Nem kispályások!

Nemhivatalosan már kollégák

Május közepe. Éppen befejezte pusztítását az Yvette nevű mediterrán ciklon, a Mecsekalján máris V-VI. korcsoportos fiúk rúgták a bőrt a műfüves kispályákon. Habár a túlzott érdeklődés miatt nem kellett lezárni a környék utcáit, és rohamrendőröket sem kellett kirendelni a szurkolói túlkapások miatt, azért a hangulatra nem lehetett panasz a néha borús, néha napos vasárnapi délelőttön. A döntőn megjelent a népszerű sportriporter, Hajdú B. István is, aki egy német osztályozó előtt szakított időt a fiatalokra, így élőben hallhattuk a jól ismert orgánumot.

A fináléba nem volt egyszerű bekerülni, hiszen 20 csapat kvalifikálta magát az országos döntőre. Idén ez a bravúr két vidéki együttesnek, a címvédő kaposváriaknak és a szentgotthárdiaknak sikerült. A két csapat jól ismerte egymást, mivel a csoportküzdelmek során már találkoztak, akkor a vasiak nyertek 3:1-re.

A döntőben a biztonsági játék dominált. Bár volt néhány ziccer, a kiváló formában védő kapusoknak köszönhetően nem született gól. Így a kétszer 15 perc legizgalmasabb eseményévé a vasi hálóőr felső kapufával való találkozása vált, amelynek vérző fej és ápolási szünet lett az eredménye.

Következhetett a büntetőpárbaj. Az első öt játékos nem hibázott, még a Cenit idéző kaposvári hálóőr is betalált. Hatodik lövőként érkezett a torna somogyi gólkirálya, Kuti Richárd. Leszegett fej, visszatartott lélegzet, majd elemi erejű bomba - egészen a Telekomos sátorig! A labda kívülről súrolta a kapufát, így a szentgotthárdi csapat lett a 2013/14-es tanév bajnoka. Örömmámor, berohanó cserejátékosok és az egyszemélyes szakmai stáb. Kicsi a rakás. Legalul a hőssé vált kapus, Bajzek Márk.

A csalódott kaposváriak gratuláltak, csak a mezcsere maradt el. A győztes narancspólósok összegyűltek, kört alkottak és készülődtek a harci kiáltásra. Az uránvárosi négyemeletesben rántott húst rágcsáló bácsinak pedig megakadt a torkán a falat, hiszen azt hallotta: BÉLA, BÉLA, BÉLA!

Nem véletlenül. III. Bélások a szentgotthárdi fiúk…