2013. október 12., szombat

Nyóceggy

Robben vigasztalja Devecserit

Amióta ikszeltünk zárt kapuk mögött itthon a románokkal, egy utolsó percben bekapott góllal, azóta érzem, hogy ebből nem lesz továbbjutás.
Amióta kikaptunk a románoktól idegenben 3-0-ra, azóta érzem, hogy ebből még komolyabb baj is lehet.
Amióta átkapcsoltam a Kossuthra, azóta érzem, hogy ebből komoly baj lesz.

Azt mondja P. Fülöp Gábor, hogy jobb lenne, ha nem folytatódna tovább a mérkőzés a második félidővel, mert 4-0-ra vezetnek a hollandok. Akár egy jóslat is lehetne ez a mondat, mert mégis csak szebb négy góllal kikapni, mint héttel…

Elkezdődik a második félidő, az első percben tizenegyest kapunk. Dzsudzsák belövi, 4-1. Máris szebb az eredmény. P. Fülöp gólarányt számolgat, talán még tovább is juthatunk a pótselejtezőre, ha tartjuk az eredményt.

Aztán jönnek a hollandok először. P. Fülöp sopánkodik.
Jönnek a hollandok másodszor, P. Fülöp magába temetkezik.
Jönnek a hollandok harmadszor. P. Fülöp már nem számolgat gólarányt.
Végül jönnek a hollandok negyedszer (ne felejtsük, ez már a 8. góljuk, csak a második félidőben a 4.). P. Fülöp már meg sem szólal…

Ahogy fél füllel hallgatom a mérkőzést, teljesen természetesnek érzem, hogy tízpercenként jönnek a gólok. Inkább azon lepődöm meg, hogy Nemanja Nikolics majdnem szépít. Ez valahogyan nem illik bele a képbe, nem erről szól ez a mérkőzés! A vendégmunkás Nikolics nem elég, hogy magyarrá lett, még bele is akar rondítani a történelembe! Merthogy ez így már történelem! Hét góllal kaptunk ki, erre korábban mindössze kétszer volt példa, akkor mindkétszer 7-0-ra. Most 8-1 a vége…

P. Fülöp még elmotyog valamit, aztán visszaadja a szót a stúdióba, ahol Szőke Viktória tesz fel kérdéseket Fehér Csabának. Fehér Csaba nem tud rendesen válaszolni, nem találja az okokat. Szőke Viktória meg a táblázatát nem találja, kétszer is elakad a többi eredmény felolvasásában, ezért inkább még egyszer bemondja, hogy Románia és Törökország is győzött. Gyorsan elveszik a hangot, hogy ne kelljen tovább szenvednie…

Közben Amszterdamban Egervári lemond, a játékosok magukba temetkezve elmélkednek. Nem értik. De miért nem értik? Nem látják, hogy fényévekre vagyunk az európai elittől? Nem látják, hogy a magyar válogatott az elmúlt három meccsén összesen 13 gólt kapott Hollandiától? Ahhoz képest nem is rossz ez a nyolc! Igaz, ez most egy meccsen jött össze…

Ne szomorkodjunk, inkább ünnepeljünk! Hiszen mostantól talán Huszti Szabolcs is játszani fog a csapatban, talán a következő EB-re is ki fogunk jutni, hiszen oda már 24-en mehetnek! Talán lesz egy új stadionunk, sőt talán még egy új csapatunk is!

Akiket viszont ezek közül a tények közül egyik sem vigasztal, azokat nyugtassa meg a tudat, hogy csak Guyanával, Kanadával, Lichtensteinnel, Lesothóval és Saint Luciával vagyunk egy szinten. San Marinót, Indonéziát, Tádzsikisztánt, Nepált és az Amerikai Virgin-szigeteket egyelőre megelőzzük. Hiszen ők nem héttel, hanem annál többel is kaptak már ki ebben a selejtezősorozatban!

De ami a legjobb, akár még ki is juthatunk a VB-re!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése