Tollaslabda OB Pécsen

Japán játékosmegfigyelő a galérián - Fotó: Szerecz Ferenc

Április utolsó hétvégéjén az U11-, U15- és U19-es korcsoportokban is eldőlt a magyar bajnoki címek sorsa. A Pécsen rendezett versenyen összesen 11 kategóriában avattak bajnokokat. A szűk egy hónappal ezelőtt lezajlott diákolimpiai döntő, valamint a két hete lebonyolított felnőtt és U13, U17-es országos bajnokság után sem maradtak tehát esemény nélkül a tollaskedvelő nézők, színvonalas meccseken dőlt el az érmek sorsa.

Meglepetés nélküli Madarász-dupla

Ha lehetne magyar utánpótlás tollaslabda mérkőzésekre fogadni, a legkisebb szorzót valószínűleg Madarász Réka U15-ös sikerére tették volna a bukmékerek. A budapesti lány magabiztosan uralja a magyar mezőnyt, Pécsről is két aranyéremmel térhetett haza a kategóriában. Egyéniben szettveszteség nélkül gyűjtötte be az aranyérmet, a döntőben éppen azt a Karsai Anettet legyőzve, akinek párostársaként a duók között is első helyezést ért el. A négy számban is induló (mellesleg mind a négyben érmet szerző) Réka egyelőre verhetetlennek tűnik korcsoportjában, nevével a cikk későbbi részében is fogunk még találkozni.

  

Három arany, egy bronz Réka hétvégi termése - Fotó: Szerecz Ferenc



Sűrű mezőny, érvényesülő papírforma Pytel-parádéval

Ami sikerült Madarász Rékának a lányoknál, az Pytel Gergőnek jött össze a fiúknál. Ahogyan azt előre lehetett sejteni, hiába indult nagyon sok versenyző a 15 éven aluli fiúknál, a pécsi duót senki sem tudta megszorítani. Az egy hónappal ezelőtti győri diákolimpia elődöntőjének párosításai jöttek össze ismét, Pápai Balázs és Huszár Péter próbálhatott visszavágni Balázsnak és Gergőnek, egyiküknek sem sikerült.

A diákolimpia után azt kérdeztem blogom olvasóitól, ki nyeri az országos bajnokságon a Pytel-Szenjai csatát. A szavazók egyhangúan a Győrben döntő szett 24:22-re diadalmaskodó, OB-címvédő Balázs mellett döntöttek. Meg is kérdeztem szombaton Gergőtől, látta-e az eredményt, mire ő azt mondta, nem, de kíváncsi. Gondoltam, nem tenne jót az önbizalmának, ha a verseny előtt ilyen statisztikákkal traktálnám, de azt mondta, őt nem zavarja, így beszámoltam neki a számára nem sok jót sejtető végeredményről. Gergő megrántotta a vállát, majd harapott egyet a tábla csokijából…

Ez a kis közjáték is megmutatja, mennyire profi módon áll hozzá a játékhoz a kis Pytel. Ugyanezt Balázsról is elmondhatom, hiszen együtt edzenek nap, mint nap. Ismerik egymás játékát, mint a rossz pénzt, és nem utolsó sorban legalább húszszor játszottak egymás ellen tétmérkőzésen. Éppen ezért egy szellősen látogatott blog szavazásának eredménye nem is rengetheti meg az önbizalmukat.

Ha a voksok nem is, a pályán történtek már annál inkább. Történt ugyanis, hogy a fantasztikus szombati menetelésével Szenjai Balázsnak sikerült kiharcolnia a vasárnapi elődöntőt a 19 (!) évesek között. Ezért Balázsnak vasárnap először Németh Lászlóval kellett megmérkőznie U19-ben, csak utána ugorhatott neki Gergőnek U15-ben.

A magyar tollaslabdában nem annyira jártas olvasóim könnyen gondolhatják, hogy az egymás utáni négy mérkőzés Balázsnál könnyen jelentheti a teljes fizikai összeomlást, így Gergőnek majd meg se kell izzadnia az aranyéremért. Ők ugyanakkor nem láthatták a pécsi srácok edzésmunkáját, így megbocsátható a tévedésük. Balázs a többéves, kőkemény edzések eredményeként ugyanis a magyar mezőny talán legjobb állóképességét szerezte meg, így számára ez a sorozatterhelés nem okozhat problémát. Ezzel Gergő is tisztában van, hiszen ő is a Tóth Henrik-féle iskola neveltje.

A terhelés nem is okozott gondot Bajusznak, Németh Laci annál inkább. A szetthátrányból felálló, oroszlánként küzdő ex-seregélyesi Lackó ugyanis búcsúztatta Balázst az elődöntőben egy végletekig kiélezett mérkőzésen. A vereség pedig nem jött jól a nagykozári fiúnak. Ugyan U15-ös elődöntőjét még könnyedén behúzta Pápai Balázs ellen, ám a fináléban már érezhető volt a lélektani hátrány. A pihent Pytel Gergő pedig nem arról híres, hogy elszalaszt egy ekkora lehetőséget, szetthátrányból fordítva egy nagyon sima harmadik játszmával elhódította a magyar bajnoki címet.

Gergő akrobatikus, technikás játéka aranyat ért - Fotó: Szerecz Ferenc

A nagy csata elmaradt (bár három szettesre sikerült a mérkőzés), a Pytel - Szenjai mérkőzésekhez képest kissé simább lett a vége, nem volt hosszabbítás és idegőrlő izgalom, mint Győrben. A sors fintora, hogy a vándorserleget az elmúlt egy évben éppen a döntőben legyőzött edzőtársa, Szenjai Balázs birtokolta. Gergő tehát visszavágott a 2013-as döntőért és az idei diákolimpiai ezüstéremért is.

Habár Balázs legszívesebben hazament volna aludni a döntő után, nem tehette meg, hiszen a Nagy Párosra még várt két mérkőzés a további küzdelmekben. Az elődöntőben a Krausz Béla - Schenk Dániel duót búcsúztatták két sima játszmában, majd a fináléban a Dulcz Zsombor - Molnár Dávid egységet verték meg egy szoros és egy sima szettben. Így ebben a versenyszámban sem sikerült felborítani a papírformát, a pécsi páros megvédte bajnoki címét, és kijelenthetjük, hogy továbbra is kétszereplős a fiú U15.

Kőrösi királynőként búcsúzhatott

Nem sokban különbözik egymástól a diákolimpia és az országos bajnokság: az egyik ilyen differencia a felversenyzés lehetősége. Emiatt is vehettük biztosra, hogy a lányok U19-es mezőnyében biztosan nem fog megismétlődni a diákolimpiai dobogó, hiszen az ifjú titán, Madarász Réka már a 19 éveseknél is esélyesnek számít.

Az elődöntőkig nem is történt meglepetés, a négy esélyes (Kőrösi Ágnes, Madarász Réka, Csík Dóra és Kispál Kata) jutott a legjobb négy közé. A két elődöntőt egyidőben rendezték, így megosztott figyelemmel kellett végigülni az eseményeket. Egyik meccs sem ígérkezett simának, ám arra, hogy mindkettő döntőszettes, öldöklő küzdelmet hoz majd, talán kevesen számítottak.

Kezdjük a rövidebb, de még így is bőven több mint félórás találkozóval, Csík Dóra és Kispál Kata összecsapásával. A mérkőzés pikantériája, hogy a két lány egy hónappal ezelőtt pont ugyanitt, az elődöntőben találkozott egymással, akkor Kata nyert két szettben. Most azonban nagyon fogadkozott a negyedik kiemelt pécsi lány, hogy fordul a kocka, és életében először megveri a ZDSK-s Kispált.

Az, hogy nem a levegőbe beszélt Dóri, már a legelején kiderült, miután a gyenge rajt után fordított, és behúzta az első játszmát. A második szett is egy Kispál-villámrajttal kezdődött, mire észbekaptak a nézők (na meg Csík Dóra), már 6-0-át mutatott az eredményjelző. A folytatásban megint változott a játék képe, először a pécsi versenyző zárkózott fel, majd az ellenfél tudott újítani. A harcias hajrá harmadik szettet ért Katának, jöhetett a mindent eldöntő utolsó felvonás.

A harmadik játszmában egyik játékos sem bízott semmit sem a véletlenre, a térfélcseréig fej-fej mellett haladtak a lányok. A döntő pillanat ezután következett be: Dóri utolsó erőtartalékait bevetve újítani tudott, és megtörte a már kissé fáradt Kispál Katát, így életében először győzött riválisa ellen, mellesleg bejutott a döntőbe.

A Főnök mindig képben van - Fotó: Szerecz Ferenc

Miközben a négyes pályán Kata és Dóri gyűrte egymást, a hatoson a generációs csatának is beillő Madarász - Kőrösi összecsapás zajlott. A budapesti Áginak rendkívül fontos volt a győzelem, hisz legidősebb versenyzőként, az utánpótlás tornáktól az év végén visszavonuló játékosként a becsületéért is játszott, ráadásul ellenfele egy szemtelenül fiatal tehetség, Réka ebben a kategóriában sem a bronzéremért érkezett. Mivel Kőrösi Perényi Miklós oldalán éppen pár órával ezelőtt vesztette el a vegyespáros döntőjét a Madarász-testvérek ellen, ezért a visszavágásra ennél jobb alkalom nem is kínálkozhatott.

Hiába volt adott a lehetőség, az első játszma után nem úgy festett, hogy sétagalopp lesz Áginak a győzelem, hiszen elvesztette 22:20-ra a szettet. A második játszmában egy teljesen új Kőrösit láthatott a publikum, a rendkívül koncentrált és motivált pesti lány láthatóan úgy jött vissza a szünetről, hogy megfordítja a mérkőzést, akármibe is kerül az neki.

A váltás elsöprő sikert hozott, lehengerlő játékkal egalizált Ági, kiharcolva a döntő játszmát. Sokáig úgy tűnt ez a tendencia tovább folytatódik, a harmadik szett közepéig dominált a rangidős versenyző, ezután viszont utolsó rohamot indított az ifjú trónkövetelő, és egészen közel, két pontra zárkózott fel. A levegőben tapintható volt a feszültség, szinte az egész csarnok a végjátékot figyelte, hiába küzdött egymással Madarász Tamás és Szécskay Manó a szomszéd pályán.

A feszültség végül Kőrösi Ágiból robbant ki egy óriási leütéssel, a lendületét pedig már semmi sem állíthatta meg, Madarász Rékának meg kellett hajolnia az ellenállhatatlan mentalitás előtt. Ezzel tehát Csík - Kőrösi finálé következhetett a legidősebb lányok versenyszámában.

A döntőben végül nem folytatódott a háromszettes sorozat, Dóri sem tudta megakadályozni a lendületben maradó pesti lányt, Kőrösi Ágnes a királykategóriában királynőként búcsúzhatott az utánpótlás tornák világától. 

A királynő megérdemelt jutalma - Fotó: Szerecz Ferenc

Ami összejött egyéniben Áginak, az viszont nem sikerült neki párosban. Az elveszített vegyespáros finálé után újabb ezüstérem került a nyakába, miután nagy csatában alulmaradt Kispál Kata párjaként a Boda Boglárka - Sándorházi Vivien duóval szemben. Így egy arannyal és két ezüsttel térhetett haza utolsó utánpótlás magyar bajnokságáról Kőrösi, ám nem lehetett csalódott, hiszen három versenyszámából pont a legfontosabban sikerült nyernie.

Öregember nem vénember

Mondhatta magában Németh László és Szécskay Manó, miután kiderült ők ketten játszhatják a finálét a 19 éves fiúk között. Azért indokolt a szólásmondás, mert ez korántsem tűnt egyértelműnek szombaton, amikor kiderült, hogy a legjobb 8 versenyző közé mindössze ők kerültek be igazi U19-esként.

A negyeddöntőben érdekelt volt egy U15-ös Szenjai Balázs révén, valamint öt U17-es: Kálmán Péter, Madarász Tamás, Mihályi Levente, Pytel Bence és a hazaiak nagy kedvence Végh Miklós. Sokan közülük egyáltalán nem könnyen jutottak el a negyeddöntőig. Kálmán Péter például a pécsi Lakatos Leventét verte három, izzadós játszmában, Szenjai Balázsnak egy döntőnek is beillő mérkőzésen kellett bizonyítania Szerecz Márton ellen, míg Végh Miklósnak már az első fordulóban akadtak nehéz pillanatai.

A pécsi Miki (vagy Nikola, ahogy horvát barátai nevezik), a vízműves Zsembery Norberttel találkozott a legjobb 32 között. Ez a tény önmagában még nem számít hírértékűnek, ha viszont hozzátesszük, hogy a meccset eldöntő szett 29:27-nél ért véget, már annál inkább. A verseny leghosszabb játszmájához sok tényező kellett, például az, hogy 20:15-ös Végh vezetésnél isteni segítséget kapjon Zsembery, és egyenlíteni tudjon, vagy az, hogy a hosszabbításban mindketten három-négy mérkőzéslabdát hárítsanak.

A hazai szurkolótáborból Szatzker Marci már sejti Miki győzelmét - Fotó: Szerecz Ferenc

A mérkőzés összképéhez hozzátartozik még, hogy a nézőszám a végjátékban már egy gyengébb NB1-es Puskás Akadémia - Mezőkövesd találkozójáéhoz közelített, vagy az, hogy a hazai szurkolótábor által támogatott Miki egy-egy nyerőütése után falrengető vastaps jutalmazta az eksztázisban játszó magyar-horvátot. A másik oldalt sem kellett félteni, a pestiek is mindent elkövettek játékosuk támogatása érdekében, éppen ezért válhatott az összecsapás - ha szakmailag nem is -, de hangulatban egyértelműen a hétvége mérkőzésévé. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez csak egy első körös csata volt, ha a többi meccsen is ilyen hangulat lenne, nem kellene lasszóval fogni a nézőket egy-egy tollaslabdaversenyre…

Miki győzelme után szeretném kiemelni a szombati nap talán legszínvonalasabb mérkőzését is, a Szécskay Manó - Pytel Bence negyeddöntőt. Itt sem kellett félteni a játékosokat, az első szett 27:25 arányban dőlt el a pesti fiú javára, míg a másodikat szintén minimális különbséggel, de Bence húzta be. A körülmények visszássága, hogy nem lehetett itt is rangadó hangulat, pedig megszolgálták a fiúk. A két hete U17-ben magyar bajnoki címet szerző pécsi fiú nagyon megszorongatta Manót, akinek klasszisát jelzi, hogy nehéz helyzetben, döntő szettes hátránynál tudott újítani, és legyőzni az ifjú trónkövetelőt.

Manónak nagyon meg kellett szenvednie az aranyéremért is, hiszen e mérkőzés előtt a kisebbik Pytellel kellett csatázni, majd az elődöntőben a tüzes budapesti Madarász Tamással vívott heroikus csatát. Az újabb háromszettes meccsen már meg sem lepődtünk, óriási küzdelemben végül ismét győzött Szécskay rutinja és klasszisa, és bejutott a fináléba.

Ahol ellenfele a hazaiak Sántája, a titáni méretekkel rendelkező Németh László lett, miután viszonylag simán túllépett Hircze Leventén és Végh Miklóson, majd óriási csatában, a korosztályban legfiatalabbként legtovább jutó Szenjai Balázson is. Az elődöntő előtt sokan a szombati napon fantasztikus formában játszó Balázsra tettek volna a tippmixen, ezt igazolta az első játszma is, amit viszonylag simán hozott a nagykozári Bajusz. A folytatásban azonban valami megváltozott. Az addig nem igazán harapós Laci gondolt egyet, és úgy felszívta magát, mint még talán soha! Minden labdáért ment, harcolt a pályán a pécsi játékos. Erőfeszítéseit siker koronázta, behúzta a második szettet.

Habár Sánta játékát látva már semmit sem lehetett biztosra venni, Balázs rendíthetetlen erőnléte még ekkor is az ő oldalára billentette az esélyeket. Németh Lászlót viszont egyáltalán nem érdekelték ez, ő nem számolgatott, csak játszott, de még hogy! Utolsó erőtartalékait is mozgósítva, villámcsapáshoz hasonlítható leütéseivel fizikai erejét kihasználva megnyerte a mérkőzést.

A két rutinos játékos döntőjében már nem voltak ekkora izgalmak, Szécskay Manó gyorsasága és eltökéltsége ezúttal hatékonyabbnak bizonyult Németh László harciasságánál, a vándorserleg egy évre a budapesti játékoshoz került. Az egész hétvégi feszültség, megannyi nehéz pillanat és küzdelem egy hatalmas csatakiáltásban szabadult ki Manóból, miután beütötte az utolsó pontot.

Manó akcióban - Fotó: Szerecz Ferenc

A két „öregember” végül elfoglalta a dobogó felső fokait, melléjük két ifjú titán, Madarász Tamás és Szenjai Balázs állhatott fel.

Micu nagy dobása és a testvérpár diadala

Az előző rész címe szerint az öregember nem vénember. Ezt a tézist akarta megerősíteni Perényi Miklós is, miután rutinos rókaként a két U19-es párosszámra koncentrálva érkezett a hétvégére. Férfi párosban ebben Kálfalvy Dániel, vegyespárosban Kőrösi Ágnes volt a segítségére.

Egynemű párosban az elődöntőben a sikerre éhes Szerecz Mártonnal és Szécskay Manóval találkoztak. A nagy nevek ellenére nem lett szoros a meccs, az összeszokottabb duó nyert, ellenfélként pedig az OSC-s Madarász Tamás és Pál Dániel várt rájuk a fináléban. A döntőben sem kellett megszakadniuk, egy közepesen szoros összecsapáson megverték a Badminton-Budapest feliratú pólóban játszó Madarászékat. A győzelem után természetesen érkezett az elmaradhatatlan Micu-diadalüvöltés.

Budapesti aranypáros - Fotó: Szerecz Ferenc

Azért is volt indokolt a hangos örömkinyilvánítás, mert vegyespárosban nem sikerült Perényi Miklósnak a győzelem, Kőrösi Ágnessel az oldalán csak a döntő játszmát tudták kiharcolni a Madarász testvérpár ellen. A hétvége talán leglátványosabb és legizgalmasabb mérkőzésén sok bravúros megoldást láthattunk, mindkét fél beleélte magát a játékba, a szurkolótáborokat sem kellett félteni. A különbséget végül a fiatalok lendülete jelentette, az „öregeknek” maradt az ezüstérem.

És a többiek...

Sajnos a legfiatalabbak versenyéről nem tudok részletes beszámolókkal szolgálni, a pörgő szombati napon ugyanis meccseik elkerülték a látómezőmet. A fiúknál kiélezett döntőben Tóth Kristóf szerezte meg a bajnoki címet, míg a lányoknál Mészáros Petra ért fel a csúcsra. Külön szeretném kiemelni Szita Gergőt, aki a legjobb nyolc közé verekedte magát, ott is csak a későbbi győztestől kapott ki. Az ifjú tehetség úgy látszik, tollaslabdában próbálja felülmúlni az asztaliteniszben már nagyot alkotó bátyja, Szita Márton eredményeit.

Összességében izgalmas és színvonalas két napnak lehettek szemtanúi azok, akik kilátogattak a hétvégén a Basamalom úti komplexumba. Voltak nagy csaták, nagy nyertesek, felemelő győzelmek és csalódást keltő vereségek, ikonokká váló versenyzők és a palettát színesítő, kevésbé ismert arcok.

A győzteseknek gratulálok, ugyanakkor elismerésem minden versenyzőnek, aki kipróbálta magát az országos bajnokságon. Jövőre ugyanezekben a kategóriákban, de már részben más játékosokkal fogunk találkozni. Addig is mindenkinek egy tollaslabdában gazdag, szép nyarat kívánok!

Tollaslabda diákolimpia döntő 2014

Kettős pécsi siker U15-ben - Fotó: Tollaslabda esemény

Mi a közös a világ legjobb női kézilabdacsapatának otthont adó csarnokban, végeláthatatlan panelházakban, elegáns belvárosi épületekben, egy Fehér Hordóban, ami valójában Fehér Holló, valamint egy éjszaka különböző színekben pompázó hídban? A válasz: Győr. És ha március utolsó hétvégéje, akkor tollaslabda diákolimpia döntő. Három napra több száz tollasozó fiatal árasztotta el az Egyetemi Sportcsarnokot, köztük 46 pécsi induló is.

Az már hamar kiderült, hogy a szervezők nem második vonalas döntőt szeretnének rendezni. A 14 pálya már önmagában rekordnak számít, ezenkívül egyenpólóba öltözött önkéntesek és Dal-döntős fellépő segítette a vendégek lenyűgözését. A segítők munkájára hamar szükség is lett, ugyanis a három különböző színben pompázó pályák hátsó zöld rétege már az első pár mérkőzés után elkezdett elválni fekete társától. A mindenre felkészült csapat gyorsan orvosolta a problémát, így a diákolimpia három napja alatt más komolyabb problémával már nem kellett megküzdeniük.

Az első napon szokás szerint csak a B kategóriás játékosok léptek pályára, svájci rendszerben. A három (több korcsoportban négy) lebonyolított forduló így is hosszan elnyúlott, hiába állt rendelkezésre 14 pálya. Mivel a fontosabb mérkőzések csak szombaton következtek, nem történt jelentősebb esemény, bár így is voltak kitűnő iramú, izgalmú találkozók. Pár perccel este 9 óra után fellélegezhetve jelenthette be Szent-Andrássy Márk, versenyigazgató-szpíker a nap befejeztét.

Miután mindenki összepakolt és átöltözött, indulhattak a versenyzők a szálláshelyeik felé. Volt aki kollégiumba, volt aki hotelba, de volt olyan is, aki az autójába. Történt ugyanis, hogy az egyik Somogy megyei kisvárosból érkező lelkes szülőnek véletlenül nem sikerült szállást foglalni, így bátor módon, biztos fedéllel a feje fölött nem rendelkezve vágott neki a hétvégének.

Az autóban éjszakázás már önmagában sem megszokott pihenési mód, így nem is tartozik a legkényelmesebb alvásmódok közé. Főleg nem, ha az ember arra ébred hajnali kettőkor, hogy rendőrök kopognak az ablakán. Hősünk – mint sokat látott ember – nem lepődött meg különösképpen a dolgon, elmesélte a történetét, biztosította a helyi rendfenntartó erőket, hogy nem betörés céljából tartózkodik egy majdnem teljesen kihalt parkolóban az éj közepén, csupán turistaként jól megérdemelt pihenőidejét tartja. A segítőkész rendőrök erre fel is ajánlották egyből a helyi őrs vendégszobáját, ám kalandvágyó hősünk inkább saját kocsiját választotta. Mindezt a történetet másnap reggel mesélte el nekem, miközben a korlátot támasztva néztük a második nap első mérkőzéseit.

Szombat délelőtt már egyre komolyabb meccseket láthattak az érdeklődök, ugyanis a B kategóriások utolsó fordulóihoz érkeztek a küzdelmek. Mindenki próbált az érmes helyekért harcban maradni, ez a pécsiek közül egyedül két versenyzőnek sikerült: Bonyár Klaudiának és Kiss Enikőnek. Mindketten 4-2-es mérleggel biztosították helyüket a vasárnapi rájátszásban.

Amint az utolsó hatodik korcsoportos fiú is befejezte B kategóriás mérkőzését, jöhetett az A mezőnye. Addig sem unatkozhatott a tollaslabdabarát szurkoló, de az igazi csemegét mégis az igazolt versenyzők összecsapásai hozzák.

Itt nem svájci rendszerben, hanem csoportmeccses, majd egyenes kieséses módon bonyolítják le a küzdelmeket. Így fordulhatott elő, hogy szinte alig fejezte be Józsi bácsi Bükkösdön az ebédet, Győrben már döntő szettet vívott egymással Hircze Levente és Pytel Bence. A párosítás rendkívül szoros mérkőzést hozott, holott előzőleg nem feltétlenül erre lehetett számítani. Aki nem naprakész hazai tollaslabda eredményekben, könnyen azt hihette, hogy a második kiemelt Hircze leiskolázza majd a kiemelés nélküli Pytelt. Ugyanakkor, aki véletlenül hallott arról, hogy Bence nem is olyan régen még a törökországi utánpótlás Európa-bajnokságon vitézkedett, úgy gondolhatta, ez könnyed győzelem lesz a pécsi számára. Egyik teória sem jött be, ugyanis az utolsó pontokig húzták a döntést a felek, végül Bence nyert döntő szett 21-19-re.

Ahogy Bence példája is mutatja, a kiemelések nem mindig tükrözik a reális erőviszonyokat. Így fordulhatott elő, hogy a szintén pécsi Pytel Gergő is kiemelés nélkül vágott neki a küzdelmeknek, holott az U15-ös kategóriában egyértelműen a legnagyobb esélyesnek számított, és számít mind a mai napig edzéstársa, Szenjai Balázs mellett. A sorsolás most megkegyelmezett a tollasbarátokon, a két fiú külön ágra került, így mindenki előre dörzsölhette a tenyerét, egy jó kis Pytel-Szenjai fináléra várva.

Az előbb felhozott két példa kivételével, azért szinte mindenhol kvalifikálták a kiemeltek magukat a kiesés szakaszba első helyen, nagy meglepetések nem nagyon történtek. Sajnos Banizs Olivér sem tudott csodát tenni, hiába ígérte, hogy megveri a budapesti Pál Dánielt (aki egyébként ezüstérmes lett U19-ben).

A diákolimpia kiemelt esemény a hazai sportéletben, legyen szó akármilyen sportágról. Így fordulhatott elő, hogy több eredményes felnőtt magyar versenyző is kilátogatott a sportcsarnokba, edzőként vagy nézőként. Szikra Csaba és Kereszti Zoltán például kereskedőként állt helyt, de említhetném a két éve még diákolimpikon Elek Mártont, aki a hajdúszoboszlóiak edzőjeként érkezett. Feltűnt a többszörös magyar bajnok Németh András is, aki már Bécsben dolgozik. Ugyanakkor nem csak tollaslabdázók fordultak meg a csarnokban, a magyar asztalitenisz egyik legnagyobb reménysége, Szita Márton is benézett német klubjába való utazása közben.

Pécsi szempontból az esélyeseink biztosan mentek tovább, volt aki egyenesen átgázolt a csoport-riválisain. A pécsi edzésmunka hatékonyságát igazolja, hogy volt olyan versenyzőnk, aki játszi könnyedséggel fordított még szetthátrányból is (Kováts Máté). Voltak sajnos fájó búcsúzók is, mint például Schenk Dániel vagy Takács Fanni.

Mielőtt rátérnénk az esti kieséses fordulók eredményeire, szeretném kiemelni, hogy idén az első kategóriások, vagyis az általános iskola 1.-2. osztályos tanulóinak számára is rendeztek versenyt. Pécs ezt olyan jól kihasználta, hogy mind a fiúknál (Nagy Sámuel), mind a lányoknál (Hart Petra) jutott be versenyzőnk a legjobb négybe.

A legfiatalabbaknál pécsi siker - Fotó: Tollaslabda esemény

A legidősebb lányoknál is biztosak lehettünk az éremben, miután a sorsolás szeszélye két pécsi lányt sodort össze a negyeddöntőben. A házi rangadót Csík Dóra nyerte, így ő készülhetett a vasárnapi Final Fourba. Nem csak a pécsiek nyertek mérkőzéseket, a legtöbb esélyes magabiztosan jutott tovább, így jogosan várhattunk izgalmas csatákat a másnaptól.

A szombatról vasárnapra virradó éjszaka most nem hozott annyi kalandot hősünknek, mint az előző, ugyanakkor annál többet mindenki másnak, ugyanis hajnali 2-ről 3-ra kellett előre állítani az órákat, így 60 perccel kevesebbet tudtunk aludni. Az elvesztett idő inkább a kísérőket és szülőket viselte meg, a játékosokat nemigen. Így fordulhatott elő, hogy már reggel fél kilenckor bemelegítő gyerekek zsivajától volt hangos a tornacsarnok.

Vasárnap reggel már vegyesen játszottak A és B kategóriás játékosok, a gumilabdával versenyzők a megmaradt érmekért csatáztak, míg a toll-labdások az elődöntőbe, majd döntőbe kerülésért.

Minőségi tollaslabdában ismét nem kellett szűkölködnünk, rögtön egy Pytel-Szerecz meccsel indítottam a napot. Nem is okozott csalódást az örökrangadó, mindkét szett a végletekig kiélezett volt, végül az éppen jobb játékos, jelen esetben Szerecz Márton nyert. Ellenfele a döntőben pedig az a Madarász Tamás lett, akinek húga esélyeshez méltó játékkal gyakorlatilag felmosta ellenfeleivel a pályát a fináléba vezető úton. A pécsiek számára talán legkedvesebb versenyszám, az U15-ös fiúk küzdelme sem hozott csalódást, a két toronymagas esélyes, Pytel Gergő és Szenjai Balázs ellentmondást nem tűrően léptek túl az elődöntőn.

Sajnos ez a bravúr már nem sikerült Csík Dórának, aki Kispál Katától kapott ki az elődöntőben, valamint Nagy Sámuel, Varga Boróka és a korábban már említett Pytel Bence is elvérzett a döntő kapujában.

Bár nem adta könnyen magát, ugyanerre a sorsra jutott Perényi Miklós, akire valószínűleg mindenki emlékszik, ha másra nem is, a tavalyi diákolimpiás negyeddöntőjére Lakatos Levente ellen biztosan. A most is az utolsó leheletéig küzdő Perényi heroikus küzdelemben, döntő szettben maradt alul Pál Dániellel szemben, így nem sikerült kiharcolnia a lehetőséget, a visszavágásra Szécskay Manó ellen.

Vasárnap késő délelőtt az utolsó fázisához érkezett a diákolimpia döntő, már csak a finálék voltak hátra. Pécs 5 fővel képviselte magát a döntőkben, közülük ketten egymás ellen játszottak. Mielőtt azonban rátérnék erre a mérkőzésre, szeretném elmondani, hogy mi történt a másik három versenyzőnkkel.

Ami Nagy Sámuelnek nem sikerült a fiúknál, az Hart Petrának összejött a lányoknál. A legfiatalabbak között versenyző pécsi kislány megnyerte az első korcsoportos döntőt, így megszerezte Pécs első aranyérmét. Majdnem sikerült a duplázás is, ugyanis a második korcsoportban Bereczkei Anna jutott el egészen az utolsó mérkőzésig, ám ott nem sikerült nyernie, így maradt az ezüst. Akárcsak Papp Tittínának, aki a 4. korcsoportos lányoknál szerzett második helyet a szinte verhetetlen Madarász Réka mögött.

Az már a mérkőzés előtt biztos volt, hogy lesz pécsi aranyérme U15-ben, csupán a versenyző személye volt kérdéses. A 4. korcsoportot évek óta uraló páros, Pytel Gergő és Szenjai Balázs ismét nem engedett mást az aranycsatába beleszólni, sokadik egymás elleni fináléjukra készülhettek.

Hiába ígérkezett a nap talán legizgalmasabb összecsapásának a meccsük, bírót nem sikerült küldeni a 2. pályára, így 8-7-ig várni kellett, amíg hivatalosan is jegyezte valaki az eredmény alakulását. Akkor Gergő vezetett, akárcsak végig az első játszmában, kivéve a hajrát, amikor Balázs átvette a kezdeményezést, és 22-20 arányban nyerte az első szettet.

A látványosan nagyon koncentráltan játszó, aranyéremre éhes Pytel a második szettben már nem követte el ezt a hibát, végig magabiztosan vezetett, majd 21-14 arányban egalizált.

Jöhetett a mindent eldöntő harmadik játszma. Sokáig úgy tűnt, Gergő lendülete hamar eldönti a meccs sorsát, ám Balázs a forduló után megrázta magát, és visszazárkózott döntetlenre. Innen végig együtt haladt a két játékos, ám az irányítás, és a pontelőny is Pytel kezében volt a legtöbbször. 19-19 után azonban Balázs ütött pontot, így meccslabdához jutott. Ekkor jött a deus ex machina, vagyis isteni közbeavatkozás. A kiszorított helyzetből megütött Pytel-labda erősen közelített röppályája vége, a pálya széle felé, amikor Balázs úgy gondolta, ezt a meccset neki kell befejeznie, és pár centiről belevágta a méteres outra szálló labdát a hálóba.

A váratlanul jött lehetőségen Gergő is meglepődött, a pont utáni megjegyzése alapján arra következtettem, lélekben már a hálóhoz indult kezet fogni. Ám ezzel a hibával ismét egyenlő lett az állás, és rövidesen meg is kapta a lehetőséget a nagy esély kihasználására Gergő, meccslabdához jutott. Más játékos valószínűleg összeomlott volna az előző szituáció által kialakított nyomás alatt, ám Szenjai Balázst nem abból a fából faragták, és óriási nyugalommal három pontot nyert egymás után, így 24-22-re behúzta a döntő szettet. Nem volt kis mérkőzés! Balázsé lett az arany, Gergőt pedig a kétperces vastaps vigasztalhatta, bár valószínűleg azt szívesebben hallgatta volna arannyal a zsebében…

A két pécsi fiatal csatája után nem kellett messze mennie a nézőknek, ugyanis a pályára egyből érkezett az U17-döntő Szerecz Mártonnal és Madarász Tamással. Itt is rendkívül kiélezettre sikerült az első játszma, mindössze két pont döntött a gödi fiú javára. Sajnos az izgalmas folytatás elmaradt, Szerecz felőrölte ellenfelét a második szettben, így megérdemelten gyűjtötte be az aranyérmet.

Az U17 dobogósai - Fotó: Tollaslabda esemény

Közben a csarnok túlsó felében halkan Szécskay Manó is legyőzte Pál Dánielt, így sikerült magát kárpótolnia a tavalyi elődöntőben Gradwohl Dániel ellen elszenvedett vereség miatt elszalasztott aranyéremmel.

Miközben a fiúk a pályán küzdöttek, az önkéntesek a szőnyegekkel vívtak sikeres harcot, így pár perccel később már az eredményhirdetéshez készülődhetett Csorba Józsi bácsi, a Magyar Tollaslabda Szövetség elnöke.

A 22 kategória érmeseit lehetetlen lenne mind felsorolni, így csak pár nevet szeretnék kiemelni, a többi díjazottól elnézést kérve. Egyikük az a Lukácsi Levente, akivel még három évvel ezelőtt ismerkedtem meg Győrben a Hungarian Openen. Az akkor még racketlonozó Levente azóta felhagyott kedvenc sportágammal, és a kézilabdához pártolt át. Tollasedzésre alig jár, mégis most érte el eddigi legnagyobb eredményét a diákolimpián, második lett a negyedik korcsoportos B-kategóriás fiúknál.

Akik jártak pár évvel ezelőtt dunántúli tollaslabda versenyeken, biztosan találkoztak segesdi versenyzőkkel. A lelkes edző, Imre bácsi munkáját dicséri, hogy a legidősebb fiúk B kategóriájában Farkas Kristóf révén az aranyat, Hent Márió révén pedig a bronzot is megszerezték a somogyi tanítványok. Kár, hogy nem láthatta ezt élőben Imre bácsi.

Aki követte januárban az élő közvetítésünket a pécsi felnőtt csapatbajnokságról, emlékezhet rá, hogy a Zrínyi csapatában több meccsen is pályára lépett Kőrösi Ágnes. Ági most a diákolimpián bizonyított, a legidősebb lányok korcsoportjában győzött Kispál Katát megelőzve.

A helyhiány miatt nem tudok minden versenyzőről írni, elnézést kérek azoktól, akik kimaradtak. Győr talán az elmúlt évek egyik legszínvonalasabb diákolimpiáját rendezte meg, hála a talpraesett szervezőbizottságnak. Most először találkoztam egyenruhába öltözött segítőkkel, akik között ott volt a magyar racketlonsport egyik legjobb játékosa, a győri Szalay Zsolt is. Mindenki nevében köszönöm az ő, valamint kollégái munkáját, nélkülük, ahogy szokták mondani, nem sikerült volna.

Jövőre ismét lesz diákolimpia, lesz döntő is, mindenkinek nagyon jó felkészülést, és derűs, sportolásban és pihenésben gazdag tavaszt és nyarat kívánok!

12 pont





Március 15-e Magyarország nemzeti ünnepe. Ezen a napon olvasta fel többek között Jókai Mór a magyar nemzet követeléseit, a 12 pontot 1848-ban. Több mint 160 esztendővel később érdemes eljátszani a gondolattal, ma hogyan nézne ki ez a lista, mi kerülne fel rá, természetesen szigorúan sport szempontból!

1. Kivánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését.

A sportsajtó ne legyen elfogult, legyen szó akármelyik együttesről vagy sportolóról. A sportújságírás ne keveredhessen a politikával, futball magazinba ne kerülhessen miniszterelnök-interjú. Újságíró bármit megírhasson az eseményekről, ezért atrocitás őt ne érhesse. Sem fizikai, sem lelki.

2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten.

Méltó otthont a magyar futballválogatottnak, mert az felháborító, hogy összes szomszédunknak európai szintű arénája van, míg nálunk több évtizede nem épült új stadion. Az nem kifogás, hogy folyamatban van a Puskás Stadion építése, hiszen mindenki tudja, hogy ez csak népámítás. Miközben Felcsúton látványstadion épül, a volt Népstadionban továbbra is le van zárva a „felső karéj életveszélyes” felkiáltással.

3. Évenkinti országgyülést Pesten.

A futballt, mint szórakozási formát, ismét visszahozni a köztudatba! Minden esztendőben legalább egyszer népszerűsítő fesztivált tartani a fővárosban, ahová a belépés ingyenes legyen - igényes környezetben, lehetőség szerint a felújított nemzeti arénában. A közönség szórakoztatására a korábban nagy sikerű SZÚR-ok (színész – újságíró rangadók) újból rendezzük meg. Hadd lássuk Szabó Győzőt, Rudolf Pétert, Alföldi Róbertet, Knézy Jenőt, Gundel Takács Gábort és társaikat!

4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.

A sportágak és sportolók közötti egyenlőtlenségek megszüntetését! Ne számítson egy labdarúgó jobban, mint egy vívó. A központi támogatások szétosztásánál ne csak a focira gondoljunk, osszunk pénzt a többi sportág számára is. A versenysport aránytalanul nagy támogatása helyett több pénzt fektessünk az utánpótlás- és szabadidősportba. Inkább Rióban legyen hárommal kevesebb aranyérmünk, mint 20 év múlva 50 várható átlagéletkorú társadalmunk és 0 olimpiai első helyünk!

5. Nemzeti őrsereg.

Ne csak a vízilabda-válogatottunk legyen szerethető, a focistáink, kosárlabdázóink, vívóink, birkózóink, sportlövőink is alkossanak igazi csapatot. A válogatott minden sportoló számára szent ügy legyen, a behívó visszamondása szóba se kerülhessen. Válogatott sportolóink mindig a legtöbbet adják ki magukból, harcoljanak és küzdjenek a pályán. A bunda árnyéka még véletlenül se vetülhessen csapatainkra. A címeres mez büszkeséggel töltse el a viselőjét, legyen elismerés, példa az utánpótlás számára!

6. Közös teherviselés.

Nem csak a sikerekben kell kitartani a csapat mellett, ha vereség a mérkőzés eredménye, akkor is az együttesünk mellett maradunk. Vonatkozik ez elsősorban a sajtóra, akik istenítették a magyar válogatottat, VB-kvalifikációról vizionáltak, majd Amszterdam után egy emberként hergelték az elkeseredett szurkolókat a csapat ellen. A szurkoló azért szurkoló, mert kitart a csapata mellett, ennek mindig így kell működnie, legyen szó vezető sportújságíróról vagy megye hármas ultráról!

7. Urbéri viszonyok megszüntetése.

A sport mindenkié, nem csak a kiváltságosok szórakozása. Elmúltak már azok az idők, amikor csupán keménykalapos úriemberek vasárnapi elfoglaltsága volt a testedzés. Aki sportolni szeretne, sportolhasson, legfőképp a gyerekek. A grundok elbontása után követeljük a sportinfrastruktúra fejlesztését és ingyenessé tételét. Az edzések, sportolási lehetőségek díjainak csökkentését. Általános iskolás tanulók számára a testedzés minden fajtájának ingyenesnek kell lennie! A sportesemények látogatása elől az összes lehetséges akadályt el kell tüntetni, aki meccsre akar menni, ne kelljen még a tejen is spórolnia a felháborítóan magas jegyárak miatt! Kiemelt módon igaz ez a válogatott találkozókra!

8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.

Az edzői képzések nevetséges rendszerének megszüntetése, azok centralizálása. Alacsonyabb osztályú csapatok esetén edzői papír ne legyen szükséges, a tulajdonos joga és döntése legyen a tréner kinevezése. A szakvezetők bérének egységesítése, a szövetségi kapitány ugyanannyit keressen, mint a legfiatalabbakat felkészítő tréner. A begyöpösödött, szakmailag elmaradt edzői gárda felfrissítése.

9. Nemzeti Bank.

A sportfinanszírozás egységesítése, hazai szakemberek alkalmazása. A rablógazdaságot folytató befektetők ellehetetlenítése, ugyanakkor a korrekt, tisztességesen dolgozó üzletemberek támogatása. A sportba ne azért fektessenek az üzletemberek, hogy kiskapukat keresve mossák a pénzüket. A szurkolók minden csapatnál kaphassanak tulajdonjogot, akárcsak a fejlett nyugati országokban. Ne fordulhasson elő többé, hogy klubok szűnhessenek meg, sportolók maradhassanak munkahely nélkül, városok veszíthessék el csapataikat pár gazdag ember önkényes játszadozása miatt.

10. A' katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tőlünk.

A középszerű légiósok beáramlásának megszüntetése, magyar játékosaink hazacsábítása. Az NB1-ben ne fordulhasson elő, hogy több a külföldi játékos a pályán, mint a magyar. Maximum 3 légiós lehessen egyszerre a pályán a focistáknál - jégkorongozók, kézilabdázók és vízilabdázók esetében ez a szám még kevesebbre csökkenjen. Egyéni sportágakban külföldi vendégjátékosok ne játszhassanak a magyar bajnokságban. Nemzetközi klasszisaink hazacsábítása, természetesen megfelelő körülmények közé. A fiatalok is szívesebben kezdenek el sportolni, ha nap, mint nap a legjobb magyar sportolókat látják játszani a pályákon.

11. A' politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.

A sportba ne szólhasson bele a politika, ahogy a művészetbe se. Ne fordulhasson elő, hogy vezető politikusok irányítják a legnagyobb magyar klubokat, szövetségeket. E feladatokat szakemberek lássák el, akik a sportból jöttek, és a sportban is szándékoznak maradni. A politikának a pályákon sincs helye, legyen szó válogatott találkozóról, vagy egyszerű edzésről. Huszti Szabolcs kapja meg a lehetőséget a visszatérésre, akárcsak Vass Ádám.

12. Unio.

A sportolók, legyen szó kosarasról, teniszezőről, vagy tekésről, tartsanak össze, és együtt képviseljék a sport értékeit. Együtt mutassanak példát a társadalomnak, a belső ellentétek tűnjenek el, ne legyen semmifajta megkülönböztetés sem. A sport, mint jelenség erősebben legyen jelen Magyarországon, mint eddig bármikor!

A fent felsorolt pontok mind a mai problémákat próbálják orvosolni, segíteni a sportot a régi hagyományaihoz, értékeihez visszatéríteni. Habár manapság divat a stadionépítések ellen tüntetni, és azt kampánycélként felhasználni, tisztázni kell, hogy nem a fejetlen pénzszórást szeretném, ha megvalósítanánk. Magyarországnak igenis szüksége van rendes nemzeti arénára, ugyanakkor ugyanúgy kellenek kórházak, színházak és iskolák. Viszont hiszem, hogy ezeket egymás mellett is meg lehet valósítani, nemcsak egymás helyett! Bizakodva nézek a jövőbe, hogy 20 év múlva már egy sportos magyar társadalom fog szembenézni a világ kihívásaival. Ha ez megvalósul, mi is elégedetten tekinthetünk vissza a tevékenységünkre, akárcsak a 48-as pesti forradalmárok.

Дo свидания, Сочи!

Szocsi+Björndalen=Történelem - Fotó: sochi.ru

Befejeződött a XXII. téli olimpia. A Szocsiban, több mint két héten keresztül tartó esemény több szempontból is rekorderré vált. Minden idők legdrágább olimpiájaként még a monumentális, 2008-as nyári játékokat is felülmúlta ráfordított dollárokban. A játékok előtt bizonytalannak tartott biztonsági helyzetet tökéletesen kezelték a rendfenntartó erők, atrocitás nélkül sikerült lebonyolítani a versenyeket. Az eddigi leghosszabb utat tette meg az olimpiai láng a téli játékok történetében, a váltó még a Bajkál-tó fenekére és a világűrbe is eljuttatta a fáklyát. A maximalista Putyin elnök semmit sem bízott a véletlenre, az oroszok fantasztikus téli olimpiát rendeztek.

Sajnos Magyarországon eléggé hiányosan értesültek a rajongók a történésekről, ugyanis a hivatalos közvetítő, a köztévé enyhén szólva is rostálta a versenyszámokat, élő adásokból nagyon kevés volt, az esti összefoglalókkal kellett megelégedniük a téli sportok hazai szerelmeseinek. A kommentátor gárda ismét hozta a formáját, orbitális szakmai tévedésektől hemzsegő közvetítéseik sokáig a riporteriskolák negatív mintapéldányai lesznek. A mostoha körülmények között nem csoda, ha valaki lemaradt egy-egy eseményről, akárcsak jómagam. Következzék most egy kis visszatekintés, mi is történt két hét alatt Szocsiban, milyen is volt valójában ez az esemény?

Az idei téli olimpia nem csak a résztvevő sportolók számában döntött rekordot, a kiosztott medálok tekintetében is éllovassá vált. Új versenyszámok tűntek fel, mint például a műkorcsolya csapatverseny, vagy a biatlonosok vegyesváltója. A több versenyszám maga után vonta a kiemelkedő egyéni teljesítményeket, három sportoló is eljutott 3 aranyéremig, míg 20 versenyző gyűjtött be 2 első helyezést. Az olimpia legeredményesebb sportolója a hazaiak honosított rövidpályás gyorskorcsolyázója, Viktor An lett, míg a legtöbb éremmel a holland gyorskorcsolyázó, Ingee Wust térhetett haza. Nézzük, kik voltak a legjobbak, emlékezzünk vissza a legnagyobb eredményekre, Szocsi hőseire!

Hiába végzett az éremtábla első helyén An, az olimpia legnagyobb hőse mégis egy norvég sportoló lett, Ole Einar Björndalen. A norvégok veterán biatlonosa rögtön aranyéremmel nyitott Szocsiban, miután megnyerte a 10 kilométeres sprintet. Ezzel az arannyal igazi médiaszenzációt robbantott, hiszen megszerezte 12. olimpiai medálját, utolérte az örökrangsorban honfitársát, a legendás sífutót, Björn Daehliet. Ahhoz azonban, hogy hivatalosan is a legjobb legyen, szereznie kellett még egy aranyérmet, mert az örökranglistán az aranyérmek számítanak elsősorban, abból pedig még ”csak” 7 volt neki. Innentől fogva minden más biatlonost elhomályosított egy időre a norvég, csak róla beszéltek az emberek, vele volt tele a sajtó. A nagy felhajtásban nem is sikerült neki elsőre a történelemírás, a nagy rivális Martin Fourcade nyerte az üldözéses futamot. Senki sem esett kétségbe, hiszen ekkor Björndalennek még 4 versenyszáma hátra volt.

A harmadik egyéni futamot is a francia nyerte, a közben félistenné kikiáltott norvég ellőtte magát az egyéni indításos versenyen. A tömegrajtos futamon már Fourcade számított az első számú favoritnak, ám Björndalen is jól tartotta magát az utolsó lövészetig, ahol aztán ismét csúnyán ellőtte az egyéni aranyérem utolsó esélyét. A célig három sportoló csatázott az első helyért, végül mégsem Fourcade nyert, célfotóval a Vancouverben már aranyérmes Emil Hegle Svendsen bizonyult jobbnak. Fourcade-nak maradt az ezüst. Miközben a férfiak versenyei a norvég-francia versenyfutásról szóltak, addig a nőknél egy fehérorosz hölgy tönkreverte a mezőnyt. Darya Domracheva a sprint kivételével az összes egyéni versenyszámban diadalmaskodott, férfiakat megszégyenítő futóteljesítményével 3 aranyéremig repítette magát.

Pár centin múlt Fourcade harmadik aranyérme - Fotó: sochi.ru

Az egyéni futamok után jöhettek a váltóversenyek, először a vegyesváltó. Újabb esély Björndalennek a történelemírásra. A bombaerős norvég váltó nem is okozott csalódást, magabiztosan nyerték a számot. Ole Einar Björndalen ezzel 8. aranyérmét gyűjtötte be 4 ezüstje és 1 bronzérme mellé. Minden idők legjobb téli olimpikonja a férfiváltóban írta volna tovább a történelmet, ám ebben csapattársai megakadályozták, ellőtték a reményeket, az aranyérmet a hazaiak szerezték meg. Björndalen a szezon végén visszavonul. 40 évesen még utoljára megmutatta a fiataloknak, ki a világ valaha élt legjobb biatlonosa. A leggyorsabb futó volt a biatlonosok közül. 40 évesen. Fourcade 25. No comment.

Amíg a férfiaknál Björndalen írta a történelmet, a nők között honfitársa, Marit Björgen tette ugyanezt. A norvég sífutónő 3 aranyérmet gyűjtött Szocsiban, ezzel 10 darabosra bővítve olimpiai éremgyűjteményét. 6 első helyével a téli sportolók között feljött a harmadik helyre két honfitársa mögé, míg a nők között az élre ugrott. A 33 éves sportolónő a záró versenyszámot, a 30 kilométert is megnyerte, honfitársait lehajrázva.

A férfi sífutók közül a svájci Dario Cologna emelkedett ki, két egyéni aranyérmével nagyban hozzájárult a svájciak sikeres szerepléséhez. Az olimpia leghosszabb versenyszámában, 50 kilométeren őrült befutó után hármas orosz siker született, a hazaiak lehajrázták a nagy esélyes norvég Sundbyt, valamint a teljes mezőnyt. Az aranyérmet Alexander Legkov nyakába akasztották, Cologna nem tudott beleszólni a versenybe, miután eltört a léce 1000 méterrel a cél előtt.

50 km után még leülni is szabad - Fotó: sochi.ru

A téli olimpia talán legnépszerűbb sportágában, alpesi síben egyedül Tina Mazénak sikerült dupláznia, ő lesiklásban és óriás-műlesiklásban győzött. A leggyorsabb számban ráadásul holtversenyben, ilyen még nem fordult elő az olimpiák történetében. A férfiaknál Ted Ligety begyűjtötte 2. aranyérmét (Torinó után óriás-műlesiklásban), míg a legnagyobb favorit, Marcel Hirscher csupán ezüstérmes lett műlesiklásban. Az alpesi pályák gyöngyszeme mégis Miklós Edit volt, aki mint tudjuk, a legnagyobb király a 7., 15., 16. és 33. helyezéseivel. A havas sportágak királyai voltak még: Kamil Stoch, aki Simon Ammann bravúrját megismételve, mind normálsáncon, mind nagysáncon diadalmaskodott, továbbá az amerikaiból orosszá váló Vic Wild, aki snowboardban duplázott, valamint Joergen Graabak, aki északi összetettben gyűjtött be két aranyérmet.

Nem csak a havas sportágakban voltak sztárok, kiemelkedő teljesítmények, a jégen versenyző sportolók is kitettek magukért. Legelőször is az olimpia legeredményesebb versenyzője, Viktor An. A 29 esztendős koreai születésű orosz koris már 2006-ban, Torinóban történelmet írt, hiszen három aranyérmet és egy bronzérmet szerzett az olasz városban, akkor még dél-koreai színekben. Az azóta orosszá váló An Szocsiban sem adta alább, ismét 3 aranyat és 1 bronzot gyűjtött be. A félelmetes eredménylistával rendelkező sportoló akár még Björndalenre is veszélyes lehet, ha nem hagyja abba Pjongcsangig.

Legerősebb sportágunkban nekünk nem jött ki a lépés, egyik versenyzőnk sem veszélyeztette Viktor Ant, vagy Seung-Hi Parkot. Így is sikerült a pontszerzés, a kabaréba illő szabályok következtében úgy végzett a magyar váltó 8 indulóból a hatodik helyen, hogy egyetlen egy csapatot sem előzött meg! Egyéni számainkban Heidum Bernadett 9. helye volt a csúcs.

Az olimpia legeredményesebb versenyzője - Fotó: sochi.ru

Miközben a rövidpályás gyorskorcsolya pályán Viktor An terrorizálta a vetélytársakat, a hosszúpályás arénában a hollandok tették ezt - még hatékonyabban. Azt eddig is tudtuk, hogy a hollandok jók gyorskorcsolyában, de hogy így megalázzák a vetélytársakat, talán kevesen gondolták az olimpia előtt. A 30 kiosztott éremből 23-at narancsmezes versenyző nyert meg, a 12 aranyéremből 8 került Hollandiába. A hegemóniát egyedül a cseh Sabliková, két távol-keleti koris és egy lengyel versenyző tudta megdönteni. Négyszer fordult elő, hogy a dobogón csak narancsmelegítős állt! Ebből a diadalmenetből emelkedett ki Ireen Wust, aki 2 aranyéremmel és 3 ezüstéremmel gazdagodott Szocsiban, ezzel 8 darabossá bővítve medálgyűjteményét. Mögötte nem sokkal elmaradva, 7 éremmel rendelkezik már a Szocsiban 2 aranyat és 1 ezüstöt begyűjtő honfitárs, Sven Kramer. Kettejükön kívül Jorien Ter Moors is duplázott.

A gyorsaságra gyúró korcsolyázók után következzenek a szépségre törekvők. A műkorcsolya sem okozott csalódást Szocsiban, a házigazdák nagy örömére 3 aranyérmet is begyűjtött Oroszország válogatottja. Ráadásul Pljuscsenko nélkül, ugyanis a bemelegítésnél megsérülő legenda feladta a versenyt. A nőknél a fiatal Sotnikova letaszította a trónról a vancouveri bajnok dél-koreait, így megszerezte Oroszország első aranyérmét a női egyéni műkorcsolya versenyszámban.

Vannak olyan sportágak, ahol egy ország egyeduralkodó a világon. Ilyen Hollandia a gyorskorcsolyában és ilyen Németország a szánkóban. A németek hagyományaikhoz híven az összes megszerezhető aranyérmet begyűjtötték, esélyt sem adtak a riválisoknak. Négy versenyzőjük is duplázott: Tobias Artl, Natalie Geisenberger, Felix Loch és Tobias Wendl. A németek háziversenye mellett mégis érdemes megemlíteni egy legendát, Armin Zöggelert, aki bronzérmével sorozatban hatodik(!) olimpiáján szerzett érmet. Ezzel Björndalent is lekörözi. Ezt a fantasztikus teljesítményt ráadásul egy olyan sportágban sikerült elérnie, ahol csak egy versenyszámban versenyzett. 6 olimpia, 6 érem, 2 aranyérem, 40 év. Több, mint legenda.

 

Zöggeler és a dobogó: elválaszthatatlanok - Fotó: sochi.ru



Ami szánkóban sikerült a németeknek, az másik sikersportágukban, a bobban nem. Az olimpia sztárjai ugyanis az oroszok voltak. Alexander Zubkov vezetésével mindkét aranyérmet begyűjtötték a házigazdák. Zubkov és Vuevoda történelmi tettet vitt végbe azzal, hogy párosban és négyesben is nyertek.

Curlingben Kanada oktatta a mezőnyt, a juharlevelesek győztek mindkét versenyszámban. Sajnos a síakrobatika kimaradt az életemből, a hiányosságért elnézést kérek.

Végül pedig pár szó az olimpia legnépszerűbb sportágáról, a jégkorongról. A száraz tények: kanadai siker a nőknél és a férfiaknál, akárcsak Vancouverben. A hazaiak nagy csalódására Ovecskinék már a negyeddöntőben kiestek, így sem az aranyérem, sem a kanadai-orosz rangadó nem jött össze.

A csalódást az sem tudja igazán enyhíteni, hogy fantasztikus hajrájával az orosz küldöttség az éremtábla első helyén végzett, 13 aranyérmet és 33 érmet begyűjtve. Természetesen mindkettővel a legjobbak a mezőnyben. Az orosz sport visszakerült az őt megillető helyre, hosszú böjt után ismét megnyerték az éremtáblázatot, sőt eredményeikkel már a történelmi Szovjetunió rekordjait fenyegetik. A második helyen a remeklő norvégok végeztek, Kanadát megelőzve. Az USA-nak maradt a negyedik hely, hiába övék a második legtöbb érem. Az ötödik helyre Hollandia ért oda, úgy hogy 1 érem kivételével az összes medáljukat ugyanabban a sportágban szerezték, gyorskorcsolyában. Azt hiszem, ezt nem kell nagyon magyarázni…

Csupa narancs: már megszoktuk - Fotó: sochi.ru

Szocsi két gyönyörű és felejthetetlen hét után elköszönt, nagy legendákat visszavonultatva, új sztárokat adva a világnak. Én élveztem, remélem te is. Ha nem, hát majd Pjongcsang kárpótol! Már csak 1447 nap…

Miklós Edit a legnagyobb király





A téli olimpia legnagyobb meglepetése akcióban - Fotó: Olivier Morin

  

Érdekes eset ez a téli olimpia. Minden idők legeredményesebb téli sportolója azért nyerhetett 8 aranyat és 4 ezüstöt, mert 1992 után a NOB döntéseként 1994-ben is rendeztek egy újabb olimpiát. Az ok egyben praktikus és érthető: minél nagyobb elismertséget és figyelmet adni a téli sportolóknak, hogy a nyári olimpia csillogása és fényűzése ne nyomja el a szerényebb kvalitásokkal rendelkező kistestvért.

Több oldalról tényleg hasznos volt a döntés, a sportkedvelők 2 évente szögezhetik magukat a televízió elé, a multik hatalmas hirdetőfelületekhez jutottak, míg a foci VB állandó riválist kapott. Ugyanakkor a legfőbb célt, a népszerűsítést mégsem sikerült a remélt mértékben megvalósítani. Ahol korábban is érdeklődtek az emberek a téli sportágak iránt, továbbra is népszerűek a játékok. Ausztriában a kisgyerekeknek eszükbe sem jut egy atlétát, vagy esetleg focistát megnevezni kedvencükként. Minek nekik David Alaba, ha van helyette Marcel Hirscher vagy Gregor Schlierenzauer?

Ugyanezt a téli sportágak által kevésbé fertőzött területekről nem mondhatjuk el. Amíg arra a kérdésemre, hogy látta-e az olimpia megnyitóját, azt feleli egy elit gimnáziumba járó diák, hogy az olimpia nyáron van és mellesleg most volt Londonban, szóval ne zaklassam ilyen értelmetlen kérdéssel, addig nem nevezhetjük népszerűnek Magyarországon a téli olimpiát. Három emberből jó, ha egy tudja, hol zajlik az olimpia. Tízből jó, ha egyikük meg tud nevezni három magyar résztvevőt. Heidum Bernadett vagy Knoch Viktor neve tökéletes módon ismeretlen az utca emberének. A nemzetközi sztárok közül maximum néhány hokis jut az eszükbe, ők is az NHL-rajongókéba. Azt már meg sem merném kérdezni, hogy tudják-e hány ezüstérmünk van eddig… Azért nem az aranyérmeseket, mert arra zsigerből rávágnák, hogy 0 természetesen.

Nem is olyan nagy baj, hogy ilyen kevesen nézik az olimpiát, így legalább még különlegesebb és exkluzívabb a hozzáértőknek. A probléma ott kezdődik, hogy bár harsány módon azt reklámozza a közszolgálati televízió, hogy többórás élő műsorfolyammal készül az olimpiára, csak összefoglalókat, azokat is csak kitartó keresés után találhat az érdeklődő.

Az a probléma, hogy a téli sportokat nyári sportokhoz szokott riporterek kommentálják. Ezzel még nem is lenne gond, hiszen nem várhatjuk el az MTVA-tól, hogy a hazai szakembereket ültessék mikrofon elé. A baj ott kezdődik, amikor Zelinka Ildikó kijelenti, hogy a kűr előtt toronymagasan vezető japán versenyző első ugrásánál bekövetkezett esésével az aranyérmet veszítette el. Vagy amikor a tíz percre bekapcsolt Szujó Zoltán a versenyzők születési adatainak felolvasásától kimerülve kínjában a szkeleton és a Forma-1 közötti összefüggésekről kezd el beszélni, csak hogy ne legyen csönd. Vagy amikor Knézy Jenő jégkorongot kommentál. Menczer Tamásról már nem is beszélve. Itt a probléma.

Rátérve a lényegre nyilván nem sokan tudják, kicsoda Szalay László. Azok a lelkiismeretes diákok, akik szorgalmasan készülnek az év végi történelem vizsgájukra, rávághatják, hogy centralista politikus a reformkorból. Igazuk is lenne.

Én mégis egy másik Szalay Lászlóra gondolok, aki 1936-ban alpesi összetettben (a mai szuperkombináció elődje) a bravúros 19. helyen végzett. Szalay igazi all-around sportember volt, ha már kiutazott Garmisch-Partenkirchenbe, kipróbálta az északi összetettet is (sífutásból és síugrásból áll), igaz ott sajnos kiesett. Valószínűleg így is boldogan utazhatott haza Magyarországra, hisz nem aranyéremért utazott a gyönyörű alpesi paradicsomba, csak a részvételért és a hangulatért.

De miért is annyira fontos nekünk Szalay László? Aki hallott Miklós Edit kombinációban elért 16. helyéről, nyilván emlékszik rá, hogy ez egy történelmi eredmény volt. Minden idők legjobb magyar alpesi sí eredménye. Az addigi legjobb helyezéssel éppen Szalay László büszkélkedhetett 78 éven keresztül…

Edit legjobb száma ekkor még hátravolt. A lesiklás. Pont egy héttel az olimpia előtt beszélgettünk osztálytársammal arról, hogy mennyire irreális a saját magával szemben állított elvárása, miszerint a legjobb hatba szeretne kerülni. Akkor még nem sejtettem, milyen közel is lesz ehhez egy héttel később.

A szerda reggeli lesiklófutamot még pont meg tudtam nézni, mert nem volt első két órám. Edit magas rajtszámmal indult, ami nem jött jól, ugyanis a pálya már el kezdett felolvadni, lassabb lett, az első tízben is csupa alacsony rajtszámú versenyző foglalt helyet.

Jó volt a rajtnál magyar ordítást hallani: Hajtsd meg, Edit, gyerünk, gyerünk! Edit megfogadta a tanácsot, jól meghajtotta. Az első ellenőrzőpontnál Szabó Gábor kommentátor még csak felemelte a hangját, a második után már kiabált, míg az utolsó szakasz alatt már megállás nélkül ordította, hogy meg lehet a jó helyezés! Elég hatékonyan tette, a 6. helyre érkezett be a magyar síelő. Igaz az utána következő versenyző még bejött elé, de így is a gyönyörű hetedik helyen zárta a lesiklást Miklós Edit.

Célba ért 25 évesen - Fotó: Antonio Bat

Örömmámor, féktelen ünneplés, pezsgőbontás. Minden, ami kell az ünnepléshez. Mindez egy hetedik helyért. Egy olyan országban, ahol a pekingi olimpiáról mindössze 3 arannyal hazaérkező csapat teljesítményét nemzeti katasztrófának állították be. Egy olyan országban, ahol 1954 óta nemzeti gyász ül a labdarúgó-társadalmon egy elveszített világbajnoki döntő miatt. Egy olyan országban, ahol az utolsó helyen befutó magyar short track váltót megkövezik. Egy olyan országban, ahol a 7 aranyérem gyenge teljesítménynek számít egy világversenyen a kajak-kenusoktól. Egy olyan országban, ahol Hosszú Katinkát pengellérre állítják, miután csak egy negyedik hellyel tért haza Londonból. Egy ilyen országban ünnepli most mindenki Miklós Editet, persze csak az, aki tudja, egyáltalán kiről van szó…

Miért is? Mit tud ez a magyar alpesi síző, aki ráadásul nem is echte magyar, hiszen Csíkszeredán született, és a fél életét Ausztriában tölti? Mit tud ez a sportoló, hogy helyet kap a Simon Gábor-saga mellett a híradóban? Mit tud ez a sportoló, hogy olyanok is ünneplik, akik életükben nem hallottak az óriás-műlesiklásról?

Nagyon egyszerű. Lesiklani, azt tud, de nagyon. Megelőzni az összes osztrákot. Azt is tud. A hetedik hely után szerényen és visszafogottan nyilatkozni. Mellesleg azt is tud. Gyengébbik számában, a szuper óriás műlesiklásban a 15. helyet megszerezni. Azt is tud. Négy év múlva olimpiai érmet nyerni Magyarországnak. Talán még azt is tud. Miklós Edit mindent tud. Miklós Edit a legnagyobb király!

Vienna Classics 2014

A Fair Play-díjas Francia Balázs az elit érmeseivel - Fotó: Inge Omey

 

Immáron hagyományos módon a Vienna Classics az év első nemzetközi racketlon versenye. A negyedik alkalommal megrendezett bécsi tornán 16 kategóriában 143 versenyző mérette meg magát. A három napig tartó küzdelmek sikerét az olajozott szervezőmunka biztosította, késések és csúszások nélkül zajlottak le a mérkőzések. Ehhez azonban hozzájárult a viszonylag sok visszalépés, és az emiatt elmaradó mérkőzések. A Hungarian Open után Bécsben szokott a legnagyobb létszámú magyar csapat elindulni, most 13 versenyzőnk 3 aranyérmet és 3 bronzérmet szállított Magyarországnak.

Tehetséges agysebészt bírálni lehetetlen az eredményéért.

Tudásának elvitathatatlanságához a nagymenő nevek ismét strázsáltak

A papírformának megfelelően a férfi elit versenyszámát a címvédő, világranglista-vezető, világbajnok dán Jesper Ratzer nyerte meg. Amilyen sima és egyértelmű volt a sikere, annyira közel került az első körös búcsúhoz, ugyanis a péntekre kiírt mérkőzésére nem érkezett meg, mert késett a repülőgépe. Ilyen esetben az ellenfélnek joga van ahhoz, hogy játék nélkül a meccset megnyerje, hiszen nem tud kiállni az ellenfél. Jelen esetben ez a játékos pont egy magyar versenyző, Francia Balázs volt. Sportemberként Balázs természetesen a mérkőzés halasztása mellett döntött, így szombat reggel meg is küzdött a világ legjobb játékosával.

Ratzer rögtön egy 21-8-as pingpong vereséggel kezdett, ez ritkának számít az ő esetében. Balázs jó játéka még a teniszpályára is felvitte a meccset, ami nagyon jónak számít a dán ellen. Ratzer legszorosabb meccse az első forduló volt, utána gond nélkül lépett túl ellenfelein. A döntőben megismétlődött a tavalyi finálé párosítása, és akárcsak 2013-ban, ismét sima dán sikerrel záródott. Az A kategóriában még egy magyar versenyző indult, Czingráber Zoltán a fiatal osztrák tehetséggel, Lukas Windischbergerrel találkozott az első körben. Asztaliteniszben még sikerült nyernie, ám a második fordulóba már Lukas léphetett tovább. A hazaiak nagy kedvence, Christoph Krenn-nek nagyon meg kellett szenvednie a döntőért, rögtön az első körben a lengyel Rykowsky ellen közel járt a kieséshez, majd Duncan Stahl és Stelian Stankov ellen is kiélezett csatákat vívott. A bolgár Stankovnak már a kezében volt a mérkőzés, amikor a squash végén elkönnyelműsködött néhány pontot, ami aztán vissza is ütött a teniszpályán, ahol Krenn kíméletlenül, 21-1-re nyert. Stankov a bronzmeccsen vigasztalódhatott Jermaine Manners ellen.

Az elit páros sem hozott meglepetést, a döntőbe az osztrák és a bolgár páros jutott be. Krenn és Dickert komolyabb probléma nélkül gyűjtötte be az aranyat, ezzel is jelezve, hogy az év végén Lengyelországban komoly kihívói szeretnének lenni a világbajnok Ratzer-Jonsson duónak. A bronzmérkőzésen gummiarm döntött Jermaine Manners és Marcel Weigl javára. Magyar párosunk, Czingráber Zoltán és Nándori Levente a szerencsétlen sorsolás révén az első körben az osztrákokkal találta szemben magát, így nem lehetett esélyük az éremszerzésre.

Az egyéniben nem induló Michi Dickert nem csak a férfi párosnak járó érmet akaszthatta a nyakába, ugyanis Izzy Tyrell párjaként a vegyespárosok mezőnyében is a legjobbnak bizonyult. A döntőben pályára se kellett lépniük Stankov sérülése miatt, aki hiába nyert mindhárom kategóriájában érmet, végül aranyérem nélkül maradt.

Férfi B kategóriában három magyar képviselte a hazai racketlont: Janzer György, Molnár Kristóf és Szalay Zsolt. Közülük ketten is kiemeltként vághattak neki a küzdelmeknek, ám a második körbe csak Zsoltnak sikerült bejutnia. Ő se örülhetett sokáig, ugyanis a nyolc közé jutásért az a Patrik Žak jött vele szembe, aki szeptemberben még férfi C-t nyert Ausztriában (éppen ellenem). Zsolt sem tudott mit kezdeni a cseh fiú bombaerős fallabdájával, így a negyeddöntőket már magyarok nélkül rendezték meg. Jómagam az első kiemelt, későbbi győztes Niki Angelovval találkoztam az első körben, és asztaliteniszben még győzni is tudtam a világbajnoki ezüstérmes bolgár ellen. Fallabdában pedig még vezettem is ellene 1-0-ra, igaz több pontot már nem tudtam neki ütni… Janzer György az osztrák Schifko ellen búcsúzott, a vigaszágon a junior világbajnok Stoisser legyőzésével vigasztalódhatott.

A C mezőny minden versenyen a legsűrűbb, legkevésbé kiszámítható. Ez ezen a versenyen sem volt másképp, a kiemeltek hamar elhullottak, sajnos ez alól Néveri Péter sem volt kivétel. A váci racketlonos az első körben magabiztos játékkal verte osztrák ellenfelét, ám a második fordulóban a nemzetközi racketlon csodabogarát már nem tudta megállítani. A hazai pályán versenyző Florian Ptacnik-úthenger átrobogott Péteren a tollaspályán, míg a squashra nagyon jól felszívta magát, így ő került a 8 közé. A versenyt végül Hans Sherpa nyerte, a tavaly még juniornak számító osztrák versenyző kiemelkedő pingpongjának köszönhette a sikerét.

A férfi B kategória párosában mindkét magyar duó kikapott az első körben, igaz az először összeálló Francia-Francia páros nagyon közel volt a sikerhez a németek ellen, 1 pontos vereség lett a vége. A sorsolás szeszélyeként a két magyar páros egymás ellen játszott a második körben. A házi rangadó után Péter és Gyuri örülhetett.

Bár az angol dáma mosolyoghatott, izgalmas a női trónkövetelő osztrákok nyughatatlansága

Izzy Tyrell a fallabdájával nyerte meg a döntőt - Fotó: Inge Omey

A női mezőny enyhén foghíjas volt, miután se a világbajnok Zeoli, se a csehek sztárja, Kubanová nem jött el a versenyre. Így az aranyérem sorsa két másik versenyző között dőlt el, a fiatal osztrák Christine Seehofer és az angol Tyrell közt. A döntőig mindketten simán meneteltek, a papírforma szerint. A fináléban aztán igazi generációk közötti csatát láthattak az érdeklődök, ahol a fallabda és a tenisz döntötte el az aranyérem sorsát. Fejben jobb volt Tyrell, így nem született hazai siker a nőknél sem. Magyar indulónk, Szegner Orsolya az első fordulóban Martina Meissl ellen játszott, de kikapott, így csak a vigaszágon folytathatta. Ott viszont meggyőző eredményekkel, simán lépett túl ellenfelein, és a 9. helyet szerezte meg.

A női B kategóriában is volt magyar induló, Kocsis Ildikó, aki az első körben győzött, majd egy osztrák versenyző állította meg. A győztes román versenyző egyébként 21-9, 21-1, 21-1 arányban győzött, ami racketlonban szinte elképzelhetetlen különbség, főleg egy fináléban…

A szenior Qatar, utánozhatatlan attrakció Sákovicstól és honfitársától



Mindent vittek a magyar szeniorok - Fotó: Inge Omey

 

Aki figyelmesen végigolvasta az eddigi beszámolót, nyilván felfigyelt arra az érdekes tényre, hogy bár 6 magyar éremről beszéltem a bevezetőben, eddig még egyről sem volt szó. Nem véletlen a hiány, ugyanis ami felnőtt versenyzőink közül senkinek sem sikerült, az juniorjainknak és szeniorjainknak annál inkább.

Ami mostanában a világgazdaságban Qatar, a fényűzés és sikeresség országa (gondoljunk csak a 2022-es labdarúgó világbajnokság díszleteire), az a magyar racketlonban a szenior kategória. Eddig sem lehetett panaszunk szenior versenyzőnk teljesítményére, hiszen magányos harcosként már évek óta szállítja a VB-érmeket (aranyérmeket) Sákovics Péter. Idén azonban az a luxus állt elő, hogy nem egy, hanem mindjárt három éremesélyes versenyzőnk is van, miután Janzer György és Nándori Levente is belépett a 45 évesek korosztályába.

Nem is maradtak el az eredmények, Levente és Péter is érmet szerzett az összes versenyszámában, ahol elindult. A +45 kategóriájában Nándori Levente a sorsolás szeszélyének köszönhetően már az elődöntőben találkozott az első kiemelt Sákoviccsal, így Péternek maradt a bronzérem, amit be is gyűjtött a német Knaack ellen. Janzer György a másik ágon éppen ettől a német versenyzőtől kapott ki egy rendkívül kiélezett, izgalmas meccsen. Ha akkor nyer, az elődöntőben megküzdhetett volna Volker Sachhal a döntőért, akár még három magyar is állhatott volna a dobogón. A sportban viszont nincsen ha, Gyuri nem verte meg Knaackot, így Sach jutott a fináléba, ahol már ki se állt sérülésre hivatkozva a más kategóriát képviselő Nándori ellen.

Szenior párosban a Nándori-Sákovics duó számára nem jelentett kihívást az aranyérem megszerzése, a papírformának megfelelően összes riválisukat nagyon simán búcsúztatták.

Sákovics Péter fő számában a +50-ben gond nélkül győzött, a döntőben a német Gersdorfnak sikeresen visszavágott a szeptemberi vereségért.

A magyar szeniorok mérlege így 3 aranyérem, 1 bronzérem, a nemzetközi mezőnyben kevés ellenfele lesz a magyar különítménynek, ez komolyabb kockázat nélkül megjósolható. A legeredményesebb magyar versenyző 2 arannyal és 1 bronzzal Sákovics Péter, aki Izzy Tyrell mögött az egész torna második legeredményesebb indulója is.

Tarthatatlan az ellenállhatatlan nemzetközi nagymenővé integrálódó Stoisser

  

Georg Stoisser tollasban még nem, racketlonban már jobb Németh Andrásnál - Fotó: Inge Omey

 

A még hiányzó két érmet pedig a juniorok szállították, egy-egy bronzéremmel utazhatott haza Francia Botond és Molnár Kristóf is. Az U21 mezőnye nagyon vegyes volt, francia és szlovák versenyző is rajthoz állt, végül a várakozásoknak megfelelően a hazaiak domináltak. A győztes - junior világbajnok - Georg Stoisser lett, komolyabb erőfeszítések nélkül nyert. A második helyért nagy csata folyt az elődöntőben jómagam és Alexander Barbunopulos közt, a rendkívül kiélezett csatában többször is változott a helyzet, a tollasütőm is eltört, végül mégis Alexander örülhetett. A bronzérmet úgy szereztem meg, hogy játszanom sem kellett érte, ugyanis az örök ellenfél Florian Ptacnik láza miatt nem tudott kiállni ellenem.

A 16 éven aluliak mezőnyében három jól ismert magyar név tűnt fel, vagyis kettő, mert kettejüknek ugyanaz a vezetékneve. Francia Botond, Szalay Tamás és Szalay Balázs szüleikért is küzdhettek a körmérkőzéses rendszerben. A Francia-Szalay párosítás igazi rangadóvá nőtte ki magát az évek során, immár két generáció képviselői találkoznak rendszeresen a sorsolásoknál. Ugyan a Francia Botond-Szalay Zsolt, vagy a Francia Balázs- Szalay Tamás mérkőzést még nem sorsolták össze, hamarosan eljöhet az ideje, hogy a férfi elitben ez megtörténjen… Az első két helyért még nem lehettek versenyben a magyar fiúk, hiszen a jóval idősebb riválisaikat még nem tudják megszorítani, ám a magyar háziversenyből végül Botond jött ki a legjobban, ő szerezte meg a bronzérmet. Biztató, hogy az utánpótlás is tud szép eredményeket elérni, pár évvel később nagy szükség lesz a válogatottban az új generációra.

Előretekintés

Az év első versenyéről sok nagy név hiányzott, de így is felfedezhető pár tendencia, ami meghatározhatja a 2014-es racketlonos szezont.

Először: a világ legjobb játékosa Jesper Ratzer. Őt csak akkor lehet megverni, ha nagyon rossz napja van, és az ellenfél kiváló napot fog ki. Ha nem sérül le, minden versenyt meg fog nyerni, amelyiken elindul. A racketlon Michael Phelpse.

Másodszor: Christoph Krenn már nem a régi. Ugyan rutinból még behúzta az ezüstérmet, látszik rajta, hogy nem akar mindenáron megszakadni a pályán, a fiatalokkal már nehezen veszi fel a versenyt, Ratzer ellen pedig esélye sincs. Akárcsak társa, Michi Dickert, ő is inkább a párosra koncentrál, ahol viszont akár a VB-cím is benne lehet a pakliban. Krenn már mindent megnyert ebben a sportágban, amit csak lehet, nyugodtan adhatja át a helyét az új generációnak.

Harmadszor: ha megtanulnak pingpongozni és teniszezni a bolgárok és Rav Rykowsky, akkor vége lesz a nyugatiak jóvilágának. Mert a tollasuk és a fallabdájuk extra, fizikailag kiválóak, és úgy hajtanak, mintha vért ittak volna. Ratzer ellen egyedül ez a fajta mentalitás a nyerő, Stankov vagy Rykowsky komoly kihívója lehetne, ha megtanulnának a két kritikus számban egy elitszinten közepesnek mondható színvonalon játszani.

Negyedszer: sajnos a női mezőnyben még senkiben sincs meg a lehetőség, hogy felnőjön a két extraklasszis mellé, Christine Seehofer fejben még nem elég erős a nagyobb feladatok megoldásához. Óriási a tudásbeli szakadék a játékosok között, irreális eredmények születhetnek még az elit kategóriában is.

Ötödször: a szenior mezőny egyértelműen a magyarok felségterülete, az egyeduralomban egyedül Jack Broe Larsen és a svéd játékosok tudják megakadályozni Nándori Leventét, aki nyíltan kimondhatóan a londoni világbajnokság legnagyobb esélyese +45-ban, akárcsak Sákovics Péter +50-ben. Nem akarom rájuk helyezni a nyomást, de a magyar racketlon nemzetközi szinten is sztárnak nevezhető játékosairól van szó.

2014 nyarán egyéni világbajnokságot rendeznek Londonban, novemberben pedig Poznan ad otthont a csapat VB-nek. Hosszú idő után először vághat neki a magyar csapat úgy a két nagy versenynek, hogy nem egy játékosnak van csak reális esélye az éremszerzésre. Ez pedig rendkívül pozitív, egyben nagy lehetőség, becsüljük meg!