Tollaslabda CsB 2. fordulók

A dobogó idén is változatlan - Fotó: Multi Alarm SE

A magyar tollaslabda versenyrendszer különlegessége, hogy az első bajnoki aranyérmeket már mínusz fokokban kiosztják. Idén sem történt ez másképp, az év első hónapjának utolsó hétvégéjén a pécsi csarnokban mérkőzött meg egymással a négy legjobb magyar klubcsapat, hogy eldöntse egymás között az aranyérem (és az osztályozó) sorsát.

Aki ezt a bejegyzést olvassa, nyilván tisztában van a résztvevő csapatokkal, de mivel 2024-ben akár olimpiát is rendezhetünk, figyelemmel kell lennünk a rohamosan növekvő „civil” érdeklődésre is, így álljon itt az érdekelt négy klub neve: az első osztályban az idei szezonban szerepelt a házigazda, egyben címvédő Multi Alarm SE, a 2000-es évek egyeduralkodója, a debreceni Hajdú-Gabona DTC-DSI, a patinás budapesti Honvéd Zrínyi SE, valamint a friss, tavaly feljutott Fővárosi Vízművek. Az őszi forduló után ilyen rangsorban álltak a csapatok, élen a pécsiek, leghátul az új fiúk/lányok.

Szokás szerint szombat kora délután indultak a küzdelmek, pontosan az októberi forduló fordított sorrendjében, így Multi-Debrecen és Zrínyi-Vízmű összecsapásokat tekinthettek meg a kilátogató szurkolók. Ugyan a belépés ingyenes volt, mégis viszonylag kevesen jöttek el, biztosan az Australian Open döntői miatt… A televízió is képviselte magát az első körben, nem véletlenül, ugyanis az egyik találkozó tétje nem kisebb dolog volt, mint a kiesés elkerülése.

Ezzel a ténnyel a felek is tisztában voltak, éppen ezért nem meglepő, hogy a kedvezőtlenebb helyzetből induló vízművesek komoly szurkolótáborral készültek megfélemlíteni a rettenthetetlen zrínyis különítményt. A kezdés kiválóan is alakult a fiatalokkal operáló csapat számára (igaz a második egyénit játszó Horváth Kristóf inkább már a szenior kategóriába tartozik), 2-0-val húztak el két kétszettes sikerrel. Az egyik pályán Szerecz Márton vágott vissza az októberi vereségért Kereszti Zoltánnak, végig koncentráltan, fegyelmezetten játszva, míg a másik meccsen a rangidős doktor múlta felül Piliszky Andrást jó kezdésének és mentális erejének köszönhetően.

Az álomszerű nyitány után azonban hamar érkezett a hidegzuhany, pályára lépett 2010 férfi egyéni ezüstérmese, Szent-Andrássy Márk, és magabiztosan, ellentmondást nem tűrően verte Király Ákost a harmadik férfi egyéni mérkőzésen. Ősszel a mérkőzésnek ebben a szakaszában 3-0 volt a Zrínyinek, most 1-2-re álltak a Hungária körútiak.

Azonban aggodalomra adhatott okot számukra, hogy következtek a női egyéni mérkőzések, ahol a papírformának megfelelően hozták a két pontot az újpestiek. Először az ex-zrínyis, többszörös magyar bajnok, reneszánszát élő Ádám Kriszta győzött két szettben Kispál Kata ellen, majd Hajdinák Vanda erő- és fizikai fölényét kihasználva juttatta 4-1-es vezetéshez csapatát Major Zita felett aratott győzelmét követően.

Ekkor már-már kezükben érezhették a vízművesek a bennmaradást érő bronzérmet, ezt a hangulaton is le lehetett mérni: majdnem nagyobb volt a hangzavar, mint októberben a Hodosban. Azonban arról sem feledkezhettek el, hogy a „katonacsapat” legerősebb szekciója, az igazi feketeleves, a páros különítmény még vissza volt számukra. Először az ugyan már versenyeken külön játszó, de a csapat kedvéért ismét összeálló, hajszálhíján magyar bajnok Kereszti-Szikra duó oktatta a fiatalokat két sima szettben, majd következett a találkozó (mint később kiderült a kiesést is eldöntő) fordulópontja, a második számú férfi páros. A vízművesek is érezték a meccs súlyát, erős felállással, a rutinos Horváth Kristóffal és a páros-specialista Kálfalvy Dániellel álltak ki Piliszky András és Szent-Andrássy Márk ellen.

Végül azonban ez is kevésnek bizonyult számukra, csak az eredményt tudták szorossá tenni, szettet nem nyertek, az élete formáját hozó Márk valamint a kereszt-kisleütéseivel ellenfeleit továbbra is terrorizáló Andris megállíthatatlannak bizonyult, 4-3-mal szépített a Zrínyi.

A döntés az utolsó két mérkőzésre maradt. A női párosban ismét a negyedik kerületiek számítottak favoritnak, és ugyan nagyon szépen tartotta magát a Major-Pásztor duó, a meglepetés elmaradt, Ádám Kriszta lendülete és rutinja elsöpörte őket, Pothorszky Renátával alkotott párosuk kétjátszmás sikerével 5-3-al ellépett a Vízmű.

A vegyespáros előtt matematikailag már eldőlt, hogy a párosítást ezúttal nem a Zrínyi fogja nyerni, azonban az is biztossá vált, hogy hiába lesz 5-4 a végeredmény, a szettarány miatt még a vereség is bennmaradást érhet számukra. Ugyanakkor 6-3-as siker esetén több mint valószínűvé válik a vízműves bronzérem. A vegyes tétje tehát nem kisebb dologgá vált, mint az osztályozó. Ezzel mindkét fél tisztában volt, nem véletlenül Szikra Csabát delegálta Borka vezetőedző Kispál Kata mellé, a magyar tollaslabda szamurája, a még 36 évesen is versenyképes játékos feladata a nevelőegyesületének megmentése lett. Ebben a küldetésben Kálfalvy Dániel és Hajdinák Vanda igyekezte őt és Katát megakadályozni.

Mint kiderült, nem sok sikerrel. Elképesztően felszívta magát a mindent eldöntő meccsre a Zrínyi, Kata sziporkázott a hálónál, míg Csabi dominálta a pályát, rutinosan, fegyelmezetten, kíméletlenül szedte darabokra, és őrölte fel az ellenfél játékát. A végeredmény is bizonyítja, az ország egyik legjobb vegyes játékosa még mindig a Hungária körúton edz, immáron több mint 20 esztendő után is, igaz már csak heti fix kettőben…

A magabiztos győzelem összesítésben 9-9-es meccsarány mellé 20-18-as játszma arányt vindikált, így a Vízmű számára már csak egy remény maradt: csupán egy Debrecen, esetleg egy Pécs elleni siker menthette őket meg a kieséstől. Természetesen, ami az egyik oldalon szomorúságot, az a másikon örömöt okozott, régen ünnepeltek már annyira egy vereséget a Zrínyi táján, mint ekkor.

A vereség is bronzot ért másnap - Fotó: Major Zita

Miközben a „kiesési rangadó” zajlott a másik pályákon sem tétlenkedtek a szereplők. Az öt évvel ezelőtt még véres aranyrangadónak számító Multi-Debrecen sajnos az utóbbi években már-már baráti találkozóvá szelídült, köszönhetően átigazolási transzfereknek és egyéb körülményeknek. Ennek ellenére mindig külön pikantériájú a két csapat összecsapása, és a hajdúságiak sem arról híresek, hogy könnyen odadobnák a meccseket pont a baranyaiaknak.

Ezúttal sem történt másképp, sőt talán kijelenthetjük, a Debrecen nagyon felszívta magát a találkozóra, és pár mérkőzésen komolyan veszélyeztette a legjobbjait ugyan nélkülöző, de még így is bombaerős pécsi keretet. Először Mester Józsi izzasztotta meg a hazaiak thai légiósát, Samatcha T.-t, művésznevén Golfot. Utána pedig a segesdi gyökerű Pádár Pál robbantotta fel a hetes pályát leütéseivel Gradwohl Dániel ellen. A korábbi klubtársak izgalmas, háromszettes találkozót játszottak, a szívós Pádár végig próbált dominálni, majdnem sikerült is neki a bravúr, azonban a végén mégis a rendkívül népes Player’s Box-al rendelkező Gradwohl Dani örülhetett.

Habár már 2-0 állt az eredményjelzőn, nem adták fel a több mint 400 kilométert utazó hajdúságiak, ahol Pali abbahagyta, ott folytatta Boros Balázs. A nemrégiben a fővárosba felköltözött magyar Gasquet a pécsiek fiatal tehetségét, a tavalyi egyéni OB ezüstérmesét, Pytel Bencét kényszerítette döntő játszmára. A végén ugyan itt is a multisok örülhettek, ám nem lehettek csalódottak a debreceniek sem, ugyanis hamar érkezett a megérdemelt első pont, amit a Németországból hazalátogató Gonda Daniella szállított a Nyírségből elcsábított Bukoviczki Bianka legyőzésével.

Több pontot ugyan nem sikerült gyűjteniük, azonban meg kell emlékezni a páros mérkőzésekről is, ahol bizony majdnem mindenhol szükség volt harmadik szettre. A legnagyobb durranást a Boros-Varga páros szállította, az októberi tévés vereséget tévés pályán próbálták megbosszulni, nem is kis vehemenciával. Nem túlzás, a kis híján ikerpárnak is beillő debreceni duó bombaformában játszott Szatzker Marci és Tóth Henrik ellen. A vaskos meglepetéstől, egyben tökéletes revánstól mindössze pár pont választotta el Ákosékat, ám végül Henrikék ünnepelhettek.

A hétvége nagy dobását a Boros-Varga duó mutatta be, itt még egy októberi meccsen - Fotó: Berényi Ibolya

A női párost anya-lánya duó játszotta az egyik oldalon, míg Kőrösi Ági és Cheah Yea See állt a másik térfélen. A harcias Gonda-família el is hozta az első játszmát, majd a döntő szettben is jól tartotta magát, de a pontot így is Ágiék vitték el. A vegyespáros találkozóra a már megismert maláj játékost is bevetettek a házigazdák, ám Varga Ákos és Czifra Zsuzsa mégis szoros csatára tudta kényszeríteni őket. A végeredmény azonban így is sima pécsi győzelmet mutatott: 8-1.

A szombati nap második, késő délutáni párosításai egy dolog miatt voltak érdekesek. Még a Multi ellen játszó zrínyisek is fél szemmel a Debrecen-Vízmű összecsapást figyelték, ugyanis ott dőlt el, megmenekülnek-e a bennmaradási remények, vagy osztályozóra kényszerül az újpesti brigád.

A tétnek megfelelően nagyon bekezdtek Szereczék, rögtön 2-0-val indítottak, akárcsak pár órával korábban a Zrínyi ellen. A második egyéni siker ezúttal is Horváth Kristófnak volt köszönhető, a lassan negyvenedik életévéhez közelítő játékos-edző Pádár Pált múlta felül. Úgy nézett ki, a fővárosiak beáldozzák a harmadik egyénit, amikor Kálfalvy Dánielt küldték Boros Balázs ellen, azonban a páros-specialista fiatal ezt nem így gondolta, elhozta az első szettet, majd a másodikban is csupán két pontra állt a sikertől, egyben csapata 3-0-s vezetésétől. Azonban ekkor bizonyosodott be, hogy megérte Debrecen Gasquet-jánek olyan keményen edzenie a héten, higgadtságát megőrizve kiegyenlített, majd bedarálta a fizikailag felőrölt ellenfelet a harmadik játszmában. Ezzel 2-1-re szépítettek a hajdúságiak.

Valószínűleg kevesen gondolták volna, hogy innentől kezdve gyakorlatilag momentumai sem lesznek a pestieknek, pedig így történt. A női egyéniket ugyanis könnyedén hozta Varga Orsolya és Gonda Daniella, így máris fordult a kocka.

A győzelem akkor vált biztossá, amikor mind a Pádár-Kapitány, mind a Boros-Varga páros hozta a mérkőzését, így behozhatatlan előnyre tettek szert a Csiszér Leventét nélkülöző debreceniek. A női párosra hiába tartalékolták Ádám Krisztát az újpestiek, Hajdinák Vandával alkotott duójuk nem tudta kizökkenteni a családi vállalkozásként funkcionáló hajdúsági női vonalt, a Gonda-vér győzelmet ért.

A 6-2-es hátrány után már fel sem ment a pályára a Horváth Kristóf-Ádám Kriszta duó, pedig az összeállításból látszik, ők bizony erős felállással készültek az utolsó találkozóra. Mester Józsiék így játék nélkül állították be a 7-2-es végeredményt, zsinórban hét meccset nyerve.

A másik két pályán eközben a több mint valószínű bronzérem tudatában szárnyat kapó katonaalakulat igyekezett borsot törni a hazaiak orra alá. A legközelebb ehhez Kereszti Zoltán volt, a Hungária körút Böde Danija közönségszórakoztató játékkal rukkolt elő Gradwohl Dániel ellen. Az őszi csúfos vereséget elképesztő trükkökkel és zavarba ejtő mozgással igyekezett feledtetni, nem is rosszul. A hétvége labdamenetét is ezen a meccsen játszották le, Zolika biológiai csodaként szárnyalt a pályán, majd Dani a már a nézők közt szotyizó ellenféltől sem zavartatva a hálóba vágta a pont végén a ziccert. Ebből Zolika, a meccsből Dani jött ki jobban, elmaradt a bravúr.

Valahogy mindig eléri a labdákat - Fotó: Berényi Ibolya

Mint ahogy a többi egyéni meccsen is. Piliszky András nem tudta megismételni októberi csodás játékát Pytel Bence ellen, míg a harmadik helyen jómagam folytattam reménytelen, bár nemes küzdelmet a feltörekvő ifjú titán, Szenjai Balázs ellen. A két női egyéni is simán a Pécshez került, mint ahogy az első számú férfi páros is, ahol a thai erő ismét erősebbnek bizonyult a Kereszti-Szikra jelenségnél.

Kisebb sikerélményt jelentett ugyanakkor, hogy a párosban továbbra is remeklő Piliszky-Szent-Andrássy koprodukció nagy csatára kényszerítette a Pytel Bencével megtámogatott, Szatzker Márton vezette hazai duót. Mindkét szett szoros csatában dőlt el, azonban az idegek a piros mezeseknél működtek jobban, így a pontszerzés továbbra is váratott magára. Végül nem is érkezett meg, ugyanis a női páros és a vegyes is elment, 9-0 állt a kijelzőn.

A szombati hosszú program után vasárnapra már tényleg csak a legkitartóbbak maradtak, a nézőszám komoly sebeket kapott, míg volt olyan csapat, amelyik még játékost és edzőt is veszített reggelre. A gyakorlatilag már tét nélküli összecsapások így nem is hoztak akkora csatákat, mint a szombatiak, ennek ellenére volt pár érdekes mérkőzés, nagy győzelem.

Rögtön meg kell említenünk Zolika újabb emberi ésszel felfoghatatlan performanszát, amelynek szenvedő alanya a debreceni Mester Józsi volt. A párospartnerek összecsapása úgy indult, hogy sima mestermunka lesz, erre az első játszma derekán robbant a Kereszti-bomba. A djokovici mentális hadviselés erényeit csillogtató szegedi örökifjú ellenfelét teljesen megzavarva, hol flegmán sétáló, hol kegyetlenül domináló játékot mutatott be, és egy huszáros hajrával megnyerte az első szettet. Ekkor is még nagyon kevesen fogadtak volna egy végső Zolika-győzelemre, ám végül mégsem került sor harmadik játszmára, a pályán a mozgást egyenesen megreformáló, műkorcsolyában is pontot érő fonákokkal operáló zrínyis nyerte a mérkőzést.

A szomszédban már nem történt ekkora meglepetés, a rendkívül imponáló hétvégét futó Pádár Pál nem sok esélyt adott Piliszky Andrisnak, akinek gyakorlatilag semmi sem jött össze ezen a meccsen, így elmaradt az újabb kiélezett három szett. Ugyanakkor kevesen gondolták volna, hogy Boros Balázs simán, gond nélkül fogja behúzni a harmadik egyénit, pedig ez történt. A heti edzések úgy tűnik szárnyakat adtak Balázsnak, Szent-Andrássy Márknak csak momentumokat engedélyezett, magabiztosan szállította a második pontot a Debrecennek.

