Vienna Classics 2014

A Fair Play-díjas Francia Balázs az elit érmeseivel - Fotó: Inge Omey

 

Immáron hagyományos módon a Vienna Classics az év első nemzetközi racketlon versenye. A negyedik alkalommal megrendezett bécsi tornán 16 kategóriában 143 versenyző mérette meg magát. A három napig tartó küzdelmek sikerét az olajozott szervezőmunka biztosította, késések és csúszások nélkül zajlottak le a mérkőzések. Ehhez azonban hozzájárult a viszonylag sok visszalépés, és az emiatt elmaradó mérkőzések. A Hungarian Open után Bécsben szokott a legnagyobb létszámú magyar csapat elindulni, most 13 versenyzőnk 3 aranyérmet és 3 bronzérmet szállított Magyarországnak.

Tehetséges agysebészt bírálni lehetetlen az eredményéért.

Tudásának elvitathatatlanságához a nagymenő nevek ismét strázsáltak

A papírformának megfelelően a férfi elit versenyszámát a címvédő, világranglista-vezető, világbajnok dán Jesper Ratzer nyerte meg. Amilyen sima és egyértelmű volt a sikere, annyira közel került az első körös búcsúhoz, ugyanis a péntekre kiírt mérkőzésére nem érkezett meg, mert késett a repülőgépe. Ilyen esetben az ellenfélnek joga van ahhoz, hogy játék nélkül a meccset megnyerje, hiszen nem tud kiállni az ellenfél. Jelen esetben ez a játékos pont egy magyar versenyző, Francia Balázs volt. Sportemberként Balázs természetesen a mérkőzés halasztása mellett döntött, így szombat reggel meg is küzdött a világ legjobb játékosával.

Ratzer rögtön egy 21-8-as pingpong vereséggel kezdett, ez ritkának számít az ő esetében. Balázs jó játéka még a teniszpályára is felvitte a meccset, ami nagyon jónak számít a dán ellen. Ratzer legszorosabb meccse az első forduló volt, utána gond nélkül lépett túl ellenfelein. A döntőben megismétlődött a tavalyi finálé párosítása, és akárcsak 2013-ban, ismét sima dán sikerrel záródott. Az A kategóriában még egy magyar versenyző indult, Czingráber Zoltán a fiatal osztrák tehetséggel, Lukas Windischbergerrel találkozott az első körben. Asztaliteniszben még sikerült nyernie, ám a második fordulóba már Lukas léphetett tovább. A hazaiak nagy kedvence, Christoph Krenn-nek nagyon meg kellett szenvednie a döntőért, rögtön az első körben a lengyel Rykowsky ellen közel járt a kieséshez, majd Duncan Stahl és Stelian Stankov ellen is kiélezett csatákat vívott. A bolgár Stankovnak már a kezében volt a mérkőzés, amikor a squash végén elkönnyelműsködött néhány pontot, ami aztán vissza is ütött a teniszpályán, ahol Krenn kíméletlenül, 21-1-re nyert. Stankov a bronzmeccsen vigasztalódhatott Jermaine Manners ellen.

Az elit páros sem hozott meglepetést, a döntőbe az osztrák és a bolgár páros jutott be. Krenn és Dickert komolyabb probléma nélkül gyűjtötte be az aranyat, ezzel is jelezve, hogy az év végén Lengyelországban komoly kihívói szeretnének lenni a világbajnok Ratzer-Jonsson duónak. A bronzmérkőzésen gummiarm döntött Jermaine Manners és Marcel Weigl javára. Magyar párosunk, Czingráber Zoltán és Nándori Levente a szerencsétlen sorsolás révén az első körben az osztrákokkal találta szemben magát, így nem lehetett esélyük az éremszerzésre.

Az egyéniben nem induló Michi Dickert nem csak a férfi párosnak járó érmet akaszthatta a nyakába, ugyanis Izzy Tyrell párjaként a vegyespárosok mezőnyében is a legjobbnak bizonyult. A döntőben pályára se kellett lépniük Stankov sérülése miatt, aki hiába nyert mindhárom kategóriájában érmet, végül aranyérem nélkül maradt.

Férfi B kategóriában három magyar képviselte a hazai racketlont: Janzer György, Molnár Kristóf és Szalay Zsolt. Közülük ketten is kiemeltként vághattak neki a küzdelmeknek, ám a második körbe csak Zsoltnak sikerült bejutnia. Ő se örülhetett sokáig, ugyanis a nyolc közé jutásért az a Patrik Žak jött vele szembe, aki szeptemberben még férfi C-t nyert Ausztriában (éppen ellenem). Zsolt sem tudott mit kezdeni a cseh fiú bombaerős fallabdájával, így a negyeddöntőket már magyarok nélkül rendezték meg. Jómagam az első kiemelt, későbbi győztes Niki Angelovval találkoztam az első körben, és asztaliteniszben még győzni is tudtam a világbajnoki ezüstérmes bolgár ellen. Fallabdában pedig még vezettem is ellene 1-0-ra, igaz több pontot már nem tudtam neki ütni… Janzer György az osztrák Schifko ellen búcsúzott, a vigaszágon a junior világbajnok Stoisser legyőzésével vigasztalódhatott.

A C mezőny minden versenyen a legsűrűbb, legkevésbé kiszámítható. Ez ezen a versenyen sem volt másképp, a kiemeltek hamar elhullottak, sajnos ez alól Néveri Péter sem volt kivétel. A váci racketlonos az első körben magabiztos játékkal verte osztrák ellenfelét, ám a második fordulóban a nemzetközi racketlon csodabogarát már nem tudta megállítani. A hazai pályán versenyző Florian Ptacnik-úthenger átrobogott Péteren a tollaspályán, míg a squashra nagyon jól felszívta magát, így ő került a 8 közé. A versenyt végül Hans Sherpa nyerte, a tavaly még juniornak számító osztrák versenyző kiemelkedő pingpongjának köszönhette a sikerét.

A férfi B kategória párosában mindkét magyar duó kikapott az első körben, igaz az először összeálló Francia-Francia páros nagyon közel volt a sikerhez a németek ellen, 1 pontos vereség lett a vége. A sorsolás szeszélyeként a két magyar páros egymás ellen játszott a második körben. A házi rangadó után Péter és Gyuri örülhetett.

Bár az angol dáma mosolyoghatott, izgalmas a női trónkövetelő osztrákok nyughatatlansága

Izzy Tyrell a fallabdájával nyerte meg a döntőt - Fotó: Inge Omey

A női mezőny enyhén foghíjas volt, miután se a világbajnok Zeoli, se a csehek sztárja, Kubanová nem jött el a versenyre. Így az aranyérem sorsa két másik versenyző között dőlt el, a fiatal osztrák Christine Seehofer és az angol Tyrell közt. A döntőig mindketten simán meneteltek, a papírforma szerint. A fináléban aztán igazi generációk közötti csatát láthattak az érdeklődök, ahol a fallabda és a tenisz döntötte el az aranyérem sorsát. Fejben jobb volt Tyrell, így nem született hazai siker a nőknél sem. Magyar indulónk, Szegner Orsolya az első fordulóban Martina Meissl ellen játszott, de kikapott, így csak a vigaszágon folytathatta. Ott viszont meggyőző eredményekkel, simán lépett túl ellenfelein, és a 9. helyet szerezte meg.

A női B kategóriában is volt magyar induló, Kocsis Ildikó, aki az első körben győzött, majd egy osztrák versenyző állította meg. A győztes román versenyző egyébként 21-9, 21-1, 21-1 arányban győzött, ami racketlonban szinte elképzelhetetlen különbség, főleg egy fináléban…

A szenior Qatar, utánozhatatlan attrakció Sákovicstól és honfitársától



Mindent vittek a magyar szeniorok - Fotó: Inge Omey

 

Aki figyelmesen végigolvasta az eddigi beszámolót, nyilván felfigyelt arra az érdekes tényre, hogy bár 6 magyar éremről beszéltem a bevezetőben, eddig még egyről sem volt szó. Nem véletlen a hiány, ugyanis ami felnőtt versenyzőink közül senkinek sem sikerült, az juniorjainknak és szeniorjainknak annál inkább.

Ami mostanában a világgazdaságban Qatar, a fényűzés és sikeresség országa (gondoljunk csak a 2022-es labdarúgó világbajnokság díszleteire), az a magyar racketlonban a szenior kategória. Eddig sem lehetett panaszunk szenior versenyzőnk teljesítményére, hiszen magányos harcosként már évek óta szállítja a VB-érmeket (aranyérmeket) Sákovics Péter. Idén azonban az a luxus állt elő, hogy nem egy, hanem mindjárt három éremesélyes versenyzőnk is van, miután Janzer György és Nándori Levente is belépett a 45 évesek korosztályába.

Nem is maradtak el az eredmények, Levente és Péter is érmet szerzett az összes versenyszámában, ahol elindult. A +45 kategóriájában Nándori Levente a sorsolás szeszélyének köszönhetően már az elődöntőben találkozott az első kiemelt Sákoviccsal, így Péternek maradt a bronzérem, amit be is gyűjtött a német Knaack ellen. Janzer György a másik ágon éppen ettől a német versenyzőtől kapott ki egy rendkívül kiélezett, izgalmas meccsen. Ha akkor nyer, az elődöntőben megküzdhetett volna Volker Sachhal a döntőért, akár még három magyar is állhatott volna a dobogón. A sportban viszont nincsen ha, Gyuri nem verte meg Knaackot, így Sach jutott a fináléba, ahol már ki se állt sérülésre hivatkozva a más kategóriát képviselő Nándori ellen.

Szenior párosban a Nándori-Sákovics duó számára nem jelentett kihívást az aranyérem megszerzése, a papírformának megfelelően összes riválisukat nagyon simán búcsúztatták.

Sákovics Péter fő számában a +50-ben gond nélkül győzött, a döntőben a német Gersdorfnak sikeresen visszavágott a szeptemberi vereségért.

A magyar szeniorok mérlege így 3 aranyérem, 1 bronzérem, a nemzetközi mezőnyben kevés ellenfele lesz a magyar különítménynek, ez komolyabb kockázat nélkül megjósolható. A legeredményesebb magyar versenyző 2 arannyal és 1 bronzzal Sákovics Péter, aki Izzy Tyrell mögött az egész torna második legeredményesebb indulója is.

Tarthatatlan az ellenállhatatlan nemzetközi nagymenővé integrálódó Stoisser

  

Georg Stoisser tollasban még nem, racketlonban már jobb Németh Andrásnál - Fotó: Inge Omey

 

A még hiányzó két érmet pedig a juniorok szállították, egy-egy bronzéremmel utazhatott haza Francia Botond és Molnár Kristóf is. Az U21 mezőnye nagyon vegyes volt, francia és szlovák versenyző is rajthoz állt, végül a várakozásoknak megfelelően a hazaiak domináltak. A győztes - junior világbajnok - Georg Stoisser lett, komolyabb erőfeszítések nélkül nyert. A második helyért nagy csata folyt az elődöntőben jómagam és Alexander Barbunopulos közt, a rendkívül kiélezett csatában többször is változott a helyzet, a tollasütőm is eltört, végül mégis Alexander örülhetett. A bronzérmet úgy szereztem meg, hogy játszanom sem kellett érte, ugyanis az örök ellenfél Florian Ptacnik láza miatt nem tudott kiállni ellenem.

A 16 éven aluliak mezőnyében három jól ismert magyar név tűnt fel, vagyis kettő, mert kettejüknek ugyanaz a vezetékneve. Francia Botond, Szalay Tamás és Szalay Balázs szüleikért is küzdhettek a körmérkőzéses rendszerben. A Francia-Szalay párosítás igazi rangadóvá nőtte ki magát az évek során, immár két generáció képviselői találkoznak rendszeresen a sorsolásoknál. Ugyan a Francia Botond-Szalay Zsolt, vagy a Francia Balázs- Szalay Tamás mérkőzést még nem sorsolták össze, hamarosan eljöhet az ideje, hogy a férfi elitben ez megtörténjen… Az első két helyért még nem lehettek versenyben a magyar fiúk, hiszen a jóval idősebb riválisaikat még nem tudják megszorítani, ám a magyar háziversenyből végül Botond jött ki a legjobban, ő szerezte meg a bronzérmet. Biztató, hogy az utánpótlás is tud szép eredményeket elérni, pár évvel később nagy szükség lesz a válogatottban az új generációra.

Előretekintés

Az év első versenyéről sok nagy név hiányzott, de így is felfedezhető pár tendencia, ami meghatározhatja a 2014-es racketlonos szezont.

Először: a világ legjobb játékosa Jesper Ratzer. Őt csak akkor lehet megverni, ha nagyon rossz napja van, és az ellenfél kiváló napot fog ki. Ha nem sérül le, minden versenyt meg fog nyerni, amelyiken elindul. A racketlon Michael Phelpse.

Másodszor: Christoph Krenn már nem a régi. Ugyan rutinból még behúzta az ezüstérmet, látszik rajta, hogy nem akar mindenáron megszakadni a pályán, a fiatalokkal már nehezen veszi fel a versenyt, Ratzer ellen pedig esélye sincs. Akárcsak társa, Michi Dickert, ő is inkább a párosra koncentrál, ahol viszont akár a VB-cím is benne lehet a pakliban. Krenn már mindent megnyert ebben a sportágban, amit csak lehet, nyugodtan adhatja át a helyét az új generációnak.

Harmadszor: ha megtanulnak pingpongozni és teniszezni a bolgárok és Rav Rykowsky, akkor vége lesz a nyugatiak jóvilágának. Mert a tollasuk és a fallabdájuk extra, fizikailag kiválóak, és úgy hajtanak, mintha vért ittak volna. Ratzer ellen egyedül ez a fajta mentalitás a nyerő, Stankov vagy Rykowsky komoly kihívója lehetne, ha megtanulnának a két kritikus számban egy elitszinten közepesnek mondható színvonalon játszani.

Negyedszer: sajnos a női mezőnyben még senkiben sincs meg a lehetőség, hogy felnőjön a két extraklasszis mellé, Christine Seehofer fejben még nem elég erős a nagyobb feladatok megoldásához. Óriási a tudásbeli szakadék a játékosok között, irreális eredmények születhetnek még az elit kategóriában is.

Ötödször: a szenior mezőny egyértelműen a magyarok felségterülete, az egyeduralomban egyedül Jack Broe Larsen és a svéd játékosok tudják megakadályozni Nándori Leventét, aki nyíltan kimondhatóan a londoni világbajnokság legnagyobb esélyese +45-ban, akárcsak Sákovics Péter +50-ben. Nem akarom rájuk helyezni a nyomást, de a magyar racketlon nemzetközi szinten is sztárnak nevezhető játékosairól van szó.

2014 nyarán egyéni világbajnokságot rendeznek Londonban, novemberben pedig Poznan ad otthont a csapat VB-nek. Hosszú idő után először vághat neki a magyar csapat úgy a két nagy versenynek, hogy nem egy játékosnak van csak reális esélye az éremszerzésre. Ez pedig rendkívül pozitív, egyben nagy lehetőség, becsüljük meg!