyugszik a gólt kapó csapat, majd kissé visszafogottabban, de elkezd támadni. Egy normális csapat ezt tenné. Jelen esetben viszont ne felejtsük, a Kádáristákról beszélünk. Egy olyan csapatról, ahol a kapus is mesterhármast lő egy meccsen, ahol mindenkinek benne van a vérében a gólszerzés. Természetesen most sem tagadhatják meg magukat, fejvesztve tör előre mindenki támadni. Csete Soma ellenállást nem tűrően vág fel minden kilencedikest, aki elé kerül, miközben megfélemlítő ordításaival terrorizálja az ellenfelet.

A taktika most nem jön be, elveszítik a labdát, félpályáról betalál az üres kapuba a Dikinder. A Kádáristák nem váltanak, jön az újabb gól, majd még egy, így 4-1 a vége. A Dikindernek…

A csapat, amelyik megszorongatta a címvédőt, tizenegy gólt lőtt a hetedikeseknek kiesik a negyeddöntőben. A következmények felbecsülhetetlenek. Nézőszám visszaesés, Csete Soma rombolás a lefújás után, Kertvéllessy András ravasz ajánlatai, mindenre számíthatnak a sokkból még fel sem ocsúdó szervezők. Végül fél órába kerül mire elcsendesülnek az indulatok, ehhez azonban Tátrai Dóra életmentő segítségére is szükségünk volt.

A botrányos negyeddöntő után a Dikinder ott folytatta, ahol abbahagyta. Az elődöntőben mondjuk ehhez szükség volt Dankó Richárd fenomenális színészi alakításaihoz is. A kilencedikesek meg nem adott gólja után a 8.D szerezte meg a vezetést, majd újból betalált. Ezt már a 9.B sem nézhette tétlenül, többször is összeakaszkodtak a játékosok, végül még sem tört ki tömegverekedés. A döntőbe a 8.D jutott, Dankóék pedig kaján vigyorral az arcukon hagyhatták el a pályát, látva az őrjöngő dikindereseket.

A feltörekvő tehetségek, köztük a 22 gólig jutó Dér-Dankó páros

Amilyen botrányos volt az egyik elődöntő, olyan színvonalasra sikerült a másik. A torna talán két legjobb csapatának összecsapásán mindössze egy gól döntött az L. K. Bulls javára, 3-2 lett a vége. Kungl Ádámék ismét bizonyították klasszisukat, 0-1-nél sem omlottak össze, okos, technikás játékkal fordítani tudtak. Dicséret illett a tizedikes ellenfelet is, akik jövőre már a torna favoritjaként próbálkozhatnak újra.

A döntő napjára úgy készülhettünk, hogy szinte biztosra vehettük, a gólkirály személye a 8.D-ből fog kikerülni, miután Dankó Ricsi 11 góllal, Dér Dani 10 találattal állt az utolsó meccsek előtt. Őket Kovacsics Máté követte 6 góllal. L. K. Bullsos játékos nem veszélyeztetett.

Bronzmérkőzéssel indult a nap, a második órában a Dikinder és az Utolsokk FC csapott össze. Az összecsapásból végül Kovacsics-gála lett, a 10.C minden pályán lévő játékosa egy emberrel akart gólt lövetni, Métával. A feladatukat olyannyira hatékonyan teljesítették, hogy a 6-1-re megnyert mérkőzésen Kovacsics hatszor(!) zörgette meg a nem létező hálót. Ezzel pedig egyből fel is jött a góllövőlista első helyére, egy találattal megelőzve Dankó Ricsit.

Április 29-ének nagyszünetében pedig eljött a pillanat, amire mindenki várt, elvégezték a kezdőrúgást a csapatok a fináléban. A tét: a házibajnokság megnyerése. A szereplők: a címvédő, toronymagas esélyes L. K. Bulls és a kissé lesajnált, pici Messikből álló 8.D.

A mérkőzésre megtelt az udvar, mindenki helyet foglalt a nézőtéren, aki számít. Az érdeklődőknek nem is kellett csalódniuk, hamar megszerezte a vezetést a piros pólóban játszó tizenkettedikes gárda. A második félidőre kissé enyhült a nyomás, több lehetősége is akadt a fiataloknak, végül mégis Kungl Ádám pillanata következett. A tavalyi fináléban is betaláló pécsváradi fiú most sem akart tétlenül hazamenni, elegáns sarokkal szerzett találatával megőrjítette a nézőteret.

Más csapatok valószínűleg már rég feladták volna a legyőzhetetlen L. K. Bulls ellen, a 8.D azonban nem így tett. Először Dér Dani szépített, majd az utolsó percekben már egyre inkább irányító Superman-gárda pillanatai következtek. Többször is növelhette volna góljainak számát Dér, a legnagyobb esélye mégis Schneider Ákosnak volt, aki a mérkőzés utolsó momentumaként kapuvasra emelt egy labdát.

Nem történt meg hát a csoda, címet védett az L. K. Bulls, így bizonyítottan is verhetetlenül ballagtak el a fiúk. Több csapat is megfoghatta volna őket, de ők mindig kivágták magukat a nehéz szituációkból. A foci örökös Janusos királyaként búcsúzhat Emmert Gergő, Herlett Simon, Hollóvári Gergely, Kungl Ádám és László Levente. Jövőre viszont biztosan új bajnokot avatunk, erre a legesélyesebb az Utolsokk FC, 8.D, Kádáristák hármasból fog kikerülni.

Azt majdnem elfelejtettem, hogy a gólkirályi címet végül huszáros hajrával az a Kovacsics Máté szerezte meg, aki az utolsó mérkőzése előtt mindössze 6 találattal rendelkezett. A Dér-Dankó duó fejenkénti 11 találata ezúttal kevésnek bizonyult.

Találkozzunk jövőre, addig is mindenkinek sportban, fociban gazdag nyarat kívánok. Nevezzetek be a Janus VB-tippversenyre és izguljatok kedvenc csapatotokért a nyáron. Hajrá Uruguay!