Női oldalon mindkét fél kisebb változtatásokat eszközölt, tőle szokatlan módon Czifra Zsuzsa is megmutatta magát egyéniben, győzelmével egyben jelezte is, nem felejtette még el ezt a lábmunkát sem. Kispál Kata az első pályán igyekezett megzavarni az addig hibátlan Daniellát, ám csupán a mérkőzés izgalmassá tétele sikerült számára, a dániai levegőn edződött debreceni lány háromból három egyéni sikerrel zárta a hétvégét.

Hiába húzott el a Debrecen 4-1-re, mégis sikerült a végét szorossá tennie a zrínyiseknek, ugyanis férfi párosaik megint nem tudtak hibázni, szépítettek 4-3-ra, majd az elveszített női páros után a hétvége utolsó összecsapásán a Szikra Csaba-Kispál Kata kettős ismét villantott, és végletekig kiélezett hajrával legyőzte a korábbi magyar bajnok Varga-testvéreket. Csabi ismét kiváló teljesítményt nyújtott, nagy kár, hogy az egynemű csapat EB-n nincsen vegyespáros…

Természetesen nem szabad elfeledkeznünk a másik mérkőzésről sem, igaz ott nem volt egy percig sem kérdéses a győztes személye. A hazaiak 9-0-val gázoltak át a lelkileg kicsit már megtört vízműveseken. Ugyanakkor hozzá kell tennünk, hogy a fiatalokkal felálló pestiek nem vallottak szégyent. Halász Bence Pécs Bencéjével tudta tartani egy ideig a lépést, míg Pothorszky Renáta még négy játszmalabdáig is eljutott Bukoviczki Bianka ellen.

Azonban az őszi pontszerzést ezúttal nem sikerült megismételni, hiába volt Horváth Kristóf szettelőnyben Szenjai Balázzsal szemben, a pécsi edzői stáb kisajtolta a nagykozári tehetségből a fordítást. Ha a csapat doktorának nem is sikerült a bravúr, a párosokra konzervált Szerecz Marcinak majdnem összejött a másik Horváth, Barnabás oldalán. Kevesen gondolták volna a meccs előtt, hogy a Szenjai-Szatzker párost egyenesen döntő játszma 21-19-ig űzni fogja a két ifi, ám ez történt, nem sokon múlott, hogy megvalósuljon a hétvége egyik legnagyobb meglepetése. A végén azonban a szám magyar bajnoka kihúzta a Multit a bajból, az ellenfél kezei pedig megremegtek, így sikerült az újabb 9-0.

Keretkiállítási problémáik nem nagyon voltak - Fotó: Multi Alarm SE

A vasárnapi programból csupán egyetlen dolog maradt ki: az eredményhirdetés. Gyakorlatilag érvényesült a papírforma, aki szeptemberben pécsi sikerre fogadott, boldogan tehette zsebre az 1.01-es oddsért váltott nyertes szelvényét. Debrecen az aranyos évtizede után ezúttal ezüstös esztendeit éli, míg a Zrínyi ha nagy kínok és sok verejték által is, de megtartotta a dobogó harmadik fokát. A frissen feljutott Vízmű készülhet a két hét múlva esedékes osztályozóra, ahol megismétlődik a tavalyi forgatókönyv: a Multi kettes számú csapatával és a fehérváriakkal fognak mérkőzni. Nagy sanszuk lehet megtartani első osztályú tagságukat. Mondjuk ehhez Dubicz Mátééknak is lesz egy-két szavuk…

Miközben a legjobbak Pécsen küzdöttek, addig a Hodos csarnokban sem unatkoztak a játékosok, a keleti csoportban a BEAC, a BTBK és a Multi II. csapott össze az osztályozós helyért. Most következzék edzéstársam, egyben jóbarátom beszámolója, aki a játék mellett még az írásra is tudott időt szánni. 

Lakatos Levente beszámolója a másodosztályú csapatbajnokság keleti csoportjának eseményeiről

Egy ködös, téli reggelen indult útnak a Multi Alarm SE másodosztályú csapata, hogy elhódítsa immár zsinórban második alkalommal az osztályozó játékjogát. A feladat cseppet sem volt egyszerű, hiszen a csapatból kimaradt két kulcsjátékos. Egyikőjüket sérülés, másikukat pedig a jól megérdemelt szabadsága tartotta távol a rendezvénytől. A csapat mindig is jórészt a pécsi utánpótlás játékosokból illetve egy-egy ikonikus alakból tevődött össze. Ez idén sem történt másképp, hiszen az elmúlt idők kereteiben sorra helyet kapott Gelencsér József, valamint a jelenleg a tanulmányait a BME-n folytató Lakatos Levente is, aki ennek ellenére vállalta a játékot nevelőegyesületénél. A lányoknál a nagy visszatérő Takács Fanni volt, aki újult erővel állt a csapat szolgálatára.

Még mielőtt elvesznénk a pécsiek erényeiben, nem szabad megfeledkeznünk ellenfeleik erősségéről sem. A rutinos játékosokat felvonultató BTBK mellett a Magyar Bajnokságok egykori érmeseit magába foglaló BEAC volt az, aki megakadályozhatta a fiatalokat céljainak elérésében. Ezek után már mindenki csak a küzdelmekre volt kíváncsi, aminek a budapesti tollaslabda szentélye, a Hodos Tamás sportcsarnok adott otthont.

A sorrend itt is az élmezőnyéhez hasonlóan, az őszihez képest fordítottan zajlott, így Multi-BTBK párharcnak lehettek szem- és fültanúi a délelőtti pályabérlők. A sorrend kissé eltért a megszokottól, hiszen a 2. férfi egyes, majd a férfi páros következett. Kováts Máté magabiztos játékkal győzte le ellenfelét Révész Gábort így 1-0-t mutatott az eredményjelző. A fiú páros nem hazudtolta meg a nevét, hiszen fantasztikus labdameneteket illetve hosszabbításig zajló küzdelmeket hozott, ám végül a Kováts-Gelencsér páros a harmadik szettben felőrölte a BTBK párosát, amivel 2-0-ra húzott el a Multi. A folytatás is a vad dél-nyugatiaknak kedvezett, mivel előbb Levente nyert - tőle megszokottan kicsit álmoskás kezdéssel, majd Kadlicskó Gréta nagy küzdelem árán beállította a magabiztos 4-0-ás fórt. T. Fanni olyan formában érkezett, hogy az ellenfél ki se mert ellene állni, így játék nélkül hozta a második női egyest. A női párosban sem tudták megtörni a pécsi lányokat, név szerint Kiss Gabriella és Szabó Fanni lendületét. Vegyesben a Kiss Fanni-Lakatos Levente duó feszült neki az ellenfél párosának, ami amolyan visszavágó is lehetett volna Kínál Zoltán részéről az egyéniben elszenvedett veresége után, ám a Basamalom útiak nem ezt diktálták, és megnyervén ezt a számot is, 7-0-ás megnyugtató győzelemmel várták a folytatást.

Következhetett tehát a mondhatni bajnoki döntő, hiszen a Multi II. mellett a BEAC-nak volt még esélye elhódítani az aranyat ebből a csoportból. A BEAC az első pályán Fehérvári Bencét, míg a Multi Lakatos Leventét delegálta a  mérkőzésre (többek között évközi ranglista helyezéseik miatt), amit a most már békéscsabai-pécsi-romonyai-budapesti (!?) srác az első meccsénél lényegesen jobban játszva hozott, 21-9 és 21-13 arányban. Ez kevésbé volt jó hír Máté számára, akinek így Orbán Jakabbal kellett megküzdenie, ám állta a sarat. Sőt mi több, kisebb meglepetést okozva győztesként hagyhatta el a csarnok 4-es pályáját a forduló talán egyik legszínvonalasabb összecsapásán. Kisebb-nagyobb hullámvölgyektől eltekintve fej-fej mellett haladtak a harcosok, és Máté fiatalsága ellenére fejben nagyon összeszedve diadalmaskodott a BEAC-os ellen.

Keleten bajnok a Multi Alarm II. - Fotó: Lakatos Levente

Ezzel 2-0-ás előnyre tett szert a Mecsek-oldali gárda. Női egyeseknél előbb Kiss Gabi nyert ellentmondást nem tűrve Gyurkovics Zsuzsa ellen, majd Kiss Fanni bizonyíthatta Szirmai Ágnesnek (aki még Sárosi Laurának is klubtársa volt), hogy kora ellenére van itt keresnivalója. Ez nem is történt másképp, hisz Ági csatakiáltásait hidegvérrel tűrve, csendes gyilkosként hagyhatta el a pályát a Koch Valéria Iskolaközpont feltörekvő sztárja. Így egyik pillanatról a másikra el is döntötte a Multi a saját javára a meccset, hiszen a 4-0 behozhatatlan előnyt jelentett. Még a játékosok is meglepődve konstatálták, hogy ezúttal nem a pécsiek páros erényein múlt a találkozó, bár lehet, hogy ez nem sok jóval kecsegtetett volna a fiataloknak.... Erre is részben rácáfoltak a mecsekiek, mivel csak a fiú párosban alakult úgy a helyzet, hogy nem a Multi diadalmaskodott, ami sajnos várható is volt, hiszen Hatvani-Kocsis duó a cseleikkel és rutinjukkal még mindig rettegésben tartják a C és D kategóriás versenyellenfeleiket. Egyébiránt azért se a női páros, se a vegyes nem bizonyult egyszerűnek, mindkettő 3 szettes csatába torkollott. Az előbbi Szűts Hella-Kadlicskó Gréta győzelmével zárult Szirmai Ágnes és (a most már csak) Sándor Réka ellen, valamint Lakatos és a fiatalabbik Kiss kontra Sándor-Hatvani csata zárult Multis sikerrel. Sajnos a hangulat kissé leült a végére, így végül egy parádés 6-1-es pécsi győzelem tette nyomasztóvá az ellenfelek kedélyeit. A Multi Alarm SE fakói 4-ből 4 győztes találkozót és 23-5-ös szettarányú statisztikát felmutatva megérdemelten szállhatnak majd harcba az osztályozón.

Nyugaton a fehérváriak örülhettek - Fotó: Turzó Balázs

Az már az őszi fordulónál biztossá vált, hogy mindegyik Team érmes pozícióban zár, de a második és a harmadik hely sorsa még korántsem volt biztos.

Következhetett tehát az idény utolsó meccse, a BTBK-BEAC összecsapás. Az első helyért járó díjak ezért előre ki is lettek osztva, hogy a hosszú út miatt időben érjen haza a győztes dél-dunántúli csapat. A verseny azért tovább csordogált, sajnos azonban a végét már nem láthattuk, hiszen útra kélt a csapat, ezért a beszámoló csak a végső eredménnyel válik teljessé.

UPDATE: Megismétlődik a tavalyi osztályozó, hiszen a nyugati csoportból Alba Regia városa, vagyis az FBSE nyert, valamint az első osztály kiesője hajszállal ugyan, de a Fővárosi Vízművek csapata lett. Tehát biztossá vált, hogy ennek a triónak a meccseit láthatják majd ismét a  kedves nézők 2 hét múlva, ahová a Multi fiatal csapata felszabadultan érkezhet, mivel számukra csak egy cél jöhet szóba: a minél tisztesebb helytállás.

Best of 2015

A tavalyi, illetve a tavalyelőtti esztendő után immáron harmadik alkalommal osztja ki díjait a Minden pont számít blog szerkesztősége hagyománnyá váló év végi gáláján. Szokás szerint négy kategóriában szállhattak versenybe a jelöltek, de természetesen a Közönségdíj is odaítélésre került az olvasói szavazatok alapján. Gálánk helyszíne ismét a Pancho Aréna, akárcsak tavaly, igaz idén jóval nehezebb dolgunk volt az ikonikus szentély megszerzésében, ugyanis Felcsúton alaposan megemelkedtek a bérleti díjak. Elismeréseinket szokás szerint az előző évi gála közönségdíjasa, ezúttal Luis Suárez adja át, míg a konferálás nemes feladatára az idén indult világszínvonalú magyar hírcsatorna, az M1 önálló gondolatokkal operáló bemondóját, Németh Balázst kértük fel.

Az év sportolója díj jelöltjei:

Serena Williams

Az amerikai teniszcsillag két lépésre került 2015-ben attól, hogy az összes létező rekordot felülírja a női tenisz világában. A fiatalabbik Williams megnyerte az Australian Opent, győzött a Roland Garroson, valamint elhozta a wimbledoni trófeát is. Ezzel a bravúrjával beállította Steffi Graf 22 Grand Slam-es rekordját, és New Yorkban már a 23.-ra készült. Minden kiválóan haladt, egészen az elődöntőig, ahol az olasz Roberta Vinci hihetetlen körülmények között legyőzte a hazaiak kedvencét, így a naptári Grand Slam is elmaradt. Ennek ellenére 5 tornagyőzelmével, világelsőségével és mindössze 3, pályán elveszített mérkőzésével komoly esélyekkel várja a gálát.

Usain Bolt

Jamaica gyöngyszeme idén ismét rácáfolt a kétkedőkre, és bebizonyította, továbbra is ő a világ leggyorsabb embere. A pekingi atlétikai világbajnokságon jó szokásához híven triplázott, elhozta a 100 métert, a 200-at és a váltót is. Legnagyobb ellenfele, az ex-olimpiai bajnok és ex-eltiltott Justin Gatlin egyedül 100-on tudta komolyabb erőfeszítésekre sarkallni Boltot. Aki ezek után még mindig kételkedik jelöltségében, azt majd a riói olimpián megcáfolja, ebben biztosak lehetünk.

Sárosi Laura

Egy sokak számára meglepő jelölt következik. Az érdi tollaslabdázó nem kisebb nevet szorított ki a top 5-ből, mint Hosszú Katinka. Ezzel egyedüli magyarként került be a kategória jelöltjei közé. Laura idén négy egyéni tornagyőzelmet ünnepelhetett világkörüli turnéja során, miközben nem kisebb játékost kapott el Guatemalában, mint a világranglista top 30-as német Karin Schnaase. A Multi Alarm SE versenyzője kiváló úton halad afelé, hogy 2016-ban a riói olimpián húsz év után ő legyen az első magyar tollaslabda játékos.

Novak Djokovic

Amit idén Serena vitt végbe a nők között, azt a szerb teniszező tette meg a férfi mezőnyben. A katari rozsdás kezdés után Djokovic valamennyi tornán eljutott a döntőbe, ahol elindult. Tizenegy versenyt ráadásul meg is nyert, köztük az Australian Opent, Wimbledont, a US Opent, valamint az év végi világbajnokságot is. Összesen csupán 6 vereséget szenvedett el 2015-ben, a legfájóbb mind közül a Roland Garros fináléja volt, ahol az emberfelettit nyújtó svájci, Stan Wawrinka tudta őt legyőzni. Djokovic dominanciája federeri magasságokban szárnyalt 2015-ben, minden kétséget kizáróan pályafutása eddigi legjobb szezonját zárta.

Stephen Curry

A Golden State Warriors amerikai irányítója mindent elsöprő évet zárt. A tavasszal befejeződött NBA-szezonban végső győzelemre vezette csapatát, miközben ő a liga MVP-je lett. Amikor pedig azt hihettük, hogy innét már nincsen feljebb, akkor elkezdődött a 2015-16-os idény, és a Curry vezette Warriors egy 24-0-s (!) szériával indított. Van még kérdés?

Az év sportolója Novak Djokovic - Fotó: thehimalayantimes.com

Lélegzetvisszafojtva várta mindenki a boríték felbontását az arénában. Annyira kiegyenlített volt a küzdelem, hogy senki sem merte előre megjósolni a végső győztest. Végül Suárez nagy mosoly kíséretében bejelentette, hogy idén Novak Djokovic viheti haza az aranyserleget. Az amerikai lobbi hiába juttatott be 3 tengerentúlit is a jelöltek közé, végül mégis Európában maradt a serleg. Természetesen nem maradtak el az utalgatások az uruguayi játékos korábbi rasszista megnyilvánulásaira sem, ám a szerb teniszezőt ez korántsem zavarta, boldogan vitte haza a díjat kisfiának, Stefannak.

Az év csapata díj jelöltjei:

Magyarország jégkorong-válogatottja

A 2008-as szapporói csoda után kevesen gondolták volna, hogy mindössze hét esztendőt kell majd várni az újabb sikerre, a krakkói csodára. Márpedig az ország legjobb hokisai ismét rácáfoltak minden kétkedőre, és borították az összes létező papírformát. Olaszország, Ukrajna és Lengyelország legjobbjait is oktatták, így második helyen Kazahsztán mögött kvalifikálták magukat az A-csoportos VB-re. Jövőre Oroszországban olyan nemzetek ellen küzdhet meg a bennmaradásért a magyar válogatott, mint a kanadai, a finn, vagy az amerikai. Mindent bele, srácok!

A Mercedes Formula-1-es csapata

Ugyan Lewis Hamilton idén nem fért be a jelöltek közé az év sportolója kategóriában, azért nem kellett nagyot csalódnia, ugyanis istállója jelölt lett a csapatok között. Nico Rosberggel alkotott duójuk ugyanis 2014 után ismét végigdarálta a világot, minden statisztikai mutatóban a legjobbnak bizonyultak. Egyedül a Ferrari tudott néha nekik odapiszkálni, de még így is rekord pontszámmal nyerték meg a németek a konstruktőri VB-címet, természetesen az egyéni első két hely mellett.

FC Barcelona

A katalánok 2015-ben visszaültek Európa és a világ trónjára. A Messi-Neymar-Suárez tengely többek között bajnoki címhez, BL-győzelemhez és Világkupa-sikerhez vezette a gránátvörös-kékeket. A Luis Enrique vezette Barcelona az ősszel kezdődött idényben is dominálja a spanyol bajnokságot, nagy meglepetés lenne, ha nem védenének ismét címet. Nem mellesleg az Aranylabda top 3-ra szűkített jelöltjei közt is két barcelonai szerepel.

Ferencvárosi TC

Talán az egyedüli csapat ma az NB1-ben, amelyik nem csak új stadiont kapott, hanem játékával, eredményeivel meg is próbálja meghálálni azt. A Thomas Doll dirigálta együttes 2015-ben megnyerte a Magyar Kupát és a Szuperkupát, valamint bődületes formában startolt az új szezonban is. A naptári esztendőben egészen novemberig egyetlen bajnoki mérkőzést sem veszítettek el, míg az őszt 13 győzelemmel és 1 döntetlennel indították. A klub egyetlen keserűsége az európai kupákban való eredménytelensége lehet idén.

Az Egyesült Királyság Davis-kupa válogatottja

Akármilyen hihetetlen is, a szigetország játékosai bizony ismét megnyerték 1936 után a férfi tenisz világának legrangosabb csapatmegmérettetését. Ráadásul mindezt a bravúrt gyakorlatilag egyetlen jó egyéni játékossal vitték végbe, Andy Murrayvel. A skót teniszezőre épített válogatott a döntőben Belgiumot győzte le idegenben, így már Murray trófeái közül sem hiányzik a Davis Kupa.

Az év csapata a magyar jégkorong válogatott - Fotó: jegkorongblog.hu

Suárez az előző esetből tanulva inkább már pókerarccal nyitotta ki a borítékot, és olvasta fel onnan Magyarország nevét. Messiék nem akartak hinni a fülüknek, Hamiltonék nem is tudták, hogy van ilyen nevű jelölt, míg Dollék csak jót nevettek az egészen. Mint kiderült, Murrayék el sem jöttek, mondván az ő csapatuk annyira egyszemélyes, hogy díjat maximum az év sportolója kategóriában kaphatnának. Sofron Istvánék azonban nem zavartatták magukat, átvették az elismerést, és egyből ifj. Ocskay Gábornak ajánlották azt.

Az év edzője díj jelöltjei:

Shane Tusup

Egy jól ismert név a jelöltek közt… Hosszú Katinka férje egyedüliként mondhatja el magáról azt a bravúrt, hogy eddig mindhárom gálánkon szerepelt a jelöltek között. Tusup urat azonban ez a tény nem különösebben hatotta meg, ugyanis távollétével bojkottálta az eseményt, mondván felesége világbajnoki érmei ellenére sincs már megint az év sportolója díj jelöltjei között. Utóiratként levelében megjegyezte, hogy hajlandó esetleg megjelenni az eseményen, ha egy kamerarendszerrel kisegítjük Katinkát. Az említett kérést Gyárfás Tamásnak továbbítottuk…

Dr. Borka György

Ismét egy kevésbé ismert arc a jelöltek közt, bár svájci agrárkörökben sokaknak ismerősen csenghet a Borka vezetéknév. Nem is véletlenül, ugyanis a Modelluntersuchungen zur Bestimmung der Ammoniakemissionen aus Rinderexkrementen im Stallbereich szerzője és jelöltünk egy és ugyanaz a személy. Egy sport témájú gálán azonban nem tudományos érdemei miatt szerepel a doktor úr, sokkal inkább azért, mert bravúros módon továbbra is véghezviszi a lehetetlent, a Honvéd Zrínyi SE csapatát évről-évre bent tartja az élvonalban. A küldetésnek idén is nekiugrott, az őszi fordulóban sikerült is a bravúr, a Vízmű megelőzésével a harmadik helyen telelhet a klub.

Dárdai Pál

Ami jó dolog történt a 2015-ös esztendő honi labdarúgásában, azt gyakorlatilag csak ennek az egy sportembernek köszönhetjük. Irányításával a magyar válogatott győzött Helsinkiben, és kiváló esélyekkel ugorhatott neki az ősznek, vagyis a selejtezősorozat hajrájának. Dárdai a nyáron Bernd Storcknak adta át a szövetségi kapitányi vezérpálcát, aki élt is a lehetőséggel, és learatta a nagyban elődje által megalapozott gyümölcsöket. A pécsi mester azonban nem pihent, hanem klubcsapatánál, a berlini Herthánál folytatta a remeklést, és az esztendő végére egészen a bajnokság harmadik helyéig vezette fel tanítványait a tabellán.

Boris Becker

Wimbledon szőke bombázója idén is szerepel a jelöltek között, akárcsak tavaly. A szerbbel való munkakapcsolata még hatékonyabb fázisába ért, ezt bizonyítja a három Grand Slam trófea, a világelsőség, valamint a világbajnoki cím is. Edző ennél többet nehezen kívánhat. Az év legnagyobb problémáját az okozta a németnek, hogy el kellett volna ismernie, Roger Federer lopakodó returnjei talán tényleg klasszis megoldások. Sajnos ez az egy dolog nem sikerült neki 2015-ben…

Luis Enrique

A spanyol mester nem kisebb feladatot kapott, minthogy a Barcelonát, a világ egyik legnagyobb klubját vezesse sikerre. Az eddigiek alapján kijelenthetjük, nem vallott kudarcot. Bajnokok Ligája-serleg, spanyol bajnoki cím, Világkupa, Európai Szuperkupa és Spanyol Kupa jelzi a mester munkájának eredményességét. Kérdés, ha igaz a pletyka, és tényleg del Bosque helyére tart Enrique, vajon a válogatottal is képes lesz-e majd ilyen minőségű munkára?

Az év edzője Dárdai Pál - Fotó: index.hu

Luis Suárez ezúttal sem tudott uralkodni az érzésein, csalódottan olvasta fel a borítékból kiszedett papírról Dárdai Pál nevét. Az uruguayi támadó nyilván jobban örült volna, ha mesterét díjazzák idén a blog újságírói, de be kellett érnie egy berlini kézfogással. Akár még az is előfordulhat, hogy a következő szezonban már a pálya mellett fognak egymással kezet fogni, ha sikerül a bravúr, és a Hertha kijut a BL-be. Ki tudja?

Pelikán elvtárs különdíjának: a Magyar Citrom-díj jelöltjei:

Magyarország női kézilabda válogatottja

Kevesen gondolták volna, hogy pont ebben a kategóriában fog eljutni a jelölésig az a válogatott, ahol olyan világklasszisok játszanak, mint Tomori vagy Görbicz. Mégis megtörtént a dolog, márpedig nem is alaptalanul. A dániai világbajnokságra azért érkezett Magyarország, hogy olimpiai kvótával térjen onnan haza. Nem sikerült. A kiválóan teljesített csoportkör után ugyanis hatalmas összeomlás következett, Lengyelországot nem tudta legyőzni a csapat, így a 16 között búcsúzott. Az olimpiai kvóta is elúszott, így nem csoda, hogy Józsefváros polgármestere, a tárgyalótermek betyárja, Kocsis Máté egyből meg is köszönte Németh Andrásnak és egész stábjának a munkát…

Manny Pacquiao

A Fülöp-szigeteki bokszoló az „Évszázad Mérkőzésének” titulált találkozón májusban mérkőzött meg a veretlen Floyd Mayweatherrel. Pac-Man hiába bizonygatta, hogy elsőként le fogja győzni az amerikait, végül átütőerő nélkül, egyhangú pontozással veszített. Pacquiao a mérkőzés után Devecseri Szilárdot idéző őszinteséggel kifejtette, hogy jobb volt, és csak azért nem támadott többet, mert úgy gondolta, biztosan vezet…

Hollandia labdarúgó válogatottja

Ritkán fordul elő, hogy egy friss világbajnoki bronzérmes csapat ne tudja magát kvalifikálni egy Európa Bajnokságra. Pláne nem akkor, amikor 16-ról 24-re duzzasztották az EB mezőnyét, és még olyan válogatottak is sikeresen helyet szereztek maguknak Franciaországban, mint a magyar. A narancsmezesek mégis végrehajtották ezt a bravúrt, amikor Csehország, Izland és Törökország után mindössze a csoport negyedik helyét szerezték meg. Hol van már az a 8-1…

Vlagyimir Klicsko

Ismét egy érdekes jelölt. Az ukrán ökölvívó azok közé tartozott, akikről sohasem gondolta volna az ember, hogy egyszer Arany Citrom-esélyesek lesznek. Mégis itt van most Klicsko, miután a novemberi düsseldorfi gálán szerény négy világbajnoki övet veszített el a brit Tyson Fury ellen. A Klicsko-fivérek hosszú ideje dominálták a nehézsúlyú boksz világát, Vitalij egy övet, Vlagyimir a többit tartotta magánál. Most azonban törhetik a fejüket, hogyan fogják visszaszerezni őket. Mindenesetre Klicsko azonnal visszavágót kért az énekesi babérokra is törő Furytől.

Sepp Blatter és Michel Platini

Igazi nehézbombázók érkeznek a jelöltek közt. Nem kisebb emberek, mint a FIFA és az UEFA (volt) elnökei. A két sportdiplomatát idén decemberben tiltotta el 8 évre a FIFA Etikai Bizottsága minden futballal kapcsolatos tevékenységtől. A végső csepp a pohárban egy 2 millió svájci frankos kenőpénz volt, mellyel Blatter ajándékozta meg Platinit még valamikor 2011-ben. A remény azonban még él, hogy nem kell nélkülük élnünk, ugyanis mindketten fellebbeznek…

A Magyar Citrom díjasok: Michel Platini és Sepp Blatter - Fotó: bild.de

Pelikán elvtárs az előző két év tapasztalataiból okulva már nem sokat várt a gála rá eső felétől, ám titkon bízott benne, hogy a díjazott esetleg mégis eljön. Nem sokkal a bejelentés előtt tudta meg, hogy Biszku elvtársat felmentette a bíróság a háborús bűntett vádja alól. Pelikán reakciója mindössze annyi volt, hogy jönnek majd még a békaemberek… Akárcsak ők, a díjazottak sem jöttek el a gálára, miután a 2015-ös évben az Arany Citrom díjat először a gála történetében két személy megosztva kapta meg, Sepp Blatter és Michel Platini. A trófea kézbesítésével viszont már akadhatnak problémáink, ugyanis fent áll a veszély, hogy a díjazottak közben valamelyik büntetés végrehajtási intézmény falai közé kerülnek…

Közönségdíj

A győztes: Böde Dániel - Fotó: origo.hu

Böde Dániel egyhangú szavazás után léphetett Suárez örökébe. A madocsai Messi idén nem kisebb tettekkel hívta fel magára a figyelmet, mint a Feröer elleni duplázás, vagy a félelmetes bajnoki sorozata az ősszel, amikor zsinórban 7 meccsen szerzett gólt, ráadásul összesen 11-et. Legemlékezetesebb alakítása azonban mégiscsak a norvégok elleni pótselejtezőn elkövetett oldaldobása volt, amikor az ellenfél játékosa szimplán csak „pofára esett, mint a vajas kenyér”. És hogy miért ilyen sikeres Böde, mi a titka? A választ is tőle tudhattuk meg, egy októberi fradista buborékfoci után: „Száz kiló vagyok, b.zmeg”

A 2015-ös év végi díjátadó gálánk ezzel befejeződött, reméljük mindenki elégedett a díjazottak személyeivel, ha esetleg mégsem, azt semmiképpen se tartsa magában. Jövőre izgalmas esztendőnk lesz, olimpiával és Európa Bajnoksággal (ahol kint lesznek a magyarok is!). Gálánkkal napra pontosan egy év múlva ismét jelentkezünk. A viszontlátásra!

A blog szerkesztőségének nevében köszönöm szépen az egészéves figyelmet, mindenkinek sportsikerekben gazdag, felejthetetlen újévet kívánok! Találkozzunk jövőre! Hiszen minden pont számít…

Norvég Alap

Küzdelmes lesz - Fotó: nb1.hu

A csütörtök este be fog vonulni a történelembe, a vasárnappal karöltve. Magyarország labdarúgó válogatottja ugyanis Eb-pótselejtezőt fog játszani Norvégiával. Ilyenre még nem volt példa a magyar labdarúgás elmúlt 114 évében. Utoljára 1972-ben jártunk kint a kontinenstornán (akkor még a pótselejtező, mint intézmény, nem létezett), tehát még a mi generációnk szülei sem nagyon emlékezhetnek az eseményre. Nem úgy arra a bizonyos jugoszlávok elleni VB-pótselejtezőre, ahol pontosan annyi gólt kaptunk, mint ahány hónap van egy évben. Szomorú, de azóta még a lehetőségig sem sikerült eljutnunk, hogy elbukjunk az utolsó lépcsőfokon. Nem úgy idén…

Az Európa Bajnokság mezőnyének 24 csapatosra duzzasztásának ténye (gyakorlatilag minden második európai ország kijuthat), valamint az álomsorsolásunk soha vissza nem térő lehetőséget hullajtott a magyar foci ölébe. A könnyebbik felével nem sikerült élnie. A közvetlen kijutás is simán összejöhetett volna, aztán a legjobb csoport harmadikként való kvalifikáció is. Végül azonban egyik sem jött be. (Jött a szokásos: mindenki összeesküdött ellenünk). De egy dobásunk még így is maradt: a pótselejtező Norvégia ellen.

Egy olyan ország ellen, ahol az állampolgárok életszínvonala az egyik legmagasabb az egész világon. Ahol a népesség áramszükségleteinek majdnem teljes hányadát megújuló energiaforrásokból elégítik ki. Ahol a monarchia és a liberális demokrácia megfér egymás mellett. Egyszóval egy igazi nyugati országot kaptunk a kalapból, nem holmi balkáni sleppet.

Ugyanakkor amilyen sikeres a skandináv ország a politikában, annyira szerény a sportbeli múltja. A téli sportágakon és kézilabdán kívül máshol nemigen szoktak jeleskedni, fociból például Riise jelenti nekik a csúcsot. Igaz van egy Magnus Carlsenjük. Papíron mégis ők az esélyesebbek, hisz az eredményeik jobbak, keretük erősebb. Nem véletlenül örültek annyira a sorsoláson, amikor minket kaptak ellenfélnek. Minden okuk meg is volt rá.

Ugyanis akárki, akármit is mond, a jelenlegi magyar válogatott egy cseppel sem jobb, mint az elmúlt években akármikor volt. Hatalmas szerencsének köszönhető csupán, hogy a régóta vágyott világverseny kapujába jutottunk. Amelyik csapat 10 mérkőzés alatt mindössze kétszer (!) tud legalább két gólt rúgni egy mérkőzésen, az nem csak saját magának köszönheti az elért eredményt...

Mielőtt azonban nekiugranánk a norvégoknak, és ismét kitörne az össznépi futball-láz, érdemes pár dolgot leszögezni. Ha esetleg ki is jutnánk az Eb-re, attól még a magyar foci ugyanolyan értékelhetetlen, színvonaltalan és nézhetetlen maradna. A hazai bajnokság körülbelül a vicc kategóriát üti meg, magyar klubcsapatok nemzetközi szinten labdába se rúgnak, legjobb játékosaink pedig az európai B-kategória képviselői közé sem férnek be. Jelenlegi egyedüli pozitívumunk a frissen felhúzott Groupama Aréna, a Nagyerdei Stadion, meg persze a felcsúti Pancho Aréna…

A siralmas összkép azonban önmagában még nem vonzza maga után a kudarcot, sőt még plusz erőt is adhat a játékosoknak a gyepen. Igenis számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy mi fogunk továbbjutni. Mondjuk erre a kevesebb az esély, de nem lehetetlen. Ha megtörténne, egy generációnyi futball tragikomédiának vetnének véget Storck tanítványai. Én lennék az egyik legboldogabb ember. Szurkoljon tehát a hétvégén az egész ország a magyar válogatottnak. Egy dologtól azonban óva intenék mindenkit. Az eredményből semmiképp se vonjon le messzemenő következtetéseket. Se negatívakat, se pozitívokat.

Ugyanis van az a mondás, hogy igazán jó focit csak diktatúrákban és igazi gazdagságban lehet csinálni. Örülnék, ha ez a mondat továbbra is irreleváns maradna ránk nézve...

Tollaslabda CsB 1. forduló



Golf, a hétvége legnagyobb sztárja - Fotó: Szerecz Ferenc

Utoljára februárban volt az országban tollaslabda csapatbajnokság, amikor az osztályozón a Vízmű kiharcolta a feljutást hazai pályán a Fehérvár és a Multi II. ellen az első osztályba. Akkor a helyszínen szurkoltam a Multi kettes számú csapatának, de meg sem fordult a fejemben, hogy egy éven belül játékosként majd az első osztályban fogok pályára lépni ugyanezen a helyen... Pedig megtörtént!

Egy csodás esővel induló októberi napon kezdődtek a küzdelmek, két vidéki és két fővárosi csapat részvételével. Már az első párosítások előtt sejteni lehetett az erőviszonyokat körülbelül, a pécsiek győzelmére nagyjából 1,01-es oddsot adtak a fogadóirodák. Ugyanakkor a másik három klub, legfőképpen a két pesti egyesület között szoros és izgalmas összecsapásokra volt kilátás. A kilátogató nézők (95%-ban biztosan Vízművesek) végül nem is csalódtak...

Pécs idén még erősebb összeállítással érkezett, mint tavaly. Az új játékosok közt Thaiföld büszkesége, Samatcha T. (pécsieknek csak Golf) párosban demoralizálta az ellenfeleket, míg két fiatal, tavaly még a második számú csapatban versenyző, Pytel Gergő és Szenjai Balázs is debütált, akárcsak a Bukoviczki-ikrek. Mellettük két maláj idegenlégiós, a tavalyi OB női és férfi döntősei, valamint egy örökös magyar bajnok is helyet kapott a keretben. Nem gyenge...

Az elmúlt időszak örök másodikjai, Debrecen legjobbjai is hoztak újoncot, az utánpótlás versenyekről ismerős Szoták Kitti a női vonalt hivatott stabilizálni. Régi-új ismerősként első pályán Mester Józsi bizonyíthatott, aki egy évnyi pécsi kitérő után tért vissza a Hajdúságba. Egy szempontból mindenképpen a Debrecen vitte a prímet, ugyanis egyedül ebben a csapatban szerepeltek világbajnoki érmesek, ráadásul kettő is: Fórián Csilla és a vendégjátékos Gebhard Tamás.

Hosszú idő után először nem egyedüli fővárosi csapatként indult harcba a Honvéd Zrínyi SE. A patinás hagyományú klub 1996 óta (én akkor születtem) nem nyert csapatbajnoki címet, Szikra Csaba ugyanakkor már akkor is ott volt a keretben, akárcsak idén. Mellette a jól megszokott tagok, köztük két vendégjátékossal(?), Kereszti Zoltánnal és Szent-Andrássy Márkkal. A vérfrissítést Major Zita és jómagam jelentettük, mint új igazolások.

Az újonc, házigazda sem maradhat ki. A Fővárosi Vízművek SK rendkívül szerény, 19(!) fős kerettel érkezett szombaton. A kézfogásoknál sokszor beleszédültek az ellenfelek a végeláthatatlan sorba. A vezérbika egyértelműen Szerecz Marci volt, aki jó formáját a CSB-re is igyekezett átmenteni. Ha esetleg neki nem jönne össze valami, vannak páran, akik ugranak a helyébe...

Amerre a szem ellát, csak a Vízmű - Fotó: Szerecz Ferenc

Ezek után nem meglepő, ha a Multi simán, 8-1-el hozta az összecsapást. Az egyedüli hazai pontot Horváth Kristóf szerezte, aki Szenjai Balázst verte a harmadik számú férfi egyéni pályán. Ki kell még emelni Szerecz Marcit, aki szettet lopott Krausz Gergőtől, a jelenlegi legjobb magyar tollaslabdázótól. Ha az eredményben nem is tükröződött, a hangulatban mindenképp kijött, hogy melyik csapat van otthon, minden egyes megnyert pont után zengett a csarnok, a két pályán, ahol ők játszottak, nem lehetett panasz a hangulatra.

A másik összecsapás már sokkal izgalmasabbra sikerült. Rögtön a nyitó mérkőzésen egy rendkívül izgalmas, felfokozott hangulatú csatát láthattak a nézők. Mester Józsi és Kereszti Zoli közt mindösszesen 2 pont döntött a harmadik szettben, a debreceni fiú javára. Ami ugyanakkor sikerült Józsinak, az nem jött össze Pádár Palinak, ugyanis Piliszky András félelmetes formában feltámadt, és megfordította a második egyénit. Harmadik számú férfi egyesként én is bemutatkozhattam az OB1-ben, ezt sem gondoltam volna 8 éve, amikor ezüstérmet nyertem a tenisz diákolimpián... Boros Balázstól kaptam ki, így 2-1-re ellépett a Debrecen. A Zrínyisek legnagyobb fegyverei viszont csak ezután következtek. A mezőny talán legjobb párosai ugyanis a Hungária körúton edzenek, ezt most is bizonyították a fiúk, mind a Kereszti-Szikra, mind a Piliszky-Szent-Andrássy duó hozta a meccsét. Női oldalon nem sikerült komolyabb ellenállást kifejtenie a fővárosiaknak, így összesítésben 6-3-al Debrecen bizonyult jobbnak.

A délutáni második forduló is hasonló forgatókönyvvel játszódott le. A Multi-Zrínyi párosítás 9-0-ás végeredményt hozott. Az ellentmondást nem tűrő számok mögött ugyanakkor ott van két nagyon szoros meccs is. Az egyik a Pytel Bence-Piliszky András találkozó volt, ahol egy simán elveszített első játszma után a Zrínyi Jégembere képes volt fordítani, és talán élete játékát nyújtva egészen a döntő szett hajrájáig eljutni. A végelszámolásnál még vezetett is, ám az utolsó pontot az OB ezüstérmese ütötte be, így elmaradt a meglepetés.

A másik szoros összecsapás az egyik férfi páros volt. Nem az első számú, ahol a Golf-Krausz duó játszott, hanem a második, Szatzker Marci és Pytel Gergő, valamint az előbb említett Piliszky András és Szent-Andrássy Márk összecsapása. Akárcsak az előbb, itt is három szett lett a vége, és a végső siker ismét a pécsiekhez került, hiába küzdött nagyot a két Zrínyis srác.

A pontrablás így nekünk nem sikerült, de még mielőtt továbblépnénk, hadd említsem meg Pytel Gergő csodálatos játékát, amivel a két debütáló játékos meccsén lesöpört engem. Hiába próbáltam meg mindent, neki mindenre volt válasza, minden elismerésem!

A legparázsabb hangulatú meccs - Fotó: Szerecz Ferenc

A másik párosítás szorosabbra sikerült, parázs hangulatban zajlottak a mérkőzések. A hazaiak nagyon igyekeztek megszerezni első sikerüket a legmagasabb osztályban, ám ez a debreceniek szívós ellenállása miatt nem sikerült végül. Jól jellemezte az összképet az a férfi páros, ahol monumentális csatában, amfiteátrum-hangulatban küzdött meg egymással a Horváth-Szerecz és a Boros-Varga páros. A szurkolók mindent megtettek a sikerért, ám az összeszokott (egymásra kísértetiesen hasonlító) debreceni páros bizonyult végül jobbnak. A végeredmény itt is 6-3 lett a hajdúságiaknak, ezzel eldőlt, hogy a vasárnapi meccsek fognak mind az első, mind a harmadik helyről dönteni.

Ahogyan az várható volt, vasárnap sem tudta senki sem megállítani a pécsieket. A Multi-henger akadály nélkül gázolt át a Debrecenen is. Érdekességként viszont meg kell említeni, hogy pont nevelőegyesülete, korábbi klubja ellen lépett először pályára Tóth Henrik a szezonban. Szatzker Marci társaként a jól ismert Boros-Varga duóval játszottak, és nyertek is. Innentől fogva erősen gyanítható, hogy növekedni fog Henrik magyar bajnoki címeinek száma...

Utóbbi időkben ritkán látott helyzet, H. Toth a pályán - Fotó: Szerecz Ferenc

A hétvége legnagyobb izgalmait ugyanakkor kétségtelenül a fővárosi rangadó, a Zrínyi-Vízmű hozta. Ha foci hasonlattal élnék, akkor MTK-Újpest, már csak a stadionok közelsége miatt is. Kimondva-kimondatlanul kiesési rangadó érzését keltette a találkozó, mindkét csapat tudta, nagyon sok minden múlik ezen (és a januári) eredményen.

A hatalmas tét inkább a hazaiakat nyomta meg, legalábbis ezzel tűnik magyarázhatónak az, hogy az első három mérkőzést nagyon simán elveszítették. A csarnok sztárja, Szerecz Marci ugyanis nem tudta felvenni a gyilkos formájában, extrapontossággal játszó Zolika ritmusát, így vaskos meglepetésként a Zrínyi hozta el az első pontot.

A második két férfi egyéni különösebb izgalmakat nem hozott, a két rutinos játékos, Szikra Csaba és Szent-Andrássy Márk is simán nyert a hazai fiatalok ellen. Annál nagyobb meglepetés volt, hogy az előzetesen simán Vízműnek kikiáltott két női egyéni csak döntőszettben dőlt el. Igaz, mindkettőt hozták végül, ám az elveszített játszmák később visszaüthetnek majd.

Az összecsapás sorsdöntő meccsei, a férfi párosok következtek. A nézők minden reményüket a Horváth-Szerecz és a Kálfalvy-Márki párosokba vetették. Ám sok örömük nem telt benne, mivel a legjobb páros-specialisták továbbra is a Zrínyiben vannak, ezt sima két szettekben bizonyították is a srácok.

Innentől kezdve már eldőlt a találkozó, ám a szépítésért még játszhattak a Vízművesek. Éltek is a lehetőséggel, behúzták a női párost és a vegyest is, ezzel tartva életben reményeiket januárra a bennmaradásra.

A hétvége zárópillanata, a Vízműé a vegyes - Fotó: Szerecz Ferenc

Az októberi forduló végül délután kettő óra körülre be is fejeződött, "papírformának" megfelelő végeredménnyel: Multi 3, Debrecen 2, Zrínyi 1, Vízmű 0 győzelem. A téli forduló legnagyobb kérdése az lesz, vajon képes lesz-e Szerecz-brigád a visszavágásra, vagy csont nélkül bent marad-e a Zrínyi. Esetleg sikerül-e valamelyik fővárosi csapatnak megszorítania a Debrecent. A Pécs elsősége ugyanakkor több mint valószínűnek tűnik...

Találkozzunk januárban, Pécsen!

Cseh Laci!!!

A mosoly is kezd az igazi lenni - Fotó: mno.hu

A sportvilágban gyakran szokták emlegetni az örök vesztes fogalmát. Olyan versenyzőket sorolnak ebbe a kategóriába, akik hosszú éveken keresztül ott vannak az adott sportág élmezőnyében vagy közvetlenül a legjobbak mögött, de valahogyan sohasem jön össze nekik a nagy áttörés, az igazi siker.

Mindenkinek beugrik egyből pár név, ahogy meghallja ezt a fogalmat, nekem például Tomas Berdych, cseh teniszező az első, aki eszembe jut, de magyar példát hozva említhetnénk a 2000-es évek magyar kézilabdacsapatát is. Természetesen a nőkről van szó. Elég csak arra a bizonyos dánok elleni olimpiai döntőre gondolni...

(Zárójeles bejegyzés. Saját magamat, mint Szellemi Diákolimpiás versenyzőt is nyugodtan ide sorolhatom, 8 döntőből összelapátolt 4 ezüstéremmel...)

De visszatérve a témához. Napjaink magyar sportjának leghíresebb "örök vesztese" Cseh László volt egészen a mai napig.  A kopaszra borotvált fejéről elhíresült úszó 2005-ben nyerte első világbajnoki címét, de az elkövetkező években többször már nem sikerült a legnagyobbak között az áttörés.

Igaz, nyert tucatnyi EB-címet, de az úszás nem az a sportág, ahol a világ legjobbjai Európában hasítják a vizet. Három olimpián vett részt, Athénból egy bronzéremmel, Pekingből 3 ezüstéremmel, Londonból egy bronzéremmel tért haza. Teltek az évek, öregedett az ország Cseh Lacija, de hiába érkeztek a menetrendszerű VB-érmek is, az igazi felszabadult boldogság továbbra is hiányzott az arcáról.

Rögtön tegyük hozzá, az alapvetően vegyesúszó Cseh kortársa bizonyos Michael Phelps (volt), aki szerény 18 olimpiai aranyérmével különösebb bemutatást véleményem szerint nem igényel. A Földönkívüli érezhetően gyengült Londonra, ám ekkor a változatosság kedvéért egy Ryan Lochte tűnt fel a színen, és verte tönkre a mezőnyt vegyesben... A két amerikaival felvenni a versenyt továbbra is csak hosszokra lehetett, a végén mindig ők nyertek.

London után 27 évesen ott állt Cseh László olimpiai aranyérem nélkül. Úszóberkekben már-már vén tataként. (Ye Shi-Wen 15 évesen úszta le Lochtet, Egerszegi 14 évesen nyert először olimpiát). Két választása maradt. Vagy visszavonul tetemes éremmennyiséggel, a világ valaha élt legnagyobb sportolójának riválisaként, de olimpiai arany nélkül, vagy folytatja. A nehezebb utat választotta.

Újból belépett a mókuskerékbe, de megérezte, valamin változtatni kell, ha csodát akar csinálni. Korábbi sikerszámait, a vegyeseket háttérbe szorította, érkezett a pillangó. Abból is elsősorban a rövidebb számok. Hiába, na, öregként már nem lehet bírni hosszabb távon a tempót a fiatalokkal szemben.

Barcelonában már pozitív jelek mutatkoztak. Korábban sosem próbált számban, 100 pillangón ezüstérmet szerzett. A VB-n, nem az EB-n!

Közben belföldön is változások zajlottak, hosszú évekre visszanyúló edzői együttműködést szakított meg Turi Györggyel, közeget váltott. Radikális lépésekre szánta el magát sorban. Sokan már temették. Mondván a vesztébe rohan.

Miközben Cseh Laci csendben dolgozott, a magyar úszósport új csillagot talált helyette. Hosszú Katinka Shane Tusuppal társulva nekifogott a világ leigázásához. Sorra dőltek a világrekordok a rövidpályás medencében, érkeztek az (arany)érmek nagypályán is, az esküvő is megvolt. Az Iron Lady minden figyelmet magára irányított. Kanadai újságírókét is...

Közben pedig elérkeztünk Kazanyba, a 2015-ös világbajnokság helyszínére. A Katinka-lázban égő szaksajtó még arra sem kapta fel a figyelmét igazán, hogy Cseh Laci bronzérmes lett 50 méter pillangón, ami korántsem számított a legerősebb számai közé. Természetesen ehhez kellett Hosszú világrekord döntése is 200 vegyesen...

Az igazi áttörés azonban csak ezután következett. Cseh szépen beúszta magát első helyen a 200 pillangó döntőjébe, majd annak rendje és módja szerint meg is nyerte azt... Azelőtt a Chad Le Clos előtt, aki az olimpián ledöntötte Phelps verhetetlenségének mítoszát. Tíz esztendővel az első aranyérem után megszerezte második címét is Laci. Mellesleg már zsinórban a hetedik(!) VB-jén szerzett érmet...

A kazanyi verseny még zajlik, Lacinak is van még vissza versenyszáma, akárcsak az Iron Ladynak, de nagy összegben mernék rá fogadni, hogy a végelszámolásnál ismét Hosszú Katinka fogja kapni a legnagyobb reflektorfényt. Talán nem is baj. Ez az elképesztő kitartás, munka és elkötelezettség, amit Cseh tanúsít már évek óta csak egyetlen tényezőt hiányol a tökéletes befejezéshez: a Messiás-szerep elvesztését. Maradjon az csak meg Katinkának, aztán meglátjuk, mit kezd majd vele Rióban. Laci viszont a legjobb úton jár afelé, hogy 2016-ban utolsó nekifutásra robbantsa a legnagyobbat.

31 éves lesz akkor. Igazi Matuzsálem. A sportvilág legújabb csodája lenne. Miért is ne sikerülhetne